Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-11-17 / 46. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, November 17, 1966 LET’S SEEK THINGS OR WHICH HE CAN AGREE "Hungary and Iran are distant from each other not only geographically but also in respect of their social systems. But the age in which we live demands that when such vital questions as the universal existence of humanity and peace are at issue we should seek the things upon which we can agree and co-operate." Thus wrote the leading Hungarian newspaper, Népszabadság, on the visit of the Shah of Iran to Hungary. The talks between the Iranian and Hungarian leaders, it said, were proof that they realised this “demand of the age.” The official communiqué on the talks said views were exchanged in an atmosphere of goodwill and both sides were satisfied that relations were not only developing in a good direction, but that they showed possibilities of expansion, especially in the economic and cultural fields. Co-operation They had decided to start talks at a specialist level aimed at technical-scientific co-operation and aviation agreements, and had initiated the text of a cultural agreement. The Shah who was accompanied by his wife, his foreign minister and several other high officials, spent six days in Hungary. He visited a number of industrial enterprises, including the Ganz-Mavag works which makes generating plant for Iran, the light metal works at Szekesfehérvar, and the Danube Steel Works at Dunaújváros. Among people he met in Dunaújváros was a visiting Iranian football team. Incidentally, a Hungarian, György Szucs, is the coach of Iran’s national team. In Budapest the Empress watched a show of autumn and winter fashions and visited one of the musical general schools for which Hungary is famous. On a day out to Lake Balaton the party inspected a state farm, visited the abbey church at Tihany. Later they visited the Balatonfured health resort, saw the memorial to the Indian poet Rabindranath Tagora, took a boat excursion on the lake and watched a water ski-ing display. The Shah’s formal business in Budapest included talks in Parliament with President István Dobi, Prune Minister Gyula Kallai, Foreign Minister Janos Peter and his deputy Karoly Szarka, the chairman of the Institute for Cultural Relations Dr. Endre Rosta, and other Hungarian leaders. He also had separate talks with Minister of Foreign Trade József Biro. He invited journalists to a Press conference and told them; “Trade between our two countries has trebled in the past few years, and we want to continue this progress. “It is our convinction that in the development of friendship between countries, economic and trade relations play a great role.” Prospects of developing technical co-operation were extremely encouraging “One of the important foundations for this view,” he said, “is that Hungary is among the advanced states and her economic life is certain to strengthen further. I saw for myself the high technical level of production during my visits to your factories.” The official communiqué said that the two parties had a useful exchange of views on international questions and expressed their belief in the principle of peaceful co-existence of countries with differing social systems as a means of relaxing tension and making it possible for nations to work for the social uplift of their peoples. They confirmed their respect for national independence and non-interference in each other’s internal affairs. And they stressed that local conflicts in any part of the world carried the seeds of world war. 1 Any kind of violation of these principles must be condemned in whichever part of the world it arose, because it could cause the unleashing of -•conflicts endangering world peace, such as the situation in south-east Asia. The Vietnam conflict should be settled on the basis of the 1954 Geneva agreement and the guarantee of the right of the Vietnamese people to decide their own fate. The communiqué also condemned all forms of colonialism and stressed the need to strengthen the United Nations. Nagy feltűnést keltő és sok tekintetben példátlan beszámoló jelent meg a New York Times szept. 25-i száma könyvszemle mellékletében a mai magyarországi irodalomról. A cikket a magyarszár- mazásu hires amerikai történetiró: Stefan Lóránt irta a magyar Írókkal és kiadóvállalatokkal folytatott beható beszélgetései alapján. Minden mástól eltekintve, terjedelem szempontjából is példátlan ez a cikk: csaknem három teljes oldalt tölt be a Times-ban. E sorok Írója nem emlékszik, hogy bármely más ország irodalmáról — a három vezető nyugati állam: az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kivételével — ilyen terjedelmes elemzést adtak volna. Előre kell bocsájtanunk — ami talán magától is értetődő — hogy Mr. Lóránt cikke nem olyan, amelynek minden részletével egyetérthet az ember akár irodalmi, akár politikai szempontból. Mindamellett a cikk nagy általánosságban hozzájárulás az amerikai és magyar nép közötti barátság fejlesztéséhez a magyar irodalom nagy értékei egy részének ismertetése révén. 45 millió könyv évente Mr. Lóránt mindenekelőtt rámutat arra, hogy a magyar nép a világ egyik legolvasottabb, az irodalom minden fajtája iránt leginkább érdeklődő népe. Rámutat arra, a még számunkra is érdekes és eddig ismeretlen tényre, hogy Budapesten átlag több iróvél és fejt ki működést, mint a világ bármely más fővárosában. Az írók nemzetközi szövetségének, a P.E.N.-nek nem kevesebb, mint 425 magyar tagja van. A múlt évben 4000 különböző kiadvány, könyv, album, stb. jelent meg Magyarországon 45 millió példányban. Ezek közül 464 regény, 117 verseskön'yv, a többi mind tudományos és ismeretterjesztő munka volt. Lóránt szerint jelenleg két iró uralja a magyar irodalmi életet: a 71 éves Déry Tibor és a 63 éves Illyés Gyula. Mindkét iró tevékeny részt vett az első magyar, tanácsköztársaságban, Déry, mint az írószövetség tagja, Illyés, mint a Vörös Hadsereg egyik legfiatalabb — 16 esztendős — katonája. A magyar tanácsköztársaság leverése után Déry Csehszlovákiában, Ausztriában és Németországban, Illyés pedig Párizsban élt, ahol barátságot kötött Malrauxval, a kiváló francia Íróval (jelenleg Franciaország közművelődési minisztere), Cocteauval, a neves drámaíróval és a modern francia irodalom egyéb kiválóságával. Í926-ban mindketten visszatértek Magyarországra. A Horthy fasizmus alatt egyik sem fejthetett ki jelentős írói tevékenységet: fordításból, irnoki munkából tartották fenn magukat. Déry mestermüve ^ A harmincas években irta meg Déry Tibor a “Befejezetlen Mondat” c. nagy társadalmi regényét, melyben a két világháború közötti magyar élet nagy problémáit ecsetelte mesteri módon kidomborítva az élvezethajhászó polgári s üriosz- tály, valamint a kizsákmányolt, szenvedő dolgozó osztály közötti ellentéteket. A regény két nagy tételét, a két osztály egy-egy jellegzetes tagjának: egy gazdag gyárosnak és egy munkáslánynak szerelmi története kapcsolja össze. A regény kézirata hét éven át kiadatlan maradt. Déry e nagy müve csak a felszabadulás után, 1947-ben jelent meg. Illyésnek, a mai magyar irónemzedék egyik legtehetségesebb és legsokoldalúbb tagjának a Horthy-korszak alatt is sikerült egyes müveit, különösen falukutatói jellegű írásait, valamint költői munkáit megjelentetnie. Azonkívül szorgalmasan fordított költői és drámai munkákat franciából és angolból magyarra. A felszabadulás után kezdetben mindkét írót a nemzet nagyjainak kijáró tisztelettel és elismeréssel övezték. Az ötvenes években azonban úgy Déryt, mint Illyést erősen kritizálták, ami mindkettőnek elvette kedvét az írástól. Déry aktiv részt vett az 1956-os ellenforradalmat bevezető irodalmi vitákban. Az ezzel kapcsolatos és egyéb tevékenységei következtében kilenc évi fegyházra Ítélték, amit azonban a Kádár kormány hamarosan semmisnek nyilvánított és azóta Déry ismét aktiv írói tevékenységet fejt ki. Legújabb müve, a “Kiközösitő”, melyet Lóránt “feltűnően érdekes regényének minősít az ókor és középkor mesgyéjén lévő negyedik századból veszi témáját. Hőse a katolikus egyház egyik nagy szellemi vezére, szent Ambrózius milánói püspök, aki a katolikus egyház ideológiája védelmében még az akkori római császárt is kiközösítette az egyházból. Regényével és annak hősével Déry történelmi párhuzamot von a nagy történelmi átmeneti korszakok közös problémái között. Német László, sokak szerint a jelenleg élő legnagyobb irodalmi kritikus, Lóránt szerint inkább bölcselő, mint művész. Azt azonban még kritikusai is elismerik róla, hogy szinte fantasztikusan gazdag képzelőtehetsége és Írói éleslátása van. Kodolányi János, egy másik kiváló regényíró, müvei témáját régmúlt időkből meríti, fel-felvetve az örök kérdéseket az emberi sorsról, amelyeket az emberiségnek be kell tartania, ha élni akar. Kodolányi szerint a társadalomnak, akarva, nem akarva, követni kell a kivételes jellemű és képességű vezetőket, akikben a régmúlt idők prófétáinak és egyedurainak jellemző vonásai egyesülnek. ^ mJ Az 56-osok kritikája? Fejes Endre, az újabb irói nemzedék egyik tagjának szenzációs regénye a “Rozsdatemető”, hatalmas társadalomkritikát tartalmaz, amelynek egy részét az úgynevezett 56-osok is magukra vehetik: A regény kirobbanó drámai csúcspontján egy munkás denunciálja a rendszert, amely helytelen megfontolásokból kiindulva kedvezményekkel halmoz el egyes, érdemetlen munkásfiatalokat, könyörögve nekik, hogy járjanak egyetemre, legyenek orvosok, mérnökök, bírák stb. Ám a régi rothadt rendszer mérgezett légköre megront sokakat közülük. Az ilyenek elfogadják e társadalmi jótéteményeket, amelyeket elődeik sohase vagy csak ritkán voltak képesek megkapni, ám nem érzik azt, hogy tartoznak ellenszolgáltatással az államnak, a rendszernek. Egyedül a jómód, az élelem, az autó, a futballmeccsek és mindenekfölött a szerelmi kalandok érdeklik őket. Amikor úgy érzik, hogy külföldön egy árnyalattal többet vagy kö- nyebben kaphatnak, faképnél hagyják népüket, nemzetüket. A roppant erejű regény eddig már több, mint 100,000 példányban jelent meg és számos más nyelvre is lefordították. Egy másik nagysikerű regény, amelyet melegen méltat Lóránt, Sánta Ferenc: “Húsz óra” c. müve. A falusi élet drámáját tükrözi vissza, a szegény parasztok küzködését, egymás iránti bizalmatlanságát, a nehézséget, amellyel az uj, jobb rendszerbe Való beilleszkedésük jár. E nagyszerű regényből filmet is csináltak, amely első dijat nyert a moszkvai és római filmfesztiválon. Továbbra is általános közszeretetnek örvendenek a költők, úgy a régiek, Petőfi, Ady, József Attila, mint a modernek. A népszerű modern költők egy-egy versgyűjteményét 10,00Ó-es példány- számbáh jelentetik meg. Nagy az érdeklődés a nyugati írók iránt is. Egyre gyakrabban jelennek meg olyan írók, mint Steinbeck, Faulkner, Hemingway, Hawthorne, Mark Twain, Jack London müveinek magyar nyelvű kiadásai. A népszerű amerikai Írónak, Carl Sandburgnak Lincolnról szóló korszakalkotó életrajza épp a minap jelent meg igen szép kiadásban. Lóránt egy meg nem nevezett magyar iró következő megjegyzésével fejezi be érdekes beszámolóját: “Kis ország a miénk, de 45 millió könyvet adunk ki évente. Ha az Egyesült Államokban is ilyenarányu volna a könyvterjesztés, akkor évente 900 millió könyvet kellene kiadniok. Hát azért mégsem olyan rossz nálunk.” (A fenti cikkben említett könyvek, vagy a megnevezett irók egyéb müvei közül a következők rendelhetők meg a Magyar Szó kiadóhivatalában : Déry Tibor: Befejezetlen mondat (3 kötet) $6.00 Déry Tibor: Felelet (két kötet) $5.00 Déry Tibor: A kiközösitő $2.50 Illyés Gyula: Másokért egyedül (két uj dráma: Kegyenc és Különc) $2.00 Német László: Irgalom (két kötet) $4.20 Német László: Égető Eszter $4.00 Német László: Iszony $2.80 Fejes Endre: Rozsdatemető $1.50 Hemingway: Vándorünnep $1.80 Carl Sandburg: Lincoln Ábrahám $6.50 valamint Ady. Petőfi, József Attila, Arany, stb. müvei. Szívesen küld a kiadóhivatal uj árjegyzéket.) Figyelő Hamis angol ötfontos bankjegyek tűntek fel Angliában, a Skót Bank néhány hete forgalomba került hamisított pénzjegyei után. A Scotland Yard széles körű nyomozást indított. 12 HŰÜL ÍRNAK HIRGTARORSZÁGI ÍRÓK?
