Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-11-17 / 46. szám

Thursday, November 17, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Benedek Elek: EGY MENYASSZONY NAPLÓJÁBÓL Benedek Elek (1859—1929). Első könyvei­ben a hazai népmesekincs gazdag gyűjte­ményeit adta közre. (Székely Tündérország, Magyar mese- és mondavilág), a népi kultúra egyik úttörő felfedezője volt. Novellái is gyakran népmeséi hangulatnak. Nevéhez fű­ződik a magyar gyermekirodalom megterem­tése is. N.épmesegyüjtésével és szépirói, új­ságírói munkásságával egyaránt kora kisem­mizett szegényeinek igazát szolgálja. Mint prózairónak a természetesség, közvetlenség, az előadás népközelsége volt a jellemzője. Lili — mondta tegnap délután a mama —, ne menjünk ma a jégre. Beszélni akarok veled. — Az utón is lehet, mamám. — Az apa is akar veled beszélni. Holnap . . Az első eset, hogy zavarban láttam a mamát. — Holnap ? — Igen, holnap látogatást tesz a házunknál Fe­hér Alfréd. Ismered? — Láttam, mama. Úgy tudom, nagykereskedő. — Igen, igen. Azt hiszem, az apa már tisztában is van... — Vagyis megtörtént már az alku! És én? — Nana, édesem, hisz előbb megismerkedtek. Ez természetes. De mondhatom, az apa nagyon kedvező információkat nyert Fehér Alfréd ur felől. — És Fehér Alfréd ur énfelőlem? — Lili! Ne izgasd fel magadat! Apa éppen a legjobb pillanatban lépett be: zo­kogva borultam a mama keblére. Szegény apa ré­mülten szaladt hozzánk. Hiszen ő olyan jó. Ő úgy szeret engem! Életét adná a boldogságomért. Tu­dom, jól tudom, hogy nagy üzleti elfoglaltsága közben is egyre az én jövendő boldogságomra gon­dol, folyton szerzi az információkat a házasulan­dó urakról. Ah, végre megtalálta a hozzám illő embert! A szerelem? Majd megjön az is a házas­ság után. Talán még a házasság előtt. .. A mama, az apa, mind ezt duruzsolta a fülembe egész na­pon. Este van, késő este, és én nem birok lefeküdni. Félek az ágytól. Az átelleni házban egy ablak még mindig világos. Az apa irodájának az ablaka. Úgy tetszik nekem, föl és alá sétál valaki. Sze­gény Kovács Jenő! Ez ő lesz, bizonyosan ő. Mos­tanában késő éjjel is dolgozik. Csinálja a mérle­get. Talán most épp gondolkozik: az idei mérleg­be belejön még ez a tétel is: Lili kisasszony hozo­mánya 80 ezer forint. Ezt a tételt is neki kell be­vezetni . .. Belátok a szivébe, hiszem, szentül hi­szem, hogy elvenne egy krajcár nélkül. Hát Fe­hér Alfréd ur? Nem, nem, Fehér Alfréd urnák üzlete van. Fehér Alfréd ur nem ronthatja meg hitelét azzal, hogy szegény leányt vegyen felesé­gül. Szegénynek szegény, gazdagnak gazdag: ez a földi igazság. És a házasságok az égben köttet­nek! Mi vagyok én! Árucikk, semmi egyéb. Szépsé­gem, jóságom — ez is jó, de fő, hogy Fehér Al­fréd ur az üzletébe fektethessen még 80 ezer fo­rintot. Ó, Jenő, Jenő, szegény barátom miért nincs üzleted! Vagy akkor neked is pénz kellene? Csak pénz, csak pénz? ★ Fehér Alfréd ur ma tiszteletét tette nálunk. Elég csinos, tűrhető modorú úriember, bár lát­szik, hogy társaságban nemigen forgott. Kezdet­ben egy kissé elfogódott volt, de csakhamar föl­melegedett, amint az apa üzleti dolgokra vitte át a tái’salgást. Nekem nem maradt más szerepem, mint megfigyelni őt. Azt a hatást tette rám, hogy testtel-lélekkel kereskedő. Olyan lelkesedéssel beszél egy-egy nagyobb sza­bású üzlet miként való keresztülviteléről, amely­hez fogható lelkesedést csak Jenőnél tapasztal­tam, midőn egyszer egy kedvenc Írójának a mun­káiról beszélt. Akkor volt az, mikor apa a tisztvi­selőit egy vasárnapi ebédre meghívta svábhegyi villánkba. Áhítattal hallgattam ezt az ifjút, kiről az apa nemegyszer nyilatkozott nagy dicsérettel: sosasem volt még ily kitűnő — könyvvivőm! Im„ egy ember, gondoltam magamban, aki a számok világban is megőrizte idealizmusát. És megdob­bant a szivem: ez, ez! Ezzel boldog tudnék Unni. Amennyire feltűnés nélkül tehettem, alkalmat ad­tam Jenőnek, hogy hozzám közeledhessék, ő meg­értett engemet, de láttam arcán megvillanni a szomorú, lemondó mosolyt. A kedvemért megta­nult korcsolyázni, s ha a hivatalból megszabadult, jött szegény pontosan, kisért, mint az árnyék. .. Busan, csüggedten, tudva, hogy az árnyék csak kisérhet, de utol nem érhet. .. Fehér Alfréd ur, ha ugyan bántaná ilyen cse­kélység, nyugodt lélekkel vezethet majd az oltár elé, ha tényleg az üzlet megköttetik. — Kovács Jenő sohasem mondta nekem szóval: kisasszony, szeretem! Az igaz, annál többet beszélt a szeme. Én sem mertem többet kérdezni tőle: Kovács, mi­ért olyan szomorú mindig? Ő csak annyit felelt: — Kisasszony, én magam sem tudom. Talán csak ilyen a természetem. Volt egy szép álma, egy tündérséges szép álma. Vége, vége. Kovács Jenőnek havi 200 forint fize­tése van az édesapánál. És újévkor 500 forint ajándék. Nekem ennél kevesebb is elég volna, hogy a szép álom valóra váljék, de mit szólna hoz­zá az apa? És a mama? És az — üzleti világ? Az, az, az üzleti világ! . .. Fehér Alfréd ur azzal búcsúzott el, hogy holnapután — ha megengedik — ismét teszi tisz­teletét, és bemutatja az édesanyját is. Istenem, istenem, szédítő gyorsasággal közele­dik a — Schluss. ★ Fehér Alfréd ur édesanyja derék közönséges asszony. Korához képest túlságos sok és nehéz ékszereket visel, s beszédén meglátszik, hogy nem részesült különösebb nevelésben. De végre is — anya, aki a fiának a jövendőjét szivén hordja, épp, mint az én mamám az enyémet, látatlanban nem vásáról, ami egészen természetes. Ha nem csalódom, elég kedvező hatást tettem jövendő anyósomra, bár a kimért udvariasság határait aligha léptem át. Azt hiszem, egészséges, jóképű leánynak talál, akivel a fia, miután a hozományom valóságához nem férhet kétség, meg lehet elé­gedve. Ámbár egy párszor olyasmit is emlegetett, hogy az ő fia nagy keresletnek örvend, kaphatott volna százötvenezer forintos leányt is. De az ő fia nemcsak a pénzre néz. Ó, kedves, aranyos őszinteség! Nem mondja, hogy: az én fiam, az én Alfrédom nem néz a pénz­re. Bizony néz, de néz egyébre is. Mily nyugodtan tenném most a kezemet Fehér Alfréd ur kezébe, a többi lányok példájára, ha nem szeretném Kovács Jenőt! Irgalom Istene, ne hagyj el! Mit írtam le! Nos, szeretem, szeretem! Egy hete, hogy Fehér Alfréd ur először tette nálunk tiszteletét, s ma megkérte a kezemet. — Lili — mondta az édesapa meghatottam-—, Fehér Alfréd ur fölkeresett az irodámban. — És megkérte a kezemet —• segítettem ki az apámat. — Mit? Talán már nyilatkozott? — Nem nyilatkozott, legalább nekem nem, de tudom, hogy feleségül akar venni. — Nos? mit szólsz? Én odaígértelek. — Tudom, apa, hogy odaígérsz. — És te? — Felesége leszek Fehér Alfréd urnák. — Lili! Neked ez a házasság nem tetszik. — Nem, apa, nem! De ez téged ne busitson. Fehér Alfréd helyett jöhetett volna Fekete Alf­réd, éppúgy nem szerelemből mentem volna hoz­zá, amint nem megyek Fehér Alfrédhez. Akit én szeretek, azé nem lehetek, mert az szegény ember. — Te szeretsz valakit ? — Szeretek, apa. — S ki az, ha szabad kérdeznem? — Olyan hangon kérded, édesapa, hogy meg nem mondhatom. Légy nyugodt, nem lesz semmi baj. Az üzleti érdekek a fő. Az apa kebelére ölelt, össze-vissza csókolt. — Te mindig okos leány voltál, Lili! Megmondjam, hogy Kovács Jenőt szeretem? Az apának az volna az első dolga, hogy elküld je Je­nőt — végkielégítéssel. Ki tudja, kapna-e egyha­mar megfelelő állást? Pedig Kovács Jenő sze­gény apját s anyját is tartja. Sőt, úgy hallottam, hogy van egy nővére is, akit férjhez kell hogy adjon. Évek óta spórolja erre a pénzt. Csak egy szegény zsidó embert ismernék, akinek nem kel­lene eltartani a szüleit s kiházasitani a nővért! Szerencsétlen emberek! Az egész életük roboto­lás, visszafizetése a kölcsönnek, mit gyermekko­rukban kaptak. S milyen szűkén, milyen kicsi összegekben kaptak! És a 80 ezer forintos hozo­mányok mégis a Fehér Alfrédeket illetik meg! A Kovács Jenők örüljenek, ha kapnak tízezret. Eb­ből ötezer a szülőké, ötezer a kiházasitandó nő­véré ! 13 ... Az apa irodájában az az ablak, mely mögött Kovács Jenő szokott dolgozni, még mindig vilá­gos. Pedig már elütötte a tizenkettőt is. Ki tudja, talán keres egy krajcárt, melyet ha meg nem ta­lár, nem tökéletes a mérleg. Vajon fog-e reszket­ni a keze, mikor beírja a 80 ezer forintot? Jó éjt, Kovács Jenő. A kézfogó megvolt, és elmúlt sok, sok minden, amit nem volt erőm beírni a naplómba. Holnap délben lesz az esküvő, teljes világítás mellett. A házassági szerződést ma irtuk alá. Egész nap özönlöttek a szerencsekivánatok, s hoz­ták az ajándékokat. A kis szalon ezekkel van tele. Egy kisebbrendii ékszeresbolt. Csupa ragyogás. Apa húszezer forintra becsüli az ajándékokat. Arany, ezüst, mind — masszív. S ebben a renge­teg kincsben nincs egy gytiszünyi boldogság! Délután öt órakor jött a közjegyző a kész szer­ződéssel. Bevonultak az apa szobájába. Bement a vőlegényem is. Nekem meghagyták, hogy csak akkor menjek be, ha hívnak. Egy félóra múlva csöngetés hallatszott be az előszobából. A szivem hangosan kezdett verni, valami azt súgta, hogy ő jön, ő. Kisurrantam a szalonból, im, csakugyan belépett — Kovács Jenő. Arca halovány, szeme beesve. A kezében egy kis fekete táska. Némán meghajtotta magát. Én megindultan adtam kezet neki, ő lehajolt, megcsókolta kezemet, s úgy tet­szett nekem, hogy egy könnycsepp esett rá. Az én szemem is könnybe borult. — Kovács. .. — Kisasszony... — Nem igy gondoltam én ezt. — Én igy gondoltam — monda Kovács szomo­rú mosollyal. — íme, kisasszony, fölhoztam az ön hozományát. Még egyszer kezemre hajolt, s aztán szó nélkül ment az apa irodájába. Nemsokára hívtak engemet is. A vőlegény már aláírta a szerződést. Nekem föl sem olvasták. Elég, ha az apa tudta, hogy mi van benne. — Kisasszony, irja alá — kért a közjegyző. — Hová Írjam? Általános nevetés. — Min nevetnek? — Azon, hogy minden mennyasszony ezt kérdi ősidők óta. } t De én ezen nem tudtam nevetni. A vőlegényem, mikor a szerződést aláírtam, megfogta a kezemet, és az ajkamat megcsókolta. Ez volt az első csókja. Én meg állottam bambán, forgott körülöttem minden, forgott Kovács Jenő is a fekete táskával, mely lapos volt már, ellen­ben a vőlegényem kabátja két oldalt puffadt. — Talán mégis jó lenne — mondotta az apa — visszatenni a pénzt a táskába, s úgy vinni el. — Q, nem szükséges — mondta vőlegényem könnyedén. : •..‘-‘"•".Aj Egy különös gondolat villant meg az agyam­ban. Ha most ez az ember, amint hazafelé megy, elveszitené a hozományt! Mi lenne akkor? Vissza­menne a házasság? Vagy elvenne hozomány nél­kül? Vagy nem venne el, és visszafizetné a pénzt? Vagy újabb hozományt akarna kicsikarni... apa nem engedné, inkább felbomlani hagyná a vi­szonyt?. .. Ha igy lenne! Ha igy lenne! Ó jaj, botor éjféli gondolatok! Nem, nem fogja elveszíteni a pénzt! JAMAICA REFRIGERATION & TV. 168-04 Jamaica Avenue, Jamaica, L.I., N.Y. (8th Ave Subway 168th St. állomás, Színes televíziók Jégszekrények — Mosógépek — Gáz- és vil­lanykályhák — HI-FI — Stereo — Rádiók — Porszívó készülékek — Legolcsóbbanl Legjobb gyártmányok. — Gyári garancia VFWFZn FIZETÉSI FELTÉTELEK! i a/wwwwwwwwwwwwvwwwwwwv i t/Gbé. B M d. J— ]i RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA ]! 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. ! ij (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. J (| Mignonok születésnapi torták, lakodalmi, Bar- ] !; Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország < j I minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents