Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-11-17 / 46. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, November 17, 1966 A LEVEGŐ MEGTISZTÍTÁSÁNAK NEHÉZSÉGEI SZÉLJEGYZETEK EZEKNEK az un. “szabadságharcosoknak” Amerikában igazán pechjiik van. Eljött a várva-várt tizedik évforduló, amikor országszerte “lyukas zászlók” alatt ünnepelték szerencsés meglógásukat a harcoktól és a munkától és ami ezekben a napokban történt, az egy szálig ellenük szólt. Először jött Johnson és az évforduló örömére jelentette, hogy több mint 400 olyan cikket, anyagot, gépet, amelyeket eddig tilos volt a kelet-európai népi köztársaságokba exportálni, felmentenek a zárlat alól. Ettől felbuzdultan, 24 amerikai nagy- vállalat és bank vezetője Magyarországra utazott, hogy a két ország közötti kereskedelmi kapcsolat kiszélesitésére az illetékes fórumokkal tárgyalásokat folytasson. • • • EZ MAGÁBAN súlyos csapást mért azokra a törekvésekre, hogy az amúgy is gyenge viszonyt Amerika és Magyarország között még gyengítsék. Ennek tetejébe kijött a New York Times október 23-i száma, amely megállapította, hogy az 56-os "szalmaláng" — igy magyarul — régen elfelejtett dolog Magyarországon, az elmenekültekből 70 ezer visszavándorolt és általában mindenki örömmel éli megjavult életét. Magyarországon — Írja a világlap — "jó a magyarnak élni", nemcsak annak a százezernek, akinek saját autója van, hanem általában mindenkinek. Közli a "meglepően népszerű" Kádárnak mosolygó képét és megállapítja, hogy "a mai szocialista Magyarországot szivesen látják azoknak a népeknek a sorában, amelyek egyenlő társakként dolgoznak a kölcsönös előnyök érdekében." • • • MÉG EZ SEM ELÉG, mert ime, megjelent az elterjedt LOOK magazin nov. elsejei száma, mely szines képekkel illusztrált nagy cikket közölt Budapestről. .. “Magyarországon — irja a LOOK —, soha nem volt burzsoá demokrácia. A népnek nem volt ideje megtanulni a demokrácia alapelveit. Ahhoz volt szokva, hogy parancsokat kapjon.” És most? A LOOK szerint“ Budapest népe a legmeglepőbb példáját mutatja annak, hogy az európai kommunizmus mit képes nyújtani.” És tovább irja a nagy magazin, hogy “a nép elfogadta a szocializmus keretét és azon belül egyre szabadabban él.” A hazatért egykori un. “szabadságharcosokról” azt irja a LOOK, hogy “még ők is beleolvadtak a társadalomba és megbékültek a vezetőséggel.” A mindennapi élettel kapcsolatban a cikk azt mondja, hogy “az ember csak bámul: az éttermek zsúfoltak, az asztalok megrakottak. A fürge pincérek lángoló húsokat és palacsintákat szolgálnak fel. . . Reggel, délután, este a pesti nép a kávéházakba tódul. . . Sokan a minimumra vetkőzötten fürdőz- nek és napoznak a barokk-stilusu hatalmas úszómedencékben ...” Akikkel a riporter beszélt, azok “nem akarnak mást, csak ami van, azt igyekeznek minél tökéletesebbé tenni.” • • • ELMONDHATJUK ÚJRA, hogy ezeknek az amerikai un. "szabadságharcosoknak" valóban pechjiik van. Johnson elnök, a N. Y. Times napilap és a LOOK magazin minden szava meghazudtolása annak, amit Magyarország rágalmazói szeretnének elhitetni az amerikai néppel és azokkal az amerikai rragyarokkal, akiknek még nem volt alkalmuk szülőföldjük meglátogatására. • • • A VÁLTOZATOSSÁG kedvéért most New Yorkban tartóztattak le Minutemen-eket, akik irigylésre méltó fegverraktárt rendeztek be sötét céljaik végrehajtására. Ezek a Kaliforniától New Yorkig jelentkező tünetek szomorúak, de azoknál is szomorúbb az amerikai nép magatartása, mert soraiban ismételten akadnak olyanok, akik felrobbantják, vagy földig égetik az amerikai kommunista párt helyiségeit, vagy lapjának irodáját, vagy a DuBois Club helyiségeit, ahol soha fegyverraktárt nem találtak. Akik Amerikát, annak intézményeit valóban fenyegetik; akik felfegyverkezve készülnek a hatalom átvételére — a KKK-nak, a Minutemen-eknek, a Birch-társaságnak —, nem kell a helyiségeik fel- robbantásától, leégetésétől tartani! • • • ÚJSÁGHÍR: "Észak-Amerikában több mint 40 fajta kacsa él." Tévedés: Ha az újságokban megjelenő, a rádión és a tv-n elhangzó kacsákat számítjuk, akkor Észak- Amerikában a kacsák százezrei röpdösnek. A levegő szennyeződésének problémái egyre nagyobb mértékben foglalkoztatják a szakértőket és a közhivatalokat. A N. Y. Times-ban Gladwin Hill sorozatos cikkekben analizálta az ezzel kapcsolatos különböző kérdéseket. A Középnyugat egyik nagyvárosában egy jólismert szakértő előadásában behatóan ecsetelte a füstköd elterjedésével járó veszedelmet és a szükséges óvintézkedések technikai részleteit. Beszéde végén ezt mondta: “Ez a hivatalos álláspont. Akarják az igazságot hallani? Az igazság az, hogy a smog kérdésében a legkritikusabb tényező a politika. Ez alatt a lakosságot, a kormányt és mindkettőnek egy társadalmi problémával szemben foglalt álláspontját értem. Nem a technikai szakavatott- ság a legfontosabb része a programnak, hanem az a praktikus egyén, aki képes mindent megoldani. Túl sok mérnökünk van és túl kevés ‘keresz- ttilvivőnk’, ezért olyan szennyes a levegőnk.” Hasonló és úgyszólván egyöntetű véleményen van számos szövetségi, állami és helyi légszennyező- dési szakértő. Politikailag kemény dió Az illető még kifejtette, hogy “politikailag a levegő szennyeződése sokkal keményebb dió, mint a vízszennyeződés problémája, mert az utóbbinál a felelősség főleg a nagyüzemeket vagy városi hatóságokat terheli és azoknak kell a megtisztítással járó költségeket viselni. A levegő szennyeződése már jobban szétszórt eredetű. Kisebb gyárak, lakóházak szemétégetői és automobilok ontják magukból a füstöt. Ezeknek újabb, javított felszerelése pénzbe kerül, ezért az illetékesek ellenállnak az újításoknak és éppezért a politikusok sem szivesen karolják fel ezt a népszerűtlennek tekintett ügyet. Emiatt 7.500 olyan város, vagy község közül, melyben súlyos levegőszennyeződés van, csak 130-nak van valamilyen programja ennek kiküszöbölésére és ezek között is a U.S. közegészségügyi hivatal Air Pollution osztálya szerint csak 90 megfelelő méretű. A 200 ezernél kisebb lakosú városokban nagyon nehéz előteremteni az ehhez szükséges pénzt. A 100 ezernél kisebb lakosú városokban többnyire egy vagy két nagyüzem gyakorol hatalmat. Ezek — tisztelet a kivételnek — nem engedik meg, hogy olyan törvényt hozzanak, amely “bajt okoz az iparnak.” A Public Health Service becslése szerint évenkint 133 millió tonna mérgező anyag száll a levegőbe. Az ipar, főleg az áramfejlesztő üzemek melléktermékei okozzák a legsúlyosabb levegőmérgeződést. (Az automobilokból több füst puffog ki, de annak nagyrésze széngáz, ami csak nagyon koncentrált mennyiségben ártalmas.) Hosszú generációkon át az ipar “megúszta”, hogy mindenféle szigorítás nélkül termelhetett, mert a gyárakból kiáradó füstöt a termelés és a prosperitás elkerülhetetlen velejárójának tekintették. Ma már nyilvánvaló, hogy ezt el lehet kerülni. Azt is tudják, hogy az üzemeknek nincs joguk a gyárkéményeken kiáradó méreggel a lakosság egészségét veszélyeztetni. Az elnök tudományos tanácsadó bizottsága jelentést adott ki, amelyben a következőket mondja: “El kell ismerni a mérgeződés okozójának felelősségét bármiféle kárért, amelyet okozott. Senkinek nincs ‘joga’ ahhoz, hogy megrontsa a vizet vagy a levegőt.” Igaz, hogy a levegőmérgezés legfőbb okozói, az olaj, a vegyi, az acélüzemek és az erőmüvek, sokszáz millió dollárt költenek a légszennyeződés megakadályozására, de ezek az üzemek egyéb költségeihez és az egyre növekvő probléma megoldásához képest elenyészően kis összegek. Jólismert fejlemény az is, hogy amikor egy város levegő- szennyeződési programot indít meg, a nagyüzemek átveszik ennek vezetését és lelassítják a keresztülvitelét. Ez kétféleképpen történik: vagy tekintélyes technikai programot kezdeményeznek, kivitelezési felhatalmazás nélkül, vagy pedig felhatalmazást adnak, költségvetés nélkül. Az állami hatóságok is sokszor ugyanígy járnak el. Téveszmék a légszennyeződésről A kormány egyik szakértője úgy vélekedett, hogy nagyon érdekes téveszmék terjedtek el, amelyekre azért hivatkoznak, hogy semmit se tegyenek a levegőszennyeződés ellen. “Ezeket a ‘smog’ iránti álokoskodásoknak nevezem, — mondotta”, majd felsorolta őket: “Minden helyen a levegő annak a tulajdona, aki legelőször került oda. “'Az olyan erős füst, amely felkavarja a gyomrot és könnyezést okoz, máskülönben semmiképpen sem árt az egészségnek. “Mindaddig, mig mindenki megelégedésére pontosan be nem tudjuk bizonyítani, hogy melyik mérgező anyag, milyen mértékben és kit mérgez meg, az egyetlen okos dolog, hogy ne tegyünk a világon semmit a levegőszennyeződés ellen. “A levegőszennyeződés jó, mivel a dohányzás ártalmas. “A védőintézkedések, mint amiket Los Angelesben vezettek be, nem érnek semmit, mert a smog nem szűnt meg teljesen. “Jobb, ha 2 millió lakos 10 millió dollárt költ a levegőszennyeződés kiküszöbölésére, mintha 10 ipar költ 2 millió dollárt ugyanerre.” A levegő tisztaságáért való küzdelemben a közönség nemtörődömségét különböző, az emberi egészségre vonatkozó intésekkel, “ijesztgetésekkel” próbálták felrázni, de teljesen hasztalanul. Annak ellenére, hogy a statisztikai adatok bizonyítékai arra mutatnak, hogy koncentrált füstköd megjelenése New Yorkban, Londonban és másutt sokezer egyén halálát siettette, vagy okozta, a közönség ezt is olyan távoli veszélynek tekinti, mint a cigarettázással járót. A levegő megtisztítása sokkal nagyobb problémával jár, mint a viz tisztítása. Az elszennyeződött folyóból minta mennyiségeket merítenek, amiket a laboratóriumban analizálnak és ebből sok mindent megtudnak. De a levegő esetében, hosszú hónapokon át sokezerszer kell különböző helyeken tanulmányokat végezni. Utána ajtóról ajtóra járva kell a levegőmérgezés okait leltározni és ennek megfelelő óvintézkedést javasolni. Ezután meg kell tervezni a szükséges felszerelést, ezt be kell vezetni, végül a rendszabályokat időnkénti inspekcióval kell foganatosítani. Ez a “szakmai” vicc jár szájról szájra a légtisztitási hivatásbeliek között: “A levegőtisztítás 50 évet vesz igénybe- 40 évig tart, amig a politikusokat megdolgozzuk és 10 évig tart a munka.” A szövetségi kormány programot indított meg a levegőszennyeződés kiköszöbölésére, de a törvény értelmében csak abban az esetben járhat el, ha az egyik államból eredő smog egy másik államra káros. A legtöbb levegőmérgeződés azonban az egyes államokon belül történik és igy a helyi hatóságoktól függ, mit és mennyit tesznek kiküszöbölésére. Los Angeles az egyetlen jó példa. Ott volt a legveszedelmesebb füstköd koncentrálódás, de helyi intézkedéssel úgyszólván teljesen megszüntették a nem jármüvekből eredő levegőmérgezést. Robbantással emeltek gátat a Szovjetunióban A Kazakh Szovjet Köztársaság fővárosa, Alma- Ata fölötti hegyekben október 21-én óriási méretű, mesterséges robbantás történt. Az ottani hírlap jelentése szerint, konvencionális robbantószerekkel több mint 3.25 millió köbyard sziklát és földet hasítottak ki a hegyoldalból, amely negyed mérföld- nyi hosszúságú és több mint 330 láb magasságú gátat emelt a Medeo szurdokon keresztül. A robbantás olyan nagyméretű feladatot oldott meg, mint amilyen annakidején a Cheops-i Nagy Piramis építése volt. Azért volt szükséges ez a gát, hogy megvédje Alma-Atát a hegyoldalról lezúduló árvizektől. A város lakosságát három nappal korábban értesítették a tervezett robbantásról. A cikk megjegyezte, hogy az Egyesült Államokat “megrészegítette” az elgondolás, hogy csakis nukleáris energiával lehet nagyméretű földeltávolitást kivitelezni. A szovjet szakértők jobbnak látják a konvencionális robbantószerek alkalmazását, amelyekben az elszabadult gázok nem tehetnek kárt a környezetben és nem mérgezik meg a levegőt.-y. a/wem kai — w Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879 to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: NYork városban, az Egyesült Allan okban és K-«£Mlában egy évre $10,00, félévre $5.50. Minden mäs külföldi ország- 84 be egy évre 1% dollár, félévre $6.50.CI^^^^^ö
