Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-07 / 27. szám
Thursday, July 7, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 A U.S. BOMBÁZTA HANOI ÉS HAIPHONG KÜLVÁROSAIT Washington nagy mértékben kiterjesztette a háborút Szerdán, junius 29-én a U.S. bombázói megtámadták Hanoi és Haiphong külvárosait és felgyújtották bezin- és olajraktárainak nagy részét. A washingtoni kormány evvel a támadással, a két észak-vietnami nagyváros közvetlen közelében, nagy lépéssel kiterjesztette és súlyosbította a vietnami háborút. A tengerészet és a légierők jet-re- püiői vettek részt a támadásokban. A pilóták becslése szerint a célpontok 80—90 százalékát elpusztították. Az amerikai parancsnokság és McNamara hadügyminiszter avval indokolta meg a nagyvárosok elleni támadást, hogy a korábbi légi támadások nem akadályozták meg az északi csapatok és hadi felszerelések “beszivárgását” Dél-Vietnamba. A Hanoi-i rádió jelentette, hogy a védelem 7 amerikai repülőt lőtt le, hármat Haiphong és né-, gyet Hanoi közelében. Az amerikai katonaság csak egy repülő elvesztését ismeri el. McNamara hadügyminiszter a támadások után újból elismételte a kormány eddig hangoztatott szólamait, hogy a U.S. ezentúl is “mérsékelt” katonai akciót folytat és csakis “katonai” jellegű célpontokat -támad meg, nem polgári lakóvidékeket. “Jól informált körökben” az a határozott meggyőződés terjedt el, hogy ezentúl Hanoiban és Haip- hongban gyárakat, raktártelepeket, erőmüveket és más hasonló célpontokat is megtámadnak. Az egyre veszedelmesebb és beláthatatlan következményekkel járó újabb agresszióval szemben éles tiltakozás nyilvánult meg az egész világon. Mike Mansfield, Montana-i dem. szenátor, aki állandóan figyelmeztette az elnököt a háború további kiterjesztése ellen, felindultan vette tudomásul az újabb támadást. A sajtó képviselői előtt kijelentette: “Véleményem szerint ez a háború uj fejezetének megindítása. Azt hiszem, hogy ezután a Szovjetunió és Kina még nagyobb segítséget fog nyújtani. Az olajraktárak elpusztítása nem fogja megakadályozni a beszivárgást. Lehet, hogy ideiglenesen lelassítja, de végül még nagyobb beszivárgásra lehet számítani. A tárgyalóasztalhoz vezető utat evvel csak megnehezítették.” A szovjet kormány azonnal elitélte és “újabb kalózcselekedetnek” bélyegezte a támadást. Wilson, angol miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy habár kormánya támogatja a U.S. vietnami politikáját, az “angol kormány nem azonosítja magát” a Hanoi-i és haiphongi olajraktárak bombázásával. Az ENSZ vezértitkára, U Thant, “mélységes sajnálattal” vette tudomásul a bombázásokat a “sűrűn lakott területeken”, mint amely megnehezíti a béke létrehozatalát. A szocialista országok, valamint az ázsiai és az afrikai országok küldöttségeinek többsége éles hangon elitélte a háború kiterjesztését. Azt a meggyőződést nyilvánították, hogy a bombázások nagyban súlyosbították a helyzetet és megnehezítették a béke lehetőségét. Washingtonban a “héják” és a kongresszus reakciós tagjai megelégedéssel fogadták a bombázás hírét. De az ellenállás is megnyilvánult, még oly meglepő forrásból is, mint a vermonti George Aiken, a republikánus szenátorok egyik vezetőjétől, aki Johnson elnökről felindultságtól reszkető hangon ezeket mondotta: “Nyilván azoknak a tanácsát követi, akik 18 hónappal ezelőtt arról biztosították, hogy Észak-Viet- nam pár napig tartó bombázása egész biztosan térdre kényszeríti és a tárgyalóasztalhoz viszi az ellenséget. Akkor sem volt igazuk. Most. . . McNamara a beszürődés ürügye alatt mélyíti el a háborút. Az elnök téved. Ahelyett, hogy csökkentené, csak kiterjeszti a háborút és nem rövidíti meg. . . Sürgős felhívás olvasóinkhoz! A tervezett 1902—1967 EMLÉKKÖNYV jj előkészítéséhez sokkal előbb kell hozzáfog- (| nunk, mint a minden évben rendszeresen i[ megjelenő NAPTÁRHOZ. Éppen ezért felkér- jük olvasóinkat, hogy sürgősen intézkedjenek ]i a lapunk junius 16-i számában megjelent j| egész oldalas hirdetés, valamint a minden ol- «[ vasónkhoz kiküldött körlevél (szelvényekkel) <! értelmében. Nagyon kérjük, hogy a szelvé- j1 nyékét minél előbb állítsák ki és juttassák Ji vissza csekkel, vagy money orderrel, a Ma- ]1 gyár Szó Kiadóhivatalába, 130 East 16th St.; j! New York, N. Y. 10003 címre. j! Aki gyorsan cselekszik, az kétszer cselek- i í szik. , >-- , -, , \ Azt hiszem, az elnök egyes tanácsadói egy vagy másféle módon Kínát is bele akarják keverni. . . tudtam már kezdettől fogva, hogy végcéljuk egy nagy háború kirobbantása.” Kennedy és Javíts newyorki szenátorok lagymatag kijelentéseket tettek. De egy csoport demokrata képviselő nyilatkozatot adott ki, mely többek között megállapítja: “A bombázás országunkat rendkívül veszedelmes meredekpolitikába sodorja . .provokálja Kínát és a Szovjetuniót. Haderőink meglehet, hamarosan kiterjedt kínai légierővel és szovjet rakétákkal fognak szembenézni. Az egész Ázsiára kiterjedő háború lehetősége már előttünk áll. Diplomáciailag elkülönítjük magunkat szövetségeseinktől, különösen Angliától és azoktól, akik eddig támogatták politikánkat. A háború kiterjesztése nem volt megoldás az elmúlt 18 hónapban és a jövőben sem lesz az. Az elnököt sürgetjük, hogy terjen vissza a mérsékelt politika útjára.” 16 képviselő irta alá ezt a nyilatkozatot. Újból bombázzák az olajraktárakat Csütörtökön, junius 30-án a U.S. repülői három újabb olajtelepet bombáztak Hanoi közelében. Ezek kel az újabb támadásokkal a U.S. Észak-Vietnam tüzelőkészletét akarja kipusztitani, vagy legalább is erősen csökkenteni. Baciang-nál, Viettri-nél és Nguyenkhe-nél az amerikai repülők 1000 tonna bombát dobtak le, amelyek nyomában óriási fekete füstfelhők emelkedtek a magasba. Ugyanakkor Johnson elnök Omaha, Nebraská- ban beszédet mondott, amelyben a legleplezetlenebb módon a háború beláthatatlan ideig tartó ki- terjesztését jelentette be. “Egyre nagyobb terhet és áldozatot követelünk azoktól, akik szomszédaik szabadsága ellen háborút folytatnak,” mondotta a U.S. elnöke, mialatt a U.S. katonái idegen földön egy szabadságszerető nép jogait tiporják sárba, lakosságát pusztítják és most már nagyvárosait is bombázás alá veszik. Az elnök habzószáju beszédéből hiányzott a józan megfcntolság legparányibb árnyéka. Nemcsak a külföldi, de a belföldi sajtó is a legmélységesebb aggodalommal vette tudomásul a veszedelmes fejleményeket. A N.Y. Times múlt pénteki számában Tom Wicker olcsó politikai cselfogásnak tekintette az elnök részéről a háború kiterjesztését és megállapította, hogy Johnson olyan utón indult el, amelyen a katonai “megoldáson” kívül nem hagyott más lehetőséget és ennek messzemenő következményei lesznek. A Times ugyanezen számában James Reston pontról pontra kimutatta, hogy Johnson és a kormány, a háború kiterjesztésének minden egyes végzetes lépcsőfoka előtt tagadta a bekövetkező lépést. Evvel annyira aláásták a kormány szavahihetőségét és tekintélyét, hogy senki sem tudja többé, mi következik ezután. A bombázásokká akarja Johnson Hanoit térdre kényszeríteni, mondja Reston és evvel akarja megakadályozni, hogy Dél-Vietnamnak segítséget nyújthasson. Reston ezt a kérdést teszi fel: “Mi történik akkor, ha az ellenség szárazföldön kap hadifelszerelést Kina kikötőiből, amivel a lebombázott olajat és benzint pótolja és ezeket a határokhoz közel, Kina területén tárolják? Akkor a bombázást a felszerelés ‘forrásáig’, Kina területén belül is folytatjuk? Senki sem tudja, mivel már annyi mindent mondtak, amit később megmásítottak. “Ez a legnagyobb kérdés a háborúval és Johnson elnökkel kapcsolatban. Nincsen semmiféle irányelv arra vonatkozóan, amit tesz, nagyon kevesen hisznek már a hivatalos kijelentésekben; óriási hatalom van kezében, de nagyon kicsi a belé vetett bizalom, csak annyit tud mindenki, hogy Lyndon Johnson ezen hatalmát valószínűleg 1973 január 20-áig használni is fogja.” Klimatikus kúra a tengeren A rostock—warnemündei kikötő vizein pihen a Völkerfreundschaft. Az NDK hatalmas tengerjárója, amelyet eddig csak üdülőhajóként ismertek, egyik utóbbi utján páratlan és sikeres kísérlet színhelye volt. Üdülők és turisták helyett ugyanis ez alkalommal 480 asztmás és ekcémában szenvedő beteg utazott a hajón, hogy — kissé szokatlan módon — gyógyulást vagy legalábbis enyhülést keressen bajára. Harminckilenc napig tartott a díjmentes tengeri ut az egyenlítő közelében, sok napfénnyel, szél- és pormentes, sóban gazdag levegővel. A különleges klimatikus kúrára egyetemi klinikákon, alapos orvosi vizsgálat alapján választották ki a betegeket, s a vállalkozás eredményét világszerte nagy érdeklődéssel kisérték az egészségügyi szervezetek. Az úszó szanatóriumon 22 tapasztalt .orvos, 60 ápolónővér és több pszichológus gondoskodott az utasokról. Az egészségügyi személyzet tudományos program szerint dolgozott. Ennek végrehajtására négy korszerűen felszerelt laboratóriumot rendeztek be a hajó kabinjaiban. A Völkerfreundschaft 8250 tengeri mérföld után vetett ismét horgonyt Warnemünde kikötőben. Ekkorra valamennyi asztmás és ekcémás beteg állapota lényegesen javult, sokan teljesen tünetmentesen hagyták el a hajót. A katonai rezsim kiárusítja Ghana állami iparát A ghanai katonai kormányzat a nemzeti felsza- baditási tanáes döntése értelmében, hét állami üzemet és vállalatot magántőkéseknek ad el, tizenegy üzemet és vállalatot pedig állami és magánkézben levő vegyes vállalatokká alakítanak át. Ezzel a bejelentéssel a katonai kormányzat megkezdte a puccs után meghirdetett tőkés szellemű iparpolitika gyakorlati valóra váltását. A döntés értelmében olyan, a ghanai fogyasztó számára fontos állami üzemek és vállalatok szűnnek meg, mint a kenyérgyár és a növényolaj-gyár A katonai kormányzat indokolása szerint erre az intézkedésre azért került sor, hogy “beruházásra serkentsék Ghánában a hazai és a külföldi magántőkét.” Ne Win tábornok, a Burmái Forradalmi Tanács elnöke és miniszterelnök, romániai látogatását befe jezte. Szovjet parlamenti küldöttség utazott Kanadába Poljanszkijnak, a minisztertanács első elnökhelyettesének vezetésével. KÖZELEDIK A LAPKGIFE1EIÜA A Magyar Szó megint eljutott pályafutásának ahhoz a szakaszához, amikor olvasói és barátai bírálják, átértékelik eddigi működését, és a tapasztalatok, valamint a körülmények tekintetbe vételével meghatározzák, milyen legyen a lap tartalma, hogyan fejlődjön az elkövetkező évben és miként teremtsék elő létezésének anyagi szükségleteit. A lapkonferencia szentimentális esemény is mindannyiunk számára, mert viszontlátjuk régi, harcos munkatársainkat, régi barátainkat, -»kikkel elbeszé'getünk és akik kitartó munkájukkal megerősítik benünk a hitet, hogy habár az évek haladnak, igazságos ügyünkért érdemes tovább vinni a harcot. Az idén is, mint tavaly, Detroitban lesz a lapkonferencia, a Petőfi Kör helyiségében, a Labor Day weekenden, szeptember 3-án és 4-én, szombaton és vasárnap. Kérjük a lapbizottságokat és lapbarátokat minden városban, hogy a legrövidebb időn belül jöjjenek össze és határozzák el, kiket küldenek a lapkonferenciára városuk vagy államuk képviseletében. Dolgozzanak ki terveket lapunk építésére és fenntartására. Reméljük, hogy olvasóink országszerte nagy számban vesznek részt e rendkívül fontos összejövetelen. Olvasóinkat egyénileg is szívesen látjuk a lapkonferencián és banketten, mely ugyancsak a Petőfi Kör termében lesz. Akiknek szállásra van szükségük Detroitban, jelentsék be igényüket minél előbb az ügyvezető bizottságnál az alábbi szelvényen: Amerikai Magyar Szó 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003. Tisztelt Ügyvezető Bizottság! Én is résztveszek az idei országos lapkon ferencián Detroitban. Kérem, hogy biztosítsanak szállást ............... személy részére. Név: ...................................................................... Cim: ..................................................................... Város:........................................Állam: ............. ELLENTMONDÁSEGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ! J
