Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-10-20 / 42. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 20, 1966 * Egy tsz fejlődése Irta: Gyetvai János Augusztus 20-án, a Magyar Népköztársaság Alkotmányának ünnepén, amikor országszerte szám- baveszik a szocializmus építésének eredményeit, ipint meghívott ünnepi előadó kint jártam szülőfalumban, Szentlőrinckátán. Bár gyakran kilátogatok a falumba, minden alkalommal újabb és újabb meglepő eredményekkel találkozom. Most pedig, amikor a helybeli tsz (amelynek az egész falu tagja most már), valamint a falu fejlődéséről szóló összefoglaló jelentés tárult elébem, meglepetésem még nagyobb lehetett. Amikor 1950-ben falumban is megalakult a Termelőszövetkezet, magam is tevékeny részt vettem megszervezésében. Akkor a falu lakóinak többsége még annyira idegenkedett és félt az újtól, a közösségi szocialista nagyüzemi gazdálkodástól, hogy sok házba be sem engedtek, vagy amikor látták, hogy házuk felé közeledem, az ablakokat, a kaput is előre bezárták előttem. A falu lakóinak csak töredéke alakíthatta meg a tsz-et. Az első évek rendkívül nehezek is voltak. Nem volt egyetlen gazdasági épületük. Jószágállományuk mindössze három rossz ló volt, nem is beszélve arról, hogy egyetlen mezőgazdasági gép sem állott rendelkezésükre. Az első évet nagy nehézségek között harcolták végig. De szilárdan kitartottak. A második évben már kezdett szaporodni minden tag jövedelme, a jószágállomány és az épületek száma , A falu kint maradt népe kezdett fölfigyelni: nini, ez tán nekünk is jobb lenne, mint a múltban volt az életünk! 1959-ben igy alakult a helyzet: A kezdeti 37 családból álló taglétszám már 393-ra emelkedett. Földterületük 3,700 katasztrális hold volt. Gépeik is voltak már és számtalan fogatuk. Állatállományuk is gyors tempóban nőtt. Egyre többen építettek uj házat. Egyre több kulturcikket, rádiót, majd televíziót, motorkerékpárt vásároltak. Jobb, szebb lett a ruházatuk. A tsz, valamint a tagok jövedelme már 1963-ban igy alakult: A tagok között, a munkaegységük arányában 7.825,000 (közel nyolcmillió) forintot osztottak szét. 1965-ben ugyanakkora földterület összjövedelméből már 10.177,000 forintot kaptak a tangók. Egy tagra átlagosan évi 18,527 foi'int jövedelem jutott, nem számítva a háztáji gazdálkodás egyéni külön jövedelmét, ami szintén kitett 3—4,000 forintot. A legjobb dolgozók évi 50,000 forintot is megkeresnek. És szóljanak tovább az ugyancsak hivatalos adatok: s j *r| :W|SH Az emberek olyan ruhában járnak hétköznapokon is, mely megközelíti a régi vasárnapi öltözködésüket. A családok 2—3 db 150—200 kg-os hízót vágnak. Igen szép házakat építenek, valóságos kis villákat. Bútoraik modernek, kényelmesek, szépek. A régi petróleumlámpa helyett csillárral világítanak. Alig találni már olyan házat, ahol ne szőnyeg borítaná a földet. A 2,600 lelket számláló faluban, 130 televizió, 700 rádió, 200 motorkerékpár, 9 személygépkocsi van. A takarékbetét-állomány meghaladja a kétmilliót. A fiatalok ma már nem maradnak a szüleiknél házasságkötés után, hanem egy-két éven belül uj házat építenek. Egyre több olyan eset van, hogy a legény még nem nősül meg, de a szüleivel együtt már telket vásárol, hozzákezd a házépítéshez, esetleg teljesen fel is építi azt. A régi házakat is tatarozzák, csinosítják, kényelmesebbé teszik. A kertészetben pld. az asszonyok napi 200—250 forintot is megkeresnek a munka szezonjában. Előfordult olyan eset is, hogy a feleség 18 munkanap alatt többet keresett a városban, mint dolgozó vonatvezető férje egy hónap alatt. Az egyik! tag azt panaszolta: már szinte “sokalja” a felesége keresetét, ami több mint 3,000 forint, pedig nem is dolgozott egész hónapban. A paradicsom palántázása idején napi 100 forintéit sem kaptak lányokat, akik a gépen kényelmesen ülve rakták volna a palántát. A fiatalok eleinte a közelben lévő Budapestre jártak üzemekbe munkába. Érthető, ha a fönti keresetek és a napról napra növekvő jobblét láttára visszaszivárogtak a faluba. Egyre szélesebbre tágul a biztosabb, szebb élet jövőbeli perspektívája a falvak népei számára is, akik alig húsz évvel ezelőtt mint béresszolgák, zsellérek, napszámosok, kubikusok, urak által taposva tengették roppant szegénységben, szenvedések közepette életüket. íme, ma ez a helyzetük, nemcsak Lőrinckátán, hanem szerte az országban, attól függően is természetesen, hogy egy-két falu népe a tsz nagyüzemi gazdálkodásban odaadó munkájával miként szaporítja a tsz közös vagyonát és a maga jövedelmét. Victor Perlő: KUBA PROBLÉMÁI ÉS KILÁTÁSAI Amikor Kuba gyors gazdasági fejlődésének akadályairól beszélek, nem szükséges megemlíteni az olyan magától értetődő veszélyeket, mint a szárazság, a viharok és a U. S. szabotálása. De ezeknél sokkal biztosabban elvárhatók, habár emberileg könnyebben megakadályozhatok — a gazdasági nehézségek. A cukor világpiaci árának ingadozásai még mindig kihatással vannak a cukortermelés egy harmadára, mely a kapitalista országokba megy. Az 1966 évi szárazság hatása, valamint a világpiaci árak jelenlegi rendkívül alacsony színvonala, mind hozzájárult ahhoz, hogy nagyon kevés valuta jött be. Ebből kifolyólag csökkenteni kellett fontos nyersanyagok behozatalát egyes kapitalista-országokból és az ezektől függő gyárak termelését is redukálni kellett. Kuba lassankint megoldja ezt a problémát hús, dohány, árványok és más, áringadozástól kevésbé függő termékek nagyobb méretű exportálásával. Kubának a szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatai alapos átszervezésre szorulnak. Egyre nagyobb gazdasági segítség nyújtása, mindig több szocialista és fejlődésben levő országnak, a Szovjetunió, Csehszlovákia és a többi kelet- európai szocialista országok népei részére mindig több áldozatot jelent. Amint Kuba termelése emelkedik, úgy lassanként majd redukálni akarja ezekkel az-országokkal negativ kereskedelmi mérlegét, így maga a kubai nép nem fogja teljes mértékben élvezni nagyobb termelékenységének gyümölcseit. Kuba gazdasági tervezői európai szocialista barátaikkal együttműködve ki kell, hogy dolgozzanak olyan tervet, melyben a nagyobb termelékenységet úgy osztják meg, hogy Kuba életszínvonala jelentősen emelkedjen, ugyanakkor a Szovjetunióra és más szocialista országokra eső teher is könnyebb legyen. De a legnagyobb nehézséget az országon belüli problémák okozzák. A teljes foglalkoztatottság és a rögzített fizetések mellett, a lakosságnak jelentős százaléka nem dolgozza le a napot és nem nyújt átlagos teljesítményt. Egyrészt, nem félnek attól, hogy éhenvesznek ha lazsálnak, másrészt nem várnak sok eredményt attól, ha nehezebben dolgoznak. A 8 órai munkanapi fizetésért sok munkás csak 5—7 órát dolgozik. De Kuba gazdasági céljai megvalósításának a kulcsa a nagyobb munka termelékenység, amely megkívánja az elemi munkafegyelmet. Morális és hazafias érzésekre való felhívással ezt ideiglenesen el lehet érni. Például 1962-ben, a krízis idején, a részleges mozgósítás ellenére a termelés jelentősen emelkedett. De amint az európai szocialista tapasztalatok mutatják, végül is a morális és az anyagi serkentést egyesíteni kell. Meg kell találni a módját annak, hogy az embereket erőfeszítésük és teljesítményük arányában jutalmazzák. Az európai szocialista országok azon fáradoznak, hogy egyre javítsák ennek az uj rendszernek az alkalmazását. Ez elkerülhetetlenül ár-kalkulálással és az iparban és mezőgazdaságban a haszon szem előtt tartásával függ össze. Erre vonatkozólag véleménykülönbségek vannak Kuba vezetői között. Jelenleg az a nézet van túlsúlyban, amely lenézi az anyagi ösztönzést és a vállalatoknál a haszonra fektetett hangsúlyt. Egyes vállalatokban és szakiskolákban, melyeket meglátogattam, nem a gazdasági tényezőkre, hanem a technikára koncentrálnak. Kuba legtöbb állami gazdasága és sok ipari vállalata veszteséggel működik. Ezeket az állami költségvetésből tartják fenn, melynek révén több pénz kerül forgalomba és a fogyasztói árak is valamennyire emelkednek. Másrészt vannak befolyásos emberek, akik megértik és alkalmazni kívánják a számviteli megközelítést. Egyes üzemvezetők, akikkel beszéltem, nagyszerűen megértik és intézik a vállalat gazdasági ügyeit. A teóriái mellőzés ellenére, sok helyen és jelentős mértékben a gazdasági serkentés módszerét alkalmazzák. Építkezésnél egy csoport munkás szerződést köt egy bizonyos munkára, amelyet bizonyos kikötött idő alatt, a normális fizetésért kell elvégezni. Ha rövidebb idő alatt végzik el a munkát és az kifogástalan, a kikötött időre járó teljes fizetést éppúgy megkapják. Ennek révén valóságosan napi bérük emelkedik. Matanzas megyében egy gazdaságban a cukornádvágók 100 arrobánként $1.90-et kapnak. A 300 arroba kvóta mellett napi $5.70-et keresnek, ami több az átlagos bérnél. Az ügyes nádvágók naponta 20 dollárt is megkeresnek, mely megközelíti a miniszterek fizetését. Havannai tartózkodásom allatt a napilapok számos nádvágó nevét közölték, akik a múlt szezonban 100 ezer arroba teljesítményért uj házat kaptak jutalmul. Meg is látogattam az egyik nyertes kitünően megépített házát Matanzas megyében. Sokszáz kiváló gazdasági munkás minden költséggel megfizetett vakációt kap jutalmul Varade- ro Beachen, saját magának és családjának. Ezen a fürdőhelyen jónéhány épületet kizárólag erre a célra építettek. Az ifjúság számára a jó tanulásért járó ösztöndíjnak nagy serkentő ereje van. Az idősebb munkások is továbbképezhetik magukat és az előmenetelre olyan nagy lehetőség van, amilyenre nem volt példa a kapitalista Kubában. Mindamellett kevés kétség fér ahhoz, hogy a kubai munkások jelentős százaléka részére nem áll fenn megfelelő anyagi ösztönzés. Lehetséges, hogy a vezetők alábecsülik a használati cikkek mennyiségét, de ettől eltekintve, a valóságban az árucikkek a szükséglethez képest még mindig hiányban vannak és nincsenek a minimális kívánalmak szerint elosztva. Amint a tervek szerint egyre több használati cikket termelnek, lehetőség lesz arra, hogy a gazdasághoz való hozzájárulásuk arányában osszák szét azokat az egyének között. Ha ez megtörténik, ezzel a munkások termelékenységét érhetik el. Nyilván Castro miniszterelnök maga is tisztában van ennek a kérdésnek a fontosságával. Egyik nagyobb, nemrégen elmondott beszédében kiemelte, mint a jövő évi pártkongresszus ellőtt álló legfontosabb megtárgyalásra váró határozatot: “a morális, vagy anyagi ösztönzés, a vállalatok anyagi önrendelkezése, vagy az állami költségvetésből való finanszírozása” kérdését. Végül is, a gazdasági kérdést nem lehet a politikától elválasztani. Ha Kubában és Kubán kívül megmarad a szoros egység a kommunisták között, a gazdasági problémákat könnyebben meg lehet oldani. Az előforduló jelentéktelen politikai zsörtölődések Kuba és a Szovjetunió között nem befolyásolták a két ország gazdasági viszonyait, de naiv dolog lenne erre a lehetőségre nem gondolni. Helytelen lenne Kubát csak rózsaszínű szemüvegen keresztül tekinteni, de még ennél is helytelenebb lenne becsmérlőleg, csakis a hibáit észrevenni. Viteldij leszállítást a nyugdíjasok részére New York idős polgárai tüntettek a városháza előtt és követelték többi között, a viteldij leszállítását mindazok részére, akik betöltötték hatvan- ötödik életévüket. Az ország különböző városaiban a városatyák törvénybe iktatták a közjármüvek viteldijának leszállítását a nyugdíjban lévők részére. Ez, véleményünk szerint, a legelemibb szolgáltatás ami megilleti mindazokat, akik hosszú évek szorgos munkája után nyugalomba vonultak. Az idősek, a nyugdíjban lévők egyik legnagyobb problémája a magány és az egyedüllét. Húsz centes viteldij e problémát csak növeli. A helyes, a méltányos, az igazságos intézkedés az volna, ha minden városban ingyenes, díjmentes utazási lehetőséget adnának idős polgártársainknak, melyet igénybe vehetnének mindenkor, a csúcsforgalom idejének kivételével. ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ!
