Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-09-29 / 39. szám

Thursday, September 29, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 I írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. A ROSEN BERG-ÜGYRÖL (Sok szó esik mostanában a 13 évvel ezelőtt ki­végzett Rosenberg-házaspár ártatlanságáról, vala­mint az akkori hisztériás közhangulatot kiaknázó törvényszéki tárgyalás megdöbbentő szabálytalan­ságairól, amelyeknek megtörténte nélkül az es­küdtszék nem hozhatott volna marasztaló — ki­váltképpen halálos — Ítéletet. Lapunk akkori és mai álláspontját semmi sem tükrözi vissza hűségesebben, mint Rev. Gross A. Lászlónak röviddel a mártir-házaspár kivégzése után irt Hétvégi Levele, amely 1953. junius 25-i lapszámunkban jelent meg a következő cimmel: “ÍGY CSAK ÁRTATLAN EMBEREK TUDNAK MEGHALNI!” A cikket úgy, ahogy az lapunkban 13 évvel ezelőtt napvilágot látott, teljes egészében alant közöljük.) így csak ártatlan emberek tudnak meghalni Amikor elmédben végigszántasz a Rosenberg- tragédia tekervényes barázdáin; amikor visszaidé­zed emlékezetedbe a szörnyűséges lelki megpró­báltatásokat, amelyeken ez a fiatal házaspár az elmúlt két esztendőn át — töretlen derékkel! — keresztülment; amikor végiggondolod, hogy — egy civilizált ország igazságszolgáltatásának történeté­ben példátlan módon — egy kis hazugsággal meg­menthették volna az életüket és amikor végül el­olvasod a nem valami szimpatikus toliakból eredő tudósításokat, amelyek kénytelenek voltak elismer­ni, hogy Julius és Ethel Rosenberg hihetetlen nyu­galommal és bátorsággal néztek szembe a kegyet­len halállal, akkor csak egyetlen lehetséges meg­állapításra juthatsz: ÍGY CSAK ÁRTATLAN EM­BEREK TUDNAK MEGHALNI! Egy egész világ lélegzetvisszafojtva figyelte-leste az utolsó pillanatig: élni fognak-e Rosenbergék az­zal a lehetőséggel, amelyet a kormány ismételten felkínált nekik, hogy t. ií, ha készek beszélni és másokat bemártani, az ő életük nem forog veszély­ben. . . (Vagyis ez a halálos Ítélet voltaképpen fel­tételes halálos ítélet volt; olyasmi, amire még so­hasem hallottam példát azelőtt. Arra már volt számtalan eset, hogy valakit enyhébb büntetésben részesítettek, mert hajlandó volt az ítélet kimon­dása előtt “énekelni”, de hogy egy jogerősen el­itéit egyénnek felkínálják az életet — az Ítélet ki­mondása és harmadfokon való helybenhagyása utáni — ha cserében hajlandó másokat inkriminál­ni, arra még nem volt precedens széles e vilá­gon. ..) De Rosenbergék az utolsó pillanatig kitartottak amellett, hogy nincs mondanivalójuk, aminek az árán két apró gyermeküket megmenthetnék az árvaságtól; hazugság árán pedig nem hajlandók megváltani az életüket. Az én szememben ez a kö­vetkezetes és állhatatos magatartásuk mindennél meggyőzőbb bizonyíték arra, hogy Rosenbergék ártatlanul haltak meg. Bűnös emberek kapva-kap- tak volna a felkínált alkalmon, hogy gyarló életü­ket akár valódi, akár kitalált vallomások árán meg­mentsék. Hogy Rosenbergék némák maradtak, az csak egy tényt bizonyít: “bűntársaikról” nem volt mit mondaniok. hamis vádak koholására pedig nem voltak hajlandók... C'K* De ha ezeket a szempontokat teljesen figyelmen- kivül hagyjuk is és pusztán száraz jogi álláspontra helyezkedünk, akkor is azt kell mondanunk: NEM VAGYUNK MEGGYŐZŐDVE ROSENBERGÉK BŰ­NÖSSÉGE FELŐL. Milliók és milliók ártatlanoknak tartják őket; más milliók és milliók — olyanok, akik a világon semmiféle politikai rokonságban nincsenek velők — egyáltalán nem bizonyosak abban, hogy Rosenbergék bűnösök voltak. “Nem bizonyosak” — ezen van a hangsúly! Vagyis a tör­vényszéki tárgyalás anyaga nem produkált olyan megdönthetetlen és minden kétséget kizáró bizo­nyítékokat a bűnösségük mellett, hogy ezek a mil­liók kénytelenek volnának az adatok súlyossága láttára elismerni, hogy a Rosenbergék valóban megérdemelték a sorsukat. Ez a jogos kétely, amely az elmúlt két év alatt nemhogy csökkent volna, hanem állandóan erősbödött, kiáltó ellentét­ben áll az amerikai igazságszolgáltatásnak ama sarkalatos elvével, amely előírja, hogy marasztaló — kivált halálos — ítéletnek csak akkor van he­lye. ha a bünösséq tekintetében a leqcsekélyebb kétség is teljesen ki van zárva. Rosenbergék ese­Egyre több olyan magánvállalkozó van, aki si­kert ér el anélkül, hogy fáradozna érte. Sőt, sokan azon fáradoznak, hogy csődbe menje­nek és ezáltal pénzhez, haszonhoz jussanak. A terv és a kivitel nagyon egyszerű. A vállalko­zó üzletet nyit. Nagyon sok árut rendel hitelre. A felhalmozott árut gyorsan eladja potom áron, és csődbe megy. A hitelezők hoppon maradnak. Ezt az üzleti eljárást: “üzérkedésnek” nevezik. Fellendül az ''üzérkedés" Nathaniel E. Kossack, az igazságügyminisztérium csalásokat kivizsgáló ügyosztályának vezetője, azt állítja, hogy az “üzérkedés” nagyon fellendült az utóbbi időben. Kossack ur mindjárt megmagyaráz­ta, hogy mi hozta létre ezt a nagy fellendülést az “üzérkedés” terén. E területen eddig csupán egyé­ni vállalkozók működtek. Most ez megváltozott. A szervezett alvilágban működő szindikátusok rájöt­tek, hogy ez jól kifizetődő üzlet és elhatározták, hogy nem hagyják ennek a jó talajnak kihasználá­sát az alacsonyrendii üzérek kezében. Az “üzérke­dés” kitűnő alkalmat ad a gengsztereknek, “nem kell nekik senkit megölni, a törvényen belül mű­ködnek . . . bizonyos fokig” — mondja Kossack ur. A szövetségi kormányhivatal becslése szerint eb­ben az évben 50—75 millió dollárt vágtak zsebre üzérkedésükkel. Egy példa Három üzletember bútorüzletet vásárolt, de elfe­lejtették a hitelezőket tudatni. A régi jóhitelü cég neve alatt rendeltek 125,000 dollár értékű bútort, háztartási felszerelést, stb. A hitelezők felfigyeltek a nagy megrendelésekre és megindították a vizs­gálatot, de már túl késő volt. A három jómadár egyszerűen kijelentette, hogy csődbe mentek, a könyvek őket igazolták. Eltűnt a nagy megrendelés az utolsó darabig. Az igazságügyminisztérium vizs­gálatot folytat, de minden jel szérint megússzák a dolgot különösebb következmények nélkül. Ehhez hasonló üzérkedések mennek végbe ország­szerte. Több mint 200 “vállalat” ellen folyik vizs­gálat. Nem mindig ússzék meg simán Az “üzérkedés” nem mindig jár sikerrel, van eset, amikor az üzérek nagyon kapzsik és ilyenkor a törvény valamelyik szakasza alapján vád alá he­lyezik és néhány évre börtönbe teszik őket. A bün­tetés letöltése után boldogan élnek a több százezer dollárból, amit zsebre vágtak. Munkában a "Cosa Nostra" Olvasóink már hallottak a “Cosa Nostra” nevii alvilági, gengszter szervezetről. Joseph Paganónak, a szervezet egyik tagjának sikerült megkaparinta­nia a Murray Packing Co.-t. mely fagyasztott csir­két s pulykát árusít. Miután átvette a vállalat veze­tését, az ország különböző részeiből csirkét és puly­kát vásárolt és eladta a Pride Wholesale Meat and Poultry ("V-nak, mely Peter Castellana tulajdoná­tében ezt az elemi feltételt nem láttuk honorálva. Ha olyan emberek elméjében, mint a Nobel-dijas dr. Urey és vele együtt egy sereg más kimagasló egyéniség, jogos és indokolt kétség merülhetett fel az elitéit házaspár bűnössége felől, akkor vilá­gos, hogy az Ítélkező biró elmulasztotta a “reason­able doubt” elvét az esküdteknek azzal az alapos­sággal megmagyarázni, amelyet az ilyen főbenjáró ügyben joggal elvárhattunk volna. e-*J> De menjünk egy lépéssel tovább és tegyük fel, hogy Rosenbergék valóban elkövették a terhűkre rótt cselekményeket. Akkor is felmerül a jogos kérdés: miért kell nekik ezért halállal lakolni, mig a sokkal súlyosabb cselekményekkel terhelt bűn­társak életben maradhattak és legalább egynek közülük: Mrs. Greenglassnak még a hajaszála sem görbült meg?!! Ha mindehhez még hozzátesszük, hogy kilenc főbíró közül háromnak az volt a nyil­vánoson kifejezett nézete, hogy Rosenbergék felett annak a törvénynek az alapján kellett volna Ítél­kezni, amely a halálbüntetést csak abban az eset­ben szabja ki, ha azt az esküdtek egyenesen bele­foglalják a verdiktjükbe (itt pedig ez nem tör­tént!), akkor nem csoda, ha milliók és milliók úgy érzik, hogy a Rosenberg-per a hírhedt Dreyfus- pernek egy sokkal borzalmasabb mása — egy cse­kély kis különbséggel: Itt lázas sietséggel (a Supreme Court szabadság­ra ment tagjainak 24 órán belüli összehívásával!) gondoskodtak arról, hogy ez az ügy ne válhassék egy másik Dreyfus-perré.. . Dreyfus kapitány, bár csonttá-bőrré aszott az ördögszigeti kinszenvedé­ban volt. A kormányemberek szerint Castellana szintén tagja a Cosa Nostrának. Egy hét leforgása alatt Peter 750,000 dollárt fizetett Joe-nak, Peter vállalata csődbe ment, Peter és Joe viszont a bör­tönbe. Öt évre ítélték el őket csalásért, öt év múl­va majd élhetnek az ellopott 750,000 dollárból. Amikor egy vállalat, vagy üzlet csődbe megy, nem kell a tulajdonost keresni, mert az maga je­lentkezik és bejelenti: “csődbe mentem”. A szö­vetségi kormányközegek feladata bebizonyítani, hogy a csődbe ment cég tulajdonosa csalást köve­tett el vagy sem. “Olyan egyénekkel állunk szem­ben, akik nem vezetnek könyveket” — mondotta Mr. Kossack. Nem ritka eset az sem, hogy amikor tárgyalásra kerül a sor, azok, akik tudnak a csalásról, nem mernek tanúskodni, mert tudják, hogy a gengszte­rek az ilyen tanuknak ellátják a baját. A rendőr­ség pedig nem ad kellő védelmet, sőt néha a rend­őrök és gengszterek közreműködnek a tanuk ellen. Az erre vonatkozó törvény öt évi börtön- és 5 ezer dollár pénzbüntetést ir elő, mint legnagyobb büntetést, még akkor is. ha az eltitkolt és eldugott összeg milliókra rúg. Ha az üzérkedő összeeskü­szik másokkal csalás elkövetésére, vagy felhasz­nálja a postát törvényellenes terve végrehajtására, akkor súlyosabb a büntetés. A módszer egy és ugyanaz Amikor a gengszterek kezükbe kaparintanak egy üzletet, nem vesztegetik az időt. Minden elkép­zelhető árucikket megrendelnek. Volt rá eset, hogy ékszerüzlet hanglemezeket, rádiókat, televíziókat rendelt, sőt még húsárut is. Amilyen gyorsan meg­kapják az árut, olyan gyorsan el is adják, potom áron és mivel az árut 60-tól 90 napi hitelre kapják, az idő letelte előtt csődbe mennek. Kossack ur számítása szerint a gengszterek min­den csődből legalább 250,000 dollár hasznot ko­vácsolnak. Rendszerint 50,000 dollárt fektetnek be és 300,000 dollárt tesznek zsebre az üzérkedésbőL Nem lehet senkiben bízni “Nem lehet senkiben sem bízni, akármilyen tisztességesnek látszik a cég, vagy az egyén”, mond ja egy philadelphiai kereskedő, aki egyike azok­nak, akiket a 634 font sulvu Sylván Scölníck be­csapott. A “Kövér” bevallotta. Ko?v 600.000 dol­lár értékű vagyont titkolt el a hitelezők elől. Még ném ítélték el. Virágzik az üzérkedés országszerte. Ennek révén a gengszter szindikátusok milliókat harácsolnak évről évre. A törvényhozók tehetetleneknek bizo­nyultak a csalások megakadályozásában. Van leg­alább egy üzlet, mely nem pang, hanem nagyon jól megy. Pnompenh-ben, Kambodzsa kormánya azt a vá­dat emelte az amerikai hadvezetőség ellen, hogy ismét megsértette az ország határát. Amerikai ka­tonák megtámadtak e<*v határőrséget és több kam­bodzsai katonát megöltek. sek évei alatt, megérhette ártatlansága kiderülését, itt azonban Douglass főbíró (halasztó) döntése után 24 órával, a nyári szabadságáról visszarendelt Legfelsőbb Bíróságnak hat tagja intézkedett afe­lől, hogv Rosenbergék ne érhessék me? életben igazságuk diadalát, még ha azt a további fejlemé­nyek meg is hoznák. Azután a főbíró urak, mint akik jól végezték dolgukat, ismét eUzé'edtek nyá­ri szabadságuk élvezésére... (Hát kellemes vaká­ciót kívánok nekik!) Ennek az országnak a törté­netében még sohasem fordult e’ő. hogy hasonló körülmények között összehívták volna a Supreme Court-ot nyári szabadsága letelte előtt. . . CIO Egv dologra azonban kínosan ügvelt az igazság­szolgáltatás: Nehogy a zsidó szombat szentségén sérelem essék, Rosenbereéket néhány Derccel a sabbath beköszöntése előtt tették el láb alól... Hát nem gyönyörű példája ez a körültekintő fi­gyelemnek és vallásos kegyességnek? S még akad valaki, aki meri azt állítani, hogy a mi igazság­szolgáltatásunk nem tökéletes?! A Dreyfus-per Franciaországban, a Mooney- és Sacco-Vanzetti-perek ebben az országban erősen megrendítették az embereknek az igazságszolgál­tatásba vetett hitét. De megjósolom, hogy ezek a perek — minden monstruozitásuk ellenére — már régen elmerültek a feledés homályában, amikor a Rosenbergék tragédiájáról a legmélyebb felhá­borodás hangján fognak még beszélni az emberek szerte a világon... , CSŐDBE MENNEK, HOGY PÉNZT CSINÁLJANAK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents