Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-09-29 / 39. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, September 29, 1986 4 £0,000 acélmunkás vesztette e! munkáját automatizálás miatt Több mint 100,000 acélmunkás állása van ve­szélyben. A szervezett acélmunkások delegátusai, a múlt héten tartott országos konvención nagy ér­deklődéssel és aggodalommal hallották a vezetők jelentését, melyben kihangsúlyozták, hogy az el­múlt esztendőkben, az automatizálás következté­ben 80,000 acélmunkás vesztette el munkáját. Ujabh nagy befektetések nélküli biztosítás nem oldja meg a helyzetet. Kell, hogy a legalapvetőbb követelés a munkaidő leszál­lítása legyen. 1,300 munkás sztrájkba lépett BRAMPTON, Canada. — Az American Motors vállalat 1,200 munkása sztrájkba lépett. A munká­sok a rossz munkaviszonyok ellen tiltakoznak. Lehet-e emelni a munkabért az árak emelése nélkül? A szakszervezeti vezetők rámutattak arra, hogy az automatizálás az acéliparban csak a kezdet kez­detén áll. A következő öt évben az acéltrösztök 10 milliárd dollárt fektetnek be oxigén-kohók és folytatólagos öntőkészülékek beállítására. Az oxigén-kohók, feleannyi munkással kétszer- annyi acélt termelnek és a folytatólagos öntőkészü­lékek szükségtelenné teszik a munkások nagy szá­zalékát. Leslie B. Worthington, a U.S. Steel vállalat igaz­gatója szerint a következő tiz esztendőben az or­szág acélszükséglete 24 százalékkal emelkedik, ami azt jelenti, hogy 115 millió tonna acélra lesz szükség. Ha az acélmunkások termelékenysége ez idő alatt csak évi négy százalékkal emelkedik, ami nagyon konzervatív számítás, 100,000 acélmunkás veszti el munkáját. Walter J. Burke, a United Steel Workers Union központi titkára azon véleményének adott kifeje­zést, ho<*v Worthington jóslata túlságosan szép kénét fest. mert az iparból kiszorított munkások száma sokkal több lesz, mint 100.000. Bu'ke rámutatott arra, hogy a folytatólagos ön­tés kikii-zöböli a forró fém öntvényesitését, az önt- vénvrámából való kivonását, az öntvény ujramele- gitését, kihengerelését, hasítását. Ez az uj folyamat fölöslegessé teszi a munkások több mint 15 százalékát. Rövidebb munkaidőre van szükség Az acélipar rohamos automatizálása arra kény­szeríti a szervezett munkásokat, hogy 1968-ban, amikor a most érvénvben lévő kollektiv munka­szerződés lejár, követeljék a hat órás munkanapot. A korábbi nvugdijbsmenés. a magasabb nyugdíj, a hosszabb fizetett szabad-ág, a magasabb munka­Felmerül a kérdés: lehet-e a munkabért emelni anélkül, hogy emelnék a termékek árát is? A vá­lasz e kérdésre: igen, lehet. Mi teszi ezt lehetővé? A válasz: a termelékenység. Mit értünk a termelékenység növekedése alatt? Egyszerűen azt, hogy a munkás rövidebb idő alatt többet termel. Ha a munkás termelékenysége 5rr-kal emelke­dik és a munkás 5%-os bérjavitást kap, az nem jelenti azt, hogy a termelékenység növekedése ré­vén létrejött értéktöbblet mind a munkás zsebébe megy. Éppen ellenkezőleg. Az 5%-os bérjavitás, 5%-os termelékenységemelkedés mellett azt je­lenti, hogy az értéktöbblet nagy része a munkálta­tók zsebébe kerül, magasabb profit formájában. Közgazdászok pl. megállapították, hogy a vasut- vállalatoknál dolgozók termelékenysége 7 és fél százalékkal emelkedett minden évben 1958 óta. Ezzel szemben a munkások bére sokkal keveseb­bel emelkedett, mint 7%-ék. Ez a helyzet minden más alapiparban és ezért lehetséges, sőt szükséges, hogy a munkabért emel­jék anélkül, hogy a gyártmányok árát felemeljék. Egyesül két szakszervezet A Steel Workers Union konvencióján részvevő delegátusok felhatalmazták a vezetőséget, hogy folytasson tárgyalásokat a Mine. Mill and Smelter Workers Union képviselőivel a két szervezet egye­sülésével kapcsolatban. Minden jel szerint e tárgyalások a közeljövőben eredményre vezetnek. Az egyesülés esetén az érc­bányászok, az ércfinomitók és az acélmunkások egyetlen nagy, ipari szervezetbe tömörülnek és igy megnövelik erejüket. Egy grenatfai lelkész ostorozza a közömbösséget Grenada, Miss.-ben C. B. Búrt lelkész, a First Methodist Church papja, megrázó prédikációban hívta fel híveinek lelküsmeretét a múlt héten, a néger gyermekek ellen elkövetett brutális tettle- gességekkel szemben. Éles szavakkal ostorozta azo­kat a “bestiális fehér felnőtteket”, akik vasdoron­gokkal véresre verték a néger iskolás gyermeke­ket, amint azok életükben először, mtegrált iskolá­ból hazafelé tartottak. Búrt lelkész azt mondotta, hogy maga is szemtanúja volt a tettlegességnek, amely oly kegyetlen volt, hogy alig tudott szemei­nek hinni. A hallgatóságot annyira felrázta a be­széd, hogy az oltár előtt térdepelve, sokan sírva kértek megbocsátást közömbösségükért. Mr. Búrt prédikációjában megemlitette, hogy a második világháború alatt, mint tábori pap, a bu- chenwaldi koncentrációs táborba csupán néhány órával a nácik kivonulásá után lépett be. Amit ott látott, azt sohasem fogja elfelejteni. “Nem érez­tem rokonszenvet a német nép iránt, de mégsem láttam egyetlen amerikai katonát, aki német gyer­meket bántalmazott volna.” Nem tételezte fel, hogy az ő hívei is résztvettek volna a gyermekek elleni tettlegességben, de kérdőre vonta, hogy tet­tek-e eleget az ilyen fejlemény megelőzésére? Ő maga is “bűnösnek” érzi magát, amiért nem emelte fel hangját erősebben már régebben. “Mis­sissippi templomai nagyon keveset tettek aziránt, hogy előkészítsék -az embereket a bekövetkező tár­sadalmi változásokra. .. valahogyan az egyházak nem tettek eleget kötelességüknek az ilyenfajta gyűlölettel és bestialitással szemben. . . hol volt az egyház akkor, amikor ennek a magjait elhintet­ték-?” A newyorki brooklyni Jó Pásztor evangélikus egyház lelkésze, Rev. Peter J. Dexnis olyan isten­tiszteletet rendezett — a New York Times szept. 1.2-i száma szerint —, hogy nekünk is érdemes tu­domást vennünk róla. Az oltárt nem virágokkal díszítette, hanem két hosszú asztalt állított fel az oltár mentén. Az aszta­lon a munka szerszámai voltak: kalapács, harapó­fogó, mázolt kefe, fűrész, azonkívül egy Írógép és egy villanyos hajszárító. A megnyitó felvonulást az énekkar vezette, utána a kereszt és két minisztráns következett. Rendsze­rint a palástba öltözött lelkész jött utána a menet­ben, de ekkor Rev. Peter J. Dexnis lelkész előtt egy asztalos ment munkásöltönyben, egy ápolónő, egy tűzoltó, egy telefonjavitó munkás és egy házi­asszony, kezében friss házi-sütemények. Az istentisztelet a munkások érdemeiről szólt. Rev. Peter J. Dexnis kiemelte igehirdetésében, hogy Szent Pál is munkásember volt, sátrakat ké­szített, hogy embertársainak legalább sátrakkal gondoskodjék fedett helyről. Ez az istentisztelet bizonyítja, hogy vannak már lelkészek (nem amerikai magyarok), akik elismerik, hogy a munkásnép a társadalom legfontosabb'ele­me és az egyház által hirdetett "Istennek" a leg­kedvesebb népe. TÖBB MINT NYOLCVANEZREN TÜNTET­TEK az indiai parlament épülete előtt. A felvo­nulók követelték a kormány lemondását, a továb­bi áremelkedések megakadályozását és a mono­poltőke uralmának megtörését. Az egyetlen, amit a város megtesz, hogy a pol­gármester kibővítette a rendőri védelmet a néger iskolásgyermekek részére és több rendőrkocsit küldött ki. Grenada és városi hatóságai szégyen­foltjai maradnak Amerikának, ahol nagy városban, védtelen gyermekek ellen, ilyen tettlegességek megtörténhetnek. • 12345678901234567890123456789012345678901234567890# j A SZÁMOK BESZÉLNEK j | írja: Eörsi Béla ” 12345678901234567890123456789012345678901234567890 • A Vándormunkások Szakszervezetének győzelme A Farmmunkások Szakszervezete az AFL-CIO segítségével Kaliforniában első alkalommal győ­zött Cézár Chavez vezetésével. A Di Georgio Corp. a kaliforniai óriás-vállalat, Delanoban (San Joa­quin völgyben) és Borego Spring-ben (Imperial me­gyében) leszavaztatta munkásait és Chavez szak- szervezete került többségbe a Teamsterekkel szem­ben. De nem ez a fontos, hanem az, hogy mind­össze csak 12 munkás szavazott a szervezkedés el­len. Ez csak azért volt lehetséges, mert az 1965- ben érvénybe lépett törvény nem enged be Mexi­kóból vándormunkásokat nagyobb tömegben, amíg az országban munkanélküliek vannak. így a bel­földi munkások között a szervezkedés lehetővé vált. A gyenge szakszervezet most megkezdte mun­káját Texasban, ahol a hatóságok és az uj millio­mosok erős terrorral próbálják megakadályozni munkáját, amelynek eredményeképpen Texasban a földmunkásoknak még ma is csak 80 cent óra­bért fizetnek, holott Kaliforniában már $1.25-öt értek el. A szakszervezeteknek a minimális órabér, a gyermekmunka megszüntetése, a fizetett ünnep­nap és 8 óra után a tulóra-bér követelésen kívül még nehéz teendőik vannak. Elsősorban egészsé­ges, olcsó munkáslakások megteremtése, amihez az államok és a szövetségi kormány segítségére van szükség, továbbá a gyermekek iskoláztatása. Jelenleg a mexikói—amerikai lakosságnak van a legalacsonyabb iskolázottsága. Ez az ország szégyene. Küzdeni kell az öregségi nyugdíj, balesetbiztosítás és a munkanélküli se­gély törvényes kiterjesztéséért is. Ebben a harc­ban a szakszervezet nemigen számíthat a kongresz- szusra és az állami törvényhozó testületekre, mert azokba földmunkás képviselő alig juthat be. Az alsóbbfoku katolikus papság, valamint Reu- therék segítsége, Chavez bámulatos egyéni mun­kabírása és az ország sajtójának támogatása segí­teni fogja ebben a törekvésében a szakszervezetet. Sajnos a vietnami háború követeli magának a fia­talságot és helyébe még több vándormunkást fog­nak beengedni Mexikóból, akiket ma még nehéz megszervezni. Chavezra és társaira nehéz munka vár, ezért üdvözöljük őket első nagy győzelmük alkalmával. NYELV ÉS ÉLET SÉTÁLÓUTCA Vannak nyelvhelyességi babonák, amelyek ellen hiába küzdünk: elpusztithatatlanok. Ezek közé tar­tozik a most szóvá teendő is. A sétálóutca, amely­ről már kedves-csufolkodó sláger is keletkezett: Sétálóutca lett a Váci utca... A szerző mosolygó derűvel mélázgat a képen, amint a Váci utca sétál, más baráti utcákkal karöltve. . . Mielőtt — tömegnyomásra — eltüntetné, töröl­né az illetékes Bizottság a sétálóutca, s vele együtt a játszóutca, játszótér (!) nevet (ezek sem játsza­nak!), ' nézzük meg egy kissé módszeresen, mi is az igazság ebben a dologban. A sétáló a sétál igéből képzett szavak az esetek többségében valóban azt a személyt vagy dolgot jelentik, aki vagy ami az igével kifejezett cselek­vést elvégzi. A sétáló ember az az ember, aki sé­tál, a mosónő az a nő, aki mos, a sütőiparos az at iparos, aki süt, sütéssel foglalkozik, az ivó kefe­kötő az a kefekötö, aki iszik stb. De azért nem ilyen egyszerű a dolog! Mert szép számmal vannak olyan szavaink is, amelyek ellene mondanak ennek a szabálynak. Mégpedig a legtöbbjük igen régi, ki­fogástalan szó, aligha jutna valakinek is eszébe, hogy kiirtsa őket. Lássuk csak! Az ivóviz meg a sütőtök nem iszik, nem süt, hanem azt isszák, sü­tik. Ezekben a kifejezésekben tehát a cselekvés tárgyát jelenti a melléknévi igenév. Az ivópohár, sütőpor, sütővas, főzőkanál szóban a cselekvés esz­közét: amivel iszunk, sütünk, főzünk. Máskor meg a cselekvés helyét jelöli meg ez a szó: ivócsarnok, főzőfülke, sütőkemence, mosókonyha, játszótér. Ezek közé tartozik a teljesen szabályos, de szo­katlanabb játszóutca és sétálóutca is. Nyugodjunk hát bele nyelvünknek ebbe a lát­szólagos logikátlanságába, s ne akarjuk arra kény­szeríteni a rágógumit, hogy ráqjon, a fejtőbakot, hogy fejtsen, s a fizetőpincért, hogy fizessen. >WVVVVWVVWVVVWWV¥¥VVV¥iyVV¥VyiíW Ujforma istentisztelet egy evangélikus templomban

Next

/
Thumbnails
Contents