Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-09-29 / 39. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, September 29, 1986 4 £0,000 acélmunkás vesztette e! munkáját automatizálás miatt Több mint 100,000 acélmunkás állása van veszélyben. A szervezett acélmunkások delegátusai, a múlt héten tartott országos konvención nagy érdeklődéssel és aggodalommal hallották a vezetők jelentését, melyben kihangsúlyozták, hogy az elmúlt esztendőkben, az automatizálás következtében 80,000 acélmunkás vesztette el munkáját. Ujabh nagy befektetések nélküli biztosítás nem oldja meg a helyzetet. Kell, hogy a legalapvetőbb követelés a munkaidő leszállítása legyen. 1,300 munkás sztrájkba lépett BRAMPTON, Canada. — Az American Motors vállalat 1,200 munkása sztrájkba lépett. A munkások a rossz munkaviszonyok ellen tiltakoznak. Lehet-e emelni a munkabért az árak emelése nélkül? A szakszervezeti vezetők rámutattak arra, hogy az automatizálás az acéliparban csak a kezdet kezdetén áll. A következő öt évben az acéltrösztök 10 milliárd dollárt fektetnek be oxigén-kohók és folytatólagos öntőkészülékek beállítására. Az oxigén-kohók, feleannyi munkással kétszer- annyi acélt termelnek és a folytatólagos öntőkészülékek szükségtelenné teszik a munkások nagy százalékát. Leslie B. Worthington, a U.S. Steel vállalat igazgatója szerint a következő tiz esztendőben az ország acélszükséglete 24 százalékkal emelkedik, ami azt jelenti, hogy 115 millió tonna acélra lesz szükség. Ha az acélmunkások termelékenysége ez idő alatt csak évi négy százalékkal emelkedik, ami nagyon konzervatív számítás, 100,000 acélmunkás veszti el munkáját. Walter J. Burke, a United Steel Workers Union központi titkára azon véleményének adott kifejezést, ho<*v Worthington jóslata túlságosan szép kénét fest. mert az iparból kiszorított munkások száma sokkal több lesz, mint 100.000. Bu'ke rámutatott arra, hogy a folytatólagos öntés kikii-zöböli a forró fém öntvényesitését, az önt- vénvrámából való kivonását, az öntvény ujramele- gitését, kihengerelését, hasítását. Ez az uj folyamat fölöslegessé teszi a munkások több mint 15 százalékát. Rövidebb munkaidőre van szükség Az acélipar rohamos automatizálása arra kényszeríti a szervezett munkásokat, hogy 1968-ban, amikor a most érvénvben lévő kollektiv munkaszerződés lejár, követeljék a hat órás munkanapot. A korábbi nvugdijbsmenés. a magasabb nyugdíj, a hosszabb fizetett szabad-ág, a magasabb munkaFelmerül a kérdés: lehet-e a munkabért emelni anélkül, hogy emelnék a termékek árát is? A válasz e kérdésre: igen, lehet. Mi teszi ezt lehetővé? A válasz: a termelékenység. Mit értünk a termelékenység növekedése alatt? Egyszerűen azt, hogy a munkás rövidebb idő alatt többet termel. Ha a munkás termelékenysége 5rr-kal emelkedik és a munkás 5%-os bérjavitást kap, az nem jelenti azt, hogy a termelékenység növekedése révén létrejött értéktöbblet mind a munkás zsebébe megy. Éppen ellenkezőleg. Az 5%-os bérjavitás, 5%-os termelékenységemelkedés mellett azt jelenti, hogy az értéktöbblet nagy része a munkáltatók zsebébe kerül, magasabb profit formájában. Közgazdászok pl. megállapították, hogy a vasut- vállalatoknál dolgozók termelékenysége 7 és fél százalékkal emelkedett minden évben 1958 óta. Ezzel szemben a munkások bére sokkal kevesebbel emelkedett, mint 7%-ék. Ez a helyzet minden más alapiparban és ezért lehetséges, sőt szükséges, hogy a munkabért emeljék anélkül, hogy a gyártmányok árát felemeljék. Egyesül két szakszervezet A Steel Workers Union konvencióján részvevő delegátusok felhatalmazták a vezetőséget, hogy folytasson tárgyalásokat a Mine. Mill and Smelter Workers Union képviselőivel a két szervezet egyesülésével kapcsolatban. Minden jel szerint e tárgyalások a közeljövőben eredményre vezetnek. Az egyesülés esetén az ércbányászok, az ércfinomitók és az acélmunkások egyetlen nagy, ipari szervezetbe tömörülnek és igy megnövelik erejüket. Egy grenatfai lelkész ostorozza a közömbösséget Grenada, Miss.-ben C. B. Búrt lelkész, a First Methodist Church papja, megrázó prédikációban hívta fel híveinek lelküsmeretét a múlt héten, a néger gyermekek ellen elkövetett brutális tettle- gességekkel szemben. Éles szavakkal ostorozta azokat a “bestiális fehér felnőtteket”, akik vasdorongokkal véresre verték a néger iskolás gyermekeket, amint azok életükben először, mtegrált iskolából hazafelé tartottak. Búrt lelkész azt mondotta, hogy maga is szemtanúja volt a tettlegességnek, amely oly kegyetlen volt, hogy alig tudott szemeinek hinni. A hallgatóságot annyira felrázta a beszéd, hogy az oltár előtt térdepelve, sokan sírva kértek megbocsátást közömbösségükért. Mr. Búrt prédikációjában megemlitette, hogy a második világháború alatt, mint tábori pap, a bu- chenwaldi koncentrációs táborba csupán néhány órával a nácik kivonulásá után lépett be. Amit ott látott, azt sohasem fogja elfelejteni. “Nem éreztem rokonszenvet a német nép iránt, de mégsem láttam egyetlen amerikai katonát, aki német gyermeket bántalmazott volna.” Nem tételezte fel, hogy az ő hívei is résztvettek volna a gyermekek elleni tettlegességben, de kérdőre vonta, hogy tettek-e eleget az ilyen fejlemény megelőzésére? Ő maga is “bűnösnek” érzi magát, amiért nem emelte fel hangját erősebben már régebben. “Mississippi templomai nagyon keveset tettek aziránt, hogy előkészítsék -az embereket a bekövetkező társadalmi változásokra. .. valahogyan az egyházak nem tettek eleget kötelességüknek az ilyenfajta gyűlölettel és bestialitással szemben. . . hol volt az egyház akkor, amikor ennek a magjait elhintették-?” A newyorki brooklyni Jó Pásztor evangélikus egyház lelkésze, Rev. Peter J. Dexnis olyan istentiszteletet rendezett — a New York Times szept. 1.2-i száma szerint —, hogy nekünk is érdemes tudomást vennünk róla. Az oltárt nem virágokkal díszítette, hanem két hosszú asztalt állított fel az oltár mentén. Az asztalon a munka szerszámai voltak: kalapács, harapófogó, mázolt kefe, fűrész, azonkívül egy Írógép és egy villanyos hajszárító. A megnyitó felvonulást az énekkar vezette, utána a kereszt és két minisztráns következett. Rendszerint a palástba öltözött lelkész jött utána a menetben, de ekkor Rev. Peter J. Dexnis lelkész előtt egy asztalos ment munkásöltönyben, egy ápolónő, egy tűzoltó, egy telefonjavitó munkás és egy háziasszony, kezében friss házi-sütemények. Az istentisztelet a munkások érdemeiről szólt. Rev. Peter J. Dexnis kiemelte igehirdetésében, hogy Szent Pál is munkásember volt, sátrakat készített, hogy embertársainak legalább sátrakkal gondoskodjék fedett helyről. Ez az istentisztelet bizonyítja, hogy vannak már lelkészek (nem amerikai magyarok), akik elismerik, hogy a munkásnép a társadalom legfontosabb'eleme és az egyház által hirdetett "Istennek" a legkedvesebb népe. TÖBB MINT NYOLCVANEZREN TÜNTETTEK az indiai parlament épülete előtt. A felvonulók követelték a kormány lemondását, a további áremelkedések megakadályozását és a monopoltőke uralmának megtörését. Az egyetlen, amit a város megtesz, hogy a polgármester kibővítette a rendőri védelmet a néger iskolásgyermekek részére és több rendőrkocsit küldött ki. Grenada és városi hatóságai szégyenfoltjai maradnak Amerikának, ahol nagy városban, védtelen gyermekek ellen, ilyen tettlegességek megtörténhetnek. • 12345678901234567890123456789012345678901234567890# j A SZÁMOK BESZÉLNEK j | írja: Eörsi Béla ” 12345678901234567890123456789012345678901234567890 • A Vándormunkások Szakszervezetének győzelme A Farmmunkások Szakszervezete az AFL-CIO segítségével Kaliforniában első alkalommal győzött Cézár Chavez vezetésével. A Di Georgio Corp. a kaliforniai óriás-vállalat, Delanoban (San Joaquin völgyben) és Borego Spring-ben (Imperial megyében) leszavaztatta munkásait és Chavez szak- szervezete került többségbe a Teamsterekkel szemben. De nem ez a fontos, hanem az, hogy mindössze csak 12 munkás szavazott a szervezkedés ellen. Ez csak azért volt lehetséges, mert az 1965- ben érvénybe lépett törvény nem enged be Mexikóból vándormunkásokat nagyobb tömegben, amíg az országban munkanélküliek vannak. így a belföldi munkások között a szervezkedés lehetővé vált. A gyenge szakszervezet most megkezdte munkáját Texasban, ahol a hatóságok és az uj milliomosok erős terrorral próbálják megakadályozni munkáját, amelynek eredményeképpen Texasban a földmunkásoknak még ma is csak 80 cent órabért fizetnek, holott Kaliforniában már $1.25-öt értek el. A szakszervezeteknek a minimális órabér, a gyermekmunka megszüntetése, a fizetett ünnepnap és 8 óra után a tulóra-bér követelésen kívül még nehéz teendőik vannak. Elsősorban egészséges, olcsó munkáslakások megteremtése, amihez az államok és a szövetségi kormány segítségére van szükség, továbbá a gyermekek iskoláztatása. Jelenleg a mexikói—amerikai lakosságnak van a legalacsonyabb iskolázottsága. Ez az ország szégyene. Küzdeni kell az öregségi nyugdíj, balesetbiztosítás és a munkanélküli segély törvényes kiterjesztéséért is. Ebben a harcban a szakszervezet nemigen számíthat a kongresz- szusra és az állami törvényhozó testületekre, mert azokba földmunkás képviselő alig juthat be. Az alsóbbfoku katolikus papság, valamint Reu- therék segítsége, Chavez bámulatos egyéni munkabírása és az ország sajtójának támogatása segíteni fogja ebben a törekvésében a szakszervezetet. Sajnos a vietnami háború követeli magának a fiatalságot és helyébe még több vándormunkást fognak beengedni Mexikóból, akiket ma még nehéz megszervezni. Chavezra és társaira nehéz munka vár, ezért üdvözöljük őket első nagy győzelmük alkalmával. NYELV ÉS ÉLET SÉTÁLÓUTCA Vannak nyelvhelyességi babonák, amelyek ellen hiába küzdünk: elpusztithatatlanok. Ezek közé tartozik a most szóvá teendő is. A sétálóutca, amelyről már kedves-csufolkodó sláger is keletkezett: Sétálóutca lett a Váci utca... A szerző mosolygó derűvel mélázgat a képen, amint a Váci utca sétál, más baráti utcákkal karöltve. . . Mielőtt — tömegnyomásra — eltüntetné, törölné az illetékes Bizottság a sétálóutca, s vele együtt a játszóutca, játszótér (!) nevet (ezek sem játszanak!), ' nézzük meg egy kissé módszeresen, mi is az igazság ebben a dologban. A sétáló a sétál igéből képzett szavak az esetek többségében valóban azt a személyt vagy dolgot jelentik, aki vagy ami az igével kifejezett cselekvést elvégzi. A sétáló ember az az ember, aki sétál, a mosónő az a nő, aki mos, a sütőiparos az at iparos, aki süt, sütéssel foglalkozik, az ivó kefekötő az a kefekötö, aki iszik stb. De azért nem ilyen egyszerű a dolog! Mert szép számmal vannak olyan szavaink is, amelyek ellene mondanak ennek a szabálynak. Mégpedig a legtöbbjük igen régi, kifogástalan szó, aligha jutna valakinek is eszébe, hogy kiirtsa őket. Lássuk csak! Az ivóviz meg a sütőtök nem iszik, nem süt, hanem azt isszák, sütik. Ezekben a kifejezésekben tehát a cselekvés tárgyát jelenti a melléknévi igenév. Az ivópohár, sütőpor, sütővas, főzőkanál szóban a cselekvés eszközét: amivel iszunk, sütünk, főzünk. Máskor meg a cselekvés helyét jelöli meg ez a szó: ivócsarnok, főzőfülke, sütőkemence, mosókonyha, játszótér. Ezek közé tartozik a teljesen szabályos, de szokatlanabb játszóutca és sétálóutca is. Nyugodjunk hát bele nyelvünknek ebbe a látszólagos logikátlanságába, s ne akarjuk arra kényszeríteni a rágógumit, hogy ráqjon, a fejtőbakot, hogy fejtsen, s a fizetőpincért, hogy fizessen. >WVVVVWVVWVVVWWV¥¥VVV¥iyVV¥VyiíW Ujforma istentisztelet egy evangélikus templomban
