Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-14 / 28. szám

Thursday, July 14, 1966. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Kongóban nemzeti hősnek nyilvánították a meggyilkolt Lumumbát Kinshasában a (korábbi Leopoldville-bán) tömeg felvonulással és katonai disz-szemlével ünnepelték Kongó függetlenné nyilvánításának hatodik évfor- fordulóját. Az ünnepségen mondott beszédében Mobutu kongói államelnök élesen támadott egyes kongói politikusokat, akik “külföldi pénzügyi csoportok érdekében lábbal tiporják Kongó törvényes jo­gait.” Mobutu Ígéretet tett, hogy 1970-ben az általá­nos választójog alapján parlamenti és elnökválasz­tásokat tartanak. Az évforduló alkalmából a kormány nemzeti hőssé nyilvánította Patrice Lumumbát. A rádió­ban ismertetett kormánynyilatkozat szerint Lm mumba “a gazdasági függetlenségért vívott harc első áldozata.” A kongói kormány elhatározta, hogy a főváros­ban utcát nevez el Lumumbáról. A kormány el­rendelte, hogy a kongói főváros központjában emeljenek szobrot Lumumbának, a nemzeti hős­nek — jelentették a hírügynökségek Az A1 Ahram közlése szerint Antoine Gizenga volt kongói miniszterelnök Kairóban folytatja tár­gyalásait több, száműzetésben élő kongói politi­kussal, egy kongói felszabaditási front létrehozásá­ra. A front célja — mint Gizenga kijelentette — “Kongó kiszabadítása a neokolonializmus szorítá­sából.” A NATÖ-gépezet 14 ország fegyveres erőire csökkeni A NATO katonai gépezete 14 ország fegyveres erőire csökkent, mivel csütörtökön, junius 30-án életbe lépett Párizsnak az a döntése, hogy kivonja fegyveres erőit a NATO integrált parancsnoksá­ga alól. Franciaországnak mintegy húsz összekötő tiszt­je továbbra is a NATO közép-európai parancs­nokságán marad az átmeneti időszakra, de nem vesz részt a NATO katonai szervezésében és kikép­zésében. Franciaország tájékoztatta atlanti szövetségeseit, hogy Nyugat-Németországban állomásozó csapa­tai — amelyeket kivon a NATO-parancsnokság alól — további jelzésig vállalják a számukra kije­lölt feladatokat, de szerepük az integrált NATO- parancsnokságban vége ért. Az amerikaiak kö­zölték a franciákkal, hogy péntek jul. 1-től visz- szavonják a Nyugat-Németországban állomásozó francia csapatok rendelkezésére bocsátott takti­kai atomfegyvereket. Megkezdődött a Franciaországban állomásozó amerikai csapatok kivonása és a Franciaországban levő amerikai támaszpontok felszámolása is. Az el­ső amerikai egységet az évreux-i amerikai légi tá­maszpontot vonták ki. A bonni kormány nyilatkozatot adott ki az NSZK- ban állomásozó francia csapatok ügyében. A nyi­latkozat bejelenti, hogy a kormány különmegbizot- tat nevez ki, akinek az lesz a feladata, hogy az NSZK-ban tartózkodó francia csapatokkal szemben “megőrizze a német terület szuverenitását és kép­viselje a német területi védelem érdekeit.” Dominikában Bosch pártja is részt vesz Balaguer elnök kormányában Santo Domingóban julius 1-én beiktatták hiva­talába Joaquim Balaguer elnököt. Másfél órás be­szédében az elnök nadrágszij meghúzó takarékos- sági programot jelentett be. Közölte, hogy a “ka­tasztrófát” csak a fizetések csökkentésével lehet elkerülni. A fizetéscsökkentés a legalacsonyabb bérkategóriák kivételével az összes állami alkalma­zottakra kiterjed. A UPI jelentése szerint Balaguer célzott arra, hogy kormánya esetleg helyreállítja a diplomáciai kapcsolatokat Haitival és Kubával. A szocialista országokkal Dominika kereskedelmi kapcsolatokat kíván létesíteni. Balaguer megalakította 12 tagú kormányát is, amelyben hat politikai csoport képviselői vesznek részt. A kormányban Bosch volt elnök, Balaguer ellenjelőltje pártjának három tagja vesz részt. »•••»•«•••••••••••••••«•••••«••••••••••a — Francia és angol nyelvtanárok érkeztek Budapestre, a Pedagógusok Szakszervezetének meghívására; Esztergomban julius 5 és 15 közt vezetik a középiskolai nyelvszakos tanárok ré­szére szervezett nyelvtanfolyamot. rtérvéGt fieyéc AZ ÖNFELÁLDOZÁS NETOVÁBBJA Pontosan nem tudom, hány buddhista szerzetes és apáca áldozta fel az életét a saigoni “kormány” és az amerikai megszálló-hadsereg kombinált rém­uralma elleni tiltakozás jeléül, de bizonyára nem túlozok, amikor legalább egy tucatra taksálom a számukat. És tudunk arról, hogy akadt volna egy másik tucat önkéntes is, aki kész volt tüzhalállal elpusztítani magát, de a buddhista vezetőség lebe­szélte őket erről a szándékukról. Tudni kell, hogy buddhista felfogás szerint ez a fajta önkéntes halál nem tekinthető öngyilkosság­nak amit a buddhista filozófia is elitéi), hanem önfeláldozásnak, amit a legnagyobb erényként is­mernek el, kivált, ha az ilyen áldozat egy maga- sabbrendü eszme szolgálatában történik. És úgy látszik a vietnami buddhista számára e pillanat­ban fontosabb és magasabbrendü eszme nem léte­zik, mint az évtizedek óta óhajtott békés élethez való visszatérés, ami teljességgel elképzelhetetlen mindadig, mig az amerikai erők a Hitler-imádó és Hitler utánzó Ky tábornokot és bűntársait támo­gatják. . . A Buddhisták — tehát a délvietnami lakosság nagytöbbsége — számára egyszerűen megfogha­tatlan, hogy a demokratikus elveivel és békekere­ső szándékaival, valamint a népek önrendelkezési jogának a tiszteletbentartásával hivalkodó ame­rikai kormány miképpen tudja összeegyeztetni fennen hangoztatott elveit egy ilyen népellenes, vérszomjas, gyülevész társaságnak a vietnami nép nyakára való ráerőszakolásával. A buddhisták kép­telenek megérteni, hogyan ölelheti keblére a leg­nemesebb szándékokat és célkitűzéseket prédiká­ló Amerika ezeket a pribékeket, akikről tudván tudja, hogy saját népük túlnyomó része utálja és megveti őket és hogyha a hatalmas amerikai ár- máda nem állna mögöttük, a nép orkánszerü düh­kitörése 24 órán belül úgy elsöpörné őket, hogy hirük-poruk sem maradna... A buddhisták tehát, amikor a Ky-fajta karakte­rek ellen demonstrálnak, egyszersmind Ameriká­ból való mélységes kiábrándulásuknak is kifeje­zést adnak, mert minden okuk és joguk megvan hozzá, hogy Ky-t és társait azonosítsák azzal a ha­talommal, amely ezeket a gyűlölt alakokat a nya­kukba sózta és a nyakukon tartja. Ha a buddhisták egytől-egyig mennyből alászállott angyalok lenné­nek, akkor is képtelenek volnának elkülöníteni az amerikai diplomáciát és haderőt attól a bitorló­bandától, amelyet az idegen megszállók oly lelke­sen és bőkezűen támogatnak; sőt ha egyáltalán felfedeznek valami különbséget a két “partner” között, az sem Amerika javára üt ki, hiszen a viet- námiak az amerikai haderőkben egy távoli konti­nens fehérfaju nemzetének hivatlan, betolakodott képviselőit látják, mig a Ky-társaság — szeren­csétlenségükre — a saját fajtájukból való.. . Egy­általán nem volna meglepő, ha az átlagos vietná­mi polgár, aki egy emberöltőn át nem ízlelhette meg a vágyva-vágyott béke gyümölcseit, sokkal jobban gyűlöli a hatalmas “barátot”, aki szerinte útjában áll a békének, mint a saját fajtájából való zsarnokait, mert ezekkel a belső ellenségekkel — úgy véli — el tudna bánni valahogy, de a messze földről jött, mérhetetlen erejű “baráttal” szem­ben tehetelennek érzi magát... Dél Vietnám budd­histái egész biztosan azért forgatják imakereplői­ket a szokottnál is szorgalmasabban, hogy a nagy Gautama minél előbb szabadítsa meg őket a “ba­rátjuktól” — az ellenségnek majd ők maguk el­látják a baját... Mikor Tito — vagy 18 évvel ezelőtt — elfordult a sztálini vonaltól, az amerikai sajtó és rádió veze­tő kommentátorai egyhangúan odanyilatkoztak, hogy a jugoszláv államfőnek nemcsak a napjai, hanem még az órái is meg vannak számlálva, mert az orosz titkos szolgálat ügynökei rövidesen elte­szik láb alól. Egyik kiemelkedő hírmagyarázó hoz­zá is tette: “Nem hiszem, hogy akadna egyetlen amerikai biztosítótársaság, amely — akármilyen magas dij ellenében — hajlandó lenne egy élet­biztosítási kötvényt kibocsátani Josip Broz (Tito) nevére...” (Pedig ha akadt volna ilyen biztosító­társaság, bizony jól járt volna e kozkázat válla­lásával, mert imé: Josip barátunk immár 74-ik életévét is betöltötte, az elmúlt 18 év alatt még a hajszála sem görbült meg és szemmelláthatólag a legjobb egészségnek örvend...) Nos, ha szabad volt az amerikai sajtó és rádió közismert hírelemzőinek Titot 18 évvel ezelőtt el­temetni, akkor talán nekem is megbocsátható, ha Ky “ miniszterelnök” ur életét —- biztositótársa- sági szempontból — egy huncut garasra sem be­csülöm. Ha ugyanis akadnak tucatszámra olyan vietnamiak, akik készek magukat hazájuk szabad­ságáért tüzhalállal elemészteni, akkor nagyon könnyű elképzelni, hogy majd akad néhány szer­zetes vagy polgári egyén közöttük, aki kész az éle­tét olymódon feláldozni, hogy maga előtt a saigo­ni főpribéket küldi a másvilágra. . . Láttunk erre példát néhány évvel ezelőtt Guatemalában, ahol az ugyancsak washingtoni fortéllyal és segítséggel uralomra jutott Armas diktátort saját testőrségé­nek egyik tagja tette el láb alól. Ez a merénylet nem oldotta meg ugyan Guatemala minden prob­lémáját, mint ahogy Ky-nek az élők sorából való eltávolítása sem hozna békét a sokat szenvedett vietnami népnek de aféle "Mene, mene, teke!, ufarszin" jelentésű (Dániel 5:25) fali üzenetként szolgálna az utód számára, akit — semmi kétség! — az Egyesült Államok saigoni helytartója (aka­rom mondani: nagykövete) 24 órán belül beiktat­na díszes hivatalába — a demokrácia és az önren­delkezési jog elveinek nagyobb dicsőségére.. . Szerk. megjegyzése: Hogy Reverend Gross-nak mennyire igaza van, legyen tanúja a legutóbbi hir, mely szerint Ky tábornok oly biztonságban él, hogy repülőgépet rendeztek be részére lakásnak, mert hát. . . annyira népszerű! Iraki puccskísérlet és megegyezés a kurdokkal Az elmúlt napokban újabb puccskísérlet zajlott le Irakban. Súlyos összecsapásokra került sor, ép­pen egy időben azzal, hogy Barzani, a kurd felke­lők vezetője elfogadta az iraki kormány 12 pont­ját, amely a kurd nemzetiség jogainak elismerésé­vel megoldhatja a régóta húzódó véres iraki kurd háborút. Alighanem az egyidejűség mögött ősz- szefüggést gyaníthatunk, szemben az imperialista propagandával, amely igyekszik más arab államok nyakába varrni a meghiúsult államcsinykisérletért a felelősséget, s ezáltal bomlasztani a haladó po­litikát folytató arab államok együttműködését. Miután közismert, hogy az iraki kormányon és hadseregen belül volt egy csoport — az előző Aref elnök haláláig a hadügyminiszter vezetésével —• amelyik a kurdok feletti harctéri győzelmet tar­totta egyedül lehetséges megoldásnak, nyilvánva­lóan joggal állítja Aref elnök, hogy a puccsista csoport útjába akart állni a megegyezésnek, vagy legalábbis alkalmat keresett e helyzetben saját politikai céljai eléréséhez. A puccsisták átmeneti sikereket értek el Mo- szulban az olajforrások központjában, és az ottani repülőteret bázisul használva, bombázták a bagda­di elnöki palotát. Vezetőjük pedig ugyanaz az Ab­del Razak tábornok volt, aki tavaly szeptember­ben, mindössze tíznapos miniszterelnöksége ide­jén, egyszer már megkísérelte átvenni a hatalmat. Razak akkor a mostani elnök fivérének, a repülő­szerencsétlenség következtében elhunyt Aref el­nöknek casablancai tartózkodását próbálta kihasz­nálni. Példátlan módon, mint miniszterelnök, haj­tott végre államcsínyt saját kormánya ellen, de kísérletét a jelenlegi elnök, aki akkor vezérkari főnök volt, meghiúsította. Razak annak idején Kairóba menekült, majd később visszatérhetett. Mostani kísérlete után azonban a légierők több vezető tisztjének társaságában a Bazzaz-kormány- hoz és Arefhoz hü csapatok fogságába esett. kA/WWWWVWVWWX/WWWX/XA/VXAA/WV/WWWt — A Velencei-tó vizszintjének szabályozását jövőre kezdik. Első lépésként két víztárolót épí­tenek, majd szabályozzák a vei*ebpázmándi pa­takot is. Amerikai Magyar Szó 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003. Tisztelt Ügyvezető Bizottság! Én is résztveszek az idei országos lapkon­ferencián Detroitban. Kérem, Hogy biztosít­sanak szállást ............... személy részére. Név: ...................................................................... Cim: ...................................................................... Város:........................................Állam:.............

Next

/
Thumbnails
Contents