Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-09-22 / 38. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, September 22, 1966 SZÉLJEGYZETEK A Los Angeles Times aug. 29-i vezércikke önkéntelenül hü tükrét adta annak a társadalomnak, amelynek állandó és hűséges kiszolgálója. A vezércikk arról szólt, hogy McNamara hadügyminiszter évenként százezer olyan fiatalember fizikai és észbeli képességeit akarja “fokozni”, akiket sorozás idején alkalmatlannak találtak katonai szolgálatra. Az igy “felfokozott” ifjakat azután besorozzák a hadseregbe, mert alkalmasakká váltak arra, hogy Vietnamban, vagy akárhol — hősi halált szenvedjenek. A helyzet az, hogy jelenleg az amerikai fiatalemberek egy harmada alkalmatlan katonai szolgálatra, ami azt jelenti, hogy évenként 600 ezer fiatal amerikait kénytelen a hadsereg nélkülözni. A felét fizikai okokból, a másik felét elmeállapota miatt utasítják el. • A TIMES ennél a pontnál tartja a tükröt a mai társadalom elé, amikor azt mondja, hogy “az említett kategóriába tartozó fiatalemberek legtöbbje a nemzet szegényei közül származik.” És tovább azt mondja, hogy “sok esetben a megfelelő diéta és jelentéktelen orvosi kezelés... hetek alatt megfelelő kondícióba hozná” ezeket a fiatalokat. Magyarra fordítva: a 600 ezer katonai szolgálatra alkalmatlan fiatalember legtöbbje azokból a családokból kerül elő, amelyek képtelenek gyermekeiket megfelelően táplálni. A világ leggazdagabb országában, ahol “felesleges” élelmiszereket tartanak raktárakban. • Ugyanazon a napon a TIMES második vezércikke Haiti jövőjével foglalkozik. Megírja — amit a haladó sajtó évek óta hangoztat —, hogy ebben a szerencsétlen országban Du- valier, az életfogytiglanra megválasztott elnök — tehát a korlátlan hatalmú diktátor —, felfegyverzett testőrei védelme alatt tökéletes rabszolgaságban tartja Haiti lakosságát. A jelek arra mutatnak, hogy a megfélemlített nép szenvedései tetőpontra értek és előrelátható a közeli forradalmi kitörés. Amitől a TIMES fél: egy ilyen forradalom esetén Haiti népe követni próbálná a közeli Kuba példáját és megkísérelné egy második kommunista állam létrehozását. Ez az, amitől tartani lehet, ami ellen a TIMES óvintézkedéseket javasol. Az “óvintézkedés” persze az lenne, amit a Haiti- val határos Dominikai Köztársaságban csináltunk: be kell vetnünk a marine osztagokat, meg kell szállni a kis országot és megszállás alatt kell tartanunk, amig biztosak vagyunk, hogy az országot mindenestül olyan diktátor kezébe adjuk, aki Uncle Sam hűséges kiszolgálója lesz. • • • A Reader's Digest áprilisi száma leleplezést közöl az FHA (Federal Housing Administration) által engedélyezett kölcsönökről, amelyek számos esetben magasabbak, mint az ingatlanok, amelyeknek az "értékét" hozzá nem értő alkalmazottak túlbecsülték. És felsorol eseteket, amelyeknél nem az ingatlan értéke, hanem washingtoni befolyás határozta meg a kölcsön nagyságát és annak kiutalását még akkor is, amikor nyilvánvaló volt, hogy a kölcsönért folyamodó egyén rossz kockázatnak bizonyult. Ez az oka, hogy a múlt év végéiq szerte az országban 575 olyan csődbe jutott épületet kellett a kormányüqynökségnek átvenni, amelyeknek felépítése 536 millió dollárba került. Ugyanez idő alatt 46,261 magánház került az FHA tulajdonába, amelyeknek felépítése 520 millió dollárba került. • • • Amikor a texasi tömeggyilkos egymásután szedte az áldozatait, Bili Davis otthagyta a munkáját és segített a sebesülteket biztonságba helyezni. A munkaadója figyelmeztette őt, hogy nem tűr ilyen “szabálytalanságot”, de Davis, a javíthatatlan szamaritánus, csökönyösen kitartott a mentési munkálat mellett, megmentett három személyt és első segélyt nyújtott egy negyediknek. A “szabálytalanság” következtében elveszítette a munkáját. így jár az, aki azt hiszi, hogy emberek életének a megmentése fontosabb a munkaadó profitjánál. • • • Az arkansasi demokrata előválasztásokon Brooks Hays, az elnök barátja, vereséget szenvedett Jim Jchnsonnal szemben, aki az elnök politikájának kitartó ellenzője. Vannak, akik erről a választásról uqy emlékeznek meg, mint Johnsonról, aki vereséget szenvedett Johnsonnal szemben. A SZEGÉNYEK TÖBBET FIZETNEK MINDENÉRT A legmagasabb árak a néger vidékeken vannak Az elmúlt évben az élelmiszerárak rohamosan emelkedtek. A háziasszony számára egyre több beosztást és egyre gondosabb bevásárlást igényel a családi élelmiszer beszerzése. Az általános áremelkedés kivizsgálása folytán a sajtó képviselői felfedezték azt az eddig is ismert tényállást, hogy a gettók és egyéb nyomorvidékek lakói, akik legkevésbé engedhetik meg, fizetik a legmagasabb árakat. A nyomorvidékek között is a legmagasabb árak a néger lakóvidékeken vannak. A néger lakóvidékek fehér üzlettulajdonosai semmit sem tanultak a wattsi, chicagói, clevelandi és a newvorki Harlemben lezajlott zavargásokból, ahol az elkeseredett lakosság haragja, félre nem magyarázható módon a helyi kereskedők ellen irányult, akik sok esetben még silányabb minőségű áruért többet számítanak, mint a jómódú vidékek boltosai. Még olyan supesmarketekban is fennáll ez az árkülönbség, amelyek minden fiókjukban azonos, májkás árut adnak el. Sok esetben a szupermarketek a néger és portorikói vidékekre szállítják a silányabb minőségű árut, a hervadtabb zöldségféléket, a kevésbé friss húsokat. A gettók lakói többségének nincs autója, amivel messzebb mehessen vásárolni és igy azt kénytelen megvenni, amit helyben kaphat. A zendülések után a fehér kereskedőknek csak elenyésző kisebbsége vesz részt a környék ügyesbajos dolgaiban, polgári egyesületeiben. Nem igyekszik a lakosoknak segítséget nyújtani jobb viszonyok megteremtésében. Habár kenyerüket ott keresik meg, záróra után beülnek az autóba és hazamennek kényelmes, távoli fehér lakóvidékeikre. A gettó csak a pénzszerzést jelenti számukra, semmi egyebet. Könnyű elképzelni a néger lakosság ellenszenvét az ilyen üzlettulajdonosokkal szemben, akik sok esetben még emberszámba sem veszik vevőiket és udvariatlanul szolgálják ki őket. Ott nem áll fönn az amerikai kereskedelemben általánosan elfogadott alapelv, hogy “a vevőnek mindig igaza van.” A különböző riporterek jelentéseiből kitűnik, hogy 7 szupermarketban 18 márkás áru árának tanulmányozásánál, a jobbmódu vidékek boltjaiban ezekért $7.83-t számítottak, de a legszegényebb vidékeken levő fiókokban $8.93-ba kerültek. A jómódú lakóvidékeken az egyik tulajdonos avval indokolta meg az alacsonyabb árat, hogy ott konkurencia van és ha nem versenyképes, akkor becsukhatja az üzletet. A néger vidékeken ettől nem kell félniök. Az árkülönbség $1.10-t tesz ki, amely négytagú család számára négyszer annyit, azaz heti $4.40 kiadástöbbletet jelent. A városok legkiszi- polyozottabb lakosaiból préselik ki ezeket az átlagosnál magasabb árakat. Mindezek nyilvánosságra hozatala után a hatóságok aggodalmukat fejezik ki a botrányos árkülönbségek iránt, a fogyasztók szervezetei tiltakoznak, de egyelőre semmi sem történik ennek a szégyenteljes állapotnak az orvoslására. “Az amerikaiak a legborzalmasabb bűnöket követik el” Angol szakszervezeti delegátusok felszólalnak BLACKPOOL. — Az angol szakszervezetek itt tanácskozó évi konferenciája közfelkiáltással határozati javaslatot fogadott el, amelyben követeli, hogy az Egyesült Államok azonnal vessen véget “Észak-Vietnam bombázásának, első lépésként oly politikai légkör kialakítása végett, amelyben lehetőség nyílik a béketárgyalásokra”. A felszólaló küldöttek világossá tették: nemcsak hogy nem tartják kielégítőnek Wilson miniszter- elnök “békekezdeményezéseit”, de egyenesen bűnrészesnek tartják a kormányt a vietnami háborúban. A szállitóipari dolgozók nevében felszólaló küldött megállapította, hogy a brit kormány az Egyesült Államoknak nyújtott támogatásával maga is felelős a vietnami háború kiterjesztésében. Hangsúlyozta, hogy küldöttsége a határozati javaslatra szavaz ugyan, de ez nem jelenti azt, hogy arra a kiegészítésre is, amely áldását adja Wilson miniszterelnök vietnami politikájára. Ja- solta a kongresszusnak, hogy Nagy-Britannia dolgozó népe nevében kérjék fel maradásra U Thant ENSZ-főtitkárt, aki félreérthetetlenül kifejezte, hogy az amerikai kormány szabotázsakciói hiúsították meg a vietnami békerendezésre irányuló erőfeszítéseit. A bányászszakszervezet képviselője szenvedélyes felszólalásban emlékeztette a küldötteket, hogy annak idején Anglia is kapott békeajánlatot Hitlertől, miközben a náci Luftwaffe gépei Londont, Coventry! és Glagow-t bombázták. — Ki merészelte volna akkor azt javasolni nekünk, hogy fogadjuk el Hitler békeajánlatát? — tette fel a kérdést a szónok az ezerfőnyi hallgatóság viharos helyeslése közepette. — Johnson békevágya semmivel sem őszintébb, mint Hitleré volt; az amerikai csapatok a mi nevünkben a legborzalmasabb bűnöket követik el Vietnamban — mondotta. A szónokok sorra megállapították, hogy az Egyesült Államok az a hatalom, amely ismételten megszegte és lábbal tiporta a genfi egyezményeket. Következésképpen nem elegendő, ha a brit kormány csupán a genfi értekezlet összehívását sürgeti, hanem egyértelműen el kell határolódnia az amerikai agressziótól, máskülönben nem játszhat érdemi közvetítő szerepet a tárgyalások előmozdításában. A vietnami kérdés vitáját követően a kongresz- szus határozatot fogadott el, amelyben sürgeti a kormányt, hogy a rhodesiai kérdést az “egy ember — egy szavazat” elve alapján, a fehér uralom felszámolásával oldja meg. További határozatban megbélyegezték a dél-afrikai fajüldöző rendszert. Visszavonják a 7 százalékos adóengedményt a nagy befektetések után WASHINGTON, D. C. — Johnson elnök üzenetet küldött a kongresszus két házához, melyben kérte, hogy helyezzék hatályon kívül a 7 százalékos adóengedményt, melyet ma élveznek a trösztök az uj épületekbe és modern gépekbe befektetett ösz- szegek után. A Johnson-kormány e lépésével akarja megfékezni az inflációs folyamatot, a megélhetés drágulását. Felháborodnak a trösztfejedelmek A nagy vállalatok igazgatói egyhangúan felháborodással vették tudomásul az elnök ajánlatát és azt javasolják, hogy emeljék fel a jövedelmi adót, ami azt jelentené, hogy a nagy adóktól görnyedők terhe még súlyosabbá válna. Minden jel arra mutat, hogy Johnson elnök eleget tesz a tröszt-fejedelmek kérésének, majd — a választások után. Négy százalékos bérjavitást ajánl a General Electric NEW YORK, N. Y. — A General Electric vállalat évi négy százalékos bérjavitást ajánl munkásainak. A javaslat meg sem közelíti a munkások követelését. Noha a dolgozókat képviselő szakszervezet (IUE) még nem adott hivatalos választ, minden jel arra mutat, hogy elutasítja az ajánlatot. A kollektiv munkaszerződés október 2-án jár le. A/V\€RIKAI Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879 to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: N*» York városban, az Egyesült Államokban és K^33dában egy évre $10,00, félévre $5.50. Minden mäs külföldi ország- be egy évre 12 dollár, félévre $6.50.CÍ^^^^!Q
