Amerikai Magyar Szó, 1966. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1966-09-22 / 38. szám
Thursday, September 22, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 HABZÓ SZÁJJAL - UÉRBENFORGÓ SZEMEKKEL- ÖKLÜKET RÁZVA... HérVéGiíOevéc írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. Négerkérdés vagy fehérkérdés? Legutóbbi cikkem gondolatmenetét továbbfüzve, nyugodt lélekkel megállapítom, hogy a tiszta fehérekből álló hatósági közegek (s itt vezetőállásokat betöltő egyénekről beszélek!), ha nyíltan nem is találják tanácsosnak négerellenes álláspontra helyezkedni, nagytöbbségükben a szemfogukat szivesen odaadnák, ha azon az áron meg tudnák akadályozni a négerek polgárjogi mozgalmának a terjedését és sikerét. Sőt továbbmegyek: még azok között is, akik némi megértést tanúsítanak a négerek jogos követeléseivel szemben, fölös számban akadnak olyanok, akik örömest lelassítanák a mozgalom iramát. . . Annyi vágott dohánya mindnek van, hogy felismerje: a polgárjogi harc előbb-utóbb diadalmaskodni fog — elvben ezt az eshetőséget legtöbbjük kénytelen-kelletlen tudomásul veszi, “csak” azt szeretné valahogy kifondorkodni, miképpen lehetne elkerülni, hogy ez a történelmi fordulat az ő generációjában következzék be. A végleges megoldást — bármi legyen is az — szeretnék ezek az urak a következő nemzedékre áthárítani ... De ennek a problémának a súlyossága — ezt még a vak is láthatja! — minden múló nappal vagy évvel ugrásszerűen növekedik. A négersorson ebben az országban éppen azért oly roppant nehéz enyhiteni, mert egy hosszú évszázadon át jóformán semmi sem történt ebben az irányban. Ha az elmúlt évszázad alatt — akármilyen apránként is — javítottak volna a négerség helyzetén, ma már nem kellene ezeknek a bennszülött amerikai állampolgároknak utcai tüntetések révén követelni legelemibb jogaik elismerését és törvénybeiktatását, hiszen ebben az esetben a mai fehér nemzedék már befejezett tényekkel találná szemben magát és minden nehézség nélkül tudomásul venné, elfogadná és talán még helyeselné is a változott helyzetet. A féktelen ellenszenv és gyűlölet, aminek ma tanúi vagyunk, éppen azért létezik, mert a korábbi nemzedékeknek sikerült áthárítani a megoldás felelősségét a következő generációra. Nem is meglepő, hogy a mai fehér nemzedék ugyanezt reméli elérni kétkulacsos politikájával. . . A mi álszenteskedő politikusaink elfelejtik, hogy egyrészt ? négerek már torkig vannak a türelmes várakozással és reménykedéssel, tehát régtőlfogva sárbatiport jogaikat nem holnap, hanem MA akarják érvényesíteni, másrészt minden további huzavona és halogatás sokszorosan nehezebbé teszi ennek az amugyis fogas kérdésnek a megoldását. A négerek nem hajlandók bevárni azt az időpontot, amikor a fehérek annyira “megszeretik” őket, hogy “testvéri” szivük sugallatára hallgatva, önszántukból felruházzák őket mindazokkal a jogokkal, amelyeket a nem-szines polgárok a világ legtermészetesebb módján gyakorolnak és élveznek. A néger nagyon jól tudja, hogy erre ugyan várhat akár Ítéletnapig — s talán még akkor sem fog bekövetkezni. .. A néger nem ringatja magát abban az illúzióban, hogy a fehérbőrű amerikaiak valaha is szeretni vagy kedvelni fogják őket. Arra sem számit, hogy a fehérek keresni fogják az ő barátságát. Mint minden emberi lény, ő is azt mondja lelke mélyén, amit Ady mondott: “szeretném, ha szeretnének”, de nem akasztja fel magát afeletti bánatában, hogy nem szeretik. Úgy véli, ha a fehér embernek úgy tetszik, lenézheti, utálhatja, gyűlölheti színes felebarátját — az teljesen az ő privát ügye, amit a saját lelkiismeretével kell elintéznie. De az már nem privát ügy, amikor ez az utálkozás és gyűlölet törvénybeütköző, embertelen, barbár aktusok formájában jut kifejezésre! A törvény a gyűlöletet nem irthatja ki a szivekből — ez igaz! —, de tlithatja és büntetheti a gyü- löletdiktálta kilengéseket. A lopás, rablás és emberölés elleni törvény sem öli ki az emberekből az efajta bűncselekmények elkövetésének a vágyát és szándékát, de aki enged a vágyának és végrehajtja a szándékát, az a törvény szigorával találja magát szemben. A néger nem bánja, mert már megszokta, hogy ilyen vágyak és szándékok lappangnak a fehér polgártársak szivében, de azt nem hajlandó továbbra is eltűrni, hogy a fehérek ellenszenve erőszakos, tettleges, brutális bűncselekmények formájában nyilvánuljon meg — az ő bérőre. Követeli, hogy az ilyen barbár cselekményeket az arra hivatott közegek igyekezzenek becsületesen megakadályozni és ha mégis előfordulnak: példás módon megbüntetni! Ha a hatósági közegek UgyanHabzó szájjal kérdezi a Free Europe rádiónak (sokáig a leggo- nosszabb magyar sajtóbünöző által szerkesztett) müncheni lapja: mikor indít a magyar rendszer vizsgálatot önmaga, mint a fiatalkorú bűnözéseknek felbujtója ellen, mivel — mondja — a bűnözés és a társadalmi visszásságok és tömegnyomoru- ságok közt ok és okozati összefüggés van. Kérdezhetné ezt persze a nyugatnémet kormányzattól is, hiszen ott valóban aggasztó méretekben növekszik a fiatalkorúak bűnözése, amiről ők az újságokban naponta olvashatnak. De kérdezhetné elsősorban ugyanezt pénzelőjének kormányától Washingtonban, hiszen a világsajtóban külön rovatok tudósítanak az amerikai fiatalkorúak — az elemi iskolás kortól kezdve — szenzációs bűneseteiről, tömeggyilkosságairól, a bandaharcokról, a ragályszerüen elterjedt kábítószerek hatása alatt elkövetett bűnökről, és a “társadalmi visszásságok és tömeg- nyomo.ruságok” hatására az U.S. szinte minden nagyobb városában nap-nap után kitörő nyomorlázadásokról. Ezeket mi nem bűnöknek tekintjük, hanem szerencsétlenségnek; a törvény értelmében azonban bűnök, amiket sokszor megtorolnak, mielőtt az állítólagos bűnöző bíróság elé kerülne: a rendőrök szinte naponta lőnek agyon egy-egy menekülő vagy a letartóztatás ellen küzdő (többnyire színes) ifjút; persze, amikor kitör a nyomor-felkelés Watts- ban, Chicagóban és amikor a náci-propagandától megvaditott fehér csőcselék brutalizálja a jogaikért tüntetőket, akkor néha több ifjút (és felnőttet) is agyonlőnek egy napon. Magyarországon sem ilyen nyomor-lázadások nincsenek (mert ilyen nyomorban és elesettségben ott senki sem él), sem pedig nem fordulnak elő fiatalkorúak, sőt gyermekek által elkövetett tömeggyilkosságok. Az U.S. 50 állama közül egyedül New York állam 665 millió dollárt költ egy évben a bűnözés ellen( vajmi kevés sikerrel) a New Yorkban élő portorikói ifjúság körében húszszor akkora a bűnözési arányszám. mint ama fiatalok között, akik (még nagyobb szegénységben) otthon maradtak a szigetükön és NeXv York várókéban 10 év alatt kétszeresre nőtt a fiatalkorú bűnözés arányszáma: miért nem ettől habzik a szerkesztő szája? Vérbenforgó szemekkel kérdezi a náci-katolikus amerikai magyar vasárnapi újság, miért dolgozzák fel a magyar aluminium- ércet a Szovjetunióban, nem pediglen Magyarországon? Könnyen felelhetne rá, ha akarna: minden középiskolás tudja, hogy a bauxit feldolgozása alumíniummá roppant sok áramot igényel, ami Magyarországon nagyon megdrágítaná a termelést. De ő azt mondja, a magyar munkást igy megfosztják a munkalehetőségtől. Amikor azonban felépítették a Dunaujváros-i acélüzemet, akkor ugyanebben az újságban és más emigránslapokban vészkiáltásokat hallattak, hogy a Szovjetunió ráerőszakolja az országra a szovjet vasércet és igy a magyarok drágán kénytelenek acélt gyártani, amit olcsóbban megszerezhetnének külföldről. Hát akkor nem a magyarok csináltak olyan üzletet, amely után — a KM vasárnapja szerint — “akármelyik hiperkapitalista megnyalná kizsákmányoló körolyan szigorral járnának el a fehérek atrocitásaival szemben, mint amilyen könyörtelenül elbánnak a négerek oldalán fel-felbukkanó kilengésekkel, akkor a gyűlölködő fehérek kétszer is meggondolnák, hogy szabadjára engedjék-e indulataikat és nekirontsanak-e a — számszerint jóval kisebb — néger tüntetőknek, akik alkotmányos jogaikat gyakorolva, BÉKÉSEN lépdelnek a fehérlakta negyedekben. A valláserkölcsi tanítások természetesen messze tulmennek az emberi törvények szabta határon. Legtöbb vallás már a bűntett vágyát és szándékát is ugyanolyan határozottan kárhoztatja, mint a cselekmény elkövetését. Ezek a mi derék keresztény polgártársaink, akik a csendesen és méltóságteljesen menetelő néger tüntetők életét és testi épségét veszélyeztetik, százszorosán bűnösek az Ujtes- tamentum megítélése szerint: “Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre. Én pedig azt mondom, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre.” (Máté 5:21—22.) Minél élesebbé válik a négerek és fehérek közötti összeütközés — és enyhülésre, sajnos, a közeljövőben nem sok kilátás vart —, annál világosabban domborodik ki előttünk az a tény, hogy mi Megnyugtatjuk, nem nyalja meg. Mert a világ legnagyobb bauxit-termelői — a Szovjetunió után — Surinam holland gyarmati sziget, a brit nyugatindiai szigetek, Brit Guiana (Magyarország a 8. helyen áll) és ezek egyike sem dolgozza fel a bányászott bauxitot, hanem kiszállítja feldolgozás végett a kapitalista országokba, elsősorban az U.S.- be. Amikép az U.S. nemcsak hogy éhbéren kitermelteti a maga délamerikai, ázsiai stb. bányáiban a világ földalatti gazdagságának nagyobb felét, hogy azt otthon dolgozza fel, hanem hosszú évtizedek óta valóban megakadályozza, hogy mindezek az országok maguk állítsák fel a feldolgozó gyárakat. Ez az igazi gyarmati kizsákmányolás. Magyar- országon az ellenkezője történt: minden erővel (néha túlzottan is) fejlesztették a nyerstermékek feldolgozó iparait, amiért ugyancsak vérbenforgott az emigráns szerkesztők és bérkulijaik szeme. Öklüket rázva szaladgálnak a városban emigráns politikusok, átkozva a Szovjetuniót, hogy “kihalatja a magyar népet” és követelik a külföld közbelépését az ellen, amire a szakemberek itt is, másutt is törekszenek, törvényesíteni a magzatelhajtást. Ez ugyanis itt is, sok más országban is ugyanolyan gyakori, mint Magyarországon; csakhogy miután ott, ahol ez tiltva van, titkosan, ellenőrzés nélkül történik, a mag- gatelhajtás tilalmának évente sok-sok ezer áldozata van. Ezeknek csak egy kis hányada jut a hatóság tudomására, amikor is eljárást indítanak az operációt végrehajtó orvosok vagy kuruzslók ellen. Magyarországon ilyesmi nem fenyegeti a nőket —• s ezért valóban alacsony ott a születési arányszám, amelynek felemelése sokat foglalkoztatja az illetékeseket. Az ökölrázás nem érvelés és az öklüket rázók- kal nem kell vitatkozni, mert nemrégen még azért rázták az öklüket, hogy állítólag a Szovjetunió és a magyar kormány minden erővel növelte a magyar születések számát, a leányoktól is követelve az anyaságot, hogy “több rabszolgát adhassanak a szibériai halálbányákba”. De azért is kár velük vitatkozni, mert lehet hogy nemsokára újra ellenkező okból fognak siránkozni. A születések aránya ugyanis a legtöbb fejlett országban — a háború utáni baby-boom megszűntével — rohamosan csökken. Angliában — Írja a sajtó — az abortusok aránya ijesztő, számuk napi 3,000, az angol népszaporodásnak kétszerese. A nagyon fiatal átlagos életkorú Izraelben a születési arányszám évi 26.5-ről 16-ra esett, tehát alig magasabb a magyarénál (Magyarországon újabban emelkedett az arány). 25 százalékkal esett az arányszám a U.S.-ben is és ennek minden hozzáértő ember örül, mivel a magyar emigráns politikusokon kiviil már mindenki tudja, hogy a népesség-növekedése nagy problémát jelen az emberiség részére. Csak a nyomorúságban, elnyomás alatt, tudatlanságban élő legszegényebb országokban és a gazdagabb országok legszegényebb rétegeiben (Izraelben az arabok és a yemeni zsidók között) ijesztő magas az arányszám. Mindezt az olvasók számára Írjuk, nem az emigráns politikusoknak. Őket azért fizetik, hogy ordítsanak és hazudjanak, ma ezért, holnap az ellenkezőért. M''bben az országban nem négerkérdéssel, hanem fehérkérdéssel állunk szemközt! A kérdést meg kell oldani, ha törik, ha szakad és nyilvánvaló, hogy a megoldásnak nem a négerek állnak az útjában! Tehát teljesen hiábavaló, üres, képmutató — ha ugyan nem gonosz — szófecsérlés arról beszélni, hogy mielőtt a négerek elfoglalhatják helyüket az amerikai társadalomban, előbb át kell őket nevelni. A négereknek csak továbbnevelésre van szűk ségük; a fehérek azok, akiket át kell nevelni! Ők állnak szemben az igazsággal, az emberiesség legelemibb törvényeivel, nem a feketék! Ők az elvakultak, ők a gyülölködők, ők az erőszakoskodók, nem a feketék! Ők azok, akik fittyet hánynak az emberi és isteni törvényeknek, mig a négerek legalább az emberi törvények tiszteletét és betartását követelik. Ne prézsmitáljunk tehát négerkérdésről — ilyen nincs! De van FEHÉRKÉRDÉS! Amig a fehérek nem hajlandók meghajolni az igazság előtt, ebben az országban békesség nem lesz. Amilyen mértékben a fehérek ellentállnak az igazságnak, olyan mértékben késleltetik a békesség megszületését. Az igazság és a békesség elválaszthatatlan fogalmak. “Az igazság és a békesség csókolgatják egymást.” (Zsolt. 85.11.) meit ?
