Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-02-10 / 6. szám
Thursday, February 10, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Feltűnést keltett, hogy az elnök beszédében egyszer sem tett emlitést a NASAKOM-politika (a nacionalista, vallási és kommunista erők szövetségén alapuló politika) folytonosságának fenntartásáról, hanem ezúttal nyomatékosan azt emelte ki, hogy a fegyveres erők, a nép és az elnök összefogásában látja a nemzeti egység zálogát. Egy csepp a tengerben NEW YORK, N. Y. — A szövetségi kormány által nyújtott szubvenció lehetővé teszi, hogy 500 szegény család a közepes keresetűek részére épített házakban kapjon lakást. Ez azt jelenti, hogy egy négy-szobás lakás, melynek lakbére 190 dollár havonta, 76 dollár házbér ellenében áll majd a szegény családik rendelkezésére. A többletet a szövetségi kormány fizeti. * Ötszáz szegény család kellő lakással való ellátása, egy csepp a tengerben. Hol áll <iUS a hajóépitésben? WASHINGTON, D. C. — Az Angliában kiadott Lloyd Nyilvántartó szerint az Egyesült Államok a tizenkettedik helyre csúszott a hajóépitésben. Első helyen Japán, a másodikon Anglia, a harmadikon Svédország és a negyediken a Szovjetunió áll. A Szovjetunió hajógyáraiban nagy. 100.000 tonnás tartály-hajókat és 50,000 tonnás személyszállító hajókat épitenek. KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT CELÖLE1 Nemsokára megkezdődik az Untung-per Az indonéziai helyzet korántsem mondható még tisztázottnak, hiszen a politikai nehézségeket gazdaságiak is tetézik, országszerte temérdek igazi és álhir kering, emelkednek az árak, megannyi baj vár orvoslásra. Djakarta utcáin továbbra is igen nagyszámú katonaság látható, több útszakaszt lezártak s éjszaka érvényben van még a kijárási tilalom. Az országban megnyilvánuló kommunistaellenes hajszát a kormányzat hivatalosan nem szentesítette. Az elnök ugyanis mindmáig nem hagyta jóvá az Indonéz KP betiltását. Viszont feltehetően nagy lesz azoknak a kommunistáknak a száma akiket a Szeptember 30. mozgalomban való részvétel vádjával perbefognak. Hivatalos közlés szerint egy hét múlva kezdődnek meg a perek a dj akartai legfelsőbb katonai bíróságon. A fő vádlottak: Untung, az elnöki palotaőrség volt zászlóaljparancsnok s Njono, az Indonéz KP Központi Vezetőségének tagja, a SOBSI szakszervezeti szövetség elnöke. A tárgyalás első szakasza nyilvános lesz. Ezzel párhuzamosan íöitidesen szerte Indonéziában a regionális katonai bíróságok is hasonló pereket folytatnak majd le. A főváros másik érdekes eseménye a Nahda- tul Ulama muzulmán párt egybehívott nagygyűlése volt, a párt 40. évfordulójának megünneplésére. A djakartai stadionban megtartott tö- meggyülésen Sukarno elnök rövid beszédet mondott, és újra élesen szembefordult azokkal, akik a nemzeti egység megbontására törekednek, és rémhírekkel igyekeznek zűrzavart kelteni. Ilyen hazugság volt—mondotta az elnök —, hogy súlyos beteg vagyok... Irta: LUSZTIG IMRE E magyar közmondás nagyon illik a mi elnökünkre, Johnsonra. Ha valaki őt aszerint bírálná meg, milyen hangzatos beszédeket tart, akkor azt hihetné, hogy ő a szegények szószólója, a négerek jóbarátja és védelmezője, a béke hive és a nyomortanyákon lakók reménye. Ezúttal szeretnénk rámutatni, mi van a látszat mögött, ami a nyomortanyák lakóit illeti. Johnson elnök a minap nagy beszédet tartott, melyben a következőket hangoztatta: “Le fogunk dönteni egész városnegyedeket és újjá fogjuk építeni az ország városait, olyan méretekben, aminőről eddig még csak álmodni sem mertünk." Ez jól hangzik. Ez szép beszéd. Aki ezt olvassa és aki jelenleg a nyomorlakások millióinak egyikében lakik, reménnyel telik el és azt hiszi, hogy egy-két éven belül majd csak beköltözhet az emberi méltósághoz illő lakásba. Johnson elnök beszéde folyamán arra kérte a kongresszust, hogy szavazzon meg 400 millió dolláros évi költségvetést a fent jelzett terv keresztülvitelére. Ezt az összeget minden tárgyilagos egyénnek figyelembe kell vennie, hogy felmérhesse Johnson nagyhangú Ígéreteit. De térjünk csak vissza az elnök beszédére és idézzünk néhány mondatot belőle: “Lépéseket tegyünk-e arra nézve, hogy városainkat lakhatóvá tegyük a magunk és utódaink részére, avagy hagyjuk, hogy leromboljanak és le- zülljenek továbbra is? “Nézhetjük-e tétlenül és terv nélkül, hogy városaink a nélkülözők, bűnözők és reménytelenek fészkeivé váljanak? “Ma a gyermekek sokasága leromlott, sötét, egészségtelen levegővel telt lakásban jön napvilágra és mikor eléri az időt, amikor iskolába mehet, akkor régi, rozoga, piszkos, túlzsúfolt tanterembe kell járnia.” Ez mind nagyon szépen hangzik. Mi sem Írhatnánk le megrázóbb módon az ország városainak helyzetét. Johnson ékes szavakkal rámutatott arra, hogy a nagy városokban nincs elég park (liget), nincs kellő szennycsatorna, iskola, muzeum, színház. Kihangsúlyozta, hogy a nagy városok levegője és vizei fertőzöttek. A városok helyzete viszont azt vonja maga után, hogy azok, akik tehetik, a középosztály tagjai, tömegesen a külvárosokba menekülnek a városokból és onnan vonaton járnak munkába. A középosztály kivándorol és a nyomorból menekülő, szakképzetlen szegények százezrei a “vidékről” bevándorolnak a városokba. Ez a be- és kivándorlás rettenetes problémát okoz a nagy városok részére. Egész városnegyedek leromlanak. New Yorkban például 1960-ban 420 ezer színvonalon aluli lakás volt és az ilyen lakások száma 1965-ben 520,000-re emelkedett. Ez a folyamat minden egyes nagy városban, országszerte észlelhető, íme itt egy másik eset. Detroit városatyái tiz éves tervet nyújtottak be az újonnan alakított Városépítő Minisztériumhoz. E terv szerint szükség van: y $550 millióra uj szennycsatornák építésére, k $300 millióra uj utak építésére, k $73 millióra parkok és kultúrintézmények építésére. ^ $50 millióra uj lakások építésére. ► $6.9 millióra 16 közszolgálati közp. építésére ► $1.100 millióra iskolák építésére és tanítók képzésére. E program keresztülvitelére két és fél milliárd dollárt kérnek a washingtoni kormánytól. A det roiti terv tiz évre szól. Ők tehát évente 250 millic dollár támogatást várnak a szövetségi kormánytól E két szám, a Johnson elnök által kért 400 mii lió dolláros évi költségvetés és a detroiti város atyák által kérvényezett évi 250 millió dolláros segítség, rámutat arra, hogy az elnök beszél, szó nokol, rózsás képet fest, de nem cselekszik. A detroiti terv képet ad arról a gigantikus prob lémáról, mellyel az ország minden városa szembe néz. Ha Detroit újjáépítésére tiz év folyamán kél és fél ezer millió dollár szövetségi támogatás szűk séges, akkor elképzelhető, hány dollárt kell a sző vetségi kormánynak előirányoznia ahhoz, hogj minden város újjáépítését elősegítse? A. Philip Randolph, az AFL-CIO országos bízott ságának egyetlen néger tagja, nemrégen égj Washingtonban tartott konferencián, ahol a nvo mortanyák problémáját vitatták kijelentette, hogj NEM MINDEN ARANY, AMI FÉNYLIK a szövetségi kormánynak minimálisan 100 milliárd dollárt kell előirányoznia a nyomortanyák felszámolására. De a Randolph által követelt összeg nem elegendő a probléma megoldására. Az ország 800 városának újjáépítésére a Randolph által megjelölt összegnek legalább kétszeresére van szükség a következő tiz év folyamán. Ilyen összeg kiutalására a városok újjáépítésére, csupán akkor kerülhet sor, ha a szövetségi kormány megszünteti az évi 60 milliárdos hadi kiadást. Ezért az ország népének legelemibb érdeke, az emberi méltósághoz illő lakás lehetősége szorosan összefügg a vietnami háború befejezésével, a béke megvalósításával. 5 Victor Perlő: SZÜRETELNEK A HÁBORÚS NYERÉSZKEDŐK A kormány “béke-offenzivá”-jával együtt olyan lépéseket foganatosított, amelyek megakadályozzák a békét Vietnamban. Fontos háborús lépés volt a kiterjesztett katonai költekezés. Már mindjárt a “béke-offenziva” kezdetén a kormány nyilvánosságra hozta, hogy még külön 12.7 milliárd dollárral kívánja felemelni a katonai költségvetést. Ez épp abban az időben került a kongresszus elé, amikor a vietnami újév fegyverszünete életbe lépett. Johnson elnöknek az ország helyzetéről mondott beszédéből kitűnik, hogy a költségvetésben határozottan a katonai költekezésen van a fősuly. A Pentagon bejelentette abbeli szándékát, hogy az 1965-ben besorozott 340 ezer főnyi katonaság és felvett alkalmazottak mellett még további 207 ezret szándékszik besorozni, illetve alkalmazni. A fegyverszállitási megrendelések majdnem mozgósítási színvonalat értek el. A kiterjesztett katonai költekezés első időszakában, vagyis a “béke-offenziva” előtt, a kereskedelemügyi minisztérium adatai szerint az uj megrendelésekre kiadott háborús havi kiadások (milliókban): 1961 ........................................ $1,828 1964 ........................................ $2,260 1965 első tiz hónap ............. $2,773 szept.—okt.-ig ............. $3,378 Az emelkedés egyedül 1965-ben nagyobb összeget tesz ki, mint az előbbi években. Az év őszén 50 százalékkal nagyobb volt az emelkedés, mint 1964- ben és 85 százalékkal nagyobb az 1961. évinél. A kormány különböző jelentései azt mutatják, hogy az utolsó két hónapban még tovább emelkedtek a háborús költekezések. A hadicélu aluminium elraktározás egy évben több mint 1 milliárd fontot tett ki. A vörösréz külföldre szállítását megtiltották. Húsz gyáros parancsot kapott katonanadrágok gyártására, miután nem volt elég önkéntes vállalkozó. 1966 első 18 napja alatt, a kincstár napi jelentése szerint a hadügyminisztérium 37%-kal többet költött, mint 1965 első 18 napján. A Business Week jelentette (jan. 22.): “A Vietnámra költött katonai kiadások még sokáig behatolnak a gazdasági élet minden ágazatába és sokszor kiszorítják a polgári jellegű költekezést.” A hadügyminisztérium által kiadott szerződések már 1965 júliusától novemberéig is nagyobb összegűek voltak az előző évi ugyanezen időszak kiadásánál, de november óta: “A generálisok mondják, hogy a hadsereg költekezése megkétszereződött; a Defense Supply Agency jelentette, hogy a minden ágazatra jutó megrendelések 90%-kal magasabbak a múlt évinél.” A kormány újabb és félelmetesebb tömeggyil- kossági fegyvereket akar kifejleszteni. A General Telephone and Electronics Corp. a védnöksége alatti szimfonikus rádió-zeneprogramot kardcsörtető hirdetésekkel rontja el, amelyekben avval dicsekszik, hogy katonai célú lázerek (halálsugár- fegyver) kifejlesztésén dolgozik. A Business Week jelentette, hogy a philadelphiai Day and Zimmerman cég titkos megrendelést kapott. A Business Week két névvel gyarapította azoknak a vállalatoknak a névsorát, amelyeket háborús bűnösként kellene hadbíróság elé állítani, amikor megnevezte azon mérgek gyártóit, amelyeket a Harvard egyetemi és más tudósok által elitéit, hírhedt "operation Ranch-Hand" akciókban használnak. Ezek a Dow Chemical és a Monsanto, sokmii« liárd dolláros óriás vegyi vállalatok. A Business Week jelenti, hogy a Pentagon költekezési dáridójában, a költségeknek csak 40 százalékát költi közvetlenül a vietnami háborúra. Ez alátámasztja, amit már korábban állítottam, hogy a vietnami háborút a militaristák az ország mili- tarizálására és más, nagyobb, gyarmati hóditó háborúk előkészítésére ürügyül használják fel. Mindez ideig nem volt komoly ellenállás a kongresszusban a Pentagon hidegháborús pénzügyi követeléseivel szemben. Most azonban a szenátorok ellenállásából kifolyólag a 12.7 milliárd dolláros meghatalmazással szemben, kiterjedt vitára lehet számítani. A béke támogatói számára ez fontos, uj alkalmat nyújt a kongresszus Pentagon-ellenes tagjainak buzdítására, a piszkos, vietnami háború- ellenes kampánynak a katonai-ipari komplexum elleni harccal való egyesítésére, a béke és leszerelési küzdelem sokkal tágabb körű és hatásosabb kiterjesztésére.
