Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-02-03 / 5. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, February 3, 1966 HOGYAN REAGÁL AZ AMERIKAI NÉP | J A VIETNAMI HÁBORÚRA? Irta: LUSZTIG IMRE Az Egyesült Államok “piszkos háborút” folytat Vietnam népe ellen. E háborút, a Johnson-ad- aainisztráció, az ország alkotmányának kijátszásával folytatja. A kongresszus hatáskörébe tartozik hadat üzenni. A kongresszus ezt nem eszközölte, s igy e háború alkotmánysértést jelent Johnson elnök részéről. A háború és az 1964-es választások 1964 novemberében az ország lázban volt az el- »ökválasztás miatt. A választás fő pontját a vietnami háború kérdése képezte. Goldwater, a republikánus 'párt szószólója a háború kiterjesztését, mélyítését és fokozását ajánlotta. Johnson, a demokrata párt jelöltje a háborúnak tárgyalások utján való felszámolását Ígérte. Az ország szavazói békeóhajuknak adtak félre- magyarázhatatlan bizonyítékot akkor, amikor páratlan szavazattöbbséggel Johnsont választották meg elnöknek. Mi történt 1964 november óta? Johnson megszegte Ígéretét. Ahelyett, hogy tárgyalásokat kezdeményezett volna a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányával és a Dél- Vietnami Felszabadító Front képviselőivel, hónapról hónapra több és több haderőt, bombázót, hadihajót vezényelt a szabadságharc leverésére. A háború hónapról hónapra kiszélesedett és elmélyült. Az áldozatok száma, mindkét részről, rohamosan emelkedett. Közben Johnson elnök időről időre azzal ámította az ország népét, hogy az Egyesült Államok kormánya kész mindenkor a feltételnélküli tárgyalásokra. Minden egyes alkalommal, amikor Johnson elnök arról beszélt, hogy hajlandó tárgyalni — újabb haderőket rendelt Vietnamba és felfokozta a háborút úgyhogy e sorok írásakor több mint 200,000 amerikai katona harcol Vietnamban és a háborút Johnson elnök tudtával, beleegyezésével, sőt az ő kezdeményezésével, kiterjesztették két szomszéd államra, Kambódiára és Laosz-ra is. ■ ... v'üííl jc' L'J , ürtiiín Hogyan reagál az ország népe? Minden jel arra mutat, hogy az ország lakossága ma, 1966 feburárjában sokkal élesebb, sokkal határozottabb, sokkal eltökéltebb módon ellenzi a há- bom kiterjesztését, mint 1964 novemberében. Más szóval, az ország lakossága ma, 1966 februárjában sokkal nagyobb elhatározással követeli a háború tárgyalások utján való felszámolását — mint 1964 novemberében. Ez nem csupán az én óhajomból eredő kijelentés, hanem tények igazolják helytállóságát. Nos nézzünk meg e tények közül néhányat: Egy hónappal az elnökválasztás után, a református egyház legfelsőbb szerve (National Council of Churches), politikai dokumentumot küldött ki a szervezethez tartozó összes csoportokhoz, melyben elitéli a kormány alkotmányellenes vietnami háborúját és felszólítja a hívőket, hoqy minden lehetőt tegyenek meg a béke helyreállítására. Az ország számos napilapja, a dokumentum közlése utáni napon vezércikkben magasztalta a református egyház vezetőinek e lépését. A befolyásos N. Y. Times volt e napilapok egyike. 1965 január, február és március hónapjában az ország különböző részein megjelenő napilapokban sok olyan hirdetés látott napvilágot, melyet az ország különböző egyetemein alkalmazott professzorok ezrei írtak alá. E hirdetések nagy része Johnson elnökhöz intézett nyílt leveleket közölt, amelyben kérték az elnököt a háború tárgyalások utján való felszámolására. Ugyancsak e hónapokban az irók. színészek, orvosok százai hasonló nyílt levéllel fordultak Johnson elnökhöz. 1965 április 4-én 2,500 kát. pap, ref. lelkész és zsidó rabbi AZ ISTEN NEVÉBEN cimü hirdetésben kérte Johnson elnököt a háború azonnali beszüntetésére. Mindez idő alatt, forradalmi események követték egymást az ország majd minden egyetemén. Berkeley. Cal.-ban a diákok ezrei tüntettek az amerikai csapatok Vietnamba szállítása ellen. Tüntetések Chicagóban, New Yorkban, Milwau- keeban — az ország minden részében, melyek 1965 novemberében 50 ezer főnyi monstre-demonst- rációban jutottak csúcspontra Washington, D. C.- ben. 16,916 egyházfő a békéért íme itt egy másik tény. A Lelkészek Rögtönzött Bizottsága (Clergymen’s Emergency Committee) kérdőívvel fordult 101,000 lelkészhez. 8,282 lelkész a háború kiszélesítése mellett nyilatkozott és 2,308 nem foglalt állást. Összesen 27,506 lelkész válaszolt. 16,916 lelkész azon véleményének adott kifejezést, hogy az amerikai kormány tárgyalások révén számolja fel a vietnami háborút. Ez idő alatt a következő békéért harcoló szervezetek megsokszorozták tevékenységüket: Women Strike for Peace, Students for Democratic Society, Young Socialist Alliance, Women International League for Peace and Freedom, Pacifist Committee for Nonviolent Action, the May 2nd Movement, the Communist Party, Mobilization for Peace Action, Youth Against War and Fascism, the Chicago End the Draft Committee, the Denver End the War Committee és országszerte számos más szervezet. Ellenzék a kongresszusban 1964 novemberében egy kézen meg lehetett volna számolni azokat a képviselőket és szenátorokat, akik ellenezték Johnson háborús politikáját. Ez is megváltozott. Vagy az történt, hogy Johnson elnök szakított Fulbright szenátorral, a szenátus külügyi bizottságának elnökével, vagy pedig Fulbright szenátor szakított Johnson háborús politikájával és felszólalt ellene. Fulbright szenátor nem áll egyedül. Álláspontját Mansfield, Montana-i szenátor támogatja és Morse szenátor Oregonból, aki kezdettől fogva ellenezte Johnson háborús politikáját, a 89. kongresszus most megnyílt második ülésszakán egyre nagyobb támogatásra tarthat számot. Jellemző tény az is, hogy New York 17. kerületében, úgy a demokrata, mint a republikánus képviselőjelölt úgy vélekedik, hogy tárgyalások révén kell a vietnami háborút felszámolni. S ne felejtsük el, hogy a 17. kerület un. silk stocking városnegyed, melyben jómódú egyének vannak többségben. Persze igaz az is, nogy az AFL-CIO országos vezetőinek túlnyomó többsége támogatja Johnson elnök háborús politikáját. De aki ebből azt a következtetést vonja le, hogy "népünk többsége nemcsak hallgat, de aktivan támogatja a Johnson-kormány vietnami politikáját", az csak saját politikai vakságát mutatja meg. Az amerikai helyzet ilyenfajta meglátása, felbecsülése és átértékelése, nem felel meg a tényeknek és pesszimizmust kelt a még semleges vagy félrevezetett tömegek között. Tény az, hogy nincs ok a pesszimizmusra. Az ország történelmében először, népmozgalom van erjedőben. Olyan népmozgalom, mely növekszik, erősödik s mint a hegytetőről legördülő hólabda, uj erőket vonz maga köré és —idővel— minden ellenállást elsöpör utjából. Mint más egyebet, a háboruellenes mozgalmat sem szabad aszerint megítélni, ami csupán a felszínen látható. Ehelyett folyamatnak kell tekinteni, amelyben állandó erjedés megy végbe. Kétségtelen, hogy minden nap elmúltával újabb és újabb tömegek csatlakoznak a békemozgalom hoz. A kormány azon intézkedései, melyeknek révén egyre nagyobbszámu fiatalt soroznak be a hadseregbe és melyek Vietnam falvainak felgyújtó sában, az ártatlan lakosság egyre fokozottabb bombázásában, a nép élelmiszerének megmérgezésé- ben, a háború Kambódiára és Laoszra való kiterjesztésében nyilvánulnak meg, megannyi ösztönzésül szolgálnak az eddig állást nem foglalóknak, hogy csatlakozzanak a békemozgalomhoz. Ismétlem, a békemozgalom növekszik sokkal nagyobb azok száma, akik aktivan ellenzik Johnson háborús politikáját, mint azoké, akik aktivan támogatják e politikát. E tény kifordítása csupán azok érdekeit szolgálja, akik támogatják Johnson háborús politikáját. Az ország népét négy kategóriába lehet osztani: 1. Akik aktivan ellenzik Johnson politikáját. 2. Akik aktivan támogatják Johnson politikáját. 3. Akik passzívak, de rokonszenveznek az első csoporttal. 4. Akik passzívak, de rokonszenveznek a második csoporttal. Kétségtelen, hogy az első csoport sokkal többet tesz ki, mint a második. Kétségtelen az is, hogy az ország lakosainak nagy része a harmadik és a negyedik csoporthoz tartozik. S ebből áll a feladat: A helyzet napról napra változik. Mind e négy csoport száma más ma, mint tegnap volt. S aki nem vak, látja, hogy az aktivan ellenzők csoportja növekszik az ország lakosságának MINDEN rétegében. Említésre méltó, hogy a néger nép legkedveltebb, legkimagaslóbb vezére, Martin Luther King, szintén azok közé tartozik, akik minden habozás nélkül, a legélesebben elitélik Johnson elnök vietnami politikáját és követelik, hogy tárgyalások utján számolják fel a háborút. Ismétlem, nincs ok a pesszimizmusra, mert hiszen az ország szine-java a békemozgalom érdekében dolgozik, önfeláldozással, lelkesedve és bízva az amerikai nép józanságában, méltányosságában, békeszeretetében. E békemozgalom egyik támaszpontja annak a nemzetközi megmozdulásnak, mely lehetetlenné fogja tenni a harmadik világháború kirobbanását és megmenti az emberiséget a pusztulástól. Kilencezer éves épületet tárt fel archeológusok népes csoportja Dél-Jordániában. Az időszámítás előtti 7,000 körül emelt épületben csontszerszámokat, gyöngyöket és baltákat találtak. ★ Első ízben sikerült télen megmászni a 3,900 méter magas dél-tiroli Ortler-csucsot. A két meranói hegymászó két éjszakát töltött mínusz 30 fokos hidegben a szabad ég alatt. Jótanács az elnöknek Hogyan lehet 10 milliárd dollárt I megtakarítani | Staughton Lynd, a Yale egyetem profesz- | | szóra, aki nemrég jött vissza Észak-Vietnam- % I ból, a Women Strike for Peace gyűlése előtt | 1 kijelentette: I "Ha a Johnson-kormány nem hajlandó köz- I vetlen ellenfelével tárgyalni, hogyan várhat- I ja, hogy őszintének tekintsék béke-offenzivá- I ját? Ha Johnson elnök be akarna kopogtatni ■ ' a Nemzeti Felszabadító Front ajtaján, nagyon * könnyen megtehetné avval, hogy felveszi a J telefonkagylót." Majd Mr. Lynd hozzátette: J "Én is ezt tettem múlt pénteken ... miután . tájékozódni akartam legutóbbi nyilatkozatuk- . I ról, reggeli után egyszerűen felhívtam az ■ | N.L.F. hivatalát Prágában. Egy és negyedóra | | múlva már egyik legfontosabb szószólójukkal | I beszéltem, aki egyébként nagyszerűen beszél | I angolul." 1 I "Nem vagyok olyan együgyü — mondotta | I Mr. Lynd —, hogy azt higyjem, egy reggeli- I utáni telefonhívással a háborút be lehet fejez- I ni, de valahogyan, valamiképpen meg kell I kezdeni a beszélgetést az ellenfelünkkel." Mi hozzátesszük, ha Johnson elnök meg- • hallgatná Prof. Lynd tanácsát, megtakaríthat- J na 10 milliárd dollárt a költségvetésben és J ezt a nép jólétének előmozdítására használ- hatná fel. A mezőgazdász most Vietnamban i működik... ! I A Milwaukee Journal január 16-i számában | I ez a hir jelent meg: I I "Ban Me Thuot, Vietnam. — James Wisby I I kapitány Tomah, Wis.-ból a Minnesota-i egye- I 1 temen mezőgazdaságot tanult, de most arra I I fordítja legtöbb idejét, hogy segítsen a termés I elpusztításában. Wisby a légierők hét más J tagjával együtt, egymotoros, kétüléses repü- ■ tógépeken 10 ezer négyzetmérföldnyi terület [ fölött végez őrszolgálatot Dél-Vietnamban. Egyik legfőbb megbízatásuk az, hogy átnézzék . ■ azokat a termőföldeket, amelyek a Vietcong . területén vannak. Ha a termést nagyon szép- | I nek találják, jelt adnak a többi repülőknek, | | azok aztán bombákkal, napalmmal és vegysze- | | rekkel elpusztítják ... | | "Wisby repülőraja a légierők 120 gépből | I álló nagyobb egységének egy része, ezek hajt- | I ják végre a legnagyobb légi kémkedési prog- I I ramot a dzsungelben, ami valaha megtörtént. I Dél-Vietnam minden részét négyzetekre ősz- I tották fel és ezeket állandó megfigyelés alatt • tartják. A forradalmi újítás ebben az, hogy 1 a rendkívül qondos kémkedést az azonnali le- J csapás követi. Az ötlet a Rand Corp. szülémé- ! nye. Az adatokat és a léqifelvételeket tonna- . számra adják be a komputerekbe, amelyek az . ■ eredményt elbírálják és módosító javaslatokat . tesznek."
