Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-20 / 3. szám

AMERIKA! MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 20, 1966 Fodor Erna: GERGELY SÁNDOR: ÖTVEN ÉV A MUNKÁSMOZGALOM SZOLGÁLATÁBAN A magyarországi Szépirodalmi Könyvkiadó most adta ki Gergely Sándor kétszeres Kossuth-dijas és Nivó-dijas iró 50 esztendős pályafutásának össze­gyűjtött apróbb írásait. Ezek az Írások, főleg ri­portok, karcolatok, könyv- és szinkritikák, a “Hall­gatás közben” cimü vaskos kötetben jelentek meg, sajnos nagyon kis példányszámban. Gergely Sán­dor könyveivel azonban ez nem újság. A kiadott példányszám eddig minden kiadásnál kevésnek bizonyult, úgy látszik a kiadók nem számoltak ez­zel. Tény az, hogy minden Gergely-könyv pár hét­re a kiadás után “hiány-cikk” minden könyvkeres­kedésben. A hátlapon felsorolt 34 Gergely-könyv közül csak néhány érte meg az uj kiadást. így nem csoda, hogy hiába keresgéltem könyveit, hogy itteni barátaimat, rokonaimat megörvendeztessem vele, csupán legújabb könyvét sikerült megvásá­rolnom a budapesti könyvüzletben. Gergely Sándor nem ismeretlen lapunk olvasói előtt. Már a huszas évek elején feltűnt az ifjú, baloldali iró, aki az “Achrem Fickó csodálatos éle­te” cimü regényében még nem látta tisztán ugyan az utat, de már megoldást keresett úgy a saját­maga, mint a rettenetes elnyomatásban sínylődő magyar nép részére. Sopronkereszturon született és keservesen küzd­ve elvégezte a középiskolát. Majd a Soproni Hír­lap szerkesztőségébe került 1914-ben. A vidéki di­ák hazafiassággal telve ment a háborúba, ahol 1918-ban gáztámadás következtében megvakult. Mint rokkant katona cigarettát árult Budapest ut­cáin és nyomortanyákon hajtotta álomra fejét.. 1920-ban egy baloldali orvosbarát jószívűségének következtében újra kezdett valamicskét látni. Azonnal az Íráshoz fogott. Eleinte kiadták cikkeit, hiszen nagyszerűek voltak, később már csak a Nép­szaván keresztül láttak azok napvilágot. Az Érde­kes Újság, a Fidibusz, a Kék madár sem közölték már cikkeit, bár előzőleg alkalmazták. A Miskolci Újság, a Reggeli Hírlap, az akkoriban megjelenő legbaloldalibb napilapnál is dolgozott, de állását ott sem tarthatta meg, mert a városi hatóság meg­követelte, hogy Gergelyt és barátját elküldjék a laptól, mint baloldaliakat. Már csak álnév alatt itt-ott jelenhetett meg egy-egy cikke, pedig olyan jók voltak írásai, hogy a világ minden kulturnyel- véra lefordítottak jónéhányat. Éhezett, nyomorgott, de Miskolcon találta meg azt az utat, amely egész életén keresztül vezette. Itt csatlakozott a munkásmozgalomhoz. Életét nagy szerű regényeiben, “A rögös utak“ és a “Tiltott utak”-ban Írja le. “Béke” cimü könyvét megveszi ugyan a Népszava, de leközölni nem meri balolda- lisága miatt. A rendőrség, Horthy pribékjei már a nyomában vannak. Egyetlen ut maradt számára: a menekülés. Gyógyszerész sógora és barátai se­gítségével Szombathely környékén átszökik a ha­táron. Egyideig Bécsben nyomorog, majd otthonra talál a Szovjetunióban, ahova hűséges élettársa, Viola is követi őt néhány év múlva. Csodálatos, hogy a nyomor ellenére mennyit irt Gergely Sán­dor, 1926-ban két könyvet is irt, “Ezerholdak part­ján” cimü regényét és “Játszik az utca” cimü no­velláját, 1927-ben irta a “Hidat vernek” cimü re­gényét. A “Szu” 1929-ben készült el. Ez évben még tanulmányt irt a Dózsa féle forradalomról. 1930- ban tanulmányt irt a “Munkáskulturá”-ról. Ugyan­csak 1930-ban irta az “Embervásár” cimü regé­nyét, 1931-ben “Valami készül” cimü regénye ké­szült el. Mindezeket még Magyarországon irta. 1934-ben Moszkvában adták ki a “Pereg a dob” cimü regényét. Itt írja meg 1936-ban 1514 cimü regényének első kötetét, majd 1939-ben a máso­dikat. Közben riportkönyveket, tanulmányokat, kisregényeket és színdarabot is irt. A második világháborút is a szovjet földön vé­szelte át. Tíz hónapot Közép-Ázsiában töltött, mert oda evakuálták ki őket Moszkvából. Jó barátság­ban volt a híres marxista közgazdásszal, Varga Je­nővel, aki szintén a Szovjetunióban élt és ott is halt meg. A szovjet hadsereg még harcolt Magyarország felszabadításáért, amikor Gergely Sándor és Viola már útban voltak hazájuk felé. 1945 januárjában érkeztek meg Debrecenbe, ahol azonnal munkába álltak mindketten. Áprilisban már Pesten voltak. Gergely rovatvezetője lett az egyik napilapnak és hat éven keresztül az írószövetség elnöke is volt. Rengeteg előadást tartott ebben az időben, úgy hogy nem jutott sok ideje a könyvek írására, de azért 1948-ban befejezte monumentális müvét, a Dózsa parasztlázadásról irt regényének harmadik kötetét. Ez tiz évi szorgos munka eredménye volt és Budapesten Dózsa György gyűjtőnévvel három kötetben újból kiadták. Az egyes kötetek cime: “Uriszék”, “A nagy tábor”, “Tüzes trónus”. Ez a három kötet csodálatosan visszaadja nemcsak az akkori idők valódi történelmét, de nyelvezetét is. Nem könnyű olvasmány, mégis lenyűgözi olvasóit és nehezen teszi le kezéből, aki elkezdi olvasni. Nem csoda, ha Írója megkapta érte Magyarország legnagyobb kitüntetését, a Kossuth-dijat. A Dózsa György trilógia mellett már 1948-ban “Az utolsó felvonás” cimü kisregénye is megjele­nik, sőt “Vitézek és hősök” cimü színdarabját is előadják. 1949-ben “Gyanú“, cimü novelláskötete lát napvüágot, “Farkasok” cimü novellás kötetét 1950-ben adják ki. Ez évben “Falusi jelentés” ci­mü riportkönyve is megjelenik. 1952-ben két köny­ve jelenik meg: “A szakadék szélén” cimü kisre­gény és a “Forró nyár” cimü háborús regény, 1954-ben filmregényt irt “Felszáradnak a köny- nyek” címen. 1956-ban adják ki a “Rögös ut” timü regényét, amelyben úgyszólván saját életét hozza lenyűgöző formában az olvasó elé. 1957-ben két munkája jelenik meg. Az “őszi reggel” cimü elbe­szélések és a “Nagy föld” cimü riportok. 1961- ben jelenik meg másik rendkívüli regénye, amely szinte folytatása a Rögös utak cimü regényének: a “Tiltott utak”. 1964-ben adták ki egyik csodálato­san lenyűgöző munkáját: “Felsőbb osztályba lép­het” cimü regényét, amelyben leírja a Horthy-vi­A National Council of Senior Citizens elnöke, John W. Edelman kijelentette, hogy az ország öregkoru szegényei között a tél több áldozatot kö­vetel, mint a vietnami háború az amerikai kato­nákban. Az öregkoru polgárok szervezetének 75 éves elnöke azt mondta, hogy 5.4 millió 65 éves vagy ennél idősebb személy nyomorban él és az öregek az egyedülálló szegényeknek több mint fe­lét teszik ki. A “láthatatlan” szegények között az idősek a legláthatatlanabbak, mivel nincsenek együtt nyomortanyákban, vagy szegregált gettók­ban. Régi házak szobáiban laknak, vagy a bánya­városok és falvak vityülóiban. “A szegények között az öregek a legreményte­lndia-Pakisztán-i egyezmény jött létre a Szovjetunióban Lai Bahadur Shastri, India miniszterelnöke, csak néhány órával hirtelen bekövetkezett elhalálozása előtt irta alá az egyezményt Pakisztán elnökével, Mohammad Ayub Khan-nal, amelyben a két ország köteles csapatai visszavonására a múlt őszi háború­ban elfoglalt területekről. Eszerint a csapat-vissza­vonásokat február 25-ig hajtják végre. Mr. Shastri egy hétig tartó csúcskonferencián vett részt Tash- kentban Ayub elnökkel, a Szovjetunió meghívásá­ra. A 9 pontból álló “Tashkenti Egyezmény” lét­rehozásában fontos szerep jutott Alexei N. Kosy­gin szovjet miniszterelnöknek. Az egyezmény különös diplomáciai sikert jelen­tett a Szovjetunió számára, két kapitalista ország vitás kérdéseinek kiegyenlítésében. A Tashkenti Nliatkozat a csapatok kivonásán kívül más fontos határozatokat is tartalmaz. Ezentúl mindkét ország elősegíti a kölcsönös jóviszony kifejlesztését az ENSZ alapokmánya értelmében. Megerősítik az alapokmányban lefektetett kötelezettségeiket az erőszak alkalmazása ellen és a vitás kérdések bé­kés utón való megoldásával. A két ország egymás­hoz való viszonyát az egymás ügyeibe be nem avat­kozás elvére alapitja. India és Pakisztán nem foly­tat ellenséges propagandát, hanem az országok közötti jóbarátság kifejlesztését segíti elő. A két ország visszaállítja a normális diplomáciai össze­köttetéseket, valamint a gazdasági, kereskedelmi és kulturális kötelékeket, megerősíti a fennálló egyezményeket és hazaszállítja a hadifoglyokat. A menekültek és törvénytelen bevándoroltak kér­dését is rendezik. A még megoldatlan kérdésekben további tárgyalásokat folytatnak és evégből közös testületeket állítanak fel. Mr. Shastri holttestét a szovjet kormány New Delhibe szállíttatta. Másnap a miniszterelnök ma­radványait hindu hagyományok szerint a Jumma folyó partján vallásos szertartás mellett elégették, ugyanazon a helyen, ahol Nehru és Gandhi holt­testét égették el. lág munkáscsaládjainak és gyermekeinek küzdel­mét. Ez a könyv Nivó-dijat nyert. Mint minden nagy iró, Gergely Sándor nem csu­pán érdekfeszítően írja le mondanivalóját, hanem tökéletes korrajzot ad minden egyes munkájával anélkül, hogy egy pillanatra is unalmassá válna. Érdekes, hogy annyit ir koráról, annyit tanít és mesél hasonló élményekről és mégis soha egy pil­lanatra sem érzi az olvasó, hogy ezt már sokszor elmondta. Alig van könyve, melyet ne olvastam volna és mégis mindig uj élmény számomra, ha egy újabb müve megjelenik. Legújabb könyve a “Hallgatás közben” esszék­ből, riportokból, vitacikkekből áll. Ezekben is meg­mutatkozik az iró teljes karaktere, osztálya iránti hűsége, tántoríthatatlan hite. Talán furcsán hangzik, hogy sohasem volt Lia- gyobb szüksége Magyarország ifjúságának arra, hogy ilyen és hasonló irodalmat olvasson. Magyar- ország ma szocialista ország, ahol a jólét egyre emelkedik. Az ifjúság mái- majdnem teljesen elfe­ledte, hogy tulajdonképpen honnan is indultak. A nyomort nem ismerő, ingyenes oktatást nyerő if­júság szinte elégedetlen, mert még nem érte el az amerikai életszínvonalat. Az üres, csillogó fény után kapkod és néha szüleivel együtt teljesen elfe­lejti az alig 25 év előtti világ borzalmait. Gergely Sándor azonban nem felejtette el, hogy rendkívüli tehetsége ellenére koldusként, számki­vetettként élt hazájában és volt idő, mikor a 20-as években amerikai tisztelői kis csomagokat küld­tek részére és ez bizony olyan jól esett neki, hogy még ma is emlegeti. A nagy iró ma 68 éves. Szép villában lakik Budán, anyagi gondjai nincsenek. Igaz, ma is napi 8 órát dolgozik feleségével. Violá­val együtt, aki a rosszul látó Írónak mindenben méltó segítőtársa. lenebbek, mert számukra a jövő nem kecsegtet jóval, mint a fiataloknak/' mondotta Edelman. "Minél jobban öregszenek, annál szegényebbek lesznek. Betegek, kevéssé iskolázottak és anyagi rezervájuk már elfogyott. Sokezren nem fogják túlélni a telet, mert nem adtunk módot nekik, hogy ellenállhasanak a tél szigorának. "A belföldi — a nyomorellenes háborúban —• a legnagyobb veszteség, hogy ezeknek az öreg sze­gényeknek az érdekében olyan keveset tettek. A hangsúlyt a fiatalkorúak programjára helyezték, hogy a nyomor képét megváltoztassák. Az öregedő szegények maradtak legutoljára, mert az ő prob­lémájukat a legnehezebb megoldani." Húszmillió pár cipő 1965-ben Nagymértékben bővült a választék — Uj technológiák Egyre termelékenyebben dolgoznak a cipőgyá­rak. 1965-ben az 1960. évi 16 millió 200,000 párral szemben több mint 20 millió pár bőrcipőt állított elő a Könnyűipari Minisztériumhoz tartozó hat vállalat. Egy-egy modellből már ötezer párás ren­delést is elfogadnak, sőt egyes részlegekben beren­dezkedtek 100—500 párás sorozatok gyártására is. Ez azt eredményezte, hogy nagymértékben bővült a választék. 1960-ban 850-féle cipő készült az álla­mi nagyvállalatoknál, a modellszám 1965-ben már 1218 volt. A magyar cipőipar is lépést tartott azzal a fej­lődéssel, amely általában az egész világon tapasz­talható, hogy növekszik a gumitalpas és azon belül a formagumitalppal ellátott cipők aránya. A Tisza Cipőgyár megkezdte a tartós és vízhatlan vulka­nizált cipők készítését. Uj technológiák szolgálták a könnyed és hajlékonyabb lábbelik előállítását. A férficipőknél uj gyártmánynak számit a vulkanizált talpon kívül a mokaszin-, a boka-, a hétvégi, az autós, a körgumiszalagos cipő, valamint a kényel­mes fussbett szandál. A női cipők választékát szin­tén a bokacipőkkel, a műbőr csizmákkal, a strapa- bü-ó gumirámás vízhatlan cipővel, valamint az úgy­nevezett öregasszony-cipővel, a bikini pömsszel és a fussbett szandállal gyarapították. Elküldték az idei év utolsó exportszállítmányát Angliába a bősárkányi háziipari szövetkezetből, amely 1965-ben több mint ötmillió forint értékben exportált gyékényszatyrot. Uj készítményekkel, például gyermektáskákkal is megjelentek a pia­con, amelyek különösen Amerikában arattak nagy sikert. c+j> AZ ATOMIC ENERGY COMMISSION jelen­tése beszámol arról, hogy január 13-án földalatti atom-robbantásokkal kísérleteztek a nevadai kí­sérleti telepen. SENKI SEM TÖRŐDIK AZ ÖREGKORU SZEGÉNYEKKEL

Next

/
Thumbnails
Contents