Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-06-30 / 26. szám

Thursday, June 30, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WOi^D E. H. Neuwald: KECSKEMÉTIG LÁSZLÓ LELKÉSZ VÉGLEG LELEPLEZTE ÖNMAGÁT Lapunk junius 9-iki számában “A Ku-Klux-Klan és a lelkész-szerkesztő” cimü cikkben ismertettem Kecskeméthy László ref. lelkész működését az ál­tala szerkeszetett “Magyar Élet Californiában” c. kiadvány angol oldalain. Kimutattam, hogy az is­tenfélő lelkész, akinek jelszava: “magyarokat szol­gálunk és amerikai barátokat szerzünk a magyar ügynek”, ezt az érdemes célt úgy véli elérni, hogy fogadott hazánk vezetőinek többek között a követ­kező tanácsokat adja: “A kommunistákat ki kell telepíteni egy elha­gyott Pacific szigetre.” “Érdekes lenne, ha kipusztitanánk a saját kommunistáinkat és “adjunk alkalmat, hogy a mi hírneves fehér csuklyás Ku-Klux-Klanjaink INTÉZZÉK EL” a Dominikai Köztársaságban életben maradt sza­badságharcosokat. Ennek a cikknek a megjelenése után három nap­pal a New York TIMES-ban három-oldalas politi­kai hirdetés jelent meg, amelyért 20,880 dollárt fizettek és amelyet több mint 6,400 amerikai ta­nár, művész, tudós, tanító, iró, pap, ügyvéd és más értelmiségi csoport tagjai írtak alá. Az ország szine-java mutatott rá az igazságtalanságra, jog­talanságra és barbárságra, amelyet kormányunk Észak- és Dél-Vietnam bombázásával és a Vietnam^ nép tervszerű irtásával elkövet. Az aláírók ezrei felszólították áz amerikai kormányt, hogy szüntes­se be a légi bombázásokat és katonai támadásokat, kezdjen tárgyalásokat a Nemzeti Felszabadító Fronttal és vegye fontolóra csapataink kivonását Dél-Ázsiából. Ezt a szenzációt keltő felszólítást Szentgyörgyi Albert, Gellért Hugó és néhányszáz pap, lelkész és rabbi társaságában egyetlen egy magyar lelkész irta alá: Kecskeméthy László. Miután ez a békét követelő felszólítás homlok- egyenest ellenkezik azzal a gyűlöletes, vérszomjas politikával, amelyet Kecskeméthy az általa szer­kesztett kiadványban követ és hirdet -— lapunk WWWWVWWWWWWWVWWVWWXAA/WWW« viszont két hatalmas cikket irt a román kommunis­ta kormány védelmében... mi ellenünk! És ilyen alak mer engem nyilatkozásra kényszeríteni. És ilyen alaknak akadnak “magyar” követői és újság­jának előfizetői. És ilyen gyászmagyar, olyan jó­magyar, mint a becstelen neve, mert híveim kér­désével fenyegetni! — Mit irt a “Magyar nép meg­maradása érdekében” beadott kiáltványunkról? Ugy-e nem merte szóról szóra közölni, hogy olvasói is saját szemükkel meggyőződhettek volna arról, hogy én voltam az, aki igazán jót akar a magyar népnek és az, ön, aki mást akar, a magyar népnek árulója. Meddig? Meddig? Kérdezi. A feleletem az, hogy nem tovább: itt a vég kezdete és majd meglátja, ami jön. Itt még nincs jelen a vörös hadsereg, hogy megvédje az orcátlan, hazug, fele­lőtlen karakter gyilkosokat és bárgyú követőiket, de vannak titkos társaságok és hatóságok, akik hamarosan megadják ennek a gengszter társaság­nak azt, amit már nagyon régóta nagyon kérnek. Úgy látszik, nem tudnak számolni, mert ha tud­nának, akkor látnák, hogy a többség a mi oldalun­kon van: a mérnökök, a művészek, a tanárok, az értelmiségek, akiket nem lehet hazugsággal félre vezetni, akiket nem lehet ócska kihívásokkal meg­félemlíteni. — Kedves együgyü kihívóm, ha még eddig nem világosította fel senki, most vegyen tudomást arról, hogy a lelkészek minden vasárnap délelőtt nyilvánosan nyilatkoznak és az újságot is minden tagnak olvasás végett elküldik. így meg­ítélhetik, mikor mond a lelkészük igazat. De, ha akad kételkedő és olyan tudatlan, bárgyú egyén, aki azt ne értené, akkor feltétlen önhöz küldöm jelmagyarázat végett. Végül: a nyilasság, náziság, antiszemitizmus vádját, mint minden más ócska hazugságát rám nem húzhatja: 1937-ben jöttem el Magvarországról. mert sem a zsidó gyilkolást, sem a háborút nem fogadtam el. Ezért azután nagyon vigyázzon magára, hogy csakis az “igazat” mond­ja rólam. Kecskeméthy László SZERK. MEGJEGYZÉS: Neuwald külmunkatár- sunk iránti tiszteletből közöljük a fenti cikket, mi­vel ő ígéretet tett, hogy az a lapban meg fog jelen­ni. Különben ilyen jellegű írásokat a Magyar Szó nem közöl. junius 23-i szamában NYÍLT LEVÉL formájában szólítottam fel a lelkészt, hogy nyüatkozzék, mikor mond igazat: amikor egyháza tagjaihoz és kiadvá­nya olvasóihoz beszél, vagy amikor az amerikai kormányhoz intézett felszólítást a magáévá teszi? Felszólításomra Kecskeméthy László László ta­nú (vagy “body-guard”?) kíséretében személyesen nyújtotta át Nyilatkozatát, amely ebben a lapszám­ban jelenik meg. Felhívom a MAGYAR SZÓ olvasótáborának a fi­gyelmét arra a körülményre, hogy én az említett cikkben és a Nyílt Levélben egyetlen egy gorom­ba, durva, sértő szót nem használtam. Idéztem Kecskeméthy kifejezéseit, kérdéseket intéztem az olvasókhoz és a lelkészhez és az olvasótáborra bíz­tam, hogy az olvasottakról alkossa meg a vélemé­nyét. Ezzel ellentétben a düh-rohamban irt Nyilatko­zat hemzseg a goromba, durva és sértő kifejezések­től, mint: árulók, hazug propagandisták, diktáto­rok börtönőrök, zsarolók, gyilkosok, badarság, barbárság, alvajárók, együgyüek, becstelen, geng­szter, zsarnok, arcátlan, felelőtlen, ócska, bárgyú, maszlag, tudatlan, gyaezmagyarok, undorító vörös ló, megzavarodöttak, elme zavar, agyuk megbom­lott. Tulajdonképpen ezzel be is fejezhetném ezt az írást, mert joggal mondhatnám, hogy ki ily nyelve­zetet használ, azzal nem vitatkozom, mert én nem vagyok hajlandó a csatornába süllyedni, ahonnan az “igazságot, a szeretetet és Krisztust” emlegető lelkész a nyelvét öltögeti. Az ő stílusa, ami angolul “csatorna-irásmódnak”, (gutter-style) neveznek, nem az én stílusom, nem a MAGYAR SZÓ stílusa. Ha ezt tenném, na ezzel befejezném ezt az Írást, akkor Kecskeméthy könnyen szabadulna és ezt ő nem érdemli.' Olyan leckét érdemel, amelyre em­lékezni fog, ha máskor nyilatkozik és akkor lel­készhez és emberhez illő hangot használ és elva- kultságában nem leplezi le önmagát, ahogyan a Nyilatkozatában tette és ahogyan a következő so­rokban kimutatom. Az önmagát “választott magyar és keresztyén vezetőnek” nevező Kecskeméthy az amerikai poli­tikát elitélő és békét követelő felszólítás aláírását azzal a suta magyarázattal próbálja elkendőzni, hogy “Szentgyörgyi, Gellért és Fritchman társuta­sok mint báránybőrbe bujtatott farkasok furakod- tak a békenyilatkozatba.” Hozzátehette volna, hogy a többi 6,400 aláíró is “befurakodott” oda, ahol ő, egyedül, a “magyar és keresztyén” Kecskemé­thy képviseli azt, amit a felszólítás hirdet, ő egye­dül állapítja meg, hogy ki bujt milyen bőrbe, ki a társutas és ki furakodott! Az a körülmény, hogy a nevemet hol Neuwald- nak, hol Neumannak írja és ezért engem “idegen nevűnek” és másutt “becstelen nevűnek” nevez, mutatja, hogy a nácik és nyilasok ellen BESZÉL, de pontosan az ő módszerüket követi, akik az ide­gen nevüeket” haláltáborokba hurcolták és ott “el­intézték.” Kecskeméthy egyelőre CSAK “Pacific szigetre telepíttetné” és “érdekesnek” találná azok KIPUSZTITASÁT, akiknek a neve nem t-h-y- nal végződik és a keresztnevük nem Csaba. Egon, vagy Töhötöm. Persze ezt is kizárólag “Krisztus kegyelmének, igazságának és szeretetének” a ne­vében. Kecskeméthy Nyilatkozatával azt bizonyítja, hogy ő gyűlöli a kommunistákat és gyűlöli az uj magyar rendszert, amely 20 év alatt többet épített, mint a régi "úri" rendszer 200 év alatt; amely em­bert csinált a munkásból és a béresből és milliók­kal rendbe hozta a templomokat, hogy azokat za­vartalanul látogathassák a hívők Gyűlöletének újabb bizonyítására nem volt szükség, mert ezt a lelkész ur folyton bizonyítja azzal, hogy rendszere­sen és következetesen rágalmazza szülőföldünket és annak vezetőit. Magyarországon 1965-ben 2,- 135.512 külföldi járt, évről-évre többen látogatják ezt a kis országot és tanúskodnak amellett, hogy a Kecskeméthy-féle rágalmak alaptalanok. Az uj Ma­gyarország képviselőit az Egyesült Nemzetekben az a megtiszteltetés éri, hogy fontos szervek élére éppen őket választják. Az olvasóinkat “alvajáróknak, bárgyúknak” és bennünket “együgyüeknek, tudatlanoknak” neve­ző tudós, okos lelkész nekem ajánlja, hogy “tanul­mányozzam a történelmet”, hogy meglássam: “az igazi keresztyének mindig ellene voltak a háború­nak és mindig a nép javát és üdvösségét munkál­ták.” Nekem, sajnos, nincsen jelenleg időm a tör­ténelem tanulmányozásához, mert sok időmet a Kecskeméthyk, a nyilasok, a lövészek leleplezése köti le. De az emlékezetem hátsó rekeszeiből elő­szedem azt, amit régen tanultam és arra a követ­keztetésre jutok, hogy nem nekem, a tudatlannak, hanem a tudós lelkésznek van arra szüksége, hogy tanulmányozza a történelmet. Az un. “keresztes hadjáratokban”, akik gyermek “hadsereggel” vonultak a pogány török ellen és százezreket vittek a vágóhidra, nem keresztények voltak? A 30-éves háborúban, amelyben németek, oszt­rákok, franciák, svédek, spanyolok és dánok irtot­ták egymást, nem keresztyének, vagy keresztények gyakorolták a gyilkolás véres mesterségét? Dél-Amerikában a bennszülötteket mészárló hó­dítók nem keresztények voltak? Egy példa Kecske­méthy állításainak a cáfolására: amikor Bolíviából a 17-ik század végéig a spanyol keresztények hét­millió kilogramm ezüstöt raboltak és minden kiló ezüst kitermelése egy rabszolga életébe került — ez is a “nép java és üdvössége” munkálása volt? Vajon Afrikában és Ázsiában a színes népek “javát s üdvösségét” munkálták-e a keresztény hó­dítók, amikor leverték őket, gyilkolták és rabság­ba hurcolták őket, országukat gyarmattá süllyesz­tették és kegyetlenül kizsákmányolták? A mostani Egyesült Államok területén ugyan milyen egyházhoz tartozó hódítók irtották a benn­szülött indiánokat és vették birtokukba országu­kat? És ha Kecskeméthy lelkész ur képtelen törté­nelmi távlatokba tekinteni, akkor azt kérdezem, hogy a két világháborúban nem keresztények ir­tották egymást? Nem keresztények irtják most Vietnam szerencsétlen népét?. . . Kinek kell a “történelmét tanulmányozni”, mielőtt könnyelmű kijelentéseket tesz, nekem, a tudatlannak, vagy a tudós lelkésznek?! Hatmillió ártatlan zsidót és a más vallásuak száz­ezreit nem a keresztény németek hurcolták kivég» ző táborokba? A bakklövések további sorozatára, amelyet Kecs­keméthy Nyilatkozatában elkövet, nem mutathatok rá, mert azzal túl sok helyet foglalnék le. De rá kell még mutatnom egyik kitételére, amellyel ez a tudós és “választott keresztyén vezető” végleg le­leplezte önmagát. : » Azt nyilatkozta Kecskeméthy, hogy "... itt a vég kezdete és majd meglátom, ami jön." És most tessék jól idefigyelni, azzal folytatja, hogy "...van­nak titkos társaságok, akik (!) hamarosan megad» ják... a gengszter társaságnak azt, amit már na­gyon régóta kérnek." Kecskeméthy László lelkész-szerkesztő, aki foly­vást a “názáreti Jézust” és “Krisztus szeretetét” emlegeti; aki a KKK gyilkos banditáival szerette volna “elintéztetni” a dominikai szabadságharco­sokat, most tudtomra adja, hogy "vannak titkos társaságok, akik (!) megadják a választ..." Amióta a “lövészek” egyik gyáva képviselője te­lefonon át megfenyegetett, de azelőtt is, tudtam, hogy vannak “titkos társaságok”, amelyeknek, (nem "akiknek" tudós, magyar lelkész ur!) tagjai fegyverkeznek és időnkint “elintéznek” nekik nem tetsző egyéneket, de nem tudtam, hogy kik a fel­bujtók, a színfalak mögött manipulálok. Egyikük a szentéletü lelkész személyében jelentkezett. írás­ban adta tudtomra, hogy vannak ilyen “titkos tár­saságok” és a figyelmeztetés következtében eddi­gi óvintézkedéseimet tagjaiknak esetleges támadá­sa ellen megkétszereztem. Ezzel kapcsolatban ez a mondanivalóm: Ha egy ilyen “titkos társaság” tagjai engem “el­intéznek”, a vigaszom az, hogy az elintézés jó ügy szolgálatában ért. Több mint fél századon át küz­döttem a dolgozók jobb jövőjéért és szülőhazánk boldogulásáért. Már “elintézés” nélkül sincsen sok időm hátra. Kecskeméthy lelKesznek üzenem, hogy Nyilat­kozatának kéziratát visszakértem a szerkesztősége tői és azt a los-angelesi Magyar Munkás Otthon páncélszekrényében fogjuk őrizni. Ha netalán be­következik, amit ön kilátásba helyezett, ha "majd meglátom, ami jön" és ha netalán bekövetkezik az “elintézésem”, akkor Kecskeméthy Lászlónak a törvény előtt kell majd eskü alatt válaszolnia arra, hogy MELYIK TITKOS TÁRSASÁG taqjaira cél­zott 1966 junius 18-án személyesen átadott nyilat­kozatában? Egyébként fenntartom a Nyílt Levélben tett ál­lításomat: a büvészi hckusz-pókuszt, amit eddig csinált, tovább folytatni nem lesz módja. A Ku-Klux-Klan gyilkosainak beajánlása UTÁN, 6.400 tisztességes ember felszólítását irta alá a BÉKÉÉRT. UTÁNA Nyilatkozatában “titkos társaságok” fe­nyegetésével lép a nyilvánosság elé. Ha ezt a legutóbbi szereplését kell elfogadnunk az ön való lénye tükrének, akkor igaz, amit fen­tebb állítottam: Ember igy még nem leplezte le önmagát!

Next

/
Thumbnails
Contents