Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-06-30 / 26. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 30, 1966 8 Az Am. Magyar Szövetség botránya Pár héttel ezelőtt foglalkoztam lapunkban azzal a kísérlettel, amellyel meg akarták zavarni Miami magyarjainak békés életét. Mint köztudomású, itt van az Amerikai Magyar Kultur Klub és van két református egyház. Annak ellenére, hogy az egyik egyház lelkipásztora állandóan durva hangon uszí­tott a Kultur Klub ellen és ugyanilyen hangon próbálta a saját hiveit is kordában tartani, ez nem gátolta meg ezeknek a szervezeteknek tagságát, hogy békében, barátságban éljenek és egymás ren­dezvényeit látogassák. Különösen, hogy évek óta tartó harc után megszabadultak gyűlölt lelkipászto­ruktól. Ezt a békés életet akarták megzavarni azok a nem is miami-i lakosok, akik itt is meg akarták alakítani a már sokszor kimúlt Amerikai Magyar Szövetség miami-i osztályát. A Szövetség egyetlen célja ma, hogy megakadályozza szülőhazánk, Ma­gyarország és fogadott hazánk, az Egyesült Álla­mok között a normális diplomáciai és kereskedel­mi kapcsolatok kifejlődését. Ezért a szenátorokat, a képviselőket és a kormányt állandóan beadvá­nyokkal ostromolják, melyek a legképtelenebb rá­galmakat és valótlanságokat állítják a szülőhazá­ról. Nem törődnek azzal, hogy évente az amerikai turisták ezrei fordulnak meg Magyarországon és ezek szemtanúi annak, hogy a Magyar Szövetség urai hazugságokat és rágalmakat terjesztenek Ma­gyarországról. _____ Mint annak idején megírtam, a miami-i alaku­lást rádión jelentették be és felsorolták a tisztvise­lők névsorát is. Alig egy óra elmúltával egy másik magyar programon az a vezető szerepet játszó ma­gyar, akit elnökként jelentettek be, tiltakozott ne­vének felhasználása ellen, mert hiszen jelen sem volt ezen az állítólagos választáson és jogtalanul használták a nevét. Tévedés lenne azt hinni, hogy ez a pofon észre- téritétte a hamisítókat, sőt, még mélyebben men­tek bele a hamisításba, mint cikkem megírásakor gondoltuk volna. Ugyanis a napokban egy hosszú levelet hozott a posta. Vagy hat oldalon az Ameri­kai Magyar Szövetség miami-i osztályának a meg­alakulásáról szóló jegyzőkönyv és hosszú kisérő levél volt benne a következő megszólítással: “Kedves Magyar Testvérünk!” “Alapító Tagtársunk!” A rossz magyarsággal megirt 7 oldalas zagyva- ságból megértettem, hogy én is jelen voltam az alapitó gyűlésen és a többi jelenlevővel együtt megszavaztam a Szövetség fiókjának megalapítá­sát. Így ért azt a megtiszteltetés, hogy annak “Ala­pitó Tagja” lettem. Azt hiszem, hogy a Magyar Szó olvasói és azok az amerikai magyarok, akik engem ismernek, tud­ják, hogy szülőhazámat és a magyar népet jobban szeretem annál, mintsem résztvegyek az ilyen gyű­löletét szító gyülekezetben. így tehát alapitó tagja sem lehettem a miami-i osztálynak. Végignéztem az “alapitó tagok” névsorát és megállapítottam, hogy nemcsak engem ért az a kétes megtiszteltetés, hogy tudtom s belegyezésem nélkül alapitó tag lettem, hanem ott találtam más, derék magyarok nevét is, akikről biztos voltam, hogy ugyancsak tudtuk nélkül került nevük a lis­tára. Feltevésemben nem is csalódtam, mert a ma­gyarok közül, akikkel érintkezésbe léptem, kilen­cen kijelentették, hogy a gyűlésen nem voltak je­len és tudtuk, beleegyezésük nélkül írták be nevü­ket. Ezért szóban és Írásban tiltakoztak, hogy nevü­ket a miami-i magyarság békés jóviszonyának meg­zavarására használják fel. Én sem sajnáltam a szót, nemcsak tiltakoztam a nevem odahamisitása ellen, de arról is biztosítottam őket, hogy ha ez ismét előfordul, a postánál fogok tiltakozni, hogy hamisí­tott listával a postát használják fel pénzgyüjtésre. A jegyzőkönyv elolvasása után nagyon sajnál­tam, hogy nem hívtak meg, habár nem egyedül mentem volna el, hanem magammal vittem volna legalább egy tucat Magyarországon járt egyént. Személyes tapasztalatommal és a többiek vallo­mása alapján igazoltam volna, hogy a nem is Mia­miból jövő kezdeményezők tudatosan félrevezetik a hallgatóságot. Ugyanis az előadók és szónokok nem helyi lakosok voltak, hanem clevelandi, wash­ingtoni “előkelőségek”, akik az itteni hasonszőrű 45-ös és 56-os szökevényekkel szövetkezve telje­sen uralták a gyűlést. Akárcsak az előadó Jakab János, ők is az “éhenhaló, elnyomott magyarorszá­gi testvérekéről beszéltek és főképpen pénzgyüj- tésről, hogy a sok pénzzel a “Nagy Igazgatóság” felszabadítsa az elnyomott, “szovjet iga alatt nyö­gő” Magyarországot. Pedig Jakab és Király urak tapasztalatból tud­ják, hoev Ferenc Jóska és a lovastengerész Horthy uralkodása alatt milyen nyomorban, elnyomásban élt a magyar nép és annakidején a nép tanítóira a darutolias vitézek, a falu szeme láttára verték rá a 25 botot. Ezek a magyarok most megtagadják fajtájukat, önként kiszolgálják, etetik, itatják az itt élő “vitéz” és “nemes” urakat, akiket a magyar nép kiebrudalt. Most még a “büdös paraszt” iva­dékokat akarják a szekerükbe fogni, hogy még­egyszer ráülhessenek a magyar nép nyakára. Kár a gőzért, urak! A magyar nép ezer év óta először nem koplal, első Ízben szabad, független és építi a szocialista Magyarországot. Ha ott lettem volna, mindezeket elmondtam vol­na a miami-i magyarságnak és aligha alakult volna meg az Amerikai Magyar Szövetség (se nem ameri­kai, se nem magyar) itteni fiókja. Nem fog ám aa itt sok vizet zavarni és nem tudja majd megzavar« ni a miami-i magyarság békéjét. Paál Máthé W/VWWA/WA/WWA/WWWWWWWWWWVWVN/l/WVWVWX/WWtWAA/WWWVWXAOA/WMVWW*' NYILATKOZAT KECSKEMÉTHY LÁSZLÓ RÉSZÉRŐL azért, hogy az alvajárók felébredjenek és meglás­sák, kik az árulóik, a hazug propagandisták, dik­tátorok, börtönőrök, a földműves és munkás zsa­rolói s a magyar haza árulói! Én mindig szabadság szerető és szabadság tisztelő voltam s azért most is azt kérdezem, mint sokszor máskor: honnan van egyik embernek joga ahhoz, hogy azt mondja a másiknak, állj odébb, mert neked nincs jogod lé­tezni, levegőt szivni, magán tulajdont szerezni, szabadon járni, imádkozni és véleményt Írni. Nyi­latkozz! Mert az nem lehetsz, ami vagy, mert an­nak kell lenned, amit mi mondunk, mi, a kommu­nista párt tagjai. Szóval: sohse szerettem a dikta­túrát és most sem szeretem. Azért jöttem Ameri­kába, hogy itt szabadon éljek, haljak és szolga földbe ne nyugodjak! Ha pedig parancsolnak ne­kem, hogy mi lehetek és mit irhatok, akkor elkö­vetkezett a kommunista diktatúra mireánk is. Aki beveheti, vegye be. Én pedig úgy nyilatkozom, a kommunisták kívánságára, hogy még mindig elle­ne állok minden nemű gyilkos világforradalmi proletár diktatúrának és azt mondom éljen a Krisz­tusnak a szereteten alapuló királysága; az undorí­tó vörös ló helyett a Bárányt, a felfeszitett Krisz­tust követem; a hazugság fejedelme helyett az egyetlen igazságot, utat és életet követem, ami a názáreti Jézus képében jelent meg; és mint “vá­lasztott” magyar és keresztyén vezető ellene var gyök mindenféle hazaáruló, román kedvelő, ide­gen nevű, idegen érdekeket szolgáló és Amerikát mocskoló Neuwaldoknak és társ utasaiknak! örömmel látom a hozzám intézett felszólításból, hogy a kommunisták megzavartnak és mostmár nem koncentrációs táborba, hanem az elmegyógy­intézetekbe kell őket szállítani. Gazdaságilag teljes csődbe jutottak; politikailag már az afrikai nége­rek se hisznek nekik; katonai felkészültségüket pedig most teszik próba alá s biztosak vagyunk benne, hogy azon a téren is elbuknak; vallási té­ren pedig ez a “Nyílt levél” a leirt bizonyítéka an­nak, hogy az agyuk megbomlott a vallási küzde­lemben és már meg se tudják ítélni, hogy milyen együgyüséget Írnak és mondanak. Annyira tudat­lanok és együgyüek nem lehetnek, hogy azt higy- jék, hogy egy kicsiny iskolázottsággal rendelkező egyén is beveszi azt, amit mondanak, azért csakis elme zavar a felelet. Olvassuk csak, mit ir ez az ur: “Ez a lap hat és fél évtizede hirdeti az igazi Krisztusi elveket: BÉKÉÉRT, A NÉPEK BARÁTSÁ­GÁÉRT, A LEFEGYVERZÉSÉRT ÉS IGAZSÁGOS VAGYON ELOSZTÁSÉRT HARCOLUNK AZ EL­NYOMÓK, AZ ERÖSZAKOSKODÓK, A KUFÄROK ELLEN.” — Ezt a maszlagot csak azok a három elemit végzett gyászmagyarok veszik be, akik mást nem tudnak olvasni, csak ezt a kommunista lapot. Szegények! Sokat vitatkoztam velük és láttam, hogy nem tudnak ezek semmi mást, mint azt, hogy “gyűlölni kell az urat, azt, aki erősebb, szebb, jobb, és tanultabb, mint ők!” Viszont azt, hogy miben áll a kommunizmus vagy a keresztyénség, nem érthetik. így: ezeknek az olvasóknak Írhatnak olyan badarságot, hogy ők követik a “Krisztusi” elveket (a nagybetüzés az övék!) A bebörtönzött papok, a hihetetlen barbársággal agyonkinzott lel­készek, a kivert fogú földművesek szabadon bo­csátásáért, jobblétéért, vallás szabadságáért íme ez az újság harcolt hősiesen 65 éven keresztül! Ol­vastuk! (Vagy, hogy ilyet nem olvashattunk?) Ta­lán tévedünk, ha ebben a lapban olvastuk volna N. I. Eshliman és G. P. Yakunin orosz papok leve­lét a Soviet Tanácshoz vallás szabadságot követel­vén. — Majd aranyérmet juttatunk ennek az új­ságnak a vallás szabadságért való hősies kiállásá­ért. Kérem, szedjék össze visszamenőleg az összes cikkeket, hogy egy szép diszkötésbe beköthessük azokat és elhelyezhessük a vallási múzeumba! A békéért való küzdelemben úgy lennénk, mint két összefogódzott birkózó: távolról nehéz megítél­ni. melyik-másik. Úgy látszik, mintha a keresztyé­nek és kommunisták egy akolba keveredtek volna a béke érdekében. A bárány és a farkasbőrbe buj­tatott bárány küzdelmében azomban kilóg a farkas lába és kitűnnek vicsorgatott nagy fogai: mert, Neuman ur, köztünk az a külömbség. hogy ön vi- csorgatja rám a fogait, félszájról beszél és híveim kérdésével fenyeget. Micsoda kedves “krisztusi” lelkületbe mártotta nyílt levelét firkáló tollát? A gyengébbek kedvéért megmagyarázom “nekik” a külömbséget az én nevem és a “liberálisok” ne­ve között. Én ugyanis az igazi, áldozatkész, jóttevő Quakereknek az úgynevezett “Friends Service” kérésére Írtam alá a békenyilatkozatot és abba csak, mint báránybőrbe bujtatott farkasok fura-i. kodhattak be a Szentgyörgyi—Gellért—Gross és Fritchman társutasok. Most velünk akarnak társ­utasok lenni. De nem lehet addig, amig meg nem térnek a keresztyénség elveire. Mert a kommunis­ták számára a béke az ő eszméiknek és “felszaba­dító” hadjárataiknak a gátlás nélküli terjesztését jelenti. A mi részünkre pedig a Krisztus kegyelmé­nek, igazságának és szeretetének a terjesztését teszi lehetővé. — Szegény Neuman ur, látja mi­lyen tudatlan emberke ön: nem tudja, mert nem olvasta, vagy ha olvasta becstelenül letagadja a Californiai Magyar Élet vezércikkeiben irt tudo­mányos és művészi “idézeteimet” és véleménye­met a háborúról, mint a leg butább és legutálato­sabb gyilkossági módszerről. Azt se olvasta, hogy decem béri számunkban (ide mellékelem) m e n nyivel jobb d o 1 gokat k i v ánunk a sokat szenvedett vietnami népnek, mint a kommunisták. Azt se tudja az ur, hogy az igazi ke­resztyének mindig ellene voltak a háborúnak és mindig a “nép” javát és üdvösségét munkálták: iskolákkal, kórházak építésével, gazdasági élet ja­vításával és igazságos törvényekkel, jogos bírás­kodással. Tanulmányozza csak a történelmet és meglátja, hogy minden, ami jó a társadalmunkban, azt a keresztyének hozták létre és mindég küzdöt­tek mindenféle rossz ellen. Azt se tudja az ur, vagy le akarja tagadni, hogy a keresztyénség két főtörvénye az Isten és ember “feltétel” nélküli szeretete, ami kizárja azt, hogy “nyilas” vagy “názi” módra, hasonlólag “proletár forradalmár” vagy “felszabadító forradalmár” módjára gyilkol­jon, vagy gyilkolásra uszítson. A Klan ezekkel egyenlő amerikai maszlag. A Krisztus tanítása az a vas törvény, hogy “aki fegyvert fog az fegyverrel pusztul. A Klán is fegyvert fog, a dominikai for­radalmár is fegyvert fog: intézzék el egymást a gyilkosok! A keresztyéneket nem szabad arra kény­szeríteni, hogy gyilkoljanak, mert Jézus azt mon­dotta: hadd temessék el a halottak az ő halottai­kat! Tedd a hüvelyébe a kardodat! Szóval, mi, ke­resztyének háború ellenesek voltunk már kétezer év óta, sokkal előbb, mint a “liberálisok”. Most megpróbálják “ezt is elvenni” tőlünk és hősként viselkedni. De kilóg a farkas lába! Térjen meg a keresztyénségre és majd akkor elhisszük, hogy békét akar! Ha a dominikai szabadság harcosok oly kedves dolgot cselekesznek az ön szemében, akkor fel­tesszük, hogy az 56-os magyar forradalmárokért is úgy kiállott a síkra, mint például mi: feltesszük, hogy ön is táviratozott az Egyesült Nemzetek ak­kori főtitkárának, hogy azonnal vonuljon be egy rendfenntartó sereggel Budapestre, hogy az oro­szok várható visszatérését megakadályozza. Fel­tesszük, hogy a szabadságharc menekültjeiért ugyanannyit tett, mint mi. a Szabók, Molnárok és Kecskeméthyek, a református lelkészek és hívek! Feltesszük, hogy ugyanolyan szeretettel fogadta őket, lakást, ruhát, élelmet, munkát szerzett a számukra, mint mi, keresztyén lelkészek! Ugy-e, hogy ez szemenszedett hazugság, mert maga a gyilkosok oldalán, az orosz hadsereg olda-. Ián állt. — Azt is tudja, ugyebár, hogy magyar- országon a kommunizmus csak az orosz hadsereg jelenlétének a kérdése. Ha kitakarodnak, vagy ki­takarítják őket, akkor négy nap múlva már hire hamva se lesz a kommunizmusnak. Azért mi az orosz hadsereg eltávolításáért dolgozunk. Hát ma­ga miért dolgozik. Nyilatkozzon.. . külömben min­dig nyilatkozik! Ha azomban jót akar magának, akkor térjen meg, amig idő van, mert vagy megtér a kereszténységre, vagy elpusztul. — Azt is tud­juk, ön hol áll az erdélyi magyar testvéreink jobb- létéért a zsarnok, elnyomó imperialisták ellen. A mi beadványunkat a román miniszterelnökhöz el­lenezte, ugyebár és Erdélybe utazott (állítólag), de

Next

/
Thumbnails
Contents