Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-06-30 / 26. szám

Thursday, June 30, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD VISSZAFELÉ SÜLT EL FAISAL KIRÁLY LÁTOGATÁSA Amikor Johnson elnök meghallotta, hogy De Gaulle francia elnök látogatást tesz a Szovjetunió­ba, azon kezdte törni a fejét, hogy mivel .lehetne ezt a történelmi eseményt ellensúlyozni, óvatosan közelitette meg a kérdést, mert nemrégen, amikor hasonló helyzet előtt állt, a kidolgozott terv nem valami jól sikerült. Utalunk itt arra, hogy amidőn Fulbright szenátor a külügyi bizottság nyilvános ülésein a Johnson-kormány veszélyes és tarthatat­lan vietnami politikájának részleteit tárta az ame­rikai nép elé, az elnök ennek ellensúlyozására seb­tében összehívta a ma már ország-világ előtt is­meretes honolului konferenciát, ahol örök hűséget és támogatást Ígért a dél-vietnami Ky-kormánynak. Azóta persze ország-világ tudja, hogy a vietnami nép tudni sem akar a Ky-kormányról, melyet csu­pán Johnson, Rusk és McNamara támogat. Szóval a Fulbright-ellenes terv visszafelé sült el. Okulva ebből az esetből, Johnson elnök össze­hívta fehér-házi tanácsadóit és megkérdezte tőlük, kit lehetne meghívni Washingtonba, amikor De Gaulle a Szovjetben tesz látogatást? A tanácsadók hosszas és alapos megfontolás tárgyává tették a kérdést, majd egyik a másik után állt fel és előadta, kit ajánl meghívni. így ment ez jó sokáig, majd végül Faisalra, Saudi- Arábia királyára esett a választásuk. Nem voltunk jelen az összejövetelen és nem tudjuk eredeti for­rásból, miért választották Faisalt? Talán azért, mert a Közel-Kelet legreakciósabb uralkodója, vagy talán, mert ő jobban képviseli a múltat, mint bárki más a világ bármely részén? Vagy talán az­ért, mert Faisal király birodalmában még mindig uralkodik a feudalizmus? Vagy esetleg azért, mert senki más nem volt hajlandó elfogadni a meg­hívást? A részleteket nem ismerjük, de tény, hogy meg­hívták és ő azt el is fogadta. Johnson elnök oda volt az örömtől. Elvégre is De Gaulle csak elnök, de Faisal az király. Igaz, hogy a királyok ideje többé kevésbé lejárt, de Washington nem vesz erről tudomást. A király még mindig király a sze­mükben. Lett nagy készülődés Washingtonban. Olyan di- nom-dánomot csapnak majd a király tiszteletére, hogy De Gaulle látogatása elhalványul mellette. Faisal meg is érkezett pereputtyostul, ahogy az királyhoz illik. Kint volt a repülőtéren mindenki, aki valamit is számit Washingtonban: Johnson el­nök, Rusk, stb. Megadták a 21 ágyulövést, a disz- menetet, stb... Este nagy bankettet rendeztek, melyre csak a férfiakat hívták meg, mert a király nem hisz a nemek egyenlőségében és a vendég vé­leményét tiszteletben kell tartani. Minden ment, mint a karikacsapás. Johnson valóban ki akart tenni magáért. Kiad­ta az utasítást alattvalóinak, hogy hívják fel Lind- sayt, New York polgármesterét és sugallják neki, hogy rendezzen bankettet a világ legnagyobb váro­sában Faisal tiszteletére. Lindsay, noha a republi­kánus párt tagja, a fehér-házi telefonhívásra haj­landónak mutatkozott eleget tenni Johnson kéré­sének. Utóvégre Lindsay is szívesen eszik egy tálból cseresznyét egy királlyal. Kiadta az utasí­tást szép, nagy és királyhoz méltó bankett meg­rendezésére. Tudatta a Fehér Házat és Johnson örömében kezét dörzsölte, hogy minden úgy megy, mint a karikacsapás. Igen ám, de közben Faisal király Washington­ban sajtókonferenciát tartott és csak bízzuk az amerikai újságírókra, akik sokszor olyan kérdése­ket tesznek fel, melyek diplomáciai válsághoz ve­zetnek. Ezúttal is ez történt. Azt kérdezte az egyik újságíró: kit tart őfelsége Dél-Arábia nagyobb el­lenségének, a zsidókat, Izraelt, vagy az Arab Köz­társaságot? Válasz: A cionistákat tartom a legna­gyobb ellenségnek és miután a zsidók, a cionis­ták támogatják Izraelt, mi Izraelt is ellenségnek tartjuk. így szólt a bölcs király. Ha hidrogénbombát dobtak-volna New Yorkra, az sem okozott volna olyan felháborodást, mint Faisal király nyilatko­zata. Elvégre is New Yorkban több zsidó lakik, mint Izraelben és ez nem csekélység, amikor a vá­lasztások ideje elérkezik. A város zsidó polgárai azonnal kifogásukat jelentették be a polgármester­nél amiatt, hogy a városatyák a zsidó-ellenes ki­rályt megtiszteljék. S mivel a novemberi választá­sok közelednek, Frank O’Connor, a városi tanács elnöke, aki magasabb tisztségre pályázik, azonnal kijelentette, hogy ő nem fogadja el, illetve vissza­utasítja a meghívást a bankettre. Nem lesz jelen! Nem kellett több! Egymásután hívták fel a politi­kusok Lindsay polgármestert, követve O’Connor példáját. Lindsay nem tudta, mitévő legyen. Felhívta a Fehér Házat, ahonnan azt a tanácsot kapta, keres­sen másokat a lemondott politikusok helyébe, kik hajlandók leülni egy teremben Faisal királlyal. Lindsay először logikusnak találta ezt a megol­dást és úgy nyilatkozott, hogy a bankettet minden­képpen megtartják, mert elvégre mégsem szabad megsérteni az ország elnöke által meghívott hiva­talos vendéget. Ezt még akkor sem lehet megtenni, ha véletlenül nem király, de ha király a hivatalo­san meghívott vendég, akkor semmiesetre sem. Vagyis bármilyen akadályok álljanak is az útjában a bankettnek, azt mégis meg kell tartani. Igen ám, de a király ma itt van New Yorkban, holnap pedig visszamegy Saudi-Arábiába, hogy ott királyoskodjon, de mi itt maradunk és ha tovább­ra is polgármester akarunk maradni, akkor szük­ségünk van a zsidó szavazatokra is. Szóval király ide, király oda, a helyzet úgy ala­kult, hogy Lindsay polgármesternek választania kellett Faisal király és a zsidó szavazatok között. S mint előrelátható volt, a zsidó szavazatokat vá­lasztotta, mint az jó amerikai politikushoz illik. Amikor Johnson elnök megtudta az ügyet, örö­me ürömmé változott. Ahelyett, hogy a király láto­gatása a Johnson és Faisal közti barátságot szoro­sabbra fűzte volna, ennek éppen az ellenkezője történt. Mig De Gaulle látogatása a Szovjetunió­ban valóban történelmi jelentőségű, mert előmoz­dítja a béke nagy ügyét, addig Faisal király ame­rikai látogatása botrányba fulladt és ország-világ előtt nevetség tárgya lett. Johnson elnök és ta­nácsadóinak nagy munkája ismét füstbe ment. tAJidmncuuf és technika *sss®sss®s®®SSSS!SS*sssSss*®SS!ÍSSSSSSSSSSSS>»»SSSSéSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSi Számítógépek alkalmazása sorozatos szív-vizsgálatoknál Az amerikai Northwestern Egyetem orvosai elektromérnökökkel együttműködve uj eljárást dolgoztak ki a sorozatos tömeges szivvizsgálatok részbeni leegyszerűsítésére, részben alaposabbá té­telére. Például az iskolásgyermekek évenként is­métlődő vizsgálatánál mágnesszalagra veszik fel sorban a gyermekek szivhangjait. Ezeket egy elek­tronikus számítógépbe táplálják be. A gép “ki­emeli” a szabályos szivhangokat, és csak az abnor­málisakat veszi fel uj szalagra. Ez kerül azután az orvosok elé, akik igy azokkal behatóbban tud­nak foglalkozni. A normális állapot nem igényel vizsgálatot. Mégis Einsteinnek van igaza Einstein relativitáselméletében (mind a korábbi speciális, mind pedig a későbbi általános elmélet­ben) alapvető az a -megállapítás, hogy a fény se­bessége teljesen független attól, milyen irányú és sebességű mozgást végez maga a fényforrás. 1962-ben W. Kantor amerikai fizikus azzal az állítással lepte meg a tudományos világot, hogy kísérletei szerint, ha a fénysugarat a fény terjedé­se irányában mozgó üvegdarabon engedik keresz­tül, a fénysebesség az üveg sebességétől függően megváltozik. Minthogy ez a megállapítás — amennyiben be­igazolódik — óriási jelentőségű a fizikában, több tudós is elhatározta Kantor eredményeinek ellen­őrzését. 1963-ban G. C. Babcocknak, a neves csilla­gásznak és munkatársának T. G. Bergman fizikus­nak a kísérlete nem igazolta Kantor megállapítá­sait. Legújabban az utahi egyetem néhány kutatója vizsgálta meg kísérleti utón a problémát. Lézeres berendezést alkalmaztak, s csillámüveg-ablakot használtak, amely másodpercenként 63 méteres sebességgel mozgott. A Huyghens-elvnek megfe­lelően maga az ablak uj fényforrásnak tekinthető. A kutatók az interferometer nevű műszerrel bár­milyen, az ablak mozgásának következtében eset­leg fellépő fénysebességváltozást ki tudtak volna mutatni, a számos alkalommal megismételt kísér­let azonban negativ eredménnyel végződött, azaz bebizonyosodott, hogy a fény sebessége teljesen független a fényforrásétól. Ezáltal a relativitás elmélete újabb igazolást nyert. Újabb lépések , a láthatatlan világába A Siemens-cég ELMISKOP elnevezésű elektron- mikroszkópjának uj típusa az összes eddigi ilyen­fajta mikroszkóp teljesítményét felülmúlja. A mik­roszkóp elérte a gyakorlatban is az elméletileg so­káig éppen elérhetőnek tekintett 3 Angströmös fel­oldóképességet. Ez azt jelenti, hogy két pont, mely csupán három tizmilliomod milliméterre van egy­mástól, a mikroszkópban még különállóként figyel­hető meg. Ez a távolság egy hidrogénatom kétsze­res átmérőjének felel meg. Laboratóriumi berendezésekben a Japán Elek­tron-optikai Laboratórium ennél is jobbat ért el. Készülékével néhány százezred milliméternyire vé­konyított rézlemezen egymástól 1.8 Angrström- nyire levő atomsorokat észlelt és fényképezett. Mindkét készülékben az elektronsugarakat —• amelyek egy csucskatód felületéből léptek ki — 80,000—100,000 V feszültségű villamos térben fel­gyorsítják. A megvizsgálandó próbák nem lehet­nek az említett néhány százezred milliméternél vastagabbak. A próbákat beépített hűtőberende­zés védi az intenzív elektronsugarak hőhatásától, és a legjobb vákuumban is jelenlevő szennyező anyagok lecsapódásától. ÜVEGPRIZMA-FALAK A Szovjetunióban egy olyan 18,000 négyzetméter területű munkacsarnokot helyeztek üzembe, mely­nek falai üvegprizmák. A prizmák egyszerű szili- kátüvegből készültek, belső felületük azonban nem sima, hanem apró prizmák sorai fedik. Hála az üvegfalak alkalmazásának, a. hatalmas helyiség minden sarkában egyforma a világítás. A külföldön gyártott hasonló felületű sima üve- geKKei szemben az uj szovjet üvegen a prizmák szinuszgörbe-alaku hullámvonalban helyezkednek el. Ennek következtében a prizmákon áthaladó fénysugarak először felbomlanak a színkép jól is­mert színes fénysávjaira, majd azonnal újra fehér fénnyé keverednek. A prizmák és szinusz-görbe szerinti elhelyezésük együttes hatása következté­ben a fény a padlóval párhuzamosan terjedve a helység legtávolabbi részébe, a szemközti falig is eljut. Ilyen üvegprizmák eltüntetik az éles árnyé­kokat, a fényes felületek napsütötte részeit stb., márpedig ezek fárasztják a szemet. Az ilyen üveg­falak csak szórt fényt eresztenek át, ezzel megóv­ják a helyiséget a kívülről jövő túlságos felmele­gedéstől. Két szovjet üveggyár máris havonta 40,000 fény- irányitó üvegprizmát állít elő. Ezek nem drágáb­bak a szokásos öntött üvegnél, és gyártásuk nem igényel különleges berendezést, csak megfelelő profilú hengereket. Ötmilliomod milliméter vastag metszetek Az elektronmikroszkopikus kutatásban a meg­vizsgálandó biológiai készítményeket, sejteket, baktériumokat stb. a legtöbb esetben műanyagok­ba ágyazzák be, amelyek molekula-láncképződés- sel megszilárdulnak. A megvizsgálandó anyagból azután üveg- és gyémántkésekkel ellátott gépek — úgynevezett mikrotomok — leheletvékony, apró metszeteket készítenek, és ezeket helyezik az elek­tronmikroszkópba. Minél vékonyabbak a metsze­tek, annál tisztább az elektronoptikai kép. Egy svéd cég olyan ultramikrotomot készített, amellyel ötmilliomod milliméter vastag metszeteket készít­hetnek sorozatban. Az uj mikrotom tehát a met­szetvastagságot a szokásos 150 Angströmről 50 Angstörmre (1 Angstrom = egy tizmilliomod milli­méter) csökkenti, ami a molekuláris struktúrák kutatása terén messzemenő lehetőségeket nyújt, ugyanis a használatban levő összes nagy teljesít­ményű elektronmikroszkópok feloldókénessége ét­lap öt Angstrom és igy ez a metszet már moleku­lák vizsgálatára is alkalmas. j VIGAIÓ - MAY9Ü | \ RESTAURANT \ az elegáns West Side-i magyar étterem J \\ CLIFTON HOUSE J 127 West 79th Street, New York, N.Y. 10021 \ \ Telefon: TR 4-4525 és EN 2-7500 5 i? Legkitűnőbb konyha. Külön helyiségek partyk, 3 esküvők stb. céljaira. — HÉTFŐN ZÁRVA 3 AVk«V%\\\\\\VV\WVWVVVVVVi\VWV\\V\V\%í A KUTYA UGAT, A KARAVÁN HALAD . .. UJ OLVASÓKKAL LAPUNK MEGMARAD! 7

Next

/
Thumbnails
Contents