Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-06-02 / 22. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD BONNI REMÉNYEK A FRANCIA DÖNTÉS UTÁN Pár hét telt már el De Gaulle tábornok bejelentett döntése óta: visszavonja a francia képviselőket a NATO integrált katonai parancsnokságaiból, nemzeti vezetés alá helyez minden francia haderőt. E téma azonban változatlanul vezető helyet foglal el a világsajtó hasábjain. Nincs hiány a Dean Achesonéhoz hasonló próféciákban, amelyek azt ismétlik, hogy “De Gaulle halandó, de Franciaország örök” — és sok cikk egyenesen rut háládat- lansággal vádolja Párizst. Több folyóiratunk kiszámolta, mennyibe is került Franciaország felszaba- ditása az Egyesült Államoknak emberéletben és mennyibe pénzben; hogy a franciáknak mibe került ugyanez, arról e hasábokon történetesen egy szót sem lehetett olvasni. Mértékadó amerikai személyiségek De Gaulle lépésének értékelésekor még a legendák távoli világába is visszanyúltak, Sámson emlékezetes történetéhez, mondván, hogy a francia tartóoszlop kiemelése összedöléssel fenyegeti az atlanti szolidaritás egész templomát... Sokat hallani arról is, hogy De Gaulle döntése váratlanul érte a nyugati világot. Még a NATO egykori főparancsnoka, Norstad tábornok is kijelentette legutóbbi interjúja alkalmával: “Tudtam, hogy vannak bajok, de ilyesmit nem vártam.” Váratlan volt ez a lépés? A “meglepetésről” és a “váratlanságról” zenge- dező hangok, amelyek a NATO-propaganda alaptónusát adják meg, nagyon is konkrét és megfogható célokat szolgálnak, a valósághoz pedig édeskevés közük van. Az atlanti égbolt kéksége már régóta nem volt tiszta, a francia lépésre pedig sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy váratlan. A jelenlegi döntést olyanok előzték meg, mint a földközi-tengeri és az atlanti-óceáni flották kivonása a NATO kötelékéből, mint a portsmouthi, a nápolyi, a londoni és a máltai haditengerészeti törzsekből, az elismételt francia tiltakozások Bonn-nak a nyugati hatalmak atomszentélyébe való bebocsátása ellen... Ez természetesen távolról sem kicsinyíti a legutóbbi francia elhatározás jelentőségét, amelyet még markánsabbá tesz a vietnami amerikai beavatkozás egyidejű határozott bírálata. Nem kicsinyíti, de rámutat egy nagyon fontos tényre: a NATO-stratégáknak elég idejük volt megismerkedni a francia nézetekkel, felkészülni az elkerülhetetlenre, s nem kétséges, hogy ezt meg is tették. A Franciaországban levő amerikai katonai objektumokat már évek óta nem fejlesztették, az ott dolgozó személyzetet csökkentették, ehelyett másutt képeztek súlypontokat. Washington—Bonn tengely Ez az uj katonai gépezet sajátos módon alakult ki: mialatt az Atlanti Szövetség épülete kívülről változatlannak látszott, odabenn már lázasan folyt az átépités. A NATO persze sohasem volt egyenrangú szövetségesek rendszere, de ma sokkal kevésbé az, mint valaha: olyan mechanizmus ez, mely már hosszabb ideje a Washington—Bonn tengely körül forog. De Gaulle elsőnek mondta ki azt, hogy “a király meztelen”, de a Pentagonban kitünően ismerik a másodrendű NATO-szövetségesek egész sorának hasonló hangulatát, és egyáltalán nem biztosak benne, hogy az első mély repedés egyben az utolsó. Mi a NATO lényege? Valójában ez a távolság ma már aligha nevezhető karnyújtásnyinak. Néhány nappal ezelőtt Franz Josef Strauss ezt jelentette ki interjújában a U.S. News and World Report munkatársának: “Most tizenkét német (értsd nyugatnémet — A szerk.) hadosztály van, mindegyik nukleáris elemekkel: tüzérséggel és Honest John rakétákkal felszerelve. A német hadtesteknek is vannak nukleáris elemei, Sergeantjai és Pershing rakétazászlóaljakat fognak kapni. Természetesen légierőnk is el van látva nukleáris elemekkel, és a nukleáris töltetek minden esetben amerikai felügyelet alatt állnak.” A nyugatnémetek és az atombomba A dolog lényegéhez tartozik, hogy Washington nyugatnémet partnereit távolról sem elégíti ki a jelenlegi állapot. A képet a maga bonyolultságában kell szemlélni. A kétoldalú szövetségen belül mindkét fél a maga céljait követi. Az Egyesült Államoknak lehetőségre van szüksége, hogy húsz esztendővel a háború befejezése után csapatait, bázisait, a szocialista országok ellen irányzott rakétáit, éjjel-nappal halálos teherrel köröző nukleáris bombavetőit Nyugat-Európa e kulcsfontosságú térségében tarthassa. Ezt diktálja a népek szuverenitását semmibe vevő, és leplezetlenül imperialista támaszpont-stratégia, és ez a legközvetlenebb lehetőség a nyugat-európai országok politikai és gazdasági életének befolyásolására is. A szövetség nyugatnémet revansisták számára azt a lehetőséget jelenti, hogy rátegyék kezüket az atomravaszra. És minél inkább elmélyül a NATO-válsága, annál nyíltabban követelik reményeik valóra váltását. Ugyanazon a héten, amikor a bonni kancellár De Gaulle elhatározását értékelve kijelentette: “Inkább Párizs nélkül, mint NATO nélkül” — nyüat- kozott Von Hassel hadügyminiszter is. Utalt arra, bogy egyáltalán nem elégedett Bonn tagságával az úgynevezett McNamara-bizottságban. Ez a bizottság az amerikai hadügyminiszter javaslatára létrehozott szerv, öt NATO-ország, az USA, Anglia, Nyugat-Németország, Olaszország és Törökország képviselőiből. E bizottság elé megalapítói azt a célt tűzték, hogy kidolgozzák az Észak-atlanti Szövetség államainak közös nukleáris stratégiáját, s hogy meghatározzák: “Milyen tényleges lehetőségeket lehet nyűjtanPaz NSZK-nak aZ atóhibélészó- lásra.” A nyugatnémet miniszter nyilatkozatában kijelentette, hogy a McNamara-bizottság “ámbátor hasznos, de nyilvánvalóan elégtelen szerv”, és sajátos követeléssel lépett fel: "a nukleáris fegyverek fizikai társsbirtoklásának" igényével. E nyelvtani torzszülött értelme nem maradt homályban: ezen a közös nukleáris fegyverrendszer értendő, amelyet közös erőből pénzelnek, amelyért együttesen felelnek, s amely valamennyiük közös tulajdona ... A nyilatkozat interpretálói már sejtették, hogy a közös tulajdon azért nem egészen egyformán oszlana meg e sajátos részvénytársaság részvényesei között: akié a részvénytöbbség, azé a döntő szó.. . Mások még továbbmennek: arra utalnak, hogy a Nyugat-Németországból esetleg kivonásra kerülő francia alakulatokat ugyanakkorra nyugatnémet kontingenssel kell helyettesíteni... A dolog tiszta: Bonnban benyújtják a számlát az atlanti hűségért, s ezen a számlán egy szó áll: bomba. Az amerikai—nyugatnémet kétoldalú együttműködés, amely hovatovább a NATO lényegét alkotja, London jóváhagyó beleegyezésével folyik, mint- haesak történelem előtti időkben került volna sor a mai brit kormánypárt — az akkori ellenzék — ünnepélyes ígéretére: Bonn nem kerülhet karnyújtásnyi távolságra sem a nukleáris fegyverektől... KOCHIS JEV/ELER DIAMONDS, WATCHES, JEWELRY g 18810 Allen Rd. — Melvindale, Mich B John Kochis watchmaker — Tel.: DU 3-5865 S JOHN K. SOLOSY FUNERAL HOME Lincoln Park Telefon: DUnkirk 3-1870 Detroit Telefon: Vlnewood 1-2353 Miért akarják a nyugatnémetek a bombát? A bomba természetesen nem öncél, nem a nemzeti kisebbrendűségi tudat leküzdésének eszköze, hanem világosan körvonalazható, politikai célok elérésére szolgál. És bármennyire különös is: ezek a politikai célok a mai Nyugat változó világában édeskeveset módosultak az egymást követő esztendők során. A bonni kancellár hét pontja és az NSZK jegyzéke, amelyet egész sereg államnak adtak át, a politika változatlanságáról tanúskodik, ha a megfogalmazás módosult is, s a terminológia uj elemekkel gazdagodott. E megnyilatkozások lényegét nem lehet másban látni, mint a jelenlegi európai határok felülvizsgálatának és módosításának változatlan igényeiben. Hiszen a Német Szövetségi Köztársaság jegyzéke például továbbra is azt állítja, hogy “Németország 1937-es határai változatlanul érvényesek...” Rendkívül sajnálatos, hogy ebben a világban a washingtoni és a bonni NATO-politikusok mozdulatlansággal reagálnak a mozgásra, változatlan “alapelvek” hangoztatásával a változásra. Pedig az élet “továbbhalad”, és néha megdöbbentő meglepetésekkel is szolgál. A “támadó kommunizmus visszavetésének” doktrínáját, mint ismeretes, a megboldogult John Foster Dulles dolgozta ki Konrad Adenauerral együtt. Maga Dulles, röviddel halála előtt, élénk feltűnést keltett, amikor elhatáThursday, June 2, 1966 rolta magát a nevével összenőtt teóriától. Valami hasonló történt most a bonni exkanceilárral is. Nyilván a francia elnöknél tett legutóbbi látogatásának is része volt abban, hogy Adenauer — aki a nyugatnémet—francia megértés megteremtését állítólag életművének tekintette — Kijelentette: a Szovjetunió békeszerető ország. (Az embernek önkéntelenül a régi-régi mondás jut eszébe: napkelte és napnyugta között egyszer az álló órák is a pontos időt mutatják. Ez történt Dulles és Adenauer esetében is: igaz, röviddel napszállta előtt, de mégiscsak megtörtént.) Bonn növeli a fegyverkezés kiadásait Nem lehet lebecsülni annak veszélyét, hogy a Washington—Bonn-tengely gyújtópontjaiban napjaink realitásait viszont még szemügyre venni sem hajlandók, a következtetések levonásáról nem is beszélve. Bonn egyre fokozza fegyverkezési kiadásait, pedig azok a legutóbbi tiz évben kétszázmil- liárd márkát tettek ki, kétszerte többet a hitleri Németországnak a második világháború előkészítésére fordított kiadásainál. A Német Szövetségi Köztársaságban közzétett titkos Bundeswehr-okmá- nyok arról tanúskodnak, hogy a nyugatnémet hadseregnek az atomfegyverek használatára kiképzett egységeit az agresszív stratégiának megfelelően az NDK-val és Csehszlovákiával határos területekre helyezték át; hogy az atomfegyverek bevetéséhez szükséges anyagokat a páncélgránátos hadosztályoknál 1961 óta megtízszerezték; hogy a Bundeswehr 22 katonai iskoláján évek óta tanfolyamokat tartanak a legkülönbözőbb atomfegyverek alkalmazásáról. Ami az uj Bundeswehr szellemét illeti, sokat mond az a kimutatás, amely nemrég jelent meg egy nyugatnémet lapban: eszerint a náci párt utódjának tekintett NPD épp azokban a választó- körzetekben kapott különösen sok uj szavazatot, ahol igen nagy a katonaválasztók száma... A hamburgi Spiegel legutóbbi számában riadót fújt: májusban a szövetségi gyűléssel Bonnban olyan törvényeket akarnak elfogadtatni, amelyek egy atomháború belső, lélektani előkészítését szolgálják. Az úgynevezett szükségállapot-törvény, amelyet nemcsak háború esetén, hanem mindannyiszor alkalmazni lehet, valahányszor a helyzetet “válságosnak” ítélik meg, alkalmazása esetén kikapcsolna minden demokratikus elemet a közéletből, megfosztaná jogaiktól a szakszervezeteket, Rudolf Aug- stein, a Spiegel főszerkesztője találóan és szellemesen mutatott rá: egy más világrészen érlelődő konfliktus ilyen körülmények között kitűnő alkalmat nyújthatna egyeseknek, hogy a szükségállapot deklarálásával Európa szivében is kiélezhessék a helyzetet! Mit követel Európa biztonsága? Az európai biztonság megvalósitása létérdeke minden európai országnak, az Elbától keletre és nyugatra egyaránt. Az európai biztonság érdekei azt követelik, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül azt a sajátos katona szövetséget, amely a NATO-n belül alakult ki a legerősebb imperialista hatalom, a Vietnamban háborút viselő Egyesült Államok, s az egyetlen európai ország között, amelynek vezetői nem tagadják: ha tehetnék, átrajzolnák a térkép szaggatott határjelző vonalait. A román Marina Krilovici nyerte a százezer aelga frankos első dijat a brüsszeli nemzetközi ialversenyen, amelyen 26 ország 40 énekese vett Cf-» fcSBS*SSSSS***J«3S*S*1»3WOSSOS36SS3WÍSSSeSíXXSSJS3SSHS| ISMÉT KAPHATÓ 1 “LEARN HUNGARIAN” \ Í Bánhidi-Jókay-Szabó kiváló nyelvkönyve é angolul beszélők részére, akik magyarul * akarnak tanulni : Gyönyörű, keménykötésben, finom papíron, raj- í : zokkal és képekkel — 530 oldal — a Budapesti j Tankönyvkiadó Vállalat kiadásában Ára $4.00 és 20 cent postaköltség Megrendelhető a MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN 130 East Tóth Street, New York, N. Y. 10003 j v wv m\v\\\w\\v\v\w\\v\\\\vv«tV I PAUL’S SHELL SERVICE | GAS, OIL. BATTERY, TILE, AUTO PARTS 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan $ Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE PÁL, tulajdonos ® .SSSSSSSSSSiSSSSSSSSSÄSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSä
