Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-06-02 / 22. szám

Thursday, June 2, 1966 Bódog András: AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Michigan ünnepelhet Államunk, Michigan az elmúlt hetekben ünne­pelte meg önmagát a michigani héttel. De meg is érdemelte az ünneplést. Nem is kell nagyon meg­erőltetnem emlékezetemet, csak az elmúlt pár hó­nap néhány nevezetesebb eseményére kell gon­dolnom, hogy mint michigani lakos, elhencegjek államunkkal. Kora tavasszal, néhány évi szünet után legesleg- először bennünket látogattak meg azok a titokza­tos repülő és világitó csészealjak és mindenki lát­hatta is ezeket, különösen, ha akarta is meglátni. A szomszédos Dexter nevű kisvároskánk neve egyenesen a világsajtóba repült, Magyarországról és Izraelből is kaptam értesítéseket róla barátok­tól, akik el sem akarták hinni nekem, hogy jóma­gam nem szaladtam le azt a pár mérföldet, hogy személyesen megtapasztaljam a más csillagból jö­vő látogatókat. Igaz, hogy mindig ingoványos vagy egyébként hozzáférhetetlen területek fölött röp­ködtek, úgyhogy a legkiváncsibb szemtanuk, sőt maga a rendőrkapitány sem tudott a közelükbe férkőzni. Hát gondoltam, inkább elhiszem nekik látatlanba, mintsem hogy belegázoljak a mocsár­ba, ahová maguk a rendőrök sem mertek bemenni. Különben is nem nagyon érdekelnek az olyan csé­szealjak, akár repülnek, akár nem, amelyeken nincs egy kávéval megtöltött csésze. A fő az, hogy közeli városkánk neve bejárta a világsajtót, de amikor már a szomszédos Ohio állam megirigyelte Michigan dicsőségét és ők is kezdték látni minden­felé a csészealjakat (az utánozó majmok) — mi beleuntunk a háromnapos csodába, vagy pedig a Vénusz lakók adták fel a dolgot. Annyi bizonyos, a csészealjak egyelőre kimentek a divatból, miután megszolgálták Michigan dicsőségét. Az adóvallomásokról Sajnos az érdekesebb michigani csodák elke­rülték a világsajtó figyelmét. Például az a kis ap­róság, hogy éppen akkor, április első felében, ami­kor a jó polgárok Michiganen kivül és belül jöve­delmi adóvallomásaikkal küszködtek, no meg nem utolsósorban az adóval kapcsolatos keserves dol­lárjaikat kellett, hogy tömködjék a vietnami fene­ketlen zsákokba — éppen akkor kiderült egy-két biróról, majd az állami törvényhozás egy vagy több tagjáról, továbbá Detroit város egy volt polgár- mesteréről, hogy éveken keresztül elfelejtették adóvallomásaik benyújtását és persze a megfelelő dollárok befizetését is. Hiába, aki mindig csak a köz ügyével van elfoglalva, annak nincs ideje, meg könnyen el is felejtheti az ilyen magán apróságo­kat. Gondolható, hogy ezekről a dolgokról szóló hí­rekkel az ország hírlapjai nem nagyon erőltették meg magukat — de úgy lehet csupa hazafiasság­ból, nehogy követésre méltó gondolatokat ültesse­nek a keservesen adózó polgárok fejébe. Mert azt még sem volna illő elmagyarázni a jópolgár Pé- terpáloknak, hogy az ő dollárjaikat jobban szem­mel tartják az adóhatóságok, mint a társadalom támaszainak ezreseit. De akadt Michigannek még nagyobb dicsekedni valója is a lansingi nagy állami egyetem vietnami különítményével kapcsolatban. Erre különösen büszke lehet az állam szőröstül-bőröstül. A Michigan State University Ne tessék azt hinni, hogy a lansingi állami egyetem, hivatalos néven Michigan State Univer­sity, afféle szedett-vedett diplomagyártó főiskola, amilyenből több mint elég van amugyis az ország­ban. Ez az egyetem az állam három nagy és jónevü főiskoláinak egyike, 20,000-nél több diákot dajkál, mezőgazdasági fakultása például az ország legjobb­jai közé tartozik, ha ugyan nem a legjobb. Egy­MÉG MINDIG KAPHATÓ A Fáklyavivők A két darab 12 inches lemez ára, szállítással együtt $5.50 KÉRJEN HANGLEMEZ KATALÓGUST! A MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003 szóval tekintélyes és komoly intézmény, amely megérdemli a Tudományegyetem nevet. Hát bizony erről a “Tudományegyetem”-ről kez­dődött el a suttogás vagy 5—6 évvel ezelőtt, hogy a Saigonban tartott politikai tudományos fakultása kémkedéssel és egyéb hasznos munkálatokkal fog­lalkozó alvállalata a jóhirnevü CIA szervezetnek. De ez a suttogás sokáig csak olyan baloldaliszagu lapfélékben jelent meg. Ezekről tudjuk, hogy sze­retnék befeketíteni még a mennyei angyalkákat is, ha ezek a CIA fizetésében állnak. Pár hónappal ezelőtt azonban egy vallásos ka­tolikus folyóirat piszkálta fel ezt a dolgot és most már az érdekeltek és újságok sem ülhettek rá egé­szen a fülükre; maga az egyetem elnöke is kény­telen volt nyilatkozni és persze kijelentette, hogy ő nem tud a dologról és ennélfogva biztosan ki­találás az egész dolog. Csak annyi igaz az egész­ből, hogy az egyetem politikai fakultása Saigonban nyitott fiókot, mert a dél-vietnami rendőrség tag­jait elfogta a szomjúság a politikai tudományok irányában. Minthogy pedig úgyszólván vallásos kö­telezettség, hogy aki szomjuhozik, annak ital adas­sák — ezért kellett a politikai tudományok taná­rainak egy részét Saigonba telepíteni, hogy kiké­pezhessék a szomjas rendőr-diákokat. De mert a professzorok száma kevésnek bizonyult, “illetékes körök ajánlatára” az egyetem felvett a tanításra kívülálló, de szakavatott egyéneket is. Körülbelül ennyit mondott az egyetem elnöke, amikor már nem lehetett kitérni az izgágáskodók elől. Szerintem az egyetemi elnök túlzott szerénység­gel beszélt. Már a michigani hétre való tekintet­tel is illett volna jobban kiemelnie az iskola nagy teljesítményét. A politikai fakultás ugyanis olyan nagyszabású tudományos bizonyítékokkal szolgáló kísérletezést hajtott végre, aminőre még nem volt példa a politikai tudományok történetében. Eddig még mindig csak azt tehette a szegény politikai professzor, hogy felült a katedrára s elmagyarázta a diákoknak, hogy a bankárok rendszerint nem szeretik, ha pénzüket és hatalmukat valami forra­dalom elveszi:; a nagy földbirtokosok és gyárosok szive sem állja, amikor istentelen agitátorok a föl­det és a termelőeszközöket a dolgozó nép kezébe adják és hogy ez miért van igy, meg hasonlók. Eddig azt is csak elméleti alapokon tudták taní­tani, hogy akinek pénze van, annak társadalmi és politikai hatalma is van és ennélfogva ur a nép fölött, amelyet egyébként is trágyadombnak te­kint, nem egészen alaptalanul, mert semmi sem trágyázza jobban a pénzt, mint a mindenféle nép­ség vére és csontja. De mint mondtam, mindez csak elmélet volt és maradt. Az igazi modern tudományos szempont ugyanis kevés hasznát veszi a tapasztalatoknak, amelyeket igy is, úgy is lehet magyarázni; mint például demokráciának lehet mondani a wash­ingtoni külügyminisztériumban Bolíviát vagy Pe­rut, még ha ezen országok eltérő véleményt is hangoztatnának, már tudniillik, ha az ottani de­mokrácia csendőrsége megengedné, hogy kinyis­sák a szájukat. Milyen más dolognak bizonyul az, ha az egyetem politikai fakultásának különítmé­nye kiszáll a helyszínre és üres vitatkozás helyett tudományosan megcáfolhatatlan kísérletezést hajt végre egy kis ország szőrén-bőrén. A tudomány nevében a fakultás kihalászott egy amerikai kolos­torból egy senkit, akiből azzal lett valaki, hogy őt és családját a tudós professzorok a CIA vezény­lete alatt Dél-Vietnam élére tették. Csak egy kis pénz kellett hozzá, az ilyesmi pedig akad szép számmal a CIA aprópénzes bukszájában. így lett Diemből országdiktátor, fivéréből rendőrminiszter, a másik fivérből pedig az ország katolikus érseke. Egy ilyen kis banda, néhány támogatóval az ország élére tudott kerülni, minden huzavona nélkül, mert mögöttük állt a pénz, nem is az övék, hanem az én adómból, a te adódból a CIA pénztárába csúszott dollárok. Persze a politika “professzorai” mellesleg egy nagyszerű rendőrséget is kiképeztek a tudomá­nyokban (és persze fizettek is), nem tudni, hogy pontosan milyen tantárgyakban, de ha a dél-viet­nami rendőrség teljesítményeiből Ítélünk, a tan­tárgyak között kinzástan, villannyal való vallatás, bikacsöktan és tudományos lassú kivégzéstan sze­repelhettek, heti három órában egyenként. Tartozunk az igazságnak azzal, hogy megmond­juk, hogy akadt a professzorok között olyan, aki minderről keveset, vagy semmit sem tudott. Leg­feljebb bukást érdemelne a politikai tudományból az ilyen ártatlan lélek, ha már nem szúrta ki a szemét, hogy az úgynevezett Tudományegyetem nevét és tekintélyét feláldozta és vele együtt a tu­dományos becsületességet pénzért eladta és pros­tituálta magát, hogy “falazzon” a CIA piszkos munkájának. Hát igy joggal ünnepelhette meg Michigan sa- játmagát az elmúlt hetekben. És büszkén emleget­hetné a Michigan State University jó munkáját is, ha nem szégyelhetné magát. • A Michigan State University elnöke ugyan hang­súlyozta védekező nyilatkozatában, hogy a vietna­mi politikai különítmény működése a Diem-kor- mány bukásával véget ért (azóta pedig sok viz és vér folyt le Vietnam folyóin), de szerintem ez sem­mit sem von le a dicsőségből. Igaz, hogy az efajta tudományos CIA-müködés nem egyedülálló, mert nem egy alapítvány, egyetem, egyesület és szerve­zet részben, vagy egészben szolgálatában áll, de amennyire csak tudni lehet, ez az első alkalom a történelemben, hogy egy egyetem fegyvereket vá­sárolt és terroristákat képezett ki “tudományos” alapokon. Nem utolsó dolog az sem, hogy tudo­mányosan bebizonyították, hogy milyen könnyű megindítani egy nagy háború lavináját. Ezidősze- rint csak huszegynéhánymillió szerencsétlen viet­nami és félmillió amerikai életébe megy ez a kis játék, de ha igy haladunk tovább, megtörténhet, hogy egy atombombás világháború lesz a vége és betetőzése államunk nagy egyeteme nagysikerű “tudományos” munkájának. Az SNGG nem vesz részt a Fehér Ház-i konferencián A Student Nonviolent Coordinating Committee (militáns polgárjogi csoport) központi bizottsága kijelentette, hogy nem vesz részt a Fehér Házban junius 1-én és 2-án megtartandó polgárjogi kon­ferencián. A központi bizottság nyilatkozata kifej­tette, hogy a négerek alkotmányos jogainak bizto­sítását Johnson elnök nem gondolja komolyan és hogy a szövetségi kormány semmit sem tett a né­gerekkel és a polgárjogi önkéntesekkel szemben elkövetett bántalmazások, bebörtönzések és gyil­kosságok ellen. A nyilatkozat továbbá kimutatta azt is, hogy “a konferenciát azért hívják össze, hogy az ország tekintélyén esett sérelmet helyreállítsák, amely Vietnamban, a Dominikai Köztársaságban, Kongó­ban, Dél-Afrikában és a Harmadik Világ (szines- bőrü) egyéb részein a U.S. beavatkozásai révén állt elő. Nem működhetünk közre a Fehér Ház abbeli törekvésével, hogy fekete amerikaiakat használjon fel arra, hogy kiigazítsa a tekintélyén esett csorbát.” A nyilatkozat a következő magyarázatot fűzte a határozathoz: “Szervezetünk ellenzi a vietnami háborút, ezért lelkiismeretünk nem engedi meg, hogy a vietnami háború legfőbb politikai irányadójával az ország­ban leüljünk a polgárjogokról tárgyalni, mialatt égbekiáltó módon keresztül gázol a szinesbőrü vietnami nép polgárjogain.” A nyilatkozat ezekkel a szavakkal fejezte ki az SNCC szervezet uj, az eddiginél militánsabb függetlenségét: “A fajgyűlölet alapját nem a feketebőrü ame­rikaiak mai vagy múltbeli viselkedése szolgáltat­ja. A fajgyűlölet gyökerei onnan erednek, hogy az európaiak és a fehér amerikaiak mindent megtesz­nek, hogy kizsákmányolják és leigázzák anyagi ér­dekekért Afrika leszármazottad. Az afrikaiaknak és leszármazottaiknak ezt az egyetemes kizsákmá­nyolását ma a hatalmon levő, nagybefolyásu ame­rikaiak viszik tovább. “A fekete amerikaiak kizsákmányolása mellett, fehér Amerika a feketék leigázott helyzetéért a felelősséget a leigázókról a leigázottakra hárítja. A Fehér Ház-i konferencia, különösen azáltal, hogy a néger családot tekinti a legfontosabb prob­lémának, melyet Amerikában meg kell oldani, a felelősségnek ezt az elhárítását még csak kihang­súlyozza.” SSSSXSCSSMSSSSOCSS XSOeX*3SSS%JS£Se£SS3SSS3S3SSJ£SSS*JSS3 VIGADÓ - MAYOR j RESTAURANT \ az elegáns West Side-i magyar étterem '* CLIFTON HOUSE 127 West 79th Street, New York, N.Y. 10024 Telefon: TR 4-4525 és EN 2-7500 Legkitűnőbb konyha. Külön helyiségek partyk, esküvők stb. céljaira. — HÉTFŐN ZÁRVA ELLENTMONDÁS­EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐI x

Next

/
Thumbnails
Contents