Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-06-02 / 22. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 2, 1966 Victor Perlő: MENTSÉK MEG A BAJKÁLT ÉS A HUDSONT A hófödtb Sayan csúcsoktól a Barguzinsky hegy­láncokig 336 folyó vize ömlik a 400 mérföld hosz- szuságu Bajkál tóba. A tiszta, mélyvizü tó annyi vizet tartalmaz, mint a mi Nagy Tavaink közül 5 együttvéve. A Bajkál bőségesen ellátja halakkal a burját és orosz halászokat, elég vizet ad az Angara ioiyonak egy nagy vízerőmű ellátására és a turis­táknak a leggyönyörűbb kilátást nyújtja. Mesesze- rü táj kínálkozik itt üdülőhely céljára és mint ilyent, még alig vették igénybe. Egy felséges októberi napon G. I. Galazy, a baj- káli Limnológiai Intézet (tó- és folyamtudomány) igazgatója keresztül vezetett bennünket a Bajkáli Múzeumon és körútra vitt az intézet hajóján. El­mondta nekünk, hogy a tervbevett fa-zuzalék és papirmalom felépítése a szennyeződés veszélyével fenyegeti a Bajkált. A szovjet konzervációs szak­értők már évek óta küzdenek ellene. Elérték azt, hogy elbocsátották a minisztert, aki a terveket in- ditványozta, de a terv maga még mindig napiren­den van. A nemrég tartott pártkongresszuson Mik­hail Sholokhov élesen feljajdult a tó beszennyezése ellen. A helyes konzervációs politika megszegéséért leginkább azok a vezetők felelősek, akik kerüle­tükben az ipart a legnagyobb méretben akarják kiterjeszteni, tekintet nélkül a tágabb meggondo­lásokra. A tudományos munka elégtelensége is az egyik ok. M. Lavrentiev, a Szibériai Tudományos Akadémia tudósa irta: “. ...nagy felelősség terheli a tudósokat a Bajkál problémájáról adott kitérő és ellentmondó véleményükért. Az ott felépítendő zúzalék- és papirmalom tervei nem kielégitőek. Ezeknek a gyáraknak a kivitelezése a Bajkál be- szennyezcdését idézné elő és elpusztítaná az er­dőt olyan helyen, ahol ennek nem szabad megtör­ténnie. . . A tudósok és mérnökök kötelessége, hogy olyan javaslatokat tegyenek, melyek garan­tálok a Bajkál megóvását.” Egyes szovjet tudósok azt ajánlják, hogy a szé­leskörű természetvédelem elveivel ellenkező ter­veket el kell vetni, vagy pedig az üzemeket másutt kell felépíteni, még akkor is, ha ez nagy veszteség­gel jár. Mások azon a véleményen vannak, hogy lehet olyan technikai megoldást találni, amellyel el lehet kerülni a szennyeződést. Közben pedig a Bajkál tó sorsa forog a kockán. • Magasan, a Marcy hegység oldalában, a parányi, Felhők Könnyének nevezett tóból (Tear-of-the- Clouds) csörgedezik a Feldspar patak, a keleti Egyesült Államok legnagyobb, leggyönyörűbb fo­lyójának, a Hudsonnak az eredete. De egy nép­szerű dal arról szól, hogy a Hudscn nagy részét már szennyezéssel megrontották. A. Consolidated Edison társaság Indian Point-i atomenergia fejlesz­tő üzemének salakja már elpusztított sokmillió sügért (halfajta, striped bass). A természetvédők nagyméretű kampányt inditottak, hogy megakadá­lyozzák egy másik hasonló Con Edison telep felépí­tését a Storm King hegyeknél és hogy hosszú idő­re biztosítsák a Hudson folyó védelmét. Ottinger, Westchester-i képviselő, R, Kennedy szenátor támogatásával benyújtotta a “Scenic Hud­Megvan önnek a következő könyvek egyike? Magyar Remekírók első kötete? Magyar Remekírók második kötete? Geréb József válogatott Írásai? Rácz László Porszem a viharban crmü könyve? Ha hátralékban van előfizetésével, s most be­küldi hátralékának összegét, a fenti könyvek közül megkapja azt, amelyiket kívánja, csupán jelezze, hogy melyik könyvet óhajtja. Töltse ki az alábbi szelvényt még ma! Amerikai Magyar Szó 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Itt küldöm hátralékomat az Amerikai Magyar Szóra $..................... összegben. Kérem küldjék meg részemre .......................... ................................................................. cimü könyvet Név:............................................... ................................. Város: ........................Állam: .... Zip szám: . . son Riverway” javaslatot, mely a belügyminiszté­rium hatásköre alá vonná a Hudson völgyét, a minisztériumnak joga lenne megakadályozni, hogy az ipar vagy a városok kárt tegyenek a természeti kincsekben. Hivatalba lépésének első hét éve alatt Rockefeller kormányzó ellenállt a konzervációsok- nak, most utóbb természetvédő hírnevet keres ma­gának, de konzerváció-ellenes lépésekkel. A múlt évben gyenge hatáskörű bizottságot állított fel fi­vérének, Laurencenek vezetése alatt. Az idén le­velet irt Johnson elnöknek, amelyben ellenezte az Ottinger-Kennedy javaslatot, ennek nyomán John­son megengedte, hogy a javaslat elbukjon. Ugyan­akkor saját, komplikált javaslatát szorgalmazta há­romoldalú bizottság felállítására (N. Y., N. J., USA) New York állam felügyelete alatt, végrehaj­tó erő nélkül. Két héttel ezelőtt a newyorki tör­vényhozó testület ezt megszavazta. Nálunk a konzervációt kiskaliberű, helyi politi­kusok ellenzik, akik nem akarják, hogy bárki bele­avatkozzon a csatornázási és gyárépitési engedé­lyek kiadásába. De legfőképp a nagyüzemek ellen­zik, melyek már hosszú idő óta pusztítják a termé­szeti kincseket a minél gyorsabb profit érdekében. A sajtó mai hírei jellegzetesen arról számolnak be, hogy a vegyi ipar képviselői és szószólói egész U Thant beszéde a szabók konvencióján U Thant, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára egy órás beszédet tartott az Amalga mated Clothing Workers Union konvencióján. Ez volt az első alkalom, hogy az ENSZ főtitkára egy amerikai szakszervezet előtt beszéljen. Alant köz lünk kivonatokat U Thant beszédéből. Nincs olyan hatalmas ország a földön, amely képes lenne a világot rendben tartani, mely képes lenne saját akaratát a világra kényszeríteni. Ha képesek vagyunk megoldani az atom és az ür problémáit, miért ne tudnánk megoldani az emberiség élelmezésének problémáját? Szükséges, hogy ilyen problémák' megoldására törekedjenek a nagy nemzetek. Emeljük a nemzeti tekintélyt Véleményem az, hogy az a nemzet, amely ilyen­fajta problémák megoldását teszi főcéljává, csak emelheti tekintélyét. Az emberiség jövendő veze­tői azok lesznek, akik ilyenfajta problémák megol­dásán fáradoznak. Az utolsó 20 esztendőben olyan kormányok működését figyelhettük meg, melyek a múlttól eltérően, uj ösvényen haladva, az embe­riség javát szolgálják. Reméljük, hogy egyre több kormány tér majd erre az útra. A vietnami problémáról Minden bizonnyal elvárják tőlem, hogy arról a kérdésről beszéljek, mely ma mindenkit a legjob­ban érdekel: a vietnami problémáról. Nem akarok most bíráskodni, nem akarok arról beszélni, hogy ki bűnös, vagy ki ártatlan, ki felelős, mik a tények és mik az elképzelések ebben a tragikus helyzet­ben. Sokkal fontosabb kérdés most az, hogy utat és módot találjunk arra, hogyan lehet véget vetni a tragédiának? A világ egyre nagyobb feszültséggel szemlélte a háború kiterjesztését. Egyre több kato­nát, egyre hatásosabb gyilkoló eszközöket, több bombázót, hadihajót összpontosítottak e szeren­csétlen ország területén és a megborzadt világ egyszerre csak ráeszmélt, hogy ez a “kis háború” nemzetközi méreteket öltött. A világösszeütközéstől való félelem talán még mindig gátlólag hathat a hadműveletek kitervezé­sénél, de fennáll a veszély, hogy azok kerülnek felül, akik katonai győzelmet óhajtanak, szélnek eresztik a józanságot és higgadt meggondolást. Amint a háború elmérgesedik, a nemes célok, me­lyeket mindkét fél állandóan emleget, a háttérbe szorulnak. Minden jel szerint a “demokráciáért” folyó harc Vietnamban elvesztette lényegét. Az utolsó 20 évben egyik idegen állam csapatai a má­sik után hatoltak be Vietnam területére és ural­ták az ország életét. Ilyen körülmények között ne­vetséges arról beszélni, hogy az ország lakosságát az érdekli, hogy a demokrácia, vagy a kommuniz­mus kerekedik-e felül. Tény az, hogy a jelen hely­zetben Vietnam népét csak az érdekli, hogyan véd­heti meg nemzeti függetlenségét, nemzeti létét. Ha ezt a konfliktust nem fejezzük be hamarosan, veszélyeztetjük Vietnam népének fennmaradását. Itt nemcsak e nép életéről van szó, hanem arról is, hogy milyen a viszony a nagyhatalmak között. nap amellett érveltek, hogy ellenezzék New Jer­seyben a legelemibb légszennyeződés elleni intéz­kedést. • A szovjet természetvédők küzdelme előnyösebb. A helyi hivatalnokok és a gyárvezetők végered­ményben a munkás kormánynak felelősek, mely a konzervációt és a gyors iparosítást egyformán fon­tosnak tekinti. Ennek ellenére a Szovjetunió ter­mészetvédelme mégis súlyos kárt szenvedett. Ná­lunk az ipar vezetői, a kapitalisták gyakorolják a legfőbb befolyást a kormányra és a konzerváció ellen nagy hatalmat tudnak felsorakoztatni. Amel­lett más rossz körülmények is vannak. Rockefeller uszítja Johnsont, hogy minél több pusztítást vi­gyen végbe Vietnamban. Johnson viszont közremű­ködik Rockefellerrel, hogy megvédje az itthoni ipari kizsákmányolókat. Azt hiszem, nem véletlen, hogy azok a politikusok ,akik a természetvéde­lem mellett állnak ki, a vietnami kérdésben is bé­kéltetőbb állásponton vannak. A konzervációért folyó harcot mindkét ország­ban győzelemre kell vinni. Különösen az Egyesült Államokban, a közönségnek minden eddiginél na­gyobb mértékben kell résztvennie ebben a küzde­lemben, tekintetbe véve az ellentábor erejét. Az amerikai konzervációsok mérhetetlenül elősegíte­nék saját ügyüket, ha elveiket nemzetközileg al­kalmaznák és csatlakoznának a békemozgalom soraihoz. Az ENSZ szerepe Ilyen súlyos körülmények között mindenki el­várná, hogy az ENSZ próbálja megoldani a prob­lémát, hozza a tárgyaló asztalhoz a harcban álló feleket. Sajnálatos tény az, hogy az ENSZ mai összetétele ezt lehetetlenné teszi. Noha az ENSZ, mint független szervezet, nem töltheti be ezt a megbízást, az ENSZ kötelékében lévő államok mindnagyobb számban aggódnak a fejlemények elmérgesedése felett. Ezen országok képviselői meggyőződtek arról, hogy katonai erővel nem lehet békét teremteni Vietnamban és ha nem fejezzük be a háborút idő­ben, akkor az korlátlan háborúvá válhat. Teljesen megegyezem ezzel a nézettel és ezért saját kezdeményezésemre javaslatokat terjesztet­tem a harcban álló és az érdekelt országok képvi­selői elé. Kihangsúlyozom, hogy e tragédiából csak úgy tudunk kilábalni, ha visszatérünk a genfi egyezményhez, leépítjük a háborús lépéseket és tárgyalásokat kezdünk a ténylegesen harcban álló felek között. . Ha ezt az utat követjük, akkor talán még van lehetőség arra, hogy egyezmény jöjjön létre az érdekeltek között, beleértve az öt nagyhatalmat (Kínát is). Ne legyenek illúzióink, hogy csupán az ENSZ főtitkárának közbelépése megoldást hoz létre. Szükség van minden béke-erőre A megoldás azok kezében van, akik hatalmon vannak és felelős állásaikban döntést hozhatnak. Ha valóban békés megoldást óhajtanak elérni, az ENSZ készen áll minden lehető segítséget meg­adni. Ezért szükséges, hogy minden békeszerető ember latba vesse minden erejét, hogy a háborús­kodó felek szükségét érezzék a harcok befejezésé­nek, mielőtt még túl késő. Záró szavaimban az amerikai szakszervezetek vezetőihez óhajtok szólni. Az amerikai szakszerve­zetek szava nagy jelentőségű az amerikai életben, mert ők képezik az ország legnagyobb szervezett erejét. Felszólítom a szakszervezeteket, hogy erejük, befolyásuk nagy részét arra használják fel, hogy olyan világot teremtsenek, melyben a valódi de­mokrata elvek érvényesülnek és olyan körülmé­nyek válnak valóra, amelyekért az amerikai szak- szervezeti mozgalom a kezdettől a mai napig har­colt. A béke mindenkinek a problémája A béke megteremtése nem csupán a diploma­ták munkakörébe tartozik. Minden egyénnek, aki 'gyermekét egy szebb és jobb világban akarja fel­nevelni, részt kell vennie a békéért folyó harcban. • A konvenció delegátusai hosszantartó tapssal fogadták U Thant beszédét és ezzel tüntettek a Johnson-kormány vietnami politikája ellen, a bé­kéért. Hr************************************** Amerikaiak agyonlőttek egy kubai katonát a Guantanamo hadibázis közelében. ^^Vt/(/WVVVV/WVVVVWWVVVVVWAW<VWVWWW*n<WVVVWW\/VMWVWWWWVVVVVWVVVVWWV “NINCS OLYAN HATALMAS ORSZÁG A FÖLDÖK...”

Next

/
Thumbnails
Contents