Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-05-19 / 20. szám

AMERIKAI MAGYAR SIÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 19, 1966 8 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. FELHÍVÁS A LAP OLVASÓTÁBORÁHOZ A Magyar Szó országos lapbizottsága felhívja az- olvasótábor figyelmét az 1966 szeptember 3-án és 4-én, szombaton és vasárnap tartandó A Nők Világa szerkesztőjének levele Magyarországról Repülőgépem 2 órás késéssel indult el New Yorkból és igy elvesztettem a budapesti géppel a kapcsolatot, ezért csak szombaton este érkeztem Budapestre. Ketten vártak a Magyarok Világszö- vclűcge részéről, előző nap töDben. Lehet, hogy volt zene és zászlós menet is, de erről senki nem tett említést, de egy csokor szekfü volt a szobám­ban, amikor megérkeztem. Azóta sem fogyott ki a virág a vázámból. Helyes kis szobám van a Gel- lértoen, az uszodára néz az ablaka, ahol már korán reggel ott vannak a gyerekek. Az idő csodálatosan szép, néhány napon át valóságos nyári meleg volt. Május elseje lélekemelő volt, a baráti találkozón, több mint harmincán voltak. Nagyon meghatott. Voltam egy bölcsődében, ugye erről nem is kell sokat írni. Voltam a Nők Lapjánál, este a főszer­kesztővel vacsoráztam, voltam a Kőbányai Gyógy- szerárugyái'ban, melynek igazgatója és szakszerve­zeti vezetője nő. Azután egy Szolnok megyei tsz- ben jártam, ahol a vezető nő. Mindez valóságos él­mény a számomra. Tegnap városnézésen voltam olyan buszban, ami­lyent New Yorkban még nem láttam. Nyitott, nincs is felső része, szép, modern. Este a Vidám Színpad műsorát néztem meg Vándor Elzával és Lőwy Cilá­val. Ma Talyigásék fiának érettségi “ballagó”-jára megyek, holnap Bebritsékhez. Üdvözlöm és csókolom az összes barátokat, a szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda minden dolgozóját. Gyarmaty Kató Bustya mama emlékére CALIFORNIA. — Én is küldök néhány dollárt Bustya mama emlékére. Május elején temettük ezt a drága jó lelket, aki az utolsó percig a lapjá­ra gondolt. Bustya mama 86 éves volt januárban, így vagyunk, pusztulunk, a legjobbjaink itt hagy­nak bennünket. Tchoma Sándor * HAZAUTAZÓK FIGYELMÉBE! f Magyarországon tett látogatásomról irt be- • számolóimban többször Írtam a hivatalos és • nem-hivatalos intézmények jóindulatáról a • hazalátogató magyarokkal szemben. • Ezt a jóindulatot és szeretetet minden ha- J zalátogató magyar tapasztalhatta, különösen 2 a hivatását kiválóan betöltő Magyarok Világ- • szövetsége részéről, mely teljes felkészültség- • gél várja a vendégeket és mindent elkövet, • hogy a látogatók kellemesen tölthessék idejű- • két Magyarországon. * Megállapításaimat egyesek azonban félre- 2 értették és leveleken keresztül olyan kérdé- • sekkel fordultak hozzám, hogy csoportos uta- • zásnál lehet-e több holmit hazavinni, mintha • egyénileg utazik valaki? Hogy szükség ese- * tén — ha a vámvizsgálók kifogásolnak vala- * mit -— számit hatnak-e a Magyarok Világszö- 2 vétségé segítségére? • Minden ország és igy Magyarország is meg- • szakja, hogy milyen mennyiséget vihet be a • látogató az országba. A vámvizsgálatnál tér- « mészetesen be kell jelenteni, hogy mit visz be * a látogató és ha a szabályokat megszegi, úgy J a következményekért vállalnia kell a felelős- * séget és a megállapított vámdijat meg kell • fizetnie. Tudomásom szerint a Magyarok Vi- • lágszövetségének vezetői készségesen állnak • a hazalátogatók rendelkezésére, de nem hi- { szem, hoqy bármilyen segítséget is nyújthat- J nának ahhoz, hogy valaki az orszáq törvénye- • it kijátssza, megsértse. Az utazási ügynöksé- • gek pontos felvilágosítással szolgálnak az • utazóknak, hogy mit és milyen mennyiségben • lehet bevinni és az utazó saját érdeke megki- * vánja, hogy ehhez ragaszkodjon. J Többször olvashattuk már a Magyarok Vi- • lágszövetsége üzenetét: "Ha Magyarországra • jön, ne kerülje el házunk táját, látogasson • meg bennünket." Én is ezt ajánlhatom min- • denkinek: Akár csoportosan, akár egyénileg * utazik Maqyarorszáqra, látogassa meg a Ma- J gyarok Világszövetségét, nem foqja megbánni. • PAÁL MÁTHÉ • Újra életjelt ad régi barátunk Anti BUDAPEST. — A messze távolból, az óhazából kívánom e rövid levél keretében tudatni a Magyar Szó olvasóit az 1966. május elsejei ünnepségről. Ragyogó napsütéssel és zenés ébresztővel kezdő­dött a nagy nap. A 8 órai reggeli hírek előtt egy pár perccel a Kossuth rádióban újra felhangzott egy régi sláger: “Itt van a május elseje, énekszó és tánczene.” E nagy napon nemcsak a természet öltöztette uj ruhába a jó illatot árasztó növényze­tet, hanem az ember is gondoskodott arról, hogy méltóképpen ünnepelje a nemzetközi munkásosz­tály nagy ünnepét. 25 ország szakszervezetének képviselői szemet-lelket gyönyörködtető seregszem­lének lehettek tanúi. A fellobogózott házak között végeláthatatlannak tűnő sorokban hömpölygőit, majd utcáról utcára kígyózott a nagy tömeg. A felvonulási térre érkezve, a dísztribünről az ország vezetői és a külföld képviselői üdvözölték a felvonulókat. Nem volt olyan rengeteg jelszó, dé ott voltak ünnepi díszbe öltözve kicsinyek, nagyok, szülők és gyermekeik. E napon különösen a har­coló vietnami néppel érzett szolidaritásunkat fe­jeztük ki. Felemelő érzés fogott el, amikor a tri­bün előtt elhaladva, üzemünket úgy köszöntötték a mikrofonon keresztül, mint azelőtt soha senki mást: “Üdvözöljük a Motorkerékpár dolgozóit, akik az országban elsőként elnyerték a szocialista műn* ka vállalata kitüntetést.” ­Hát igen, ezek vagyunk mi, ez a mi üzemünk. Miután négyszer lettünk egymás után élüzem, most olyan kitüntetést kaptunk és ELSŐKÉNT az or­szágban, aminek CSAK mi lettünk a birtokosai. Rólunk, a mi munkánkról beszélt a rádió, cikkez­tek az újságok. Most mi, a Motorkerékpár dolgozói kétszeresen ünnepeltünk. Ünnepeltük a nagy csa­tát, melyet üzemünkben vívtunk és ünnepeltük a 22. szabad május elsejét. A felvonulás színfoltja, hogy most nem nehéz zászlókkal ünnepelünk, mint egykoron volt, hanem a színes léggömbök tízezrei­vel, amitől alig lehet látni az eget. A színes deko­rációk között vidámabb, hangulatosabb volt a me­netelés a fúvós zenekar indulóira. A felvonulási ünnepségeken kívül számos kul­turális rendezvényben volt részük a hangversenyt, vagy színpadi müveket kedvelőknek, melyeket a főváros különböző kerületeinek terein szabadtéri színpadokon mutattak be. A vidám, színes progra­mok sokasága változatos szórakozást nyújtott fia­taloknak és öregeknek egyaránt. Üdvözlöm a Magyar Szó olvasótáborát, a szer­kesztőséget és a régi ismerős harcos munkástársa­kat. Papp Antal ‘KI MINT VET, ÚGY ARAF Ezt mondja Jehn munkástárs Los Angelesből “Mi itt Los Angelesben komolyan vettük a lap előfizetési kampányát. Beláttuk, hogy ma sokkal jobb és több alkalom van uj olvasók szerzésére, mint évekkel ezelőtt. De tudtuk azt is, hogy ered­ményt érhetünk el ha szorgalmas munkával kezébe adjuk lapunkat azoknak, akik eddig nem olvasták, így a lapbizottság elhatározta, hogy 100 los-ange- lesi magyarnak kiküldi a lapot rendszeresen, mint mutatványszámot. Ez három héttel ezelőtt történt és máris mutatkozik eredmény; itt küldök egy uj előfizetőt. Tudjuk, hogy ez csak a kezdet, hogy többen követik majd ezt az első fecskét. Tudjuk, hogy jó utón járunk és szép eredményt érhetünk el, úgyhogy delegátusunknak nem kell szégyenkez­nie az országos lapkonferencián. “Hisszük, hogy:‘ki mint vet, úgy arat!’ Ha mun­kánkat jól kitervezzük és terveinket szorgalmasan és rendszeresen végrehajtjuk, akkor az eredmény elkerülhetetlen.” íme igy irt Jehn munkástárs. Uj élet, uj meg­mozdulás, uj munkafellendülés észlelhető New Yorkban, Detroitban, Chicagóban, Clevelandban, Miamiban, mindenhol. Fokozzuk e fellendülést! Sokat lehet tanulni belőle MONTREAL, Canada. — Késve küldöm meg a könyvek árát, de mindig a lapujitással szoktam az ilyesmit elintézni. Minden nagyon jó, az újságból sokat lehet tanulni, a külmunkatársak mind kifo­Országos Lapkonferenciára A konferenciát ebben az évben ismét Detroit, Mich.-ben tartjuk, a Petőfi Kör nagytermében. Különleges fontosságot nyújt az országos lap­konferenciának ebben az évben az a tény, hogy ez alkalommal kerül kidolgozásra a lap 65 éves fenn­állásának ünnepi programja. A lap 1967-ben ün­nepli 65. jubileumát. Kérjük New YorK, New Jersey, Connecticut, Pennsylvania, Ohio, Michigan, Illinois, Florida és California államokban élő olvasóinkat, rendezzenek lapolvasó gyűléseket, vagy kerületi konferenciákat, ahol kidolgozzák javaslataikat az országos lapkon­ferenciára. Az Országos Lapbizottság hajlandó megbízottat kiküldeni az ilyen kerületi összejövetelekre. Az országos lapkonferencia napirendjét később is­mertetjük. Gromyko, a pápa és a béke DÉL-KALIFORNIA. — Úgy veszem észre, hogy, megállja a helyét az a megállapítás, hogy semmi sem áll egy helyben. Ez azért ötlött most a fejem­be, mert olyan cikket láttam a Progress Bulletin április 27-i számában (Pomona Valley’s Home Newspaper), melynek uj megmozdulás lesz a kö­vetkezménye a béke érdekében. Mivel a vietnami törvénytelen háborúnak a Johnson-kormány és az amerikai imperialisták nem akarnak véget vetni, a Moszkvában összeült 23. kommunistá párt kong­resszuson olyan követelések hangzottak el, hogy a Szovjetunió küldjön Észak-Vietnamnak repülőgépe­ket. Ez nem maradt üres beszéd, mert az amerikai újságcikkekből máris kiérezhető, hogy az amerikai pilótáknak vannak összeütközései orosz gyártmányú MÍG 21-es gépekkel. Sőt harcba is szálltak egymás­sal, persze ezek az amerikai jelentések szerint az amerikai pilóták győzelmével végződtek. Hanoi-i jelentés szerint azonban lelőttek két amerikai re­pülőgépet. Ez csak a kezdet, de hová fog vezetni? Fokozódni fog a háború és ha igy haladunk tovább, atomháború törhet ki. A szovjet kormány tisztán látja a helyzetet és uj békemozgalmat indított meg, elküldte Gromyko külügyminisztert Rómába, hogy VI. Pál pápával tárgyalja meg a világhelyzetet és hogy miként lehetne a vietnami háborúnak véget vetni. A Progress Bulletin fentnevezett száma szerint ezen a történelmi találkozón megegyeztek abban, hogy népeknek egyesülniök kell egy célért: a béké­ért, nem tesz semmit, kinek mi a politikai vagy ideológia nézete. Konferenciájuk 45 percet vett igénybe, ami szokatlanul hosszú. Ez volt az első eset, hogy egy magasállásu kommunista államférfi és a pápa között tárgyalás volt. Gromyko a vati­káni találkozó után kijelentette az újságíróknak, hogy európai csúcskonferenciát akarnak összehív­ni, mely Európában a békét lenne hivatva fenntar­tani és könnyíteni a feszültségen a világ minden részében. Ezt az európai országoknak kell megtar­tani, az Egyesült Államok nélkül. Többet nem mondott Gromyko. Azt remélem, hogy ezzel a lépéssel jobb belátás­ra fogják bírni kormányunkat, mert ha nem, akkor Isten irgalmazzon a világ népének. Taylor Szabó József »SSSSSSSSSSSSSSSSSSSüSSSSSSSSSSSSSSSSSS^ “PORSZEM I A VIHARBAN” ® Rácz László külmunkatársunk kitűnő könyve $ /; 193 oldal, szép kötésben % Ára $2.00 8 Megrendelhető a következő címen: 8 | MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Äss*®ssssssssssss*ssssssssssssssssssssss$ gástalanok. A naptár nagyon jó, a “Porszem a vi­harban” c. könyv érdekfeszitő. Köszönet érte. J. Vincze

Next

/
Thumbnails
Contents