Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-05-19 / 20. szám
Thursday, May 19, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÚ — HUNGARIAN WORD 5 A TUDOMÁNY, A BIOLÓGIA ÉS AZ EMBEREK EGYMÁSHOZ VALÓ VISZONYA (Folytatás az első oldalról1 az igazságot keresse, hanem hogy az embert életben tartsa és hogy az életet továob adja. Az erőt régen az ember csak annak ismerte, amit izmai kifejtettek. Most atomerő birtokában vagyunk, ugyannak az erőnek, mely a világegyetemet megteremtette. A távolság a sebességgel függ össze. Azelőtt a legnagyobb gyorsaságot a ló jelképezte. Ma már hangontuli sebességgel utazhatunk és gondolatainkat úgyszólván a fény sebességével közvetíthetjük. Evvel a földi távolságok nagyon kicsire zsugorodtak. A primitiv ember csak azt a mindössze néhány száz tok erejű hőt ismerte, melyet a saját tüzének melege adott. Az atommáglya égése sok millió fokú hőt fejleszt, de primitiv agyunk ezt nem tudja felfogni. Félek a forró víztől, de a sokmilliós hőfok számomra semmit sem jelent. Ha azt hallom, hogy ha egy H-bomba New Yorkra esne s én épp azon irányba tekintenék innen Cape Cod-ról, ez egész életemre megvakitana és ez még sincs különös hatással rám — csak mosolygok. Ugyanígy, felebarátom szenvedése fáj nekem, sőt még saját életemet is megkockáztatnám érte, de egymillió, vagy akár százmillió ember halála már semmit sem jelenj Az agyam nem képes ilyesmit felfogni, a szenvedést vagy a halált nem tudja milliókra megsokszorozni. Amikor agyam megszületett, az ember maga kereste meg ellenségét, hogy buzogánnyal agyonverje. Manapság egész nemzeteket megsemmisíthetünk anélkül, hogy kimozdulnánk a szobából. Jó keresztények lévén, vasárnap templomba járunk, a hét folyamán pedig munkánk gyümölcsének felét szervezett tömeggyilkosság céljára adjuk. Ez a szkizofrénikus (kettős egyéniség, elmebaj. — Szerk.) viselkedés, mellyel a legnagyobb ellentmondásokat is éltürjiik, az ember egyik jellemvonása. A primitiv körülmények között ebből nem származott baj, de a jelen helyzetben fennmaradásunkat veszélyezteti. Az erkölcsről Az erkölcsnek egymagában nincs jelentősége. Az állatoknál a lopás és gyilkolás alapvető életszabály, de ugyanezek, még primitiv emberi társadalom fennállását is lehetetlenné teszik. Az ember a beszéd révén képes gondolatait továbbítani és tapasztalatait a jövő nemzedéknek átadni. Arra igyek szik gyermekeit nevelni, hogy “Ne ölj” és “Ne lopj.” Ez a saját csoportunkon belüli viselkedésre vonatkozik, de más ragadozó csoportokkal szemben már másféle szabályt kellett felállítani. A kétféle morális kódex egymással teljesen ellenkezik; ami az egyik szerint bűn, az a másik szerint érdem és fordítva. Szülőhazámban, Magyarországon, az első világháború alatt felakasztották azt, aki egy másik magyart megölt, de azt is kivégezték, aki egy oroszt nem volt hajlandó megölni. Jelenleg a napilapok büszkén jelentik, milyen sok Vietcongot öltünk meg (hozzáteszik, hogy ugyanannyi, vagy még több polgári lakosság is odaveszett). Készségesen megfizetjük az 50 ezer dollárt, amennyibe egyetlen Vietcong megölése kerül, a legdrágább vérdij fejenként az emberiség történelmében. Ez a kettős moralitás az, mely bármiféle forradalomban, vagy háborúban — a győztes Ítélete alapján — a vesztes fél hősét bűnösnek tekinti, ugyanakkor a győztes bűnöseit hősökké avatja. A modern tudomány kifejlődése előtti világnak ez megfelelt, de ma a tudomány világunkat egyszeribe nagyon kicsivé zsugorította és magunkat minden más csoporttal együtt, ugyanabban a barlangban találjuk és nemsokára mindannyiunk kezében atombomba lesz, mely egyaránt megölhet mindnyá junkat. A kettős morális kódex még ma is fennáll. Erkölcsi magatartásunk 50:50-el egyenlő, 50 százaléknyira tisztességes egyéni erkölcsökből áll, 50 százaléknyira csoport-erkölcsből. A saját közösségünkön belül rendes emberek vagyunk az első 50% értelmében, de amikor szavazunk, akkor már csoportunknak tagjaiként cselekszünk, a másik 50% szerint. Amint a kormány tagjává válunk, az erkölcsi arány 25:75 lesz és ha a kormány vezetőségébe kerülünk, akkor egyszerűen 100%-osan a csoport erkölcsi kódexe alá kerülünk. Akkor már csak az “ország” nevében és csupán elvont, fogalmak szerint gondolkodunk, mint “dicsőség” és ehhez hasonlók. Ezek semmit sem jelentenek a népyak, melyet képviselünk és melynek vagyonát és kincsét, azon ürügy alatt, hogy megvédjük, elfecséreljük. A logika, a filozófia és az igazság Azt hisszük, hogy tetteinkben a logika vezet bennünket. A logika azt jelenti, hogy dolgokat, gondolatokat és tényeket úgy állítunk össze, hogy azok összeillenek. Á baj csak ott van, hogy a világnézetünk, feltételezésünk és előítéleteinktől függően, sokféleképpen lehet dolgokat összerakni Hat évszázaddal ezelőtt keresztények számára a leglogi- kusabb dolog volt pogányokat megölni. Három évszázaddal ezelőtt katolikusok számára az egyetlen logikus cselekedet volt protestánsokat megölni, fordítva ugyanez állt fenn, úgy hogy Európa egészen elnéptelenedett. Ma már ezt alig tudjuk megérteni. A második világháború óta vezetőink logikája arra késztette demokráciánkat, hogy majdnem mindegyik véreskezü diktátornak szövetségese lettünk. Johnson elnököt is logikus gondolkodónak ismerik, aki filozófiáját ötven évvel ezelőtt Texasban szívta magába, ahol a konfliktust csak egyetlen logikával oldották meg: “lövöldözéssel”. Ez a logika vezette a vietnami pusztításra, demokráciánk szégyenére. Egy másfajta elgondolás esetleg Vietnam felépítésére vezethetett vona, mely nem szennyezte volna be jó hírnevünket és morális színvonalunkat nem süllyesztette volna a legalacsonyabb fokra. így hát a logika sem csalhatatlan útmutató. Létezik-e valóban igazság? Erre csak mint tudós válaszolhatok. Mi tudósok, sohasem beszélünk igaz ságról. Tudjuk, hogy sohasem érhetjük el, csak megközelíthetjük, konkrét, mérhető dolgok segítségével. Az emberi dolgokban az igazság még ennél is ködösebb, úgyhogy ami igazság itt, az né- hányszáz mérföldnyire innen esetleg már nem igazság. Az a legnagyobb nehézség, hogy gondolkodó szervünk, az agy, nem arra teremtődött, hogy az igazságot keresse, hanem hogy élelmet, biztonságot keressen és vágyaink kielégítését szolgálja. Ennek révén áz agy mindig logikus érvekkel tudja alátámasztani azt, amit éppen akarunk. Az igazság a létfenntartást nem szolgálja, sőt meglehetősen veszedelmes. Szülőhazámban a második világháború alatt és Hitler uralma idején, az igazság keresése úgyszólván mindig a börtönbe, vagy az akasztófára vezetett. A legtöbb mártír, Krisztussal együtt, az igazságot kereste. Az átlag, egészséges agy egyszerűen azt fogadja el igazságnak, ami előnyét szolgálja. Az ember felfogásának vagy körülményeinek megfelelő intézményeket állít fel. A meglátások, vagy a körülmények megváltoznak, de az intézmények hagyományos érdekeltségeikkel együtt megmaradnak és szívósan rakaszkodnak létezésükhöz, mig végül egy forradalom, vágy egy háború, sok szenvedés és pusztulás után el nem törli őket. A vietnami háború esetében a Pentagon érdeke a háború fokozatos, végtelenségig való kiterjesztése. Ezért félrevezette a kormányt, amely viszont azt nem vette észre, hogy az emberiség gondolkodása is megváltozott. A meztelen erőszak, mely néhány évtizeddel ezelőtt még mindent legyőzött, ma már elvesztette varázserejét. Nemrégen még mindenki meghajolt és megalázkodott a hatalom előtt, de ma már az erő nem félemliti meg a népet. Katonáink meglepetten veszik tudomásul azt a hősiességet, mellyel félmeztelen, éhes ellenségeink szembenéznek legmodernebb hadi felszerelésünkkel. Az emberiség ma már az erőnél valami jobbat, magasabbrendüt akar: jóindulatot, tisztességes életet és egyenlőséget. Ma már a nép nem a legerősebbet fogadja el vezetőjének, hanem a legjobbat. A tudomány és a tudósok A tudománynak nem az a lényege, amit előállít, hanem az, ahogyan megközelíti a dolgokat. A tudomány megmutatja, hogy ha egy probléma előtt állunk, ennek keressük a legjobb megoldását, de ezt csak minden rendelkezésre álló információ beszerzése után tehetjük meg és ehhez megalkuvás nélküli becsületesség, a félelem és az előítélet hiánya, jóindulat, szerénység és az emberiség iránti szolidaritás kell. Mi a tudósok szerepe? A tudós is olyan emberi lény, aki ugyanabban a szkizofréniában (kettős egyéniség) szenved, mint embertársai. Tudományos körében tudományosan tud gondolkodni, de amikor emberi dolgokkal foglalkozik, akkor elveszíti ezt a képességét. Az emberiség vezetésére nem tudósokra van szükség, hanem a tudományos megközelítésnek és gondolkodásnak az emberi dolgokba való átömlesztésére. Azt az uj világot, melyet a tudomány megteremtett, veszélytelenül csak az a szellem vezetheti, mely ezt az uj világot és a tudományt magát is megteremtette. Veszedelmes dolog, hogy a tudomány felépítsen valamit, amit aztán szentimentális, korlátolt, önző nemzeti érdekek vezessenek. A kérdés az, ki tanítson? Rendszerint az öregek tanítják a fiatalokat, igy állandóan körbe megyünk. Amint Albert Schweitzer kifejtette, politikai problémánknak az a végső, legjobb megoldása, hogy fölemeljük az átlag polgárt, hogy képes legyen jó politikusokat választani; de ez nagyon lassú folyamat és lehet, hogy erre már nincs időnk. Mi a megoldás? így hát nincs megoldás? Ez a legfontosabb kérdés. Él tudjuk-e kerülni a katasztrófát két olyan különböző világnézettel, mint a kommunizmus és a kapitalizmus? El tudjuk kerülni. Mi amerikaiak mindig azt állítottuk, hogy a két pártrendszer a legjobb. A jelenlegi bajok egyik oka az, hogy túl soxáig csak egy part uralta a szinteret: a nyugati kapitalizmus. Most már két párt van, ami mar eddig is sok jót hozott létre. Például a tudomány jelenlegi felvirágzására nagyrészben a Szovjetunióval való versengésünk adta meg a serkentést. Ha ezt a versengést kiterjeszthetnénk más területre is, ha megmutathatnánk az újonnan fejlődő országoknak, a két rendszer közül melyik tud nagyobb emberi boldogságot teremteni és az országok maguk ítélhetnék meg és választhatnának közöttük, — akkor a boldogabb jövő utján haladnánk. Első lépésként az ENSZ-t egyszerűen valódi ENSZ-szé kell tennünk és meg kell semmisítenünk olyan kézzelfogható hazugságokat, mint azt, hogy Kina nem 800 milliós népet jelent, hanem egy kis flótást, aki a hadihajóink mögött húzódik meg. Tudomásul kell vennünk, hogy mindannyian társutasok lettünk egy tragikusan összezsugorodott űrhajón, melyen mindannyian egyszerre veszhetünk el, s mivel mindannyian egy barlangban vagyunk, csak egyféle morális kódexünk lehet. (A Minority of One független havi folyóirat [Copyright tulajdonos] engedélyével, 155 Pennington Ave., Passaic, N. J. — Előfizetés $7.00 egy évre.) Kisebb fizetést kap 30 millió kenyérkereső Az uj adóbehajtási rendszer felelős a bérlevágásért Május elsején lépett életbe az uj szövetségi jövedelmi adóbehajtási renszer. Eddig a jövedelem 14 százalékát vonta le a munkáltató jövedelmi adó fejében és küldte be Washingtonba. Az uj rendszer hat kereseti kategóriát állapit meg és a kereset nagysága határozza meg az adót. A másik tényező az, hogy hány tagja van a kenyérkereső családjának. Az uj adóbehajtási rendszer bevezetése azt jelenti, hogy 30,000,000 dolgozó kisebb fizetést kap minden héten, mint eddig. Nézzük meg pl. egy detroiti teletype-kezelő esetét. Május 1. előtt 80 dollár volt a tiszta heti fizetése, május 1-én öt dollár heti fizetésjavitást kapott, mégis május 1. után ahelyett, hogy több lett volna a bére, a szokásos 80 dollár helyett csak 78 dollárt kapott kézhez. Érdekes példa Meg kell jegyezni, hogy az uj adóbehajtási rendszerrel nem emelkedett a fizetendő adó összege. A változás abban történt, hogy eddig az adóév végén sok millió adófizető kénytelen volt kölcsönt felvenni, hogy kifizethesse az összeget, amivel a szövetségi kormánynak adó fejében tartozott, mivel az év folyamán nem vonták le a megfelelő ösz- szeget a heti fizetéséből. Most száz millió dollárral többet vonnak ki havonta a nemzetgazdaságból, sok adófizető keresetéből többet vonnak le, mint amennyit fizetnie kellene és ezt a többletet az év végén visszaadják. Ez késztette Craig Thatchert, Redwood City, Cal.-i lakost arra a kijelentésre, hogy “nem látom be, miért adjak én kölcsönt a szövetségi kormánynak, még hozzá kamat nélkül.” Csökkenti a kiadást Sokan, akik kisebb fizetést visznek haza az uj adóbehajtási rendszer következtében, csökkentik kiadásaikat, ami kihat az ország gazdaságára. Mary Everett, dallasi titkárnő pl. havi $7.26-al kap kevesebbet. Eddig napközben a munkahelyéhez közelfekvő étteremben evett, de ezután otthonról fogja lunch-át magával vinni. A General Motors és a Ford gyár kéoviselői az uj adóbehajtási rendszert okolják az autóeladások 5 százalékos csökkenéséért. Magasabb fizetésüek, -mint pl. Lawrence Lieberman, az ui módszer következtében havonta 25 dollárral több adót fizetnek. Lieberman kijelentette, hogy emiatt kénytelen 5,000 dollárral kevesebbet fordítani uj háza építésére. Az uj adóbehajtási rendszer alapján az adófizetők fele kevesebb adót fizet hetenként, mint eddig, de ezek sincsenek megelegédve. A Standard Oil vállalat egyik alkalmazottja, Harry Goldberg hetenként 20 centtel kevesebb adót fizet, mint május 1. előtt, de mint mondja, ez még egy font kenyérre sem elég. Sok adófizetőnek az a véleménye, hoev az uj behajtási módszer nem egvéb, mint el«ő lénés uj adó bevezetésére. Minden jel arra mutat, hogy ez a veszély fennáll.
