Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-05-19 / 20. szám
Thursday, May 19,71966 “ÉHHALÁLRA” ÍTÉLTÉK ALBERT SANIERST Feudális rabságban a déli államok munkásai ií-fcgfe, *..* Irta: LUSZTIG IMRE Albert Sanders ötven éves. Mestersége géplakatos. Tizenhat esztendőn keresztül dolgozott a Stevens szövőgyárban Greenville, Dél-Carolinában. Egy napon elbocsátották munkájából, azzal az ürüggyel, hogy munkáját rosszul végzi. Sanders tudja, hogy valójában azért vesztette el munkáját, mert csatlakozott a szakszervezethez. Munkatársai szintén meggyőződtek arról, hogy Sanders még most is dolgozna, ha nem vált volna szakszervezeti m^ga. “Nemcsak eubocsátottak a Stevens vállalattól, hanem nincs egyetlen szövőgyár az államban, mely hajlandó volna munkát adni nekem — mondja Sanders.— Nem értek más munkához, mint a szövőgépek javításához, karbantartásához.” “Nemcsak elbocsátottak a Stevens vállalattól, Charles Jenkins-sel is. Jenkins 35 évig dolgozott a J. P. Stevens cégnél, mint géplakatos. De a nagy- bajuszos Jenkins 1963 nyara óta munkanélkül van, ugyanazon ürüggyel bocsátották el, mint Sanderst. De mindenki tudja, hogy az egyetlen ok, amiért elbocsátották: csatlakozott a szakszervezethez és felszólította munkástársait is a csatlakozásra. Amikor a vállalat tudomást szerzett Jenkins tevékenységéről, feljebbvalója panaszt emelt munkateljesítménye ellen. Ezzel támasztotta alá a vállalat vezetősége Jenkins elbocsátását. Nemcsak a szövőmunkások szakszervezete állítja, hogy Sanderst, Jenkinst és 70 más munkást szakszervezeti tevékenység miatt bocsátottak el a cégtől. A National Labor Relations Board-nak is ez a véleménye, amit hónapokon át folytatott vizsgálattal állapított meg. Az NLRB a Stevens vállalatot arra utasította, hogy az elbocsátott munkásokat helyezze vissza a munkába és fizessen nekik kártérítést. A vállalat nem teljesítette a követelést és a bírósághoz fellebbezett. A már két és fél éves ügy még évekig elhúzódhat. Alacsonyak a bérek Közben a Stevens vállalat és a Dél- és Észak-Ca- rolina államokban lévő más szövőgyárak éhbérekért dolgoztatják a munkásaikat. E két államban az ipari munkások átlag órabére $1.82 és $1.88, mig az álagos órabér országszerte $3.22. Ez az oka annak, hogy a munkáltatók mindent elkövetnek, hogy üzemeiket nyílt üzemként, a szakszervezetek beavatkozása nélkül vezessék. Szervezkednek a szakszervezetek ellen A munkáltatók nemcsak egyénileg harcolnak a szakszervezetek szervezési törekvései ellen, hanem különböző szervezeteket alakítanak azzal a céllal, hogy megfélemlítsék a munkásokat és az üzemeket továbbra is önkényesen vezessék. Ilyen szervezet többek között a Central Piedmont Industries, melyneK vezetőie Edward J. Dowd Jr.. nem titkolja a szervezet célját. "Itt délen a munkások sokkal többet termelnek, mint északon. Az üzemekben a szakszervezetek nem teremthetnek mesterséges létszámduzzasztás (featherbedding). Ez igy van rendjén és arra törekszünk, hogy igy is maradjon." "Vezető" egyének a szakszervezet ellen A munkásokat jobbágyi helyzetben tartó munkásam* szövetségest találnak a városok “vezető” egyéniségeiben is. Példa al Paul F. Beacham, piros, pozsgás arcú tiszteletes nemrégen levelet küldött ! ] ; MÉG MINDIG KAPHATÓ A J | Fáklyavivők j 11 >-:• Ins,' i A két darab 12 inches lemez ára, J> szállítással együtt $5.50 KÉRJEN HANGLEMEZ KATALÓGUST! ! A MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA j[ 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003 ! híveihez, melyben többek között a következőket irta: "Tudjátok meg, hogy a szakszervezetek ügyeit Krisztus-gyűlölők intézik és ezért a jó keresztény kötelessége, hogy megtagadja a kapcsolatot minden szakszervezettel." David G. Traxler, Greenville polgármestere ezt mondja: "Az utolsó hat esztendőben 12,000 munkaalkalmat teremtettünk itt ebben a városban. Ha a szak- szervezeteknek sikerülne megszervezni az üzemeket, az elriasztaná az ideköltözni szándékozó munkáltatókat." A munkások szervezetlenek A fenti példák magyarázatot nyújtanak arra, hogy a két Carolina-állam hétmillió ipari munkása közül csak 7.9% tartozik szakszervezetbe. Az országos átlag 29.5%. Michiganben az ipari munkások 38.9%-a, Washington államban 43%-a tartozik szakszervezetbe. 1963 óta a különböző iparokat képviselő szakszervezetek próbálkoztak a hatáskörükbe tartozó munkások megszervezésével, de 279 üzemben elvesztették a szavazást, 236 üzemet sikerült megszervezniük, de ezek az üzemek nagyrészben kevés munkást foglalkoztatnak. Legtöbbjük kevesebbet, mint százat. Könnyű sztrájktörőket szerezni Egy gyár megszervezése nem jelent végleges győzelmet a szakszervezet részére. A Textile Workers Union megszervezte a Collins & Aikman vállalat Észak-Carolina államban lévő gyárát és megtett mindent, hogy kielégítő szerződést kapjon a vállalattól. Ez nem sikerült és a munkások sztrájkba léptek. A munkáltató tiltóparancsot kérvényezett a bíróságtól, amit a bíróság megadott a vállalat nak. A piketelők számát csökkentették és igy a vállalat által könnyen verbuvált sztrájktörők minden nagyobb nehézség nélkül munkába mehettek. A sztrájk egy hónapig tartott. A szakszervezeti vezetőknek ki nem elégítő szerződéssel kellett megelégedniük abban a reményben, hogy miután á munkások visszatérnek a gyárba, felépítik á szervezetet és felkészülnek a következő ütközetre. Számításuk helytelen volt. A munkások demoralizáltan tértek vissza a munkába, elvesztették bizalmukat a szakszervezetben és minden jel szerint egy részük folyamodni fog az NLRB-hoz, hogy rendeljen el választást, amely eldönti, hogv a munkások óhajtják-e, hogy a TWU képviselje őket? A déli államok munkásai nem olyan osztálytuda-' fosak. mint az északi államokban élő .munkások, igy könnyebb a munkáltatóknak sztrájktörőket toborozni soraikból. Nagyobb erőfeszítésre van szükség Az AFL-CIO minden kongresszusán határozatot hoznak a déli munkások megszervezésére! A 15 millió taggal rendelkező országos szakszervezet eddig még nem váltotta e szavakat tetté. Egy-egy szákszervezet tett némi kísérletet az utóbbi néhány esztendőben. Az elért eredmény, vagy jobban mondva kudarc bizonyítja, hogy ha az AFL-CIO valóra akarja váltani határozatát, akkor sokkal nagyobb erőfeszítésre va nszükség. Az AFL-CIO szervezet teljes mozgósítására van szükség a déli államok ipari és mezőgazdasági munkásmillióinak a megszervezésére. Több millió dollár szervezési alap, a szervezők százai szükségesek ehhez. Mozgóritani kell az ország közvéleményét és haladó szellemű rétegeket. Követelni kell a demokrata és a republikánus pártok vezetőitől, hogy foglaljanak állást e kérdésben. Tettekre van szükség. Mozgósítani kell a katolikus, református és zsidó paüság azon rétedét, melv hajlandó résztvenni az egész ország javát szolgáló feladat elvégzésében. Egységet a néger néppel E feladat végrehajtása lehetetlen és elképzelhetetlen anélkül, hogy szoros egysén jönne létre a a néger nép és a szervezett munkások között. A szakszervezetek kis sikere a déli államokban az ipari munkások megszervezésében többek között annak tudható be, hogy ez az egység hiányzott. Sikeres szervezési kampány a déli államokban átformálná az AFL-CIO szervezetét és megerősítené minden szempontból. A déli államokban dolgozó ipari és mezőgazdasági munkásoknak az AFL- ClO-ba való beszervezése növelné a szervezet politikai erejét és kényszerithetné a törvényhozókat a Taft-Hartley, a Landrum-Griffin és más munkásellenes törvények érvénytelenítésére. Alkalom volna arra is, hogy a megerősödött AFL-CIO oda hasson, hogy a washingtoni törvényhozók módosítsák az elavult munkanélküli biztosítási törvényt, felemeljék az idősek nyugdiját, beiktassák a 2 dolláros szövetségi minimum bért, a 35 órás munkahetet, valamint más olyan programpontokat, amelyeket az AFL-CIO országos összejövetelem olyan szépen elhatároznak. Attól tartunk azonban, hogy amig Meany ur és társai állnak az AFL-CIO élén, mindez nem válhat valóra. A bányászok uj bérszerződéséről Uj szerződés jött létre a puhaszénbányászok és a bányabárók között, mely uj előnyöket ad a bányászoknak. Nyolc fizetett ünnepnapot kapnak, ami azt jelenti, hogy ha ezeken az ünnepnapokon nem dolgoznak, akkor megkapják rendes napi bérüket, ha azonban dolgoznak, akkor bérük háromszorosát fizetik ki nekik. A második műszakon dolgozók óránként nyolc, a harmadikon dolgozók tiz cent órabértöbbletet kapnak. Felemelik a szabadság-fizetést A régi szerződés szerint 225 dollár szabadságjárulékot kaptak két hétre. Az uj szerződés szerint minden bányász napi fizetésének tízszeresét kapja,, mely átlagban 55 dollárral több a fenti összegnél. Akik 30 dollár napi fizetést kapnak, azok fizetett szabadsága 300 dollárt tesz ki. Az uj szerződés előírja, hogy minden vájó és rakodó gépkezelő mellé egy segédmunkást kell betanítani $29.68 napi fizetéssel. A gépkezelő fizetése napi 30 dollár. Esküdtszéki fizetés Ha egy bányászt esküdtnek hívnak be, a bánya- tulajdonosnak meg kell adni az eltöltött időért a bányász fizetését éppúgy, mintha az időt a bányában töltötte volna. Elsőbbségi jog Az elsőbbségi joggal rendelkező bányász választhat, hogy az első, második vagy harmadik műszakon kiván-e dolgozni. Bányalezárás esetén a munkanélkülivé vált bányászokat a vállalat másik bányájában kell alkalmazni, mielőtt uj munkást vennének fel. Egy dolláros bérjavitás Az uj szerződés leggyengébb pontja az uj bérskálát meghatározó szakasz. A földalatti munkán dolgozók bérét $26.25-ről $27.25-re emelik, ami azt jelenti, hogy a bányászok a munkaszerződés 30 hónapja alatt csupán egy dollár “bérjavitást” kapnak. A bérjavitást azért tesszük idézőjelbe, mert ezen egy dolláros béremelést megsemmisíti az adó és a szükségleti cikkek árainak emelkedése. Az egydolláros béremelés nem tesz ki négy százalékos béremelést sem és ha az árak továbbra is emelkednek, mint az utolsó néhány hónapban, akkor a szerződés lejártakor a munkások reálbéré kevesebb lesz, mint a “béremelés” előtt. A bányászok munkája nincs biztosítva Az uj szerződés leszögezi a bányabárók jogát uj gépek beállítására. Tudott dolog, hogy ma 100,000 bányász többet termel, mint 400,000 15 évvel ezelőtt. A bányászok száma ma is egyre csökken és a termelés egyre emelkedik. A szerződés csupán azt köti ki, hogy az uj gépet kezelő munkás bérét a munkáltató és a szakszervezet képviselője, kozö-. sen kell, hogy meghatározza. Ha az uj^gép kiszorít a termelésből bizonyos számú bányászt, azok munkanélkülivé válnak és habár — mint említettük — joguk van a bányavállalat másik bányájában megüresedett munkára, ez csak úgy lehetséges,, ha ilyen üresedés fennáll. A tényleges helyzet természetesen az, hogy MINDEN bányát egyre jobban gépesítenek, úgyhogy a szerződésben előirt elsőbbségi jog csak papíron létezik és legtöbbször néni jelent gyakorlati előnyt. Meg kell jegyezni, hogy a bányabárók a szerződés aláírása után felemelték a szén árát és ezzel bevételüket kétszer annyival emelték, mint ameny- nyivel többet fizetnek munkabér javítás fejében a bányászoknak. A bányabárók ezzel a többi monopólium nyomdokaiban járnak és ez a magyarázata az állandó és rohamos áremelkedésnek. SSSSSSS3SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS5S 50 viziaknát találtak holland gyerekek Alkmaar közelében a tengerparton. Szerencséjük volt: érintésre egyik sem robbant. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 4
