Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-05-12 / 19. szám
Thursday, May 12, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 'Rej tett halál’ veszedelme kórházainkban Irta: E. H. NEUWALD Los Angelesben egy barátunk benyúlt egy sö- röspalack-dobozba, amelyben egy törött üveg volt és a jobb keze közép-ujjából levágott egy darabot. A felesége gyorsan korházba vitte, ahol sikerült ugy-ahogy visszatapasztani az ujjdarabot. Ráadásul sikerült olyan kórházi fertőzést kapnia, amelynek következtében az egész testén fájdalmas és csúnya kelések támadtak, melyek hosszú hetekig kinozták. Egy nagyon közeli newyorki barátunk prosztata (dülmirigy) operáción esett át és kórházban feküdt 3-ágyas szobában, ahová egy háborodott beteget tettek be. A szerencsétlen ember időnkint úgy megvadult, hogy két ápolónak csak alapos küzdelem után sikerült őt megfékezni és lecsendesiteni. A barátunk felesége a kórház irodájában követelte a veszélyes beteg eltávolítását, mit meg is Ígértek. De másnap, amikor férje látogatására bement a kórházba, a háborodott beteg még mindig ott volt. A barátunk elmondta, hogy az éjszaka folyamán arra ébredt, hogy ez a veszedelmes ember ott állt az ágya mellett, — nyilvánvalóan nem azért, hogy hogyléte iránt érdeklődjék. Az asszony erre erélyesen követelte a beteg eltávolítását (akit szabályok megsértésével tettek a szobába), amit végre meg is tettek. De előbb kockáztatták, hogy éjjel megtámadja egyik, vagy másik szobatársát, akik egészséges állapotban tudnak hatásosan védekezni, de műtét után esetleg csak a sebek feltépődése árán. Lehetséges, hogy a mi “tisztáknak” és minden tekintetben “biztosaknak” vélt kórházaink talán még sem olyan tiszták, még sem olyan biztosak, mint azt elképzeljük, vagy hinni szeretnék? Erre a kérdésre nagyon határozott választ ad a “Look” magazin 1966 március 22-i számában megjelent cikk, amely kivonata Martin L. Gross “The Doctors” cimü könyvének. (Rövidesen a Random House kiadásában jelenik meg.) A meglehetősen terjedelmes cikk adataiból idézem, ami az alantiakban következik. A keleti államok egyik nagy kórházában súlyos műtétet hajtottak végre egy betegen, akit utána oxigén alá tettek. A délután folyamán a beteget jó állapotban találták és felgyógyulása remélhető volt, Másnap reggel orvosa holtan találta. Az ápolónő elfelejtett uj oxigén-tartályt a műszerbe helyezni. Miután hasonló eseteK napirenden vannak; miután gyógyszerek elcserélése, az érzéstelenítés (anesthesia) rossz kezelése, kórházi fertőzések, hely télén diagnózisok, téves vérátömlesztések, felesleges és szakszerűtlen műtétek és hasonló hanyagságok naponta szedik áldozataikat és miután ilyen esetek az orvosi szaklapokon kivül nem igen kerülnek. a nyilvánosság elé — a könyv szerzője úgy vélte: elérkezett az ideje, hogy az amerikai nagyközönség megismerkedjék a való helyzettel, amelyekbe betegek kórházainkban kerülnek. Ez a cél vezérelte a szerzőt könyvének megírásában és ezt a célt kivánja szolgálni az emlitett magazin cikke, amely a következő sokatmondó cimmel jelent meg: "Piszok, fertőzés, tévedés és hanyagság: A REJTETT HÁLÁL FENYEGETŐ VESZEDELME KÓRHAZAINKBAN." Nézzük hát a “rejtett halál” néhány olyan “fe- nve?et,ő veszedelmét”, amellyel az amerikai kórházakban minden beteg szembekerülhet... (Az adatok egy részét a Columbia Egyetem szolgáltatta, amelynek megbízásából Ray E. Trussell és M. A. Morehead orvosok a kórházi állapotokat vizsgálták; a többit orvosi szaklapokból merítette a köny szerzője.) A gondozás, amelyben betegek részesülnek, 43 %-ban “nem jó” (less than good) és 23%-ban “silány” (poor). A császármetszések egy harmadánál semmi ok nem volt a műtétek végrehajtására. A felülvizsgált műtéteknek 40%-át nem találták “jónak” és a hozzáértés hiánya a műtőkben beállott haláleseteknek közel 50%-át okozza. 21 csecsemő és gyermek mütét-okozta halálát 90%-ban orvosi tévedések okozták. Öregkori 17 műtét közül 7 esetben a halál téves gondozás következtében állott be. Évenkint több mint egymillió beteg lesz kórházi fertőzés áldozata. Akik életben maradnak, a fertőzéseket a családjuk és környezetük körében terjesztik tovább. Öt egyetemi kórház műtőjében eszközölt vizsgálat szerint 14,854 betegen ejtett 15,613 műtét után, 1,157 beteg “határozott” fertőzést kapott. A szülési operációkon kivül évenkint történő tíz és egynegyed millió (10,250,000) műtét után háromnegyed millió (750,000) beteg kap kórházi fertőzést. Ezzel kapcsolatban megállapitást nyert, hogy a kórházi fertőzéseket a meg-nem-felelő kórházi állapotok és hanyag eljárások okozzák. Boston városi kórházában 84 olyan beteget, akik a kórházban fertőzést kaptak, a legújabb antibiotikumok egyikével, “oxacillin”-nel kezeltek, de ennek ellenére közülük 31 meghalt. Némely kórház fertőző baktériumok szempontjából piszkosabb, mint más kórház. Az emlitett öt egyetemi kórházban a fertőzések 3% és 11.7% között váltakoztak. San Francisco közkórházában 57 fertőzött beteg közül 16 meghalt. A fertőzést okozó baktériumok hasonlítottak azokhoz, amelyeket előzőleg bostoni és cincinnati-i kórházakban fedeztek fel. Sok fertőzést — megközelítőleg a fertőzések 30 %-át —, az orvosi keztyük, más fertőzéseket orvosi álarcok okoznak, amelyeknek a hivatása éppen az lenne, hogy a műtétekkel felvágott betegeket megvédjék fertőzések ellen. Vannak un. baktérium-terjesztők az orvosok és a kórházi alkalmazottak között. Egy kaliforniai vizsgálat szerint minden öt kórházi alkalmazott közül EGY üyen baktérium-terjesztő. Érzéstelenítést évenkint 13 millió betegen alkalmaznak és közülük 33,000 meghal az orvosok “tapasztalatlansága” következtében. Régente az érzéstelenítés alkalmazását “technikusra” (műszaki szakember) bízták, de az érzéstelenitési eljárások ma olyan komplikáltak, hogy azoknak alkalmazását csak behatóan képeit orvos képes elvégezni. A sajnálatos valóság, hogy a kórházi érzéstelenítések 57%-át NEM orvosok végzik, hanem technikusok vagy ápolónők. Évenkint két és félmillió kórházi beteg kap vérátömlesztést, akik közül legkevesebb 3,000 meghal és 10 és 75 ezer között van azoknak a száma, akik májgyulladást kapnak. Ezen kivül “ezrek” betegszenek meg, vagy halnak meg, mert nem megfelelő vért ömlesztettek a betegekbe. Ennek oka: vért tartalmazó tartályokra téves címkét ragasztottak; a vért-adományozót tévesen osztályozták; a vért a beteg helyett tévesen más betegnél alkalmazták, stb. — amelyek egyenkint elegendők ahhoz, hogy halált, vagy örökös bénulást okozzanak. Chicago, Los Angeles, Philadelphia és Baltimore kórházaiban ejtett vizsgálatok szerint, minden 25—50 vérátömlesztés közül egy esetben a beteg májgyulladást kap, amely a legtöbb esetben halállal végződik. A Kórházi 'tévedések” a címben emlitett “rejtett halállal” fenyegetik a betegek ezreit, tízezreit. Egy baltimore-i kórházban hét hónap alatt 178 “tévedést” állapítottak meg. Egyetlen jó hírnévnek örvendő floridai kórházban egy év alatt 51,- 200 “tévedésre” jöttek rá. Egy ápolónő, akinek munkáját megfigyelték, azt állította, hogy ő “tudtával soha nem követett el tévedést.” A megfigyelés az volt, hogy ugyanez az ápolónő az első műszak (turnus) alatt NÉGY esetben adott téves orvosságot betegeknek. A betegek ezrei, tízezrei szenvednek, vagy halnak meg, mert szivacsokat és műszereket “felejtenek” testükben műtétek folyamán; mert kiesnek meg-nem-felelő ágyakból; mert rossz gondozásban részesülnek. Sok olyan műtétet hajtanak végre betegeken, amelyekre semmi szükség nem volt. Egyedül mandula-operációk közül évente több mint KÉTMILLIÓ olyat hajtanak végre, amelyekre nem volt szükség. A cikk azzal végződik, hogy az amerikai beteg ne elégedjék meg a kórházak alacsony standardjával, hanem követelje, hogy MINDEN kórház legyen az, amire hivatott: a gyógyítás intézménye, a tudomány és lelkiismeretes gondozás otthona. • Mint a cikk elején említettem, M. L. Gross szerzőt a könyvének megírásában és a nagy magazint a cikk közlésében az a cél vezérelte, hogy az amerikai nagyközönség ismerkedjék meg a körülményekkel, amelyek közé kórházainkban a betegek kerülnek. A cikk ismertetése is ezt a célt szolgálja a Magyar Szó olvasóival szemben, akiket mindig igyekszünk megismertetni a mindennapi élet különböző körülményeivel, helyzeteivel. A csaknem hihetetlen állapotok, amelyek kórházainkban uralkodnak és veszélyeztetik a betegek felépülését és életét, elegendők arra, hogy megdöbbentsék az olvasót, de betegség esetén még sem marad más hátra, mint hogv lehetőleg jó hírnévnek örvendő kórház segítségét vegyük igénybe. Embertársaink érdekében — és a saját érdekünkben — az itt közölt veszedelmek ismeretében törekednünk kell a saját körünkben annak a szükségességét hangoztatni: a kórházak felügyeletével megbízott hatóságok drákói szigorral hajtsák végre a törvények rendelkezéseit és követeljék elsősorban a tisztasági szabályok betartását. Jobb és több szakember kiképzése; jobb és több ápolónő nevelése; a betegségek okainak és gyógyításának kutatása nagyrészt pénzkérdés. Éppen ezért PÉNZ nem lehet és ne is legyen akadály abban az országban, ahol évente 55 milliárd dollárt fecsérelünk felesleges hadi kiadásokra. Követelnünk kell szüntelenül és állhatatosan, hogy az emberélet megmentését tartsa kormányunk fontosabbnak, mint ártatlan emberek életének kioltását. Ennek az egy szempontnak a betaartása egy csapásra megszüntetné, vagy legalább is nagyban csökkentené kórházainkban a betegeket állandóan fenyegető “rejtett halál” veszedelmét. • • • (Nem tudom, de érdekes lenne megtudni, hogy a magyar és általában az európai kórházakban hasonlók-e az állapotok, mint az amerikai kórházakban. Ezért ennek a cikknek a másolatát elküldtem egy budapesti kórház főorvosának és megkértem, hogy adjon véleményt a fenti kérdésről. Amennyiben válasz kérezik, azt annak idején ismertetni szándékszom lapunk olvasóival.) • 12345678901011121314151617181920212242233456789097• IA SZÁMOK BESZÉLNEK | írja: Eörsi Béla • 12345678901011121314151617181920212242233456789097« Campbell, az amerikai buzakirály Thomas D. Campbell, az amerikai buzakirály, 84 éves korában Pasadenában (Cal.) elhunyt. Neki köszönheti a világ a buzagyár gondolatát, amelyet két világrészben: a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban megvalósított. Ez a módszer (nagybani búzatermelés) 1920-ban kezdődött. Sztálin meghívta a Szovjetbe, ahol a “Gigant” állami birtok- rendszert teremtette meg és állítólag ezért a hálás szovjet kormánytól egymillió dollárt kapott. Apjának 80 acre (kishold) kiterjedésű birtoka volt, ahol ekével szántott. Ő már 65,000 acre birtokán 400 lóerős traktorral végeztette ezt a munkát és 78 hüvelykes (inch) ekék voltak a földjein. Kombájn-gépekkel (arató és cséplő) 40,000 bushelt (kb. 10,000 métermázsa) lehetett aratni, csépelni és trailer-truckkal raktárba szállítani napkelte és napnyugta között. Csupán 20 állandó munkása volt, de a két hétig tartó aratást 200 alkalmi munkással végeztette. Ez az ember kitűnő gabonatermelő volt. Mon- tanai birtoka mostanában 336,000 bushel búzát juttatott az éhező emberiségnek. Ez 130,000 embernek egy évi szükséglete. Campbell megoldotta a talajnedvesség gyűjtését és konzerválását, a földeken állandóan gyomláló gépek működtek. A férgek és gazosodás ellen 10,000 holdat permeteztek repülőgépekről, holdanként $2.25 költséggel. A permetezés $3,000-ba került, de $40,000-nek megfelelő terméstöbblet volt az eredmény. Aki a természetet és a földművelést szereti, annak Campbell csak örömet okozott. Egy látogató a következőképpen irta le farmját: “Campbell mon- tanai farmjának egyik pontjáról a látogató aranyló völgymedence felett távoli hegylánc mély kék szakadékaiban gyönyörködhet. A szemlélő és a hegyek között 28 mérföldön ringott a buzakalász a szellőben. Ez Amerika legpompásabb látványa. Aki egyszer látta, az sohasem fogja elfelejteni.” (Mary Robert Rinehard, Pulitzer-dijas regényírón» sorai.) Campbell minden szem búzát meg akart menteni, nem szerette a felületes munkát. Szerinte nem az a fontos, hogy egy véka (bushel) $2-t jelent, hanem hogy egy véka búzából 45 kenyeret lehet sütni. Campbell többel járult a tudomány fejlődéséhez, mint az A- és H-bomba feltalálói, de neve ritkábban szerepelt az újságok hasábjain. *••••••••••••••••••••••••••••••••••••••* A SANE Nuclear Policy Írja körlevelében: “197 ezer katonánk van Vietnamban, ebben a szerencsétlen országban. Ha folytatjuk jelen politikánkat, egy éven belül félmillió emberünk lesz ott.. Először tanácsadókat küldtünk. Azután helikop- terokat. Azután katonákat. Azután hajókat támadó repülőgépekkel. Azután a nehéz bombázókat. Amerika katonai hatalma nem kétséges. De ha Saigon feltételei mellett erőszakolunk ki megegyezést — amit nyerünk, temető lesz. És egy egész kicsiny elszámitás világra szóló pusztítást vonhat maga után...” .j , e-*-» A szövetségi kormány bevallotta, hoev a néger gyermekek integrálása az északi iskolákban — kudarcot vallott.
