Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-04-14 / 15. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SIÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 14, 1966 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. A fontos az, hogy kijavítják a hibát OAKVILLE, Ont. — Szeretnék hozzászólni a sajtókampányhoz, mely már a vége felé közeledik és melyhez én is igyekszem néhány dollárral hozzájárulni. A lap márc. 10-i számában olvastam Ros- ner Sándor cikkét, melyből megértettem, hogy ott is nehéz a helyzet akárcsak a Kanadai Magyar Mun kásnál, tanítómesterünknek. Úgy látom, hogy nálunk a helyzet még rosszabb, mert lapunkat le kellett zsugorítani a 12 oldalról 8 oldalra. Remélem, nogy mneriKai tesivénapunk még sokáig megmaradhat 16 oldalon. Úgy vagyok lapjainkkal, hogy amikor a munkából hazatérek, hiába van közei a vacsoraidő, mégis előbb a lapot nézem át, mert annak minden betűje tanulságos. Úgy a naptár, mint a lap megállja a helyét, habár nem szokásom agyondicsérni semmit és látom is, hogy már mások megelőztek. Érzelmeimet mégis csak úgy tudom legjobban kifejezni, ha hozzájárulok a naptárhoz és a laphoz tiz dollárral, mert az éhes kisgyermeket hiába sajnáljuk, ha nem adunk neki enni. Remélem, hogy sokan olvasták Rosner Írását, melyben a névtelen levélre válaszol, még hozzá nagyon értelmesen és remélem, hogy meg tudunk egyezni, még a névtelen levél Írójával, a los-ange- lesi Figyelő barátunkkal is. Meg kell jegyezni, hogy nekem is feltűnt annak az oroszországi hős anyának az esete és gondolkodtam, honnan is vette ezt a Széljegyzetek Írója? De a harmadik átolvasás után jobban megértettem és habár kis hanyagságnak tartottam a dolgot, mégis úgy láttam, hogy a gyermekeknek járt a segély, még akkor is, ha 10 különböző férfi volt az apjuk, az asszony pedig mégis csak tiz gyermek édesanyja és ha szeret is inni egy kis vodkát, ez nem olyan nagy bűn. Elvégre köztünk is akadnak olyanok, akik megkóstolják az amerikai és kanadai vodkát. Hogy milyen körülmények között él valaki, azt a sorsa határozza meg, sok minden előfordulhat egy olyan nagy országban, mint Oroszország, ahol annyi különböző nemzet, faj és valláshoz tartozó emberek élnek. A fontos az, hogy kijavítják a hibát. S arra is gondoltam, hogy csak kis százalékban fordulnak elő ilyesmik, különösen, ha az Egyesült Államokkal hasonlítjuk össze. Csak egyet említek meg, pl. a Woolworth örökösnőt, Barbara Huttont, aki a hetedik férjétől igyekszik elválni és ki tudja, még hány Jánosba csimpaszkodik bele. S a milliókat csak úgy hordják az üzleteibe ország-világszerte. Azután nekünk, kanadaiaknak is van egy német származású kacér nőnk, vagy szalmaözvegy menyecskénk, ez a Gerda Munsinger, aki vagy 5 évvel ezelőtt az akkori tory minisztereket úgy meg tudta hódítani az éjjeli mulatókban, hogy még most is mámorosak tőle. A parlamentben ezekben a napokban másról sem beszélnek, mert a Gerda jól kihasználta a szerelmes minisztereket és bizonyos információkat jó sok dollárért árusított. Gondolom, hogy nem is olyan sokan neheztelnek a hős orosz anyáról szóló cikkért, szerintem értelme az, hogy megirja-e a lap ezeket a dolgokat vagy sem, mégha a szülőföldünkön is történnek ilyesmik? Sok kügazitani való van még mindenhol, úgy hiszem ezt nemcsak én tudom. Évekig serkentettem hozzátartozóimat, hogy menjenek be a közös termelésbe, mert olyan vidéken laknak. Mi is próbáltunk ilyesmit itt vagy 15 évig és tudtuk, hogy akik nagyban gazdálkodnak, azoknak sokkal előnyösebb a helyzetük. Persze nem úgy, hogy egymást gyűlölik és csakhogy éppen beteszik a munkaidőt! Amikor panaszkodtak, kérdéseket tettem fel nekik, hogy hónaponként, vagy 2—3 hónaponként mit keresnek és hogyan élnek meg belőle? Néha azt is megírtam nekik, hogy ha mi csak annyit dolgoznánk, mint ők, még fekete kávéra .sem telne, mivel az utolsó 10 évben úgy megfeledkeztek itt a farmerekről, hortv csak akkor tudják, hol laknak, amikor az adóval hátra vannak. Ha fel- reztink n évvégi e^ámo'ásnál a keresetet egy kisebb farmon a család tagjai között, akkor talán tiz cent iut egy ófara. Sőt. a kisebb termelők csak Tirrv r.o+vocfnak ki a sorból, akár a kis műhelyek a naev gyárak mellett, vagy a kis üzletek a nagy üzletek mellett. Ezen sem lehet máskénüen segíteni, mint a szocialista társadalomban, ahol az elosztás igazságos alapokén történik. Abban látom a legtöbb reményt, hnay h» a beruházás lassitia is az életnívó emelkedését, mé«is helyes cél felé mennek, nem úgy, mint a kapitalista, imperialista államok. Mindennap jobban látjuk, melyik rendszer jár a helyes utón. Igen jól tudom én is, hogy sok a kerékkötő különösen uj országokban, melyeket régen mint Kánaánt emlegetnek. De ma már más felől fuj a szél, a Ferenc Jóskák, Vilmos császárok, a cárok kimúltak, több király meglógott már a kézitáskákkal és mind megtalálta a megérdemelt helyét; a világ minden részéből ide szaladnak ezek az urak, de most majd jön a rostálás. Még néhány szót arról, hogy igen jól hatott reám, hogy alkalmunk volt élvezni szülőföldünk táncegyüttesét Torontóban, ahová családostól elmentünk. A kezdeténél néhány csendőrkinézésü alak röplapokat osztogatott, de még az ujkanadá- sok sem igen vették el azokat. Nem is tudom, mit erőlködnek ezek, hiszen csak a grófi rendszer alatt volnának nagy magyarok, igy meg nem lesznek senkik. Ábrahám Sándor Köszönet Az a melegség, mellyel már évek óta fogadnak engem a miami-i Kultur Klub asszonyai, az most egy kedves bucsu-délutánban mutatta meg igazán ezeknek az asszonyoknak nemcsak hozzám, de lapunkhoz való odaadását, ragaszkodását, összekötötték a jót és a szépet a hasznossal és nemcsak egy kellemes délutánt töltöttek el egymás között, nemcsak tőlem búcsúztak, de lapunkról sem feledkeztek meg, sőt legfontosabbnak tartották azt és több mint száz dollárt küldtek be ebből a bucsudélután- ból. Annyi szép és jó süteményt halmoztak fel, hogy a fogyókúra erre a napra fel lett függesztve. A virágcsokrok mutatták meg igazán, hogy Floridában vagyunk. Márciusban csodaszép violák, őszirózsák, orchideák és amit még nem láttam Floridában, a világ legszebb rózsái díszítették az asztalt. Néhány tagtársnőnek a születésnapját is ünnepelték és az ünnepeltek gyönyörű szegfűket kaptak. Felejthetetlen szép délután volt és ezeket az asszonyokat, akiket már régen ismerek és régen szeretek, most ismét a szivembe zártam. Van ennek a miami-i klubnak egy különleges tulajdonsága, amit sehol máshol nem lehet megtalálni. Itt gyülekeznek a téli hónapokban az ország minden részéből az emberek, akik vagy pihenésből, vagy az egészségük foltozása miatt eljönnek. A mi lapunk olvasói nagy örömmel üd- vözlik egymást. Ezek a találkozások teszik még szebbé a klubban töltött időt. Hálásan köszönöm a Kultur Klub tagjainak a kedvességüket, hogy széppé és kellemessé tették az itt töltött időt. Kovács Erzsi Kuruzsló üzemi klinikák Detroitban vannak üzemi klinikák, ahol olyan egyének kezelik a betegeket, akiknek semmiféle orvosi vagy ápolói képzettségük nincs. Egy 8 éves kislány kezében felrobbant a Coca-Cola üveg és elvágta a kezét. Az üzlet vezetője, ahol ez történt, elvitte a kislányt az “Industrial Clinic”-re, mert az üzlet ezzel állt szerződésben, oda viszik az üzletben megsérült alkalmazottakat vagy vevőket. A “klinikán” egy fiatalember néhány öltéssel összevarrta a kislány felvágott kezét, közben a kis paciens Doktor Urnák nevezte a fiatalembert, ami ellen ő szerényen tiltakozott, mondván, hogy ő nem orvos. Ez még a gyermeknek is feltűnt és elmondta apjának, aki azonnal a rendőrségen jelentette az esetet. Azóta vizsgálatot indítottak és letartóztattak több ilyen “klinika” tulajdonost. Kiderült, hogy gyógykurákat hirdettek. A kövér nők voltak a legjobb páciensek, akiknek olyan fogyókúrát ajánlottak, amely mellett “mindent ehetnek és mégis lefogynak”. Ez volt a legjobb üzletük. Egy detroiti napközi otthonban tüdőbetegség járvány tört ki; egy 4 éves kisfiú meghalt. 19 tüdőbajjal fertőzött kisgyermeket találtak, mielőtt rájöttek, hogy az egyik tanárnő fertőzte meg mind a gyermekeket. • DETROIT, Mich. -— Több mint 6 ezren vettek részt az itteni béketüntetésben. Lányommal délután 4-kor értünk oda és este 8 órakor kerültünk haza. Az idő nagyon hideg volt. Rendzavaró csőcselék is jelen volt, most többen, mint a múlt tüntetésen. Magyarországot is szidalmazták, ordítoztak és egy helyen lökdösni kezdték a felvonulókat. A rendőrség néhányat közülük letartóztatott. A város más részéről 11 egyetemi hallgató érkezett, akik Ann Arborbói 38 kilométert gyalogoltak. Három leány is volt közöttük, a Michigani Egyetemről. Közöttük négy fiúnak a sOrozási kártyáját lA-ra változtatták, mert mőtüntetésDen vettek részt októberben. Útjukban fiatal suhancok többször megtámadták őket. A felvonuláson, a fiatalok mellett idősebb férfiak és nők is meneteltek. Voltak köztük anyák, akik ilyen feliratú plakátot vittek: “Fiam katona, hozzák vissza a csapatokat Vietnamból!” Rose Pavloff Hammondi levél HAMMIND, Ind. — Márciusi összejövetelünket Nagyéknál tartottuk meg, éppen születésnapja volt, amit egy másik vendég születésnapjával együtt ünnepeltünk. Kellemesen telt el a délután, a megjelentek jól elszórakoztak. Itt küldünk néhány dollárt lapunk kampányára, mert szeretnénk mi is azok között lenni, akik betöltik a kvótájuk- kat. Tudjuk, hogy milyen nagy szükség van lapunkra, különösen ezekben a zavaros időkben. Bár tudnánk mi is uj olvasókat szerezni, de sajnos erre itt nincs eshetőség. De csekély adományunkkal kívánjuk kifejezni a lap iránti kötelességünket. Itt küldök 30 dollárt a kvótánkra. Kis csoportunk erejéhez képest veszi ki a részét a munkából. Bárcsak eljönne már az igazi béke. Jó munkát kívánunk a lap olvasótáborának. Gyurkóné Emlékezés a múltra MIAMI, Fia. — Engemet is kisért a múlt. Az 1931-es nagy bányász-sztrájk után letörve, betegen utaztam Los Angelesbe és első dolgom volt felkeresni a Munkás Otthont. Bizony nagyon furcsán éreztem magam a jól táplált és jól öltözött barátok között. (Ugyanis 1922-től 1931-ig a bányász szervezet darabokra volt zúzva, a bányászok rongyosak és éhesek voltak, óriási harcok folytak, verték a bányászokat és gyilkolták őket, a börtönök tele voltak.) De azért kedvesek voltam hozzám a régi los-angelesi barátok, mindent megtettek, hogy meggyógyuljak. Egy esti összejövetelen afelett vitatkoztak, hogy a szervező temetett és rongyos nadrág volt rajta. Egy darabig hallgattam, gondolatban visszamentem Pennsylvaniába, a sok éhes és rongyos bányász közé, a szervezőt láttam a spárgával felkötött cipőtalppal, amint 13 mérföldet gyalogolt egyik bányatelepről a másikra. Majd azt mondtam: munkástársak, engedjék meg, hogy én is hozzászóljak, a forradalom nem Los Angelesben fog kitörni és nem ezekből a plüss-fotelekből, selyemingben fognak harcra indulni. Szavaimat reggelig tartó vita követte. Most figyelemmel kisérve a los-angelesi eseményeket, úgy szeretnék ezektől .a munkástársaktól bocsánatot kérni, de hiszen már alig él belőlük egy pár, sokan elmentek, Fábián, Laczkóné. Rond- zikék; Minarikékról sem hallok, meg Bikfalviékról, akik akkor olyan aktivak voltak és mások, mindannyian, akik a lerongyolódott bányászoknak hétszáz fontos ruhacsomagot küldtek. Az ádáz harc a bányavidéken csak akkor enyhült, amikor áldott emlékű Roosevelt elnökünk kihirdette, hogy a munkásnak joga van szervezkedni. Csak akkor lehetett a C. Frick bányatelepet megközelíteni, addig szögesdróttal volt körülkerítve és sárga kutyák állták el a bejáratot, jaj volt annak, akit megfogtak. S. P. Két levél Magyarországról BUDAPEST. — Engedjék meg, hogy köszönetét mondjak a Magyar Szó gazdag, értékes tartalmáért. Jó erőt és egészséget kívánok a szerkesztőségnek és a lap olvasóinak. A Király György házaspárnak külön köszönet jár, amiért a Magyar Szót olvashatom. Hosszú, boldog életet kívánok nekik. Merle János MÁTRAFÜRED. — így becsülik meg nemcsak a dolgozókat, hanem a nyugdíjas SZOT (Szakszervezetek Országos Tanácsa) tagokat is. Ezen utóbbiak közé tartozom én is és kéthetes mátrafüredi beutalásunkat itt élvezzük kulturált környezetben, napi négyszeres, bőséges, elsőrendű étkezés, rendkívül figyelmes kiszolgálás mellett. Tv. rádió, könyvtár, kirándulások és egyéb szórakozás biztosítja a dolgozók pihenését, egy egész minimális összegért, valamint féláru vasúti utazással. Fonyódi Nándor A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE!
