Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-04-14 / 15. szám

Thursday, April 14, 1966

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

9

E. H. Neuwald:

ARCÁTLANUL TERJESZTIK A NAGY HAZUGSÁGOKAT

Előző cikkemben ismertettem a Román Balett los-angelesi előadásai előtt a Music Hali bejáratainál osztogatott pamphlet hazugságainak egy részét. A pamphlet az “átlagos amerikai polgárhoz” apellált és tőle várta, hogy “tiltakozzék olyan országokkal való kulturcsere ellen, amely egy kisebbséggel szemben barbár viselkedést tanusit.” Az “átlagos amerikai polgár,” aki rendszerint azt sem tudja, hogy Erdély van a világon és ha igen, hol van abban a Romániában, amelyről szintén semmit nem tud —, természetszerűleg nem olvassa ezeket a sorokat, amelyekből megtudná a valóságot. Nem olvassa a New York Times napilapot sem, amely — mint előző cikkemben kimutattam —, február 5-i számában nemcsak az erdélyi helyzet javulásáról számolt be, hanem arról is, hogy a magyar gyári munkások és a Babes- Bólyai Egyetem Magyar Fakultásának tagjai előléptetésben részesültek. Beszámolt továbbá arról, hogy Kolozsvár központjában a jobb lakások a magyaroké és övék a legtöbb üzlet. A nagy világlap riportere hangsúlyozta, hogy ha a románok éttermekben és üzletekben gyors kiszolgálást akarnak, "hajlamosak magyarul beszélni, mert a román beszéd hűvös kezelést eredményezhet."

A tájékozatlan “átlagos amerikai polgárnak” tehát ezek az amerikai levegőt fertőző nyilasok akadálytalanul ismételhetik a NAGY HAZUGSÁGOKAT Romániáról, Erdélyről és Magyarországról. Hogy ezt milyen arcátlansággal teszik, arra bemutatok még egy példát, amelyet szintén a szennyes pamphletből idézek:

Azt mondják ennek a nyomtatványnak névtelen szerkesztői, hogy “a román Vasgárda a zsidók ezreit a legbestiálisabb módon gyilkolta le évekkel mielőtt a nácik a zsidó probléma végső megoldását tervezték.”

A román “Vasgárda” valóban kegyetlen, gyilkos banda volt és az “átlagos amerikai polgár” megrettenve olvasta ezt a leleplezést. De amit a tájékozatlan átlag-polgár nem tud; amit a hazugságok nagymesterei természetszerűleg elhallgatnak, az a tény, hogy

sehol brutálisabban, sehol alaposabban nem végezték a zsidók és az ellentállók gyilkolását, mint Magyarországon a Szálasi-nyilasok és ezek a brutális gyilkosságok évekkel a náci haláltáborok felállítása előtt kezdődtek, amikor Horthy darutollas banditái ontották zsidók és nem-zsidók ártatlan vérét.

Erről az átlagos amerikai polgár nem tud, mert az amerikai Szálasi-legények a NAGY HAZUGSÁGOK terjesztésének KÉT módját gyakorolják: először úgy, hogy arcátlanul hazudnak, másodszor úgy, hogy az igazságokat, a tényeket ugyanolyan arcátlansággal elhallgatják.

A pamphlet szerint “Hitler a II. világháború alatt ismételten mondta, hogy Románia volt az ö legjobb szövetségese,” de még ez a szennyirat is kénytelen volt beismerni, hogy 1944 augusztusé-, ban (tehát nyolc hónappal azelőtt, hogy az orosz Vörös Hadsereg hallatlan véráldozat árán megtisztította Magyarországot a német csürhétől), “amikor nyilvánvaló lett, hogy a háború nem fog német győzelemmel végződni, a románok a Führer bandájának hátat forditva, éjjelen át Sztálinhoz csatlakoztak.”

Amire az “átlagos amerikai polgár” nem emlékszik, de ami ismert minden intelligens ember előtt, azt a hazugságok nagymesterei itt is elhallgatják. És pedig azt, hogy a “Sztálinhoz csatlakozással” a románok a szövetségeseket, tehát Amerikát is segítették a fasiszta-náci hatalmak leverésében, amit a Szálasi-banditák nem tettek, mert ők a magyar főnemeseknek s a Horthy-éra “vitézi” rendjének segítettek abban, hogy a szerencsétlen magyar népet Hitler oldalán tartsák, még akkor is, “amikor nyilvánvaló lett. hogy a háború nem fog német győzelemmel végződni.”

A románok azzal, hogy alkalmas pillanatban “Sztálinhoz csatlakoztak” országukban megszüntették a további vérontást. A Szálasi-banditák azzal, hegy kitartottak Hitler mellett, sok magyar vérnek ontá'át okozták felede-s^en, haszontalanul, bűnösen. Ezt sem tudja a tájékozatlan átlag-ember, aki igv ravasz nyilas pronaganda áldozatává válik.

Horthv darutollas gyilkosainak méltó utódai és a Száláéi nyilasoknak Amerikába szökött kénvise- lői merészelnek másokat vádolni zsidók le<mlkolá- sával! És a NAGY HAZUGSÁGOK ilv arcátlan terjesztőihez csatlakoznak oylan amerikai magyar újságírók. amelyeknek kiadói, szerkesztői — mint Kovács Pál “56-os menekült” nekem mondotta —, “reakciósabbak, mint az ’56-osok legreakciósabb- jai” és akiknek “a gyűlöletben elől kell járniok.”

Ezek a lapkiadók, ezek a szerkesztők segítik az itteni nyilasokat a NAGY HAZUGSÁGOK terjesztésében, az amerikai levegő fertőzésében, az átlagos amerikai polgárok bolonditásában.

A Nemzetőr, a Hídfő, a Szittyakürt, stb. szennylapokkal igy egy nívóra süllyed a chicagói Amerikai Magyar Élet, a los-angeiesi California! Magyarság, a Californiai Magyar Élet és a többi olyan amerikai magyar kiadvány, amely az ’56-osok szélső jobboldali csoportjainak, a “lövészeknek” és a bevallott nyilasoknak a kedvében akar járni. Az Amerikai Magyar Szövetség pedig semmiben nem marad az uszítok, a gyűlölet-hirdetők mögött.

Álljunk meg néhány percre és próbáljunk választ találni azon kérdésre, hogy az uszításon és a gyűlölet-hirdetésen kívül milyen célt vélnek szolgálni üyen pamphlettel annak szerkesztői és terjesztői?

Az egykori “Nagy-Magyarország” térképének ismertetett bemutatása kétségtelen bizonyíték arra, hogy itt az irredenta mozgalom felújítási kísérletével állunk szemben. A nyilasok ezzel a pamphlettel a “Nem, nem, soha” mozgalom ósdi arzenáljába nyúltak és halottaiból feltámasztani igyekeztek a Horthy-éra szellemét, amelynek hívei kenyér helyett a “Nagy-Magyarország mennyország, csonka Magyarország nem ország” maszlaggal próbálták kielégíteni a 3 millió rongyos magyar koldust.

A cél tehát ezzel a pamphlettel nem lehet más, mint az “átlag amerikai polgár” tudomására adni, hogy vannak olyan “magyar származású amerikai polgárok,” akiknek eltökélt szándékuk helyreállítani az egykori “nagy-magyarországi mennyország”' első világháború előtti határait.

Igaz, hogy ez csak propaganda, de a legtöbb propagandának az ad értelmet, hogy mögötte megvan a kitűzött cél megvalósításának lehetősége. Mi tudjuk — és a propaganda terjesztői is tudják —, hogy nincsen, de mégis feltesszük a kérdést, hogy van-e lehetőség arra, hogy ezek a “magyar származású amerikai polgárok” a jövő hónapokban, a jövő években, a jövő évtizedekben vagy annál is később a távoli homályos jövőben, visz- szaállitják “Nagy-Magyarország” egykori határait?

Ennek a régen 'és véglegesen eltemetett irredenta álomnak a megvalósítására csak két utón törekedhetnek azok, akik még hisznek eltemetett álmokban: 1) a béke és 2) a háború utján — bár mind a két ut zsákutcában végződik.

Nyilvánvaló, hogy Csehszlovákia, Ausztria, Románia és Jugoszlávia kormányaihoz ezek az irredenta álmodozók hiába fordulnának azzal a békés kérelemmel, hogy mondjanak le olyan területekről, amelyek négy és fél évtized óta országuk szerves részét képezik.

Marad tehát a második ut, a háború, a vérontás útja. Miután a “magyar születésű amerikai polgárok” handabandázó jelentéktelen csoportja hatalmas szövetségesek nélkül nem gondolhat Magyar- ország szomszédai ellen a siker leghalványabb reményével hadat viselni, kire, vagy kikre számíthat, akik ilyen hódítási kalandban szövetségesei lennének?

Az egykori Magyarország, területének említett részeit a Trianoni Békeszerződés alapján készítette el, amit a pamphlet is beismer. E békeszerződés 1920 jun. 4-én jött létre Magyarország s a szövetségesek közt. Nyilvánvaló, hogy a volt szövetséges hatalmak közül egyik sem (U.S. sem!) lenne hajlandó olyan háborús kaland részese lenni, amelynek célja megsemmisíteni azokat a megállapodásokat, amelyeket az a szerződés szabott meg, amelyet a — szövetséges hatalmak írtak alá.

Még ennél is nyilvánvalóbb, hogy a másik oldalról, a Népi Köztársaságok sem fognak saját maguk ellen hadba szállni és a Szovjetek sem rohannak tengerentúli kalandorok segítségére — a saját szövetségeseik ellen!

így ezek a “magyar születésű amerikai polgárok”, akik Amerikában az irredenta múmiát próbálják életre kelteni; kik a NAGY HAZUGSÁGOK terjesztésével, állandósított gyűlölet-kampánnyal igyekeznek jóhiszemű, de tájékozatlan átlagos ame rikai polgárokat maguk mellé állítani, a Lövész Egyesületen kiviil legfeljebb a “Minute Men”-ek olyan csoportjára számíthatnak, amelynek tagjai életuntságból minden kalandra hajlamosak, még arra is, hogy magyar nyilasokkal együtt öngyilkosságot kövessenek el.

Mert egyedül a “Minute Men”-ek és a hozzájuk hasonló szélső-jobboldali csoportok hasonlíthatók a Lövész Egyesületben tömörült nyilasokhoz. Az utóbbiak "a U.S.-ban élő nemzeti magyarság fegyveres felkészülését sürgetik a sorsdöntő órára", az előbbiek fegyveresen felkészülve várják az órát,

amikor elkezdhetik a négerek, a zsidók, a bevándoroltak lemészárlását azon a címen, hogy ők “a hazát védik a kommunisták ellen!”

Mi tehát tisztán látjuk, hogy a pamphlet terjesztése mögött és az egész nyilas-lövész mozgolódás mögött semmi realitás nincsen. Ennek csupán egy célja volt és van: hangulatot kelteni, gyűlöletet hirdetni Amerikában egyszer az egyik, másszor egy másik Népi Szocialista Köztársaság ellen, mert az uszitók rettegnek attól a gondolattól, hogy ezekben az országokban az uj rendszer előnyeit élvező népek egyre világosabban látják, hogy jó utón haladnak egy boldogabb, jobb jövő felé.

Befejezésül érdemesnek tartom megemlíteni, hogy a mindenkor konzervatív és gyakran reakciós Time magazin március 18-i száma a színes fedőlapon Ceausescu-nak, a Román Kommunista Párt központi titkárának a képét közölte, a 34—48 oldalakon pedig Romániáról. Magyarországról, Csehszlovákiáról és Lengyelországról közölt kimerítő ismertetést. Ezen kívül 12 oldalon színes nyomásban képeket közölt erről a négy országról, közöttük két oldalon budapesti felvételeket.

A magazin kiadója bejelentette, hogy az ismertetés fő riporterének, William Rademae- kers-nek a vezetésével, március vége előtt Budapesten megnyílik a Time kelet-európai irodája. Az iroda vezetője jól beszél magyarul és németül.

A nem éppen rokonszenves ismertetés befejező részéből idézem a következő néhány mondatot:

“Az egyenetlenkedések ellenére a keleti re- zsimek mind kommunisták. Ábrándozás azt képzelni, hogy máról-holnapra megváltoznak. . . Még a nem-kommunisták között is alig vannak olyan megzavarodottak, akik disszidálni akarnak: több mint félmillió kelet-európaiból, akik tavaly Nyugatra utaztak, száz közül csak egy nem tért vissza.

“Én nem tartozom a pártba — mondta nemrégen egy fiatal magyar. A Halászbástyán állt és a hét hidat nézte, amelyek a Duna fölött a dombos Budát kötik össze Pesttel, ahol a Parlamentet nagy vörös csillag díszíti. — De feltétlenül magyar vagyok, mondta. . . Szeretem ezt az országot. Szeretem a természetességét és az életerejét. A rendszer nem ártott ezeknek a tulajdonságoknak és amig nem árt, addig itt élek. Nyugaton nem tudok élni. Minden rendszernek vannak hibái, de hasonlóképpen minden rendszer fejlődik. . .”

így beszélt a fiatal magyar, aki nem tartozik a Pártba, de aki szereti a szülőföldjét.

Kovács Pál, “56-os menekült”, aki szintén nem tartozik a Pártba, talán azért jött hozzám, hogy az amerikai haladó magyarok újságjának informálásával “könnyítsen a lelkiismeretén,” mert ő is szereti a szülőföldjét. Szerinte vannak sokan az ’56- osok között, akik úgy gondolkoznak, úgy éreznek, mint ő és “szeretné, ha a többség józanságra ébredne és elszakadna azoktól, akik gyűlöletet hirdetnek.” Más szóval: szeretné, ha azok, akik szeretik szülőföldjüket, elszakadnának azoktól, akik gyűlölettel beszélnek és gyűlölettel viselkednek a szülőhazájuk ellen.

Akik gyűlöletet hirdetnek, azok miatt dugva, titokban olvassák a Magyar Szót, mert ha a terroristák “tudnák, hogy a Magyar Szó olvasója, nem lenne előnyös” az illetőre nézve.

Akik gyűlöletet hirdetnek; akik megszabják, hogy egy látogató vendégművész tolmácsolhatja-e a MAGYAR NÉP üdvözletét; akik előírni próbálják, hogy mely üzletek “erkölcstelenek,” mely üzletek árusíthatnak, vagy nem árusíthatnak Magyar- országból importált árucikkeket; mely rádió-állomás “hithü” hozzájuk, avagy sem —, ezek a terroristák terjesztik a NAGY HAZUGSÁGOKAT. Ezek ellen kell folytatni a küzdelmet az ’56-osok tisztességes elemeivel együtt az öreg-amerikások- nak, ha nem akarjuk, hogy végleg megfertőzzék Magyar-Amerika levegőjét.

A terroristákkal szemben gyáván meghunyász- kodók; azoknak az újságoknak a szerkesztői, kiadói. akik “úgy táncolnak, ahogyan a nyilasok fütyülnek”; az uszitók és rágalmazók ebben a küzdelemben nem állnak a magyar népet szerető, tisztességes, józan elemek mellett.

Igaz, hogy nem is valók közéjük!

Katolikus, református és zsidó papok New York több templomában békeszertartásokat tartottak. Követelték a vietnami háború azonnali felszámolását.

A new-jersey-i szenátus nem hagyta jóvá Hughes kormányzó jövedelmi adójavaslatát. Most Hughes próbálja meggyőzni a törvényhozókat, hogy léptessenek életbe fogyasztási adót.