Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-13 / 2. szám
Thursday, January 13, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Bertrand Russell üzenete a latin-amerikai országok havannai anti-imperialista konferenciájához (tömörítve a "Minority of One" folyóiratból) Legmelegebb üdvözletemet küldöm Afrika, Ázsia és Latin-Amerika népei régenvárt, első szolidaritási konferenciájához. Illő, hogy ez a konferencia Kubában ül össze, mivel Kuba volt az első amely Góliát árnyékában az amerikai országokban az első szocialista forradalmat sikerre vezette. Mérhetetlen nehézséggel szemben, a Julius 26-i mozgalom és Fidel Castro vezetésével Kuba győzelmet aratott a legkegyetlenebb, az US imperializmus fölött. A világtörténelem jelen szakaszában az amerikai imperializmus lett a kizsákmányolás és elnyomatás legfőbb forrása. A világ természeti kincseinek majdnem 60 százaléka az Egyesült Államok birtokában van, de lakossága a világ lakosságának csak 6 százalékát képezi. Ez az oka annak, hogy a világ lakosságának két harmada éhségben és nyomorban tengeti életét. Ennek a kegyetlen rablórendszernek a védelmére a US példátlanul hatalmas háborús gépezetet hozott létre. Az emberiség történelmében már máskor is léteztek kegyetlen, telhetetlen birodalmak és imperialista kizsákmányolási rendszerek, de egyik sem rendelkezett annyi hatalommal, mint az Egyesült Államok. 3,300 US hadibázis van szétszórva a föld kerekségén. Ezek akadályozzák meg a kizsákmányoltakat, hogy ellenállhassanak az US kapitalizmus uralmának amely országaik kincse és népük sorsa felett rendelkezik. Egyedül a legutóbbi három év alatt az Egyesült Államok világpolitikáját ejtőernyős intervenciók, tengerész partraszállások gyilkosságok, puccsok és politikusok megvesztegetései jellemezték. Nem szabad elfelejteni, hogy a US hadi gépezet hatása alatt a világ hadi költségvetése túlhaladja Afrika, Ázsia és Latin-Amerika össztermelésének ösz- szegét. Azt is tudomásul kell venni, hogy a US kapitalizmus az állami költségvetés minden dollárjából 77 centet katonai célokra költ és a US gazdasági életének kb. 50 százaléka a katonai megrendelésektől függ. A világ népei jólétének ez a kapzsi, kizsákmányoló rendszer a legfőbb ellensége. Évek óta kampányt folytattam a világbéke érdekében és a közvéleményt a hidegháború és a fegyverkezési versengés ellen igyekeztem felsorakoztatni. Aki a valósággal tisztában van, kell hogy lássa, hogy a hidegháborúért és a fegyverkezési versengésért az Egyesült Államokat terheli a felelősség. Mi történt Latin-Amerikában Latin-Amerikában egy csapat reakciós generális a Central Intelligence Agency és a US brazíliai követe, Mr. Lincoln Gordon uszítására megdöntötte Joao Goulart demokratikus kormányát. Argentínában amerikai tankok robbantották szét Arturo Frondizi polgári kormányát, kizárólag azért, mert a középosztályi érdekeknek ez a konzervatív szószólója nem volt hajlandó eléggé kiszolgálni a US kapitalizmust. A US brutális katonai puccsokat erőszakolt Ecuadorra, Bolíviára, Guatemalára és Hondurasra. Az Egyesült Államok évtizedekig támogatta és fegyverrel látta el a modern kor legbarbárabb és legvérszomjasabb uralkodóját, Trujillot. Amikor Trujillo már nem felelt meg céljaiknak, megengedték, hogy ugyanarra a sorsra jusson, mint Ngo Dinh Diem; de az Egyesült Államok továbbra is a dominikai nép ellensége maradt, amint 1965 áprilisában, a hősies forradalom leverésére küldött arrogáns katonai beavatkozásból látható. Hogy az Egyesült Nemzetek megbocsátja ezt a leplezetlen agresz- sziót és hogy az ENSZ nem zárja ki az Egyesült Államokat az alapokmány kirívó megsértéséért, bizonyítja, hogy az ENSZ az amerikai agresszió eszköze lett. Legmelegebb szimpátiámat küldöm a Dominikai Köztársaság népének küzdelméhez, amely még a jelen pillanatban is fennáll. A Congoban a belga és amerikai érdekek zsoldosai, az angol kormány szemérmetlen támogatásával, az utjukba kerülő falvak lakosságát megkülönböztetés nélkül legyilkolták. Az amerikai militarizmus csőcselékét használják erre a célra, Dél Afrika és a kubai ellenforradalom zsoldosait. A középkeleten amerikai és európai olaj érdekeltségek nyomort és tirannizmust erőszakolnak a népre. Az angol imperializmus a US katonai és financiális hatalmának támogatásával Aden népére napalmot és nagy erejű robbanószereket szór, hogy elnyomja a nép mozgalmát. Afrika déli részein mérhetetlen kincseket szállítanak ki Rodé- zia és Dél Afrika rézbányáiból. Salazar és Verwoerd fasiszta államai csak a NATO hadi ereje révén tudnak fennmaradni. Délkelet-Ázsiában 50 ezer főnyi hadsereg biztosítja Malaysia államának a fennmaradását és az Egyesült Államok által pénzelt generálisok tartják hatalmukban Indonéziát. Ez a rabló imperializmus sehol sem volt féktelenebb és kegyetlenebb, mint Vietnamban. Vegyszereket és gázokat, napalmot és szaggató bombákat, hasfelmetszést, csonkítást, kényszermunkát, koncentrációs táborba való terelést, lefejezést, kínzást, — a kegyetlenségek minden válfaját — kipróbálták az amerikai imperialisták Vietnamban. Kórházakat, iskolákat és falvakat egymás után árasztottak el gyujtóbombákkal és Vietnam népe mégis ellenáll, három nagyhatalom ellen 25 éve folytatott küzdelem után. A vietnami nép hősies küzdelme lelkesítőén és maradandóan beírta a történelembe azt az odaadást, amelyre nemes célok érdekében az emberek képesek. Ezennel köszöntsük Vietnam népét. A konferencia fó'feladata Az öt világrész minden táján felállított katonai bázisok és az Egyesült Államok gigantikus haditermelési gépezete, világelnyomatási hálózatot képez. Ez jelenti a legnagyobb háborús veszélyt és ez idézi elő a nukleáris háború lehetőségét. Ezen konferenciának bátran ki kell dolgoznia ennek az imperializmusnak az elpusztítását és a világbéke megteremtését. Abbeli meggyőződésből támogattam a békés egymás mellett élést, hogy a nukleáris korszakban az összeütközés katasztrofális lehet. Ez a meggyőződés azon a reményen alapult, hogy a Egyesült Államokat meg lehet győzni arról, hogy megegyezésre jusson a szocialista és a kommunista országokkal. Most fájdalmasan kiderül, hogy a US imperializmust nem lehet meggyőzni arról, hogy felhagyjon az agresz- szióval, a kizsákmányolással, a kegyetlenkedéssel. A világ minden részében a US imperializmus a háború és a szenvedés okozója. Mindenütt, ahol éhínség és tirannizmus van, ahol a népet gyötrik és ahol a betegség és éhínség tizedeli meg a lakosságot, az elnyomó erő, amely leigázza őket, Washingtonból ered. Ezért, a békés egymás mellett élést ne mlehet megvalósítani avval, hogy a US imperializmust jobb viselkedésre ösztönözzük. A békét nem lehet megvalósítani avval, hogy azoknak a jóindulatára támaszkodunk, akiknek a hatalma a kizsákmányolás fennmaradásától és a katonai célú termelés egyre nagyobb kiterjesztésétől függ. Ezen a konferencián az a kötelességünk, hogy egységes és koordinált ellenállást kovácsoljunk ki e kizsákmányoló hatalom ellen. Az enyomott népek kiizdeme kiüti majd a US imperializmus kezéből a nyersanyagok és természeti kincsek feletti hatalmat. Evvel erőt ad az Egyesült Államok népének is, amely először megérteni kívánja, majd később felülkerekedik kegyetlen uralkodóin, akik bitorolják a forradalmát és kormányát. Szerintem ez a helyes módja a béke biztosításának és nem a US hatalmába való beletörődés, amely nem vezethet eredményre és a jóérzésü emberek ezt el sem fogadhatják. Nagy alkalom kínálkozik ezen konferencia előtt uj nemzetközi ellenállás megszervezésére az elnyomatás ellen, amely a legmelegebb együttérzést s támogatást mutatja az amerikai nép iránt, ők senkinek sem ellenségei s ők lesznek azok, akik egyszer majd döntő szerepet játszanak a US imperializmus megdöntésében és a tartós béke körülményeinek megteremtésében. Legihöbb vágyam, hogy ez a konferencia elősegítse ezen célok elérését s közelebb hozza a jobb világ megteremtésének lehetőségét. Ezeket nem lehet reményekkel és illúziókkal elérni. A háborúnak és az elnyomatásnak hosszú történelme van és ezeket nem lehet másképp, csak küzdelemmel legyőzni. A kizsákmányolás és gyarmati uralom nélküli világért — amelyben minden ország népe jólétben, békében és barátságban él — harcolni kell. A US imperializmus tanított meg bennünket erre. Nem valami kellemes lecke, de semmit sem érünk el avval, ha letagadjuk. A nukleáris háború veszélye nem lesz kisebb, ha félelmet mutatunk az Egyesült Államokkal szemben. Ellenkezőleg. Minél jobban elszigetelődnek a US vezetői, annál valószínűbb, hogy elkerülhetjük a nukleáris katasztrófát. Illúzió a US imperiaizmus részérőlaz az elgondolás, hogy célt érhet el és legyőzhet népeket olyan fegyverekkel, amelyek ma a legnagyobb nukleáris veszedelmet képezik. De ha Peru, Guatemala, Venezuela, Columbia, Vietnam Thailand, a Kongo, a Cameron, az Egyesült Államok és Anglia népe tiltakozik, küzd és ellenáll, avval szemben a nukleáris hatalom semmit sem ér. Csak azt semmisítheti meg, aki használja. Győzzük le egyesült erővel a US imperializmust. McKissick polgárjogi ügyvéd a GORE uj vezetője I James Farmer a Congress for Racial Equality országos vezetője, március elsején átadja a szervezet vezetését Floyd B. McKissick, north-carolinai ügyvédnek, aki eddig is vezető szerepet töltött be a polgárjogi szervezetben. McKissick sajtókonferencián elmondotta, hogy a CORE igyekszik gazdasági és politikai programját kiterjeszteni az északi és a déli államok gettóiba, ahol a négerek "1966-os feudalizmusban élnek.” A több mint 80 ezer tagságú CORE fogyasztószövetkezeteket akar felállítani, amelyeknek négerek lennének a tulajdonosai és hitelszövetkezeti hálózat létesítését is tervbevették, hogy felszabadítsák a négereket a gazdasági rabszolgaság alól. Nagyon fontosnak tekinti a regisztrálási programban a szavazók politikai felvilágositását, mert mint mondta “Mi értelme van a szavazó jogért való küzdelemnek, ha a szavazókat le lehet kenye- rezni?” Az uj aktivitások mellett az eddigi demonstrációkat, tiltakozásokat, ülősztrájkokat és más tevékenységeket is folytatják. Újabb polgárjogi gyilkosságok Alabamában Az Alabama-i Tuskegee-ben lelőtték a polgárjogi mozgalom 22 éves aktiv résztvevőjét. Sámuel L. Younge néger egyetemi hallgatót. Első éve* növendék volt a Tuskegee Institute-ban és előzői- leg a tengerészeiben szolgált. Holttestét egy töltőállomáshoz közeli mellékutcában találták meg. Mr. Young a töltőállomás mellékhelyiségét óhajtotta igénybe venni, mielőtt a gyilkosság történt. A rendőrség gyilkosság vádja alapján letartóztatta Marvin Seagrest 67 éves töltőállomási alkalmazottat. A Tuskegee egyetem sokezer hallgatója és tanára a gyilkosság hírére felháborodottan tüntetett a városban. Tuskegee-ban a néger lakosság felháborodása a gyilkosság nyomán olyan mértéket öltött, hogy a tüntetések egyre jobban elterjedtek. Abban a reményben, hogy elejét veszi a további fejleményeknek, a város polgármestere is csatlakozott a tüntetéshez és a felvonulókkal együtt énekelte: “We Shall Overcome”, de mindez nem segitett a feldúlt indulatok megbékéltetésében. A városban, az egyre növekvő feszültség közepette, a hatóságok kiredelték az alabamai troo- pereket a Tuskegee Institute közelébe. Múlt szombaton a rendőrség 200 tüntető felvonulását akarta megakadályozni, akik az egyetemről a városba meneteltek. A tüntetők leültek az utcán, énekeltek és tovább folytatták a felvonulást a bíróság épületéig. Az egyik városatya úgy nyilatkozott, hogy Tuskegee-ben “veszedelmes a helyzet”. Háboruellenes tüntetések délen Az amerikai déli államok mindez ideig nem játszottak szerepet a békemozgalomban. Most ezen a téren is változások mutatkoznak. Lincoln születésnapja, február 12-e táján, több mint egy tucat déli városban és helységben tüntetéseket terveznek a vietnami háború ellen. A tüntetéseket az újonnan megszervezett Southern Coordinating Committee to End the War in Vietnam rendezi, amelynek Atlantában van a székhelye és amelyet a polgárjogi mozgalom aktiv munkásai kezdeményeztek. A bizottság a november 7-, 8-i weekenden Atlantában tartott konferencián jött létre, amelyen minden déli állam egyetemeinek diáksága és fakultásának tagjai képviselve voltak. Valószínűleg Atlanta lesz a tüntetések gócpontja, de a vietnami háború-ellenes csoportok már Miamiban, New Orleansban, Scottsville, Arizonában, Austinban, Charlestonban, St. Louisban is vannak. Februárig még más helyeken is megszerveznek háború-ellenes csoportokat a polgárjogi önkéntesek és diákok segítségével. Az egyik fiatal szervező Duane Wilder, megjegyezte: “A déli négerek között az a határozott érzés bontakozott ki, hogy nem hajlandók a ‘fehérek háborújában' harcolni.” Az SCC kapcsolatot tart fenn a hasonló nevű országos bizottsággal. A washingtoni novemberi konferencián több mint 125 független bizottság és szervezet a déli háború-ellenes tüntetésekhez támogatását ígérte. LEHETSÉGES E A BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS?