Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-13 / 2. szám

Thursday, January 13, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Bertrand Russell üzenete a latin-amerikai or­szágok havannai anti-imperialista konferen­ciájához (tömörítve a "Minority of One" fo­lyóiratból) Legmelegebb üdvözletemet küldöm Afrika, Ázsia és Latin-Amerika népei régenvárt, el­ső szolidaritási konferenciájához. Illő, hogy ez a konferencia Kubában ül össze, mivel Kuba volt az első amely Góliát árnyékában az amerikai országokban az első szocialista forradalmat si­kerre vezette. Mérhetetlen nehézséggel szemben, a Julius 26-i mozgalom és Fidel Castro vezetésé­vel Kuba győzelmet aratott a legkegyetlenebb, az US imperializmus fölött. A világtörténelem jelen szakaszában az ameri­kai imperializmus lett a kizsákmányolás és elnyo­matás legfőbb forrása. A világ természeti kin­cseinek majdnem 60 százaléka az Egyesült Álla­mok birtokában van, de lakossága a világ lakos­ságának csak 6 százalékát képezi. Ez az oka an­nak, hogy a világ lakosságának két harmada éh­ségben és nyomorban tengeti életét. Ennek a ke­gyetlen rablórendszernek a védelmére a US pél­dátlanul hatalmas háborús gépezetet hozott létre. Az emberiség történelmében már máskor is lé­teztek kegyetlen, telhetetlen birodalmak és im­perialista kizsákmányolási rendszerek, de egyik sem rendelkezett annyi hatalommal, mint az Egyesült Államok. 3,300 US hadibázis van szét­szórva a föld kerekségén. Ezek akadályozzák meg a kizsákmányoltakat, hogy ellenállhassanak az US kapitalizmus uralmának amely országaik kincse és népük sorsa felett rendelkezik. Egyedül a legutóbbi három év alatt az Egyesült Államok világpolitikáját ejtőernyős intervenciók, tenge­rész partraszállások gyilkosságok, puccsok és po­litikusok megvesztegetései jellemezték. Nem sza­bad elfelejteni, hogy a US hadi gépezet hatása alatt a világ hadi költségvetése túlhaladja Afri­ka, Ázsia és Latin-Amerika össztermelésének ösz- szegét. Azt is tudomásul kell venni, hogy a US kapitalizmus az állami költségvetés minden dol­lárjából 77 centet katonai célokra költ és a US gazdasági életének kb. 50 százaléka a katonai megrendelésektől függ. A világ népei jólétének ez a kapzsi, kizsákmányoló rendszer a legfőbb el­lensége. Évek óta kampányt folytattam a világ­béke érdekében és a közvéleményt a hidegháború és a fegyverkezési versengés ellen igyekeztem felsorakoztatni. Aki a valósággal tisztában van, kell hogy lássa, hogy a hidegháborúért és a fegy­verkezési versengésért az Egyesült Államokat terheli a felelősség. Mi történt Latin-Amerikában Latin-Amerikában egy csapat reakciós generá­lis a Central Intelligence Agency és a US brazíliai követe, Mr. Lincoln Gordon uszítására megdön­tötte Joao Goulart demokratikus kormányát. Ar­gentínában amerikai tankok robbantották szét Arturo Frondizi polgári kormányát, kizárólag azért, mert a középosztályi érdekeknek ez a kon­zervatív szószólója nem volt hajlandó eléggé ki­szolgálni a US kapitalizmust. A US brutális ka­tonai puccsokat erőszakolt Ecuadorra, Bolíviára, Guatemalára és Hondurasra. Az Egyesült Álla­mok évtizedekig támogatta és fegyverrel látta el a modern kor legbarbárabb és legvérszomja­sabb uralkodóját, Trujillot. Amikor Trujillo már nem felelt meg céljaiknak, megengedték, hogy ugyanarra a sorsra jusson, mint Ngo Dinh Diem; de az Egyesült Államok továbbra is a dominikai nép ellensége maradt, amint 1965 áprilisában, a hősies forradalom leverésére küldött arrogáns ka­tonai beavatkozásból látható. Hogy az Egyesült Nemzetek megbocsátja ezt a leplezetlen agresz- sziót és hogy az ENSZ nem zárja ki az Egyesült Államokat az alapokmány kirívó megsértéséért, bizonyítja, hogy az ENSZ az amerikai agresszió eszköze lett. Legmelegebb szimpátiámat küldöm a Dominikai Köztársaság népének küzdelméhez, amely még a jelen pillanatban is fennáll. A Congoban a belga és amerikai érdekek zsol­dosai, az angol kormány szemérmetlen támogatá­sával, az utjukba kerülő falvak lakosságát meg­különböztetés nélkül legyilkolták. Az amerikai militarizmus csőcselékét használják erre a célra, Dél Afrika és a kubai ellenforradalom zsoldosait. A középkeleten amerikai és európai olaj érdekelt­ségek nyomort és tirannizmust erőszakolnak a népre. Az angol imperializmus a US katonai és fi­nanciális hatalmának támogatásával Aden népé­re napalmot és nagy erejű robbanószereket szór, hogy elnyomja a nép mozgalmát. Afrika déli ré­szein mérhetetlen kincseket szállítanak ki Rodé- zia és Dél Afrika rézbányáiból. Salazar és Ver­woerd fasiszta államai csak a NATO hadi ereje révén tudnak fennmaradni. Délkelet-Ázsiában 50 ezer főnyi hadsereg biztosítja Malaysia államá­nak a fennmaradását és az Egyesült Államok ál­tal pénzelt generálisok tartják hatalmukban In­donéziát. Ez a rabló imperializmus sehol sem volt fékte­lenebb és kegyetlenebb, mint Vietnamban. Vegy­szereket és gázokat, napalmot és szaggató bom­bákat, hasfelmetszést, csonkítást, kényszermun­kát, koncentrációs táborba való terelést, lefeje­zést, kínzást, — a kegyetlenségek minden vál­faját — kipróbálták az amerikai imperialisták Vietnamban. Kórházakat, iskolákat és falvakat egymás után árasztottak el gyujtóbombákkal és Vietnam népe mégis ellenáll, három nagyhatalom ellen 25 éve folytatott küzdelem után. A vietnami nép hősies küzdelme lelkesítőén és maradandóan beírta a történelembe azt az odaadást, amelyre nemes célok érdekében az emberek képesek. Ezennel köszöntsük Vietnam népét. A konferencia fó'feladata Az öt világrész minden táján felállított katonai bázisok és az Egyesült Államok gigantikus hadi­termelési gépezete, világelnyomatási hálózatot képez. Ez jelenti a legnagyobb háborús veszélyt és ez idézi elő a nukleáris háború lehetőségét. Ezen konferenciának bátran ki kell dolgoznia en­nek az imperializmusnak az elpusztítását és a vi­lágbéke megteremtését. Abbeli meggyőződésből támogattam a békés egymás mellett élést, hogy a nukleáris korszakban az összeütközés kataszt­rofális lehet. Ez a meggyőződés azon a reményen alapult, hogy a Egyesült Államokat meg lehet győzni arról, hogy megegyezésre jusson a szocia­lista és a kommunista országokkal. Most fájdal­masan kiderül, hogy a US imperializmust nem le­het meggyőzni arról, hogy felhagyjon az agresz- szióval, a kizsákmányolással, a kegyetlenkedéssel. A világ minden részében a US imperializmus a háború és a szenvedés okozója. Mindenütt, ahol éhínség és tirannizmus van, ahol a népet gyötrik és ahol a betegség és éhínség tizedeli meg a la­kosságot, az elnyomó erő, amely leigázza őket, Washingtonból ered. Ezért, a békés egymás mel­lett élést ne mlehet megvalósítani avval, hogy a US imperializmust jobb viselkedésre ösztönöz­zük. A békét nem lehet megvalósítani avval, hogy azoknak a jóindulatára támaszkodunk, akik­nek a hatalma a kizsákmányolás fennmaradásától és a katonai célú termelés egyre nagyobb kiter­jesztésétől függ. Ezen a konferencián az a kötelességünk, hogy egységes és koordinált ellenállást kovácsoljunk ki e kizsákmányoló hatalom ellen. Az enyomott né­pek kiizdeme kiüti majd a US imperializmus ke­zéből a nyersanyagok és természeti kincsek felet­ti hatalmat. Evvel erőt ad az Egyesült Államok népének is, amely először megérteni kívánja, majd később felülkerekedik kegyetlen uralkodóin, akik bitorolják a forradalmát és kormányát. Szerintem ez a helyes módja a béke biztosításá­nak és nem a US hatalmába való beletörődés, amely nem vezethet eredményre és a jóérzésü emberek ezt el sem fogadhatják. Nagy alkalom kínálkozik ezen konferencia előtt uj nemzetközi ellenállás megszervezésére az elnyomatás ellen, amely a legmelegebb együttér­zést s támogatást mutatja az amerikai nép iránt, ők senkinek sem ellenségei s ők lesznek azok, akik egyszer majd döntő szerepet játszanak a US im­perializmus megdöntésében és a tartós béke kö­rülményeinek megteremtésében. Legihöbb vá­gyam, hogy ez a konferencia elősegítse ezen cé­lok elérését s közelebb hozza a jobb világ megte­remtésének lehetőségét. Ezeket nem lehet reményekkel és illúziókkal el­érni. A háborúnak és az elnyomatásnak hosszú történelme van és ezeket nem lehet másképp, csak küzdelemmel legyőzni. A kizsákmányolás és gyarmati uralom nélküli világért — amelyben minden ország népe jólétben, békében és barát­ságban él — harcolni kell. A US imperializmus tanított meg bennünket erre. Nem valami kelle­mes lecke, de semmit sem érünk el avval, ha le­tagadjuk. A nukleáris háború veszélye nem lesz kisebb, ha félelmet mutatunk az Egyesült Államokkal szemben. Ellenkezőleg. Minél jobban elszigete­lődnek a US vezetői, annál valószínűbb, hogy el­kerülhetjük a nukleáris katasztrófát. Illúzió a US imperiaizmus részérőlaz az elgondolás, hogy célt érhet el és legyőzhet népeket olyan fegyve­rekkel, amelyek ma a legnagyobb nukleáris ve­szedelmet képezik. De ha Peru, Guatemala, Vene­zuela, Columbia, Vietnam Thailand, a Kongo, a Cameron, az Egyesült Államok és Anglia népe til­takozik, küzd és ellenáll, avval szemben a nukle­áris hatalom semmit sem ér. Csak azt semmisít­heti meg, aki használja. Győzzük le egyesült erő­vel a US imperializmust. McKissick polgárjogi ügyvéd a GORE uj vezetője I James Farmer a Congress for Racial Equality országos vezetője, március elsején átadja a szerve­zet vezetését Floyd B. McKissick, north-carolinai ügyvédnek, aki eddig is vezető szerepet töltött be a polgárjogi szervezetben. McKissick sajtókonferencián elmondotta, hogy a CORE igyekszik gazdasági és politikai program­ját kiterjeszteni az északi és a déli államok gettói­ba, ahol a négerek "1966-os feudalizmusban él­nek.” A több mint 80 ezer tagságú CORE fogyasz­tószövetkezeteket akar felállítani, amelyeknek négerek lennének a tulajdonosai és hitelszövetke­zeti hálózat létesítését is tervbevették, hogy fel­szabadítsák a négereket a gazdasági rabszolgaság alól. Nagyon fontosnak tekinti a regisztrálási prog­ramban a szavazók politikai felvilágositását, mert mint mondta “Mi értelme van a szavazó jogért va­ló küzdelemnek, ha a szavazókat le lehet kenye- rezni?” Az uj aktivitások mellett az eddigi de­monstrációkat, tiltakozásokat, ülősztrájkokat és más tevékenységeket is folytatják. Újabb polgárjogi gyilkosságok Alabamában Az Alabama-i Tuskegee-ben lelőtték a polgár­jogi mozgalom 22 éves aktiv résztvevőjét. Sámuel L. Younge néger egyetemi hallgatót. Első éve* növendék volt a Tuskegee Institute-ban és előzői- leg a tengerészeiben szolgált. Holttestét egy töl­tőállomáshoz közeli mellékutcában találták meg. Mr. Young a töltőállomás mellékhelyiségét óhaj­totta igénybe venni, mielőtt a gyilkosság történt. A rendőrség gyilkosság vádja alapján letartóz­tatta Marvin Seagrest 67 éves töltőállomási alkal­mazottat. A Tuskegee egyetem sokezer hallga­tója és tanára a gyilkosság hírére felháborodot­tan tüntetett a városban. Tuskegee-ban a néger lakosság felháborodása a gyilkosság nyomán olyan mértéket öltött, hogy a tüntetések egyre jobban elterjedtek. Abban a reményben, hogy elejét veszi a további fejlemé­nyeknek, a város polgármestere is csatlakozott a tüntetéshez és a felvonulókkal együtt énekelte: “We Shall Overcome”, de mindez nem segitett a feldúlt indulatok megbékéltetésében. A városban, az egyre növekvő feszültség köze­pette, a hatóságok kiredelték az alabamai troo- pereket a Tuskegee Institute közelébe. Múlt szom­baton a rendőrség 200 tüntető felvonulását akar­ta megakadályozni, akik az egyetemről a városba meneteltek. A tüntetők leültek az utcán, énekel­tek és tovább folytatták a felvonulást a bíróság épületéig. Az egyik városatya úgy nyilatkozott, hogy Tuskegee-ben “veszedelmes a helyzet”. Háboruellenes tüntetések délen Az amerikai déli államok mindez ideig nem ját­szottak szerepet a békemozgalomban. Most ezen a téren is változások mutatkoznak. Lincoln születés­napja, február 12-e táján, több mint egy tucat déli városban és helységben tüntetéseket terveznek a vietnami háború ellen. A tüntetéseket az újonnan megszervezett Southern Coordinating Committee to End the War in Vietnam rendezi, amelynek Atlantában van a székhelye és amelyet a polgár­jogi mozgalom aktiv munkásai kezdeményeztek. A bizottság a november 7-, 8-i weekenden Atlantában tartott konferencián jött létre, amelyen minden déli állam egyetemeinek diáksága és fakultásának tagjai képviselve voltak. Valószínűleg Atlanta lesz a tüntetések gócpont­ja, de a vietnami háború-ellenes csoportok már Miamiban, New Orleansban, Scottsville, Arizoná­ban, Austinban, Charlestonban, St. Louisban is vannak. Februárig még más helyeken is megszer­veznek háború-ellenes csoportokat a polgárjogi ön­kéntesek és diákok segítségével. Az egyik fiatal szervező Duane Wilder, megje­gyezte: “A déli négerek között az a határozott ér­zés bontakozott ki, hogy nem hajlandók a ‘fehérek háborújában' harcolni.” Az SCC kapcsolatot tart fenn a hasonló nevű országos bizottsággal. A wash­ingtoni novemberi konferencián több mint 125 független bizottság és szervezet a déli háború-elle­nes tüntetésekhez támogatását ígérte. LEHETSÉGES E A BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS?

Next

/
Thumbnails
Contents