Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-06 / 1. szám
Thursday, January 6, 1966 AMbKlKAI MAGYAR SZO - - HUNGARIAN WORD Újévi jóslatok Kultúránk nagyobb dicsőségére nagy piacuk van itt a horoszkópoknak és az asztrológiának. A müveitek lenézik őket, akár a tenyérjóslást, teazac- cot, fekete macskát és álomfejtést (nem a tudományosat), szellemidézést, mindezt, ami által az emberek nem a tudás, hanem a csoda utján igyekeznek a jövőbe látni. A tudomány degradálta a jósokat, már nem tisztelik Pithiát, a Szibillákat, Vesztaszüzeket, csillag- és béljósokat; de még sokan élnek jövendőmondásból, a Broadway cigányasszonyaitól a washingtoni hölgyig, akinek könyveit szétkapkodják. Még a 400 éves Nostradamust is olvassák, némelyek ma is hisznek Madame Sylvia és Silbiger Boriska jóstehetségében. Sokan kutatták a jósok sikerének titkát; most a Nation magyarázza a washingtoni jósnő népszerűségét. Ő olyasmiket jósol, amik tetszenek konzer- vativ-republikánus nőolvasóinak. Sokszor homályos mint a legtöbb jós, mindent bele lehet magyarázni; vagy kézenfekvő, például, hogy a négerkérdés sok izgalmat fog okozni. Azután — idézem egy pesti emlékemet. Az ostrom után azt mondta egy öreg ismerősöm: ebben a karosszékben ültem, amikor mondtam, hogy a németek elvesztik a háborút. Mire unokája: és ebben a másikban ült, amikor mondta, hogy a németeket nem lehet megverni. Az emberek arra a jóslatukra szeretnek emlékezni, ami véletlenül bevált. Komolyabbak a tudományos jóslatok, helyesebben következtetések; de az írók, tudósok sem ismerhetik a jövőt befolyásoló összes tényezőt, még kevésbé a jövendő uj tényezőit. Herder német bölcsész 200 éve jósolta a magyar nyelv eltűnését. Hát semmi sem örökkévaló az emberi világban, de történelmileg a jóslat nem vált be. Napoleon (nem tudós, de zseni) azt mondta, ő utána 100 évvel Európa köztársaság lesz vagy kozák. Ez se teljesült. Marx elnyomorodási elmélete sem vált be, az sem, hogy Angliában várta a társadalmi forradalom kezdetét, ami persze nem cáfolata Marx tudományos nagyságának. Kevés az olyan tudós, mint Marx, annál több az olyan, aki nem a tiszta igazság megismerését keresi, hanem igazolni kivánja a társadalmi rendszert, amelynek dolgozik. így a klasszikus jelzővel tisztelt közgazdák azt tanították, a kapitalizmus —- ahogy ők ismerték — az egyetlen természetes, lehetséges rendszer, azt hibáival együtt el kell fogadni. De független tudósok is nagyokat tévedtek, ha túl messzire néztek. Egy korai angol statisztikus kiszámította, hogy Angliának 22 millió lakosa lesz 3500-ban és Quetelet, a tudományos statisztika megalapítója közeli belga túlnépesedéstől félt, amikor ennek 500,000 lakója volt (ma majdnem 10 millió). A nagy Montesquieu megírta, hogy 1000 év (most már 800 év) múlva az emberiség kihal; bár ma már talán optimistának kell őt tekinteni. Rosszabbak a politikai jóslatok, melyeket inkább propagandának kell nézni; többnyire maguk a jósok sem hiszik. Mussolini magyar biográfusa hitet tett az olasz világuralom mellett. Rákosi Jenőék a Nagy Lajos-i magyar birodalom feltámadását várták. Az antiszemiták a zsidó világuralomtól féltek. VUágos, hogy a politikusok és kivált a hadvezetők csak a jót jósolják, ha tudják is, hogy nem igaz. Más kérdés, ha tudják, szabad-e népüket hiábavaló áldozatokba hajszolni, mint a két világháborúban. Még nagyobb baj, ha az elbizakodott, tárgyilagos gondolkozásra már képtelen vezetők hisznek a saját propagandájuknak. Hires példa II. Vilmos német császár 1914-ben: “mire a lomb lehull, otthon leszünk.” A bécsi hadvezetőség tudta, hogy Szerbiába be fogunk sétálni; az olasz hitt Albánia le- sétálásában. Hogy Hitler mi mindenben hitt azt tudjuk. Arra is emlékezhetünk, hogy a nyugati hadvezetőségek sok hónapos lengyel ellenállást vártak 1939-ben és hat hetes szovjet összeomlást 1941-ben. De itt a tudományos forradalom, ma már tökéletes az adatgyűjtés, rendszerezés, feldolgozás és kiértékelés, tudósok ezrei, elektromos számoló, emlékező és gondolkozó gépek segítségével. A magyar emigráns politikusok még nyilván nem voltak szakértők 1956-ban, amikor megjósolták, hogy a magyar felkelők el fogják foglalni Moszkvát, hogy ott diktálják a feltételeket az összeomló szovjet rendszernek, majd hogy MŰK, vagyis 1957 “Márciusban Újra Kezdjük” Imivel nem volt elég vér- veszteség). Most is még nyilván a dilettánsok közé tartoznak, a magyarság közeli kihalását jósolván (tekintve, hogy a magyarság szaporodik, ha lassan is). Az amerikaiak maguk sincsenek még mind kioktatva a modern jóstudományban. John Foster Dulles külügyi államtitkár egész haláláig tudta, hogy Mao Ce Tung és rendszere hónapok alatt összeomlik és nyilván az ő tanítványa Mr. Alsop, a Pentagon szócsöve, aki egészen a múlt évig minden nap újra megjósolta a kínai éhínséget és a forradalmat, amely a kommunistákat elsöpri. A CIA, amely pedig e titkos tudomány központja, nyilván még nem volt egészen begyakorolva, amikor megjósolta, hogy ha Kubában partraszállnak, az egész nép felkel Castro ellen. Az atomenergia bizottság bölcsei is bölcsebbek lehettek a bombatechnikában, mint a jóslásban, amikor tagadták, hogy a robbantásoknak súlyos egészségügyi következményei lesznek. És mivel “a kívánság a gondolat apja”, úgy látszik nem fogadták meg a computerek felvilágosítását, amikor kiszámították, hogy De Gaulle nem tudja felépíteni a francia atomfegyvernemet. De “peccatur intra et extra”, kivül- belül hibáznak, a másik oldalon is sok olyat mondtak, ami alkalmas volt a csodavárók hitét a jóslásokban csökkenteni. De ezeken a kezdeti nehézségeken ma már túl vagyunk és szerencsénkre ma a ‘‘honvédelmi” miniszteri székben (ahonnan a hont védi Kongóban, Dominikában, Panamában, Vietnamban és még sok más az U.S.-el határos országban) ma olyanvalaki ül, aki tévedhetetlenebb mint — a zsinat után — a pápa. Olyan, akinek a feje enciklopédia és computer is egyben. Ha ő valamit kiszámított — mint pl. 1963-ban, hogy a következő évben megkezdődik az U.S. csapatok kivonása Vietnamból — arra mérget lehet venni. Némelyek meg is tették, sőt fel is gyújtották magukat, annyira bevált a jóslat. Ez nem terjedt ki olyan részletre, hogyan vonják ki a csapatokat, hordágyon vagy hamvvederben — de a kivonás folyik. Még nagyobb szerencsénkre olyan valaki ül az elnöki székben, aki választási beszédeiben megjósolta, hogy békére fog törekedni Ázsiában és — ismervén a roppant veszélyeket — nem fogják a háborút “escalálni”, kiterjeszteni. Ez is bevált, hiszen az U.S. nem is visel háborút Délkelet-Ázsiában, nem is üzent hadat, csupán tanácsokat ad vietnami szövetségeseinek, leckéket a “lázadóknak” és az észak-vietnamiaknak, mert nem viselkedtek jól. Látni tehát, hogy a bizalom helyreállt, ha nem is a kissé tudománytalan jóslásokban, hanem felelős férfiak tudományos következtetéseiben és a közönségnek minden oka megvan rá, hogy bizalommal és tisztelettel hallgassa a haza bölcseinek olim- posi nyilatkozatait újév napján. Sőt ez kötelessége is, mert ha a régi német mondás szerint “a polgár első kötelessége az engedelmesség” volt, ma az első állampolgári és hazafias kötelesség a hit, pontosabban a hiszékenység. Ahogy a régi latin közmondás tartotta: credo quia absurdum. Elhiszem, mert megérteni úgysem lehet. Tenyérjós Kíméletlenül értesítik az elesettele hozzátartozóit Egy anya megmondta a magáét Johnsonnak A vietnami háborúban elesett katonák hozzátartozóinak elég rettenetes csapás már maga a gyász- hir tudomásul vétele. A fájdalmat még megsokszorozza és betetőzi a halál körülményeinek leírása, amelyet az első értesítésben mindjárt részleteznek. Legtöbbször sürgönykihordók, de sok esetben taxisofőrök kézbesítik ki a gyászjelentő táviratot, akik közönyösen tesznek eleget kötelességüknek és a hozzátartozókat lesújtott állapotukban egyedül hagyják. Ilyen megrázkódtatás érte a Glen Davis családot Barberton, O.-ban, amikor egy taxisofőr becsengetett és kezükbe nyomta a lesújtó hirt tartalmazó táviratot: “... fájdalommal értesítjük, hogy fiuk, Private First Class Gene T. Davis Vietnamban, november 9-én, ellenséges akció következtében meghalt. Mialatt őrszolgálatot teljesített, nyaka tövében és oldalában golyó találta el... ” A fiatal katona édesanyja, Mrs. Davis fájdalmában elkeseredett levelet irt Johnson elnökhöz, amely részben igy szólt: “Van sok más olyan jó fiú, mint az én fiam volt, de azt mondhatom, nála különb egy sem született ... Tudom, önnek ez nem jelent semmit, mert azt is helyénvalónak tartja, hogy a kutyát a fülénél fogva vegyék fel — az országot is olyan módon vezeti. “A fiukat is fülüknél fogva szállítja Vietnamba,'-----------------------------------------------------------ott ledobja őket avval, hogy ‘Harcoljatok a meg- gebedésig!’ “Tudom, hogy önnek csak leányai vannak, de fogadni mernék, hogy ha Luci férjhez megy, a férjének nem kell majd a sárban feküdnie, amig a hangyák föleszik, mint az én fiamat és a többieket.” A levelet Mrs. Davis férje és leánya is aláírta. Az orvosok utazhatnak Kínába A State Department utasítást adott ki, amely orvosok és egészségügyi tudósok számára megszünteti az utazási tilalmat Kínába, Kubába, Albániába, Észak-Koreába és Észak-Vietnamba. A U.S. kormány 14 évvel ezelőtt vezette be a tilalmat Kínával szemben és később a többi négy országra is kiterjesztette. Hivatalos körökben annak a reménynek adtak kifejezést, hogy az orvostudósok szabad látogatása utat nyithat más tudományos téren való együttműködésnek is. Az utazási tilalom beszüntetésére a mozgató erő dr. Paul Dudley White bostoni orvos, Eisenhower volt elnök szivspecialistája. Dr. Dudley-nak kiterjedt kapcsolatai vannak a szocialista országok orvosaival, az International Cardiological Society révén. Személyes levelet irt Dean Rusk külügyminiszterhez, amelyben kifejtette: “Mi orvosok, úgy találtuk az utóbbi tiz év folyamán és ezt a kelet-európai kommunista országokban élő orvostudós barátainkkal való összeköttetéseink is alátámasztották, hogy ez a megközelítés nagyon értékes a békés együttműködésre alapozott program megvalósításában és továbbfejlesztésében.” Fanfani olasz külügyminiszter lemondott Amintore Fanfani, Olaszország külügyminisztere jóbarátja, La Pira professzor olasz és külföldi politikusokra mondott “igazságtalan és valótlan” megjegyzései miatt lemondott hivataláról. La Pira professzor egyike annak a két olasz profesz- szornak, akik nemrég Észak-Vietnamban Ho Chi Minh miniszterelnökkel beszéltek és akik állítólagos békeüzenetet továbbítottak Mr. Fanfani által az amerikai kormányhoz. A lemondó levélben Mr. Fanfani hivatkozott arra a beszélgetésre, amelyet La Pira professzor a külügyminiszter lakásán a Borghese folyóirat szerkesztőjével folytatott. Fanfani feleségének a kezdeményezésére. A Borghese leközölte a beszélgetést és eszerint a professzor mély tiszteletet fejezett ki De Gaulle elnök iránt, kedvezőtlen véleményt mondott Moro miniszterelnökről és Nenni alelnökről, Dean Rusk külügyminiszterről pedig úgy nyilatkozott, mint aki “semmit sem tud és semmit sem ért meg.” Állítólag Mussoliniról is bizonyos hódolattal emlékezett meg. A Borghese szerint a professzor úgy vélekedett, hogy az ateizmus és a kommunizmus nem jelent többé veszélyt a világnak, Kina pedig túlságosan elfoglalt saját gazdasági szükségleteinek kielégítésével ahhoz, hogy veszélyt jelentsen. Ennélfogva, folytatta a Borghese interjúja, nagyon fontos, hogy béke legyen Vietnamban. A professzor, a lap szerint azt is mondotta, hogy Johnson elnök közép- utón van, de be kell adnia a derekát, mert még a nagy iparmágnások is a béke irányába nyomják és Amerika agresszív szelleme hanyatlóban van. Fanfani külügyminisztert rendkívül kínos és lehetetlen helyzetbe hozta feleségének és jóbarátjának tapintatlansága diplomáciai ügyekben. Moro elnök először kérte, hogy vonja vissza a lemondást és bizalmát fejezte ki a külügyminiszter iránt, de miután Mr. Fanfani nem változtatta meg elhatározását, az elnök elfogadta a lemondást.-y A/V\eRIKAI ^ w //fcLqrifczr' C5X& Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879 to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre §10.000, félévre §5.50. Minden más külföldi ország- be egy évre 12 dollár, félévre §6.50. A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE!
