Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-03-31 / 13. szám
8 AMERIKAI MAGYAR $JÓ — HUNGARIAN WORD Tfejw'sday, Mafch 31, Hogy ne károsuljon a Népi Magyarország BROOKLYN, N. Y. — Hosszabb ideje és egyre növekvő csodálkozással figyelem az ’56-os ameri- kások szinte divatszerüen felkapott hazalátogatási “mozgalmát”. Miután ezek közül igen sokat ismerek és határozottan tudom, hogy érzéseik, sőt minden megnyilvánulásuk a múltban is és a jelenben is a legellenségesebb az otthoni rendszerrel szemben, felmerült bennem a kérdés, hogy mégis miért látogatnak haza, sőt egyesek miért is ismétlik meg ezidén a látogatást? Jóhiszemű ember vagyok és sokáig magam is azt hittem, hogy valahol mélyen a szivükben feltámadt egy nemesebb hang, még talán meg is bánták azt a sok rágalmat és gyalázatot, amit szülőföldjük felé acsarkodva köpködtek. Nos e napokban rá kellett jönnöm, hogy kutyából nem lesz szalonna! Találkoztam jónéhány otthonjárt ’56-ossal. Véleményük változatlanul ugyan az, mondhatom nem is vélemény, hanem rosszindulatú elfogult rágalom. A titkot azonban egy hencegő gépkocsival látogató fiatalember árulta el, aki az elmúlt évben Bécsben bérelt gépkocsival érkezett Budapestre. Elmondta, hogy nemcsak pesti, de bécsi, párizsi költségeit is fedezte a Pestre csempészett dolgok eladásából. Természetesen a becsempészett dolgok értékesítésével szervezett gange-ok foglalkoznak, legtöbb esetben otthoni fiatalok. Az ilyen látogatók tehát nem csupán anyagi, hanem felmérhetetlen morális károkat is okoznak. Persze nem azt akarom mondani, hogy mindegyik hazalátogató csempész, igen sok van, akit a kíváncsiság a régi hazához való ragaszkodás visz haza, de sajnos szép számmal vannak az előbbiek is. Tisztában vagyok azzal, hogy az idegenforgalom gazdaságilag és politikailag is fontos érdeke a népgazdaságnak. Az idegenforgalom emelésének egyik fontos tényezője a bürokráciamentes és udvarias, figyelmes vámkezelés. A kérdés csupán az, hogy a figyelmesség egyenlő-e a lazasággal, felületességgel?! Ronthat-e az idegenforgalomnak, ha a vámrendelkezéseket, szabályokat továbbra is a legnagyobb udvariassággal, de ugyanakkor a legnagyobb határozottsággal és szigorral betartják? A komoly jóhiszemű hazalátogatók vagy idegen látogatók ezt semmiesetre sem fogják rossznéven venni, hiszen ez nemzetközi jogszokás, viszont néhány csempész hazalátogatásának elmaradása, káros propagandájuk és még károsabb befolyásuk kikapcsolása, semmiesetre se fogja az idegenforgal mat tönkretenni, vagy lerontani. Már-már szinte nevetséges, hogy rosszindulatú vagy profitálni kívánó eleinek európai látogatásait a magyar népgazdaság finanszírozza! Remélem, hogy az otthoniak-is elgondolkoznak az elmondottakon. Z. S. Sietek kovács Erzsi segítségére WALLACEBURG, Ont. — Tudom, hogy milyen fájdalmas a köröm alatt még egy láthatatlan szálka is. Gyermekkoromban én is próbáltam, amikor egy petrence hordó rúd, mellyel a szénát hordják össze, meg volt repedve, én a kezemet végigcsusz- tattam rajta és a kiálló szálka mint egy gyufaszál a hüvelykujjam alá ment, nem is a végéről, hanem az oldaláról, a köröm alá és eltört. Kegyetlenül fájt, szaladtam haza ordítva. Nagyanyám kérdezte, hogy miért'ordítok, de látta, hogy baj van. összeszaladtak a szomszédasszonyok köztük egy férfi is, aki azután hozott egy csipeszfélét, az asszonyok lefogtak, úgyhogy mozdulni sem tudtam, de ordítani sem, mert a számat is befogták. Az a kegyetlen Pista bácsi pedig kihúzta a szálkát. Azután megindult a tanácskozás és amit Kovács Erzsinek ajánlottak, azt mind említették. Közben megérkezett nagyanyám legidősebb testvére, Terka néni, aki a faluban a legelismertebb gyógyító asszony volt. Rögtön jó meleg ecetes vizet készített, abban kiáztatta az ujjamat, azután valaki rozskenyeret hozott, két asszony hozzáfogott a kenyér vágásához, úgyhogy olyan volt, mint sütés előtt a kovász. Azután labdát csinált belőle, rányomta az ujjamra és bekötözte. “Az ujjadat mindig feltartsd”, mondta. Egy fél óra múlva már nem is fájt olyan nagyon. Terka néném kezelte, amig be nem gyógyult. De azért nem muszáj ezt a tanácsot betartani Kovács Erzsinek, mert mire ez hozzá eljut, akkorra már bizonyára nem is fáj az ujja. De ha még fájna, próbálja meg ezt is. Gondolom, hogy nem nagyon fájhat, mert akkor nem tudna Írni. Mindegy, én szeretem a rovatát olvasni. L. F. Kovács Angol lapot nyomjunk? BETHLEHEM, Pa. — Kérdéssel fordulok önökhöz: nem lehetne-e próbára egy pár angol lapot nyomtatni ugyanolyan formában, mint amilyen a Magyar Szó és kiküldeni az olvasókhoz? Megjegyzem, hogy az én fiam és vöm is szívesen olvasna ilyen lapot, mert ők nem tudnak magyarul olvasni, sem a többi fiatal, akiket pedig érdekelne, hogy mit ir a mi lapunk? Talán sikerülne sok olvasót rávenni, hogy adjon gyermekeinek, unokáinak egy ilyen lapot a kezébe. A. Remenar SZERK. MEGJEGYZÉS: Érdekes kérdést vet fel a fenti levél Írója és kiváncsiak vagyunk, hogy olvasóink mit szóinak ehhez a kérdéshez? Támogatják lapunkat PENNSYLVANIA. — Én is kaptam egy gyűjtő- ivet lapunk támogatásának előmozdítására. Nagyon szeretném ezt a kezembe venni és körülmenni a magyar testvérek között, mint a múltban is tettem. Sajnos azonban ahol most lakom, nincs erre lehetőség, nincs kihez menni. így tehetségem szerint a magam és egy barátnőm részéről küldök néhány dollárt. Ugyanakkor nem mulaszthatom el megjegyezni, hogy milyen jó érzést vált ki belőlem, amikor olvasom lapunkban egyes lapolvasók leveleit, hogy milyen megértéssel és odaadással vannak a Magyar Szó iránt. Ez nagyon szép dolog. Mary Nyegre CK5 PHILADELPHIA, Pa. — Megkaptam levelüket melyben kérik, hogy szerezzünk uj előfizetőt és gyüjtsünk a lap támogatására. Sajnos uj előfizetőt eddig még nem tudtam szerezni, de meglátogattam egy pár régi munkástársat és munkástársnőt és egy pár dollárt összeadtunk a lap javára, hogy Philadelphia se maradjon le a kvótáról. Itt küldöm gyűjtésem eredményét 45 dollárt a lap javára. S egyben kérem, tudassanak, kiknek jár itt a lap, mert a nyár folyamán többször alkalmam lesz felkeresni az embereket, a lapunk érdekében. D. Rosentlv.l TRENTON, N. J. — Küldünk 5 -dollár támogatást lapunknak fenntartására és megjelenésére, mert nem akarom, hogy ő hagyjon itt engem, inkább én megyek előbb és hagyom itt őt. Kívánom, hogy a mi lapunk legalább a 75 éves jubileumát is megünnepelhesse. Papp Mihály és neje 50 éve olvasói a Magyar Szónak HAMILTON, Ont. — Hálásan köszönjük a szerkesztőségnek, hogy voltak olyan kedvesek és megküldték a naptárt, amit nagyon szeretünk olvasni. Kitűnő, már régen olvastunk ilyen tanulságos, jó írásokat. Sörösi Steve és neje Szép márciusi ünnepély Kanadában ST. CATHARINES, Ont. — Láttam egy szép cikket a lap márc. 17-i számában, “1848, TE CSIL- ‘LAG” címen, melyben van egy kivonat, aláírva Vajda János, Petőfi Napja. Irataim között keresgélve megtaláltam azt a cikket, melynek cime: Petőfi Sándor Napja, Illyés Gyulától. A gyönyörű cikkek hatása alatt elhatároztam, hogy az itt lakó hazátlan, de nem bitang magyarok márc. 15 -i ünnepléséről beszámoljak, melyet márc. 13-án rendeztek le. Meghívókat küldtek ki a szomszédos városokba, mint Welland, Niagara Falls, meg is jöttek szép számmal a vendégek, úgyhogy többen voltak, mint a helybeliek. Szép program volt, zeneszámok, szavalatok, ünnepi beszéd, énekszóló, stb. Derék asszonyaink a magyar szakácsmüvészet remekeivel gazdagították az ünnepélyt, csillapították az éhséget és szomjúságot. A program keretében Forrai József honfitársunk tiltakozó szöveget olvasott fel, melyet fogadott hazánk miniszterelnökének továbbított a rendezőség. Tiltakoztunk a vietnami és mindenféle há borusdik ellen. Belépődíjat nem szedett a bizottság, önkéntes adományok voltak, melyekből 36 dollár jött össze, mely a béke világkongresszus címére lett elküldve. Kovács János Osodálattal olvasom... Az alábbi levelet egy Magyarországon élő asz- szony küldte Schubert József, Elsinore, Cal.-i olvasónknak. BONYHÁD. — A lapot rendszeresen kapom, fogadják érte hálás köszönetemet. Nagyon sok jó olvasnivaló van benne. Szinte csodálattal olvasom az amerikai haladó szellemű nép bátor kiállását a viet nami háború ellen. Reméljük, hogy a józan ész fog felülkerekedni és elmúlik a veszély, ami a világbékét fenyegeti. Az ön cikkeit is szívesen olvasom a többiek között és kívánom, hogy még hosszú évekig írjon jó egészségben és békében az Amerikai Magyar Szó olvasóinak örömére. Fiunk 25 éves, jelenleg vőlegény, Pesten dolgozik, mint technikus és másodéves főiskolai hallgató a levelező tagozaton. A leányomat is felvették a Közgazdasági Egyetemre, tanárnő lesz. Közben egy gyárban dolgozik, mint könyvelő, örülök, hogy gyerekeink többre vitték, mint én és a férjem, akik csak 6 elemivel dicsekedhetünk. Szégyellem is sokszor miatta magamat, pedig nem az én hibám, hogy nem tudtam többre vinni. Liling Miksáné KEREK ASZTAL | _ AMI semmi esetre sem az Emigráns magyar politikusok "kerek asz- c tál" konferenciát rendeztek a Carnegie-alap 5 házában, hogy megvitassák ez év politikájá- 5 nak várható alakulását. Bár az ilyen témának S az a veszélye, hogy egyes résztvevők felelőt- § len jóslásokba bocsátkoznak, azt jósolván per- c sze, aminek megvalósulását szeretnék, mégis 2 érdekelt, mit mondanak a különböző pártáilá- 5 su és világnézetű vitázók — hiszen a "kerek- 5 asztal" azt jelenti, hogy különféle, egymással S sokszor ellentétes nézetek szembehelyezésé< vei igyekeznek tisztázni a problémákat. De I sajnos, csalódtam. Vita ugyanis nem volt ott. A résztvevők 1 előre megírták mondanivalójukat és azt fel- S olvasták. Unalmas volt, nem olyan, mint a 5 gyakran érdekes és izgató amerikai viták, rá- | dión, televízión, előadó termekben. Mégis, < némi érdekességet bele lehetett volna vinni | igy is,ha valóban hallani lehetett volna a kü- S lönböző nézeteket. Sajnos, az amerikai ma- 5 gyár sajtó nem mutatja a valóságot: hogy 2 széles magyar tömegek máskép gondotkoz- 2 nak, máskép látják a dolgokat, mint ahogyan j> ők, a szélső sovinizmus, jingcizmus, vörösfa- 5 lás torzító szemüvegén keresztül. Hogy sok 5 tízezer magyar járt már otthon, akiknek egé- 2 szén más a véleményük a magyar ügyről, <[ mint az itteni magyar újságoknak — a mi 5 lapunk kivételével — és mint Fábián Bélá- ! S nak. Pedig elsősorban a magyar ügyről olvas- j ji tak fel a Carnegie-teremben; igy indokolt lett j 5 volna, ha van köztük valaki, aki 1956 után ' c már járt Magyarországon. A felolvasók közt < ![ ilyen nem volt — és abban is hasonlítottak ( | egymáshoz, hogy mind a Szabad Európa rá- ] § diónak, vagy valamely fiókintézménynek dől- ] | goztak, illetve a legutóbbi időkig dolgoztak, j 2 Igy hát nem lehetett kerek-asztal — nem is < | volt, hosszú asztalnál ültek és amit mondtak j > — a volt ébredő vezértől a volt parasztvezér- J » ig, abban nem sok eltérés volt. A kerekasztal J I 360 fokából nem volt ott képviselve csak J [ legfeljebb 36 fok. Holott ma már a kongresz- t j szusi bizottságok előtt is sok mindent elmon- < J danak, aminek hallatára a konzervatívok és J > a reakciósok pár évvel ezelőtt ijedtükben még j » keresztet vetettek volna. j j Égető, szükség volna már a magyar emig- » [ ráció felvilágosítása céljából is kerekasztal < J konferenciára — ami valóban az, nemcsak a , > nevében. j Egy a közönségből J ^«W^WWWWWWWMWAW/WWWVWWWWVA. Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával.
