Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-03-31 / 13. szám

Thursday, March 31, 1«6€ AMEJUKAI MAGYAR Sid — HMNOARÍAN WOKD E. H. Neuwald: Kovács Pál "56-os menekült” a lelkiismeretét nyugtatja ni. (Befejező közlemény) Kovács Pál, “56-os menekült” látogatóm Bolya Zoltán nevét egy másik ’56-ossal együtt említette, kettőt azok közül, akik az un. Szabadságharcos Szövetség intézőbizottságának szeptember 30-iki rendkívüli gyűlésén a szélső jobboldali uszítok leg­hangosabb szóvivői voltak. Bolyáról én semmit nem tudtam addig, amig Kovács nem tartotta szükségesnek, hogy vele kapcsolatban is elmond­jon egy és mást. 'Csak ekkor tudtam meg, hogy Bolya Zoltánnak (Kovács Pál szerint) megállapodása vagy szerződé­se volt (és talán még van) Uj-Magyarország szer­veivel, amelynek értelmében ő “manageli” a Magyarországból vendégszereplésre érkező szülé­szeket, színésznőket. Kovács Pál “érdekesnek” ta­lálta (engem inkább megdöbbentett), hogy éppen az az ’56-os volt az ismertetett határozatok elfoga­dásának legharciasabb támogatója, aki valami for­mában üzleti összeköttetésben áll, vagy állt Uj- Magyarország szerveivel. De ezen kívül is volt Kovács Pálnak mondaniva­lója Bolya Zoltán “managerrel” kapcsolatban... Elmondta, hogy Latabár Kálmán, los-angelesi elő­adása alkalmával, a színpadról szerette volna a ma­gyar nép üdvözletét tolmácsolni a megjelenteknek és rajtuk keresztül a kaliforniai magyarságnak — Kovács megismételte: NEM a magyar kormány, hanem a MAGYAR NÉP üdvözletét —, de erre nem került sor, mert Bolya Zoltán “manager” egyszerűen nem engedte, hogy Latabár az össze- gyülteknek tolmácsolja a MAGYAR NÉP üdvözle­tét! Kovács Pál közben előkereste a Californiai Ma­gyarság 1965. november 19-iki példányát és elém tette annak negyedik oldalát, amelyen a követke­ző levélnek a szövegét olvastam: Latabár Kálmán The Buckingham 101 W. 57th Street New York 19, N. Y. 1965. nov. 11. Kedves Zoltán Barátom! Nagy szeretettel gondolok rád és a kedves los- angelesi közönségre. Bízom a Jó Istenben, hogy amennyiben egészségem engedi, a jövő évben mégegyszer ellátogatok hozzátok. Most pedig egy kéréssel fordulok hozzád ked­ves Zoltán. Légy szives az újságodon keresztül az én drága los-angelesi közönségemnek tudo­mására hozni, hogy nevemet a “Californiai Ma­gyar Operettszinház” szinlapján a tudtom és be­leegyezésem nélkül használták fel. Az előadás létrehozatalában én közre nem működtem, sőt erről tudomásom sem volt. Ne haragudj, hogy erre kérlek, de nem sze­retném, ha ezzel a félreérthető szinlappal meg­tévesztenék a színházi közönséget. Innen az esős és hideg New Yorkból vissza vá­gyunk a napsugaras Californiába és állandóan az ott eltöltött kellemes napokra gondolunk. Szívességedet köszönve szeretettel köszönte­lek Latabár Kálmán Amikor végeztem a levél elolvasásával. Kovács ezt a kérdést intézte hozzám: “Kérdem Önt, Mr. Neuwald. Sabados Zoltán, aki a Magyarország el­leni gyűlöletet állandóan szítja, megérdemel ilyen intim levelet egy magyarországi vendégszereplő színésztől?” Nem hiszem, hogy Kovács választ várt tőlem, azért kérdését válasz nélkül hagytam és a válasz­adást az olvasóra bizom —, ha kedve van hozzá. Közben arra gondoltam, de Kovácsot nem kérdez­tem, hoey vajon Latabár tudott-e arról, hogy Los Angelesben van “A TÉNY” haladó szellemű havi újság, amely immár 19-ik éve igyekszik ellensú­lyozni és cáfolni az Uj-Magyarország ellen folyta­tott rágalomhadjáratot, amelyben az ő “kedves ba­rátja”, Sabados Zoltán vezető szerepet játszik? CNK? Kovács Pál a Bólya-Latabár ügy ismertetése után, egy csomó amerikai magyar újságot és a Münchenben megjelenő “Nemzetőr” példányait vette elő. A “Magyar Élet Californiában” 1965. november-decemberi számában a következő cikkek re hívta fel a figyelmemet: A második oldalon “MHBK Vezetője, Észak- Amerikai helyettese KIVONAT az USA főcsoport 5. sz. körleveléből (Godányi Ernő főcsoport veze­tő)” terjedelmes címmel, “Kedves Bajtársaim” megszólítással közli, hogy “FRAKNÓI nevű buda­pesti kiküldött Magyarországon kiadott magyar és angol nyelvű könyvek bemutatására Cleveíandba érkezett. . . Könyvkiállitásra került sor a Public Library központi épületében.” Ezt az Amerikát és a világ biztonságát veszélyez­tető háborús lépést súlyosbította az a körülmény, hogy “a budapesti kiküldött más városokban is ké­szül kiállítást nyitni (Detroit, Los Angeles, New York biztos).” A Magyarországról importált veszély elkerülésé­re a “Kivonat” a bajtársakat “a kommunista go­lyótól megölt Kennedy elnök UN-ben elmondott beszédére” való hivatkozással arra szólítja fel, hogy a Magyarországon “gyönyörű nyomással és szép külsővel” kiadott könyvek kiállítását “lehe­tőleg meg kell akadályozni”, hogy igy a bevándo­roltak és menekültek “védjük befogadó hazánk szabadságát, miként fiaink Vietnamban ugyanezt teszik.” Kovács Pál “56-os menekült” rögtön felhívta figyelmemet arra, hogy ez a náci-nyilas könyvelle­nes propaganda abban a kiadványban jelent meg, amelyet Kecskeméthy László tiszteletes és Orosz László közös erővel szerkesztenek. Valóban figye­lemre méltó e szentéletü szerkesztők nagyszerű teljesítménye a magyar könyvek elleni hadjárat­ban. Ismerjük el, hogy Kennedy emlékének ily szégyenteljes és gyáva felhasználása és ilyen kul- tura-ellenes hadjárat veszélytelenebb, mint azok­nak a papoknak az önfeláldozó szereplése, akik a déli államokban épségük és életük kockáztatásával tüntetnek a négerek szabadságjogi követelése mel­lett. És ismerjük el, hogy gyáván meghúzódni könyv-ellenes uszítás mögött veszélytelenebb, mint tiltakozni a vietnami piszkos háború ellen, amint azt becsületes, gerinces lelkészek teszik írásban, szóban, utcai tüntetésekben. Ugyanennek a kiadványnak a 3-ik oldalán az AMSz Délkaliforniai Osztálya intéz “felszólítást” a magyar kormányhoz, amelyben megszabja, hogy kik “eltávolitandók”, mely törvények “visszavo- nandók”, mi az, amin “a magyar nép vezetőinek kell lenniök”, mit kell “visszaállítani”, mi “legyen a bányászé és mi a gyári munkásé” — csak egyet felejt ki: hogy mi az, amit a magyar nép vezetői­nek jóizü kacagással kell fogadni és a papírkosárba dobni, mint külföldről jövő, arcátlan beavatkozást egy ország belügyeibe. . . Ezt a humoros “felszólítást” az az AMSz intézte a magyar kormányhoz, amelynek tagjai “Cleve- landban az alapszabályok közé iktatták a kizáró feltételt, mely szerint nem lehet vezetőségi tag olyan személy, aki a magyarországi kormánnyal közvetve, vagy közvetlenül bárminemű kapcsola­tot tart fenn. Ezzel lecsökkentették az AMSz üzleti szellemmel való megfertőzésének lehetőségét...” Kedves olvasó, vedd elő lapunk múlt heti szá­mát, amelyben ennek a sorozatnak a II. cikke je­lent meg és olvasd el mégegyszer, hogy ugyanez az AMSz “örömmel értesíti kedves tagjait, hogy Magyarországon gyönyörű junius és julius hóna­pok folyamán társasutazást rendez...” így, ebből a rossz magyar fogalmazásból láthatod, hogy a kormányozható erkölcs alapján az AMSz igenis megadja önmagának “az üzleti szellemmel való megfertőzés flagráns lehetőségét.” A “Nemzetőr” 1965 november havi számának 12-ik oldalán a nyilas kiadvány szerkesztője, bizo­nyos Kecskési-Tollas Tibor igyekszik önmagát tisz­tázni “a magyarországi izraeliták lapjában, az ‘Uj Éiet’-ben” megjelent vádakkal szemben, ame­lyek szerint ő, a Kecskési, úgyis, mint Tollas és Tibor “1944 májusában a beregszászi gettó pa­rancsnokaként kegyetlenkedett az üldözöttekkel." Továbbá ama vád ellen, hogy ő, a “Kecskési-Tol­las Tibor egységével átállt az oroszokhoz.” A cikk különösen fájlalja, hogy “az Angliában kiadott, de Münchenben szerkesztett szélsőjobboldali ‘Hídfő’ . . .a tendenciózus rágalmakat átvette.” És továb­bá azt is fájlalja, hogy ez összhangban áll "azzal az emigrációs csoporttal, amely az utóbbi időben hol nyíltan, hol burkoltan a hazai rendszerrel való megalkuvást hirdeti." Kovács Pál ezekre azért tartotta fontosnak fel- | hívni a figyelmemet, hogy bizonyítsa: nem ő az egyedüli, aki a hazai rendszerrel való megértésnek a hive és nem ő az egyedüli, aki városunkban és másutt azt reméli, hogy előbb-utóbb sikerül józan­ságra ébreszteni az ’56-osok többségét. . . A következő kiadvány, amelyet Kovács a kezem­be helyezett, a “Testvériség”, az Amerikai Magyar Református Egyesület Hivatalos Lapjának 1966. januári zsáma volt, amelyben egy másik “szentéle­tü” lelkész, dr. Béky Zoltán irt-uszító cikket arról, hogy "a vasfüggöny mögött, Erdélyben, a Felvidé­ken, Délvidéken pusztul és halálra van ítélve a faj­tánk." Biztosítottam látogatómat, hogy dr. Béky püspök ur és az ő paphoz méltatlan viselkedése évtizedek óta ismert az amerikai magyarok ezrei előtt, akik mind tudják, hogy amikor a magyar fiatalság százezreit “pusztulásra és halálra Ítélve” kergették a Horthyval szövetkezett nyilas brigan- tik az orosz frontra—, akkor az ellen a ‘szentéletü’ Béky püspöknek egyetlen egy halk szava sem volt MOST félti (?) a fajtánk életét, amikor soha job­ban nem élt a magyar nép, mint az utolsó 20 év­ben a felszabadulás óta! Hogy a kép teljes legyen, Kovács a kezembe ad­ta a Katolikus Magyarok Vasárnapja egyik számát, bizonyságául annak, hogy “Amerika egyetlen ka­tolikus magyar lapja” sem marad el uszításban, rá­galmazásban a református lelkészek által szerkesz­tett kiadványok mögött. És végül, Kovács újra elővette a Californiai Ma­gyarságnak azt a számát, amely az un. Szabadság- harcos Szövetség ismertetett “Nyilatkozatát” kö­zölte. Ennek a számnak (1965. október 22) a 3-ik oldalán valami Taylor nevű “amerikai publiciszta szókimondó tekintélye (!) Budapestről visszajövet a szabadságharc magyarországi földalatti vezérka­rának az üzenetét továbbította.” Az állítólagos “üzenet” elolvasása után megkérdeztem Kovácsot: mi a véleménye erről? Valószínűnek tartja-e. hogy ilyen “vezérkar” működik Budapesten? Kovács le­nézően intett: ___ “Ugyan kérem! Magyarországon lehet egy ma­roknyi szédült ember, köztük esetleg néhány haza­tért ’56-os is, akik még mindig remélik, hogy meg­szervezhetnek egy második ellenforradalmat, (igy mondta: ELLENFORRADALMAT), de ‘vezérkar­ról’ és számottevő földalatti mozgalomról szó sem lehet, mert hiszen a mai rendszer megadott min­dent, amit ’56-ban kivívni reméltünk. Taylor ko­molytalan szenzációhajhászását Sabados boldogan vette át. hogy ezzel is mutassa nekünk, hogy ő mi­lyen hűséges kiszolgálója a szélsőjobboldali nyilas csoportnak.” (Ezt Kovács jóval azelőtt mondta személyesen, mielőtt a “Nemzeti magyarok, FEGYVERRE!” c. cikkem olvasása után telefonon jelentkezett és kér désemre megmondta a véleményét azokról, akik “dollárok ellenében és ellenforradalmi tevékeny­ségekre kiíanitva szívesen mennének haza hogy ártsanak Uj-Magyarországnak...” Lásd az előző számban megjelent II. cikket.) A pikantéria kedvéért megjegyzem, hogy a “ko­molytalan szenzációhajhászást” Sabados, vagy va­lamelyik tintakulija kommentárral látta el és el­itélte azokat, akik “. . baksisért, szórakoztatásért és mulatósért tettekkel hajlandók voltak és haj­landók ma is üzletelni és a Kádár, most Kállai kormányzattal...” (A rossz magyarság Sabadosé, mint rendesen.) EZT irta Sabados, akinek bájos neje, Sabados Zoltánná tulajdonosa a “Hungarian Music & Gift (Folytatás a 16-ik oldalon) HA MIAMIBA JÖN NYARALNI, keresse fel a felagyar Amerikai Kultur Klubot 3901 N. W. Second Avenue Az egész ország magyarságának találkozó helye Kitűnő magyar konyha • Minden vasárnap előadások. • Cigányzene, tánc! Nyitva kedd, csütörtök, szombat és vasárnap Telefon: PL 1-9453

Next

/
Thumbnails
Contents