Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-03-31 / 13. szám
Thursday, March 31, 1«6€ AMEJUKAI MAGYAR Sid — HMNOARÍAN WOKD E. H. Neuwald: Kovács Pál "56-os menekült” a lelkiismeretét nyugtatja ni. (Befejező közlemény) Kovács Pál, “56-os menekült” látogatóm Bolya Zoltán nevét egy másik ’56-ossal együtt említette, kettőt azok közül, akik az un. Szabadságharcos Szövetség intézőbizottságának szeptember 30-iki rendkívüli gyűlésén a szélső jobboldali uszítok leghangosabb szóvivői voltak. Bolyáról én semmit nem tudtam addig, amig Kovács nem tartotta szükségesnek, hogy vele kapcsolatban is elmondjon egy és mást. 'Csak ekkor tudtam meg, hogy Bolya Zoltánnak (Kovács Pál szerint) megállapodása vagy szerződése volt (és talán még van) Uj-Magyarország szerveivel, amelynek értelmében ő “manageli” a Magyarországból vendégszereplésre érkező szülészeket, színésznőket. Kovács Pál “érdekesnek” találta (engem inkább megdöbbentett), hogy éppen az az ’56-os volt az ismertetett határozatok elfogadásának legharciasabb támogatója, aki valami formában üzleti összeköttetésben áll, vagy állt Uj- Magyarország szerveivel. De ezen kívül is volt Kovács Pálnak mondanivalója Bolya Zoltán “managerrel” kapcsolatban... Elmondta, hogy Latabár Kálmán, los-angelesi előadása alkalmával, a színpadról szerette volna a magyar nép üdvözletét tolmácsolni a megjelenteknek és rajtuk keresztül a kaliforniai magyarságnak — Kovács megismételte: NEM a magyar kormány, hanem a MAGYAR NÉP üdvözletét —, de erre nem került sor, mert Bolya Zoltán “manager” egyszerűen nem engedte, hogy Latabár az össze- gyülteknek tolmácsolja a MAGYAR NÉP üdvözletét! Kovács Pál közben előkereste a Californiai Magyarság 1965. november 19-iki példányát és elém tette annak negyedik oldalát, amelyen a következő levélnek a szövegét olvastam: Latabár Kálmán The Buckingham 101 W. 57th Street New York 19, N. Y. 1965. nov. 11. Kedves Zoltán Barátom! Nagy szeretettel gondolok rád és a kedves los- angelesi közönségre. Bízom a Jó Istenben, hogy amennyiben egészségem engedi, a jövő évben mégegyszer ellátogatok hozzátok. Most pedig egy kéréssel fordulok hozzád kedves Zoltán. Légy szives az újságodon keresztül az én drága los-angelesi közönségemnek tudomására hozni, hogy nevemet a “Californiai Magyar Operettszinház” szinlapján a tudtom és beleegyezésem nélkül használták fel. Az előadás létrehozatalában én közre nem működtem, sőt erről tudomásom sem volt. Ne haragudj, hogy erre kérlek, de nem szeretném, ha ezzel a félreérthető szinlappal megtévesztenék a színházi közönséget. Innen az esős és hideg New Yorkból vissza vágyunk a napsugaras Californiába és állandóan az ott eltöltött kellemes napokra gondolunk. Szívességedet köszönve szeretettel köszöntelek Latabár Kálmán Amikor végeztem a levél elolvasásával. Kovács ezt a kérdést intézte hozzám: “Kérdem Önt, Mr. Neuwald. Sabados Zoltán, aki a Magyarország elleni gyűlöletet állandóan szítja, megérdemel ilyen intim levelet egy magyarországi vendégszereplő színésztől?” Nem hiszem, hogy Kovács választ várt tőlem, azért kérdését válasz nélkül hagytam és a válaszadást az olvasóra bizom —, ha kedve van hozzá. Közben arra gondoltam, de Kovácsot nem kérdeztem, hoey vajon Latabár tudott-e arról, hogy Los Angelesben van “A TÉNY” haladó szellemű havi újság, amely immár 19-ik éve igyekszik ellensúlyozni és cáfolni az Uj-Magyarország ellen folytatott rágalomhadjáratot, amelyben az ő “kedves barátja”, Sabados Zoltán vezető szerepet játszik? CNK? Kovács Pál a Bólya-Latabár ügy ismertetése után, egy csomó amerikai magyar újságot és a Münchenben megjelenő “Nemzetőr” példányait vette elő. A “Magyar Élet Californiában” 1965. november-decemberi számában a következő cikkek re hívta fel a figyelmemet: A második oldalon “MHBK Vezetője, Észak- Amerikai helyettese KIVONAT az USA főcsoport 5. sz. körleveléből (Godányi Ernő főcsoport vezető)” terjedelmes címmel, “Kedves Bajtársaim” megszólítással közli, hogy “FRAKNÓI nevű budapesti kiküldött Magyarországon kiadott magyar és angol nyelvű könyvek bemutatására Cleveíandba érkezett. . . Könyvkiállitásra került sor a Public Library központi épületében.” Ezt az Amerikát és a világ biztonságát veszélyeztető háborús lépést súlyosbította az a körülmény, hogy “a budapesti kiküldött más városokban is készül kiállítást nyitni (Detroit, Los Angeles, New York biztos).” A Magyarországról importált veszély elkerülésére a “Kivonat” a bajtársakat “a kommunista golyótól megölt Kennedy elnök UN-ben elmondott beszédére” való hivatkozással arra szólítja fel, hogy a Magyarországon “gyönyörű nyomással és szép külsővel” kiadott könyvek kiállítását “lehetőleg meg kell akadályozni”, hogy igy a bevándoroltak és menekültek “védjük befogadó hazánk szabadságát, miként fiaink Vietnamban ugyanezt teszik.” Kovács Pál “56-os menekült” rögtön felhívta figyelmemet arra, hogy ez a náci-nyilas könyvellenes propaganda abban a kiadványban jelent meg, amelyet Kecskeméthy László tiszteletes és Orosz László közös erővel szerkesztenek. Valóban figyelemre méltó e szentéletü szerkesztők nagyszerű teljesítménye a magyar könyvek elleni hadjáratban. Ismerjük el, hogy Kennedy emlékének ily szégyenteljes és gyáva felhasználása és ilyen kul- tura-ellenes hadjárat veszélytelenebb, mint azoknak a papoknak az önfeláldozó szereplése, akik a déli államokban épségük és életük kockáztatásával tüntetnek a négerek szabadságjogi követelése mellett. És ismerjük el, hogy gyáván meghúzódni könyv-ellenes uszítás mögött veszélytelenebb, mint tiltakozni a vietnami piszkos háború ellen, amint azt becsületes, gerinces lelkészek teszik írásban, szóban, utcai tüntetésekben. Ugyanennek a kiadványnak a 3-ik oldalán az AMSz Délkaliforniai Osztálya intéz “felszólítást” a magyar kormányhoz, amelyben megszabja, hogy kik “eltávolitandók”, mely törvények “visszavo- nandók”, mi az, amin “a magyar nép vezetőinek kell lenniök”, mit kell “visszaállítani”, mi “legyen a bányászé és mi a gyári munkásé” — csak egyet felejt ki: hogy mi az, amit a magyar nép vezetőinek jóizü kacagással kell fogadni és a papírkosárba dobni, mint külföldről jövő, arcátlan beavatkozást egy ország belügyeibe. . . Ezt a humoros “felszólítást” az az AMSz intézte a magyar kormányhoz, amelynek tagjai “Cleve- landban az alapszabályok közé iktatták a kizáró feltételt, mely szerint nem lehet vezetőségi tag olyan személy, aki a magyarországi kormánnyal közvetve, vagy közvetlenül bárminemű kapcsolatot tart fenn. Ezzel lecsökkentették az AMSz üzleti szellemmel való megfertőzésének lehetőségét...” Kedves olvasó, vedd elő lapunk múlt heti számát, amelyben ennek a sorozatnak a II. cikke jelent meg és olvasd el mégegyszer, hogy ugyanez az AMSz “örömmel értesíti kedves tagjait, hogy Magyarországon gyönyörű junius és julius hónapok folyamán társasutazást rendez...” így, ebből a rossz magyar fogalmazásból láthatod, hogy a kormányozható erkölcs alapján az AMSz igenis megadja önmagának “az üzleti szellemmel való megfertőzés flagráns lehetőségét.” A “Nemzetőr” 1965 november havi számának 12-ik oldalán a nyilas kiadvány szerkesztője, bizonyos Kecskési-Tollas Tibor igyekszik önmagát tisztázni “a magyarországi izraeliták lapjában, az ‘Uj Éiet’-ben” megjelent vádakkal szemben, amelyek szerint ő, a Kecskési, úgyis, mint Tollas és Tibor “1944 májusában a beregszászi gettó parancsnokaként kegyetlenkedett az üldözöttekkel." Továbbá ama vád ellen, hogy ő, a “Kecskési-Tollas Tibor egységével átállt az oroszokhoz.” A cikk különösen fájlalja, hogy “az Angliában kiadott, de Münchenben szerkesztett szélsőjobboldali ‘Hídfő’ . . .a tendenciózus rágalmakat átvette.” És továbbá azt is fájlalja, hogy ez összhangban áll "azzal az emigrációs csoporttal, amely az utóbbi időben hol nyíltan, hol burkoltan a hazai rendszerrel való megalkuvást hirdeti." Kovács Pál ezekre azért tartotta fontosnak fel- | hívni a figyelmemet, hogy bizonyítsa: nem ő az egyedüli, aki a hazai rendszerrel való megértésnek a hive és nem ő az egyedüli, aki városunkban és másutt azt reméli, hogy előbb-utóbb sikerül józanságra ébreszteni az ’56-osok többségét. . . A következő kiadvány, amelyet Kovács a kezembe helyezett, a “Testvériség”, az Amerikai Magyar Református Egyesület Hivatalos Lapjának 1966. januári zsáma volt, amelyben egy másik “szentéletü” lelkész, dr. Béky Zoltán irt-uszító cikket arról, hogy "a vasfüggöny mögött, Erdélyben, a Felvidéken, Délvidéken pusztul és halálra van ítélve a fajtánk." Biztosítottam látogatómat, hogy dr. Béky püspök ur és az ő paphoz méltatlan viselkedése évtizedek óta ismert az amerikai magyarok ezrei előtt, akik mind tudják, hogy amikor a magyar fiatalság százezreit “pusztulásra és halálra Ítélve” kergették a Horthyval szövetkezett nyilas brigan- tik az orosz frontra—, akkor az ellen a ‘szentéletü’ Béky püspöknek egyetlen egy halk szava sem volt MOST félti (?) a fajtánk életét, amikor soha jobban nem élt a magyar nép, mint az utolsó 20 évben a felszabadulás óta! Hogy a kép teljes legyen, Kovács a kezembe adta a Katolikus Magyarok Vasárnapja egyik számát, bizonyságául annak, hogy “Amerika egyetlen katolikus magyar lapja” sem marad el uszításban, rágalmazásban a református lelkészek által szerkesztett kiadványok mögött. És végül, Kovács újra elővette a Californiai Magyarságnak azt a számát, amely az un. Szabadság- harcos Szövetség ismertetett “Nyilatkozatát” közölte. Ennek a számnak (1965. október 22) a 3-ik oldalán valami Taylor nevű “amerikai publiciszta szókimondó tekintélye (!) Budapestről visszajövet a szabadságharc magyarországi földalatti vezérkarának az üzenetét továbbította.” Az állítólagos “üzenet” elolvasása után megkérdeztem Kovácsot: mi a véleménye erről? Valószínűnek tartja-e. hogy ilyen “vezérkar” működik Budapesten? Kovács lenézően intett: ___ “Ugyan kérem! Magyarországon lehet egy maroknyi szédült ember, köztük esetleg néhány hazatért ’56-os is, akik még mindig remélik, hogy megszervezhetnek egy második ellenforradalmat, (igy mondta: ELLENFORRADALMAT), de ‘vezérkarról’ és számottevő földalatti mozgalomról szó sem lehet, mert hiszen a mai rendszer megadott mindent, amit ’56-ban kivívni reméltünk. Taylor komolytalan szenzációhajhászását Sabados boldogan vette át. hogy ezzel is mutassa nekünk, hogy ő milyen hűséges kiszolgálója a szélsőjobboldali nyilas csoportnak.” (Ezt Kovács jóval azelőtt mondta személyesen, mielőtt a “Nemzeti magyarok, FEGYVERRE!” c. cikkem olvasása után telefonon jelentkezett és kér désemre megmondta a véleményét azokról, akik “dollárok ellenében és ellenforradalmi tevékenységekre kiíanitva szívesen mennének haza hogy ártsanak Uj-Magyarországnak...” Lásd az előző számban megjelent II. cikket.) A pikantéria kedvéért megjegyzem, hogy a “komolytalan szenzációhajhászást” Sabados, vagy valamelyik tintakulija kommentárral látta el és elitélte azokat, akik “. . baksisért, szórakoztatásért és mulatósért tettekkel hajlandók voltak és hajlandók ma is üzletelni és a Kádár, most Kállai kormányzattal...” (A rossz magyarság Sabadosé, mint rendesen.) EZT irta Sabados, akinek bájos neje, Sabados Zoltánná tulajdonosa a “Hungarian Music & Gift (Folytatás a 16-ik oldalon) HA MIAMIBA JÖN NYARALNI, keresse fel a felagyar Amerikai Kultur Klubot 3901 N. W. Second Avenue Az egész ország magyarságának találkozó helye Kitűnő magyar konyha • Minden vasárnap előadások. • Cigányzene, tánc! Nyitva kedd, csütörtök, szombat és vasárnap Telefon: PL 1-9453
