Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-13 / 2. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 13, 1966 Munkás és szakszervezeti hírek TÁRGYALÁST SÜRGETETT E. MAZEY AZ AFL-CIO ORSZÁGOS KONVENCIÓJÁN Emil Mazey, az Auto Workers Union országos pénztáros-titkára a nemrég tartott AFL-CIO konvención ellenezte a Meany és- Reuther által beterjesztett határozati javaslatot, mely a Johnson kor mány vietnami politikáját alátámasztotta és beszédében többek között a következőket mondotta: A demokrácia első próbája nem azt jelenti, hogy tűrj ük oly barátok tüntetését, akik velünk egyetértenek, hanem azt, ha tűrj ük és lehetővé tesszük, hogy azok tüntessenek, akik velünk NEM értenek egyet. Szinte beteg vagyok, ha visszagondolok arra az esetre, amikor pár nap előtt itt a konvención a delegátusok egy része olyan brutális magatartást tanusitott azokkal az egyetemi hallgatókkal szemben, akik ellenvéleményüknek adtak kifejezést Rusk külügyminiszter beszédével kapcsolatban. A munkásmozgalom volt az áldozata, amikor a reakciós elemek megakadályozták, hogy véleményünket hangoztassuk. Még napjainkban is, szervezőink a déli államokban nem oszthatnak ki a munkásoknak röplapokat anélkül, hogy ne molesztálnák őket a vállalat vagy a város rendőrei. Sztrájkoló munkástestvéreink terrorral álltak szemben, mert a munkáltatók nem értettek velük egyet. Úgy hiszem, hogy a munkásmozgalomnak vezető szerepet kell játszania abban a mozgalomban, amely szólás szabadságot biztosit mindenki számára a vietnami és bármely más kérdésben. A magam részéről azok közé az amerikaiak közé tartozom, akik aggódnak az ország jelenlegi vietnami és dominikai politikája miatt. Tudom, hogy az ország külpolitikájának megvitatása a legnehezebb, mégpedig azért, mert ha kritizálod a kormány külpolitikáját, azonnal azzal vádolnak, hogy “nem szállsz szembe a kommunizmussal” és hazaáruló vagy. Nem hiszem, hogy a vietnami helyzet egyszerű probléma. Nem szabad elfelejteni, hogy Vietnam népe ezer esztendőn keresztül a kínaiak elnyomása alatt szenvedett. Utána nyolcvan esztendőn át a franciák igáját hordta. A második világháború alatt a japánok uralkodtak Vietnamban. Hiszem, hogy kormányunk jó néhány hibát követett el Vietnammal kapcsolatban és szeretnék egynéhány hibára rámutatni. Az 1950-es események 1950-ben, Vietnam népe kinyilvánította önállóságát és függetlenségét, lépéseket tett a francia elnyomás fölszámolására. Julius negyedikén nagy beszédeket tartunk, verjük a mellünket nagy büszkén és visszaemlékszünk, milyen hősiesen vertük ki hazánkból az angol elnyomókat. De mit tettünk Vietnamban? 1950-ben a francia elnyomók segítségére siettünk. Több mint két milliárd dollár értékű fegyvert adtunk a francia gyarmatosítóknak. Nem csoda tehát, hogy Vietnam népe úgy tekintett ránk, mint a francia elnyomók utódaira. A genfi egyezmény Miután Vie+nam népe legyezte a franciákat, egyezmény jött létre 1954-ben, a genfi egyezmény, melynek egyik pontja előírta, hogy Vietnam népe 1956-ban szabad választás utján határozhassa el, hogy milyen kormányforma alatt óhajt élni. A Diem kormány az Eisenhower adminisztráció segítségével lehetetlenné tette a szabad választást. Ez okozta a polgárháborút. Sok amerikai aggódik Vietnam miatt, mert tudják, hogy ott katonai diktatúra van, mely csupán folytatása az előző katonai diktatúrának. Vietnamban nincs népszerű kormányrendszer. Ky miniszterelnök világgá kürtölte, hogy Hitlert tartja példaképének. Azt mondják nekünk, hogy a kinaiak terjeszkedését óhajtjuk megakadályozni. De amikor mi olyan ország fönntartásáért harcolunk, ahol a demokráciának se hire, se hamva, akkor nem csoda, hogy olyan sokan kérdőre vonják a kormány Vietnami politikáját, hogy oly sokan demonstrálnak és tiltakoznak. Tárgyaljunk Úgy látom, hogy e szerencsétlen helyzetben két ut között kell választanunk. Az egyik ut tárgyalásokkal a háború, a vérontás, a rombolás végéhez vezet... Végül csak arra akarok rámutatni, hogy a mi szervezetünk, az autómunkások szervezete, támogatja a tárgyalások utján való megoldást. Föl kell használni az Egyesült Nemzeteket e célra. Konferenciára kell hívni a genfi egyezmény aláíróit. Minden lehetőt el kell követni ilyen konferencia egybehivására, melyre meg kell hívni nem csak Észak Vietnam kormányát, de a kínai kormányt is. Mindent el kell követni az ellentétek kiküszöbölésére, hogy e szerencsétlen ország újjáépítése megkezdődhessen s lehetővé tegyük Vietnam népének, hogy olyan életet teremtsen magának, amilyet mi óhajtunk a magunk számára. Határozati javaslatot fogadott el az UÄW-600-as lokálja a békéért Az autómunkások szakszervezetének legnagyobb lokálja (600) a következő határozati javaslatot fogadta el a béke érdekében az újév beköszöntése alkalmából: “Békét a földön — és jó kivánatot embertársainknak. De távolról ágyuk dörgése hangzik, annak ellenére, hogy VI. Pál pápa világgá kiáltotta: ‘Soha többé háborút!’ “A háború Vietnamban egyre jobban elmérgesedik. Hisszük azt, hogy Vietnam mocsaraiban harcolók MINDKÉT RÉSZRŐL őszintén békére vágynak. Hisszük azt, hogy a nemzetek vezetői mihamarább utat és módot találnak a vietnami kérdés békés megoldására. “Soha többé háborút!” Piketelés a St. John egyetemen A newyorki St. John katolikus egyetem Queens-i és Brooklyn-i épülete előtt sztrájkoló professzorok és diákok tüntettek az akadémikus szabadságért és 32 elbocsátott tanár visszahelyezéséért. Az elbocsátott tanárok között sokan ellenezték a vietnami háborút és egy vagy másféle módon tiltakoztak ellene. A tüntetők plakátjai között volt ilyen felirat is: “Pope John Si! St. John’s No!”. A közlekedési sztrájk miatt hétfőn, január 3-án elmaradt a sztrájk, de kedden sokszázan megjelentek a piket- vonalon. A tanárok szakszervezetének vezetői reggel 10 órakor jelentették, hogy mindkét helyen 500-an vettek részt a tüntetésben. Később a Central Labor Council szervezett munkásai is csatlakoztak, taxisofőrök, villanyszerelők, távközlekedési munkások és mások, ugyancsak az United Federation of Teachers vezetősége és a Columbia University Student Council és a US National Student Association tagjai. Véget ért a sztrájk EAST ALTON, 111. — 4,500 masiniszta sztrájkban állt december elsejétől az Olin Mathieson vállalat üzemében. A munkások, akik az International Association of Machinist Union tagjai, magasabb munkabért és jobb munkaviszonyokat követeltek. A szakszervezet vezetői négy különböző alkalommal ajánlották a sztrájkolóknak, hogy fogadják el az általuk kidolgozott egyezményt. A munkások minden esetben visszautasították a szakszervezeti vezetők ajánlatát, holott úgy azok, mint Wirtz munkaügyi miniszter és más kormányközegek sürgették a munka újrakezdését. A gyár ugyanis az egyetlen az egész országban, amely muníciót gyárt a Vietnamban harcoló katonák által használt puskák és gépfegyverek részére. Az átlag órabér $2.87 volt az üzemben. A vállalat által ajánlott uj három éves szerződés 35 centes órabéremelést jelentett volna, amit a munkások nem tartottak elfogadhatónak. Most, a munkások győzelemmel tértek vissza a munkába. A három éves szerződés évi négy százalékos bér javítást biztosit a munkásoknak. A sofőrök támogatják a mezőgazdasági munkásokat SAN FRANCISCO, Cal. — Einar Mohn, az International Teamsters Union nyugati állami megbízottja úgy nyilatkozott, hogy a sofőrök szervezete hajlandó minden támogatást megadni a mezőgazdasági munkások megszervezésének elősegítésére. Mohn csupán azt kérte, hogy azok a munkások, akik a sofőrök szervezetébe tartoznak, a Teamsters Unionhoz csatlakozzanak. A független sofőrök ezen elhatározása döntő hatással lesz az AFL-CIO Agricultural Workers Organizing Committee azon törekvésére, mely a kaliforniai gyümölcs- és főzelék-ültetvényeken dolgozó munkások megszervezésére irányul. Bányaszerencsétlenség 9 halottal REDSTONE, Colo. — A Dutch Creek Mine első aknájában gázrobbanás történt, mely a bányában túlórázó kilenc bányászt élve eltemetett. A bányászok azzal a tervvel túlóráztak, hogy ezáltal hosszabb weekendet tölthetnek családtagjaik körében. A bánya az ország egyik leggázosabbja. Három újság egyesül? NEW YORK, N. Y. — Thomas J. Murphy, az újságírók szakszervezetének elnöke táviratot intézett a Journal-American, World Telegram and Sun és a Herald Tribune vezetőihez. Murphy a táviratban azt kérdezte az ujságtulajdonosoktól, hogy igaz-e a hir, hogy a három újság egybeforr és a három helyett csak egy újság jelenik majd meg? A három újság vezetői megcáfolták a hirt. Az ujságiparban azonban sokan azt állítják, hogy csupán idő kérdése, mikor fog e három napilap egyesülni, ami több ezer munkás munkáját veszélyezteti. VIGYÁZATÍVESZÉLY! Monopóliumok kezébe kerül az ország sajtója! Ezt a jelszót adta ki az AFL-CIO nemrég megtartott országos konvencióján, ahol határozati javaslatot fogadtak el, melyben elitélik azt a folyamatot, hogy az ország egyre több napilapja néhány ujságkirály kezében összpontosul. “A sajtószabadság, mely oly fontos az igazi demokrácia fenntartásához, nem létezhet, ha nincs a lapok között versengés és az olvasó nem válogathat különböző véleményeket közlő lapok között”, mondja az AFL-CIO határozati javaslata. Az ujságkirályok ma 750 napilapot kontrollálnak, mig 1945-ben csupán 368 napilap volt tulajdonukban. Az ujságmonopólium növekedésével emelkedik a profit is. Knight ujságkirály 6.5 millió dollár profitot könyvelt el a múlt esztendőben. A Scrips-Howard ujságmonopólium is “nagyobb profitra számit ez évben, mint 1964-ben.” A tény az, hogy az ország nagy városaiban megjelenő napilapok 96 százaléka a monopóliumok kezében van. Az AFL-CIO nem szólt arról, hogy az úgynevezett versenylapok is az uralkodó osztály szócsövei és nincs egyetlen munkás napilap sem az Egyesült Államokban, ami amerikai különlegesség. 25 százalékos béremelést követelnek a mozdonyvezetők CLEVELAND, O. — A Brotherhood of Locomotive Enginemen szervezetéhez tartozó mozdonyve- vezetők beterjesztették követelésüket a 25 százalékos béremelésre az ország 190 vasúttársaságához. A szervezet 30,000 munkást képvisel. A jelenleg érvényben lévő szerződés ez év február 2-án jár le. A 25 százalékos béremelést a szakszervezet a következőképpen akarja érvényesíteni: 1. 5—6 dolláros heti béremelést. 2. A nyugdíj felemelését minden munkaév teljesítmény után havi 6 dollárt. 3. Az éjjeli munkán dolgozók óránként 20 centtel többet kapjanak, mint a nappal dolgozók. J. E. Wolfe, a vasutvállalatok szószólója túlzottnak minősítette a munkások követelését. H. E. Gilbert, a mozdonyvezetők szakszervezetének országos elnöke viszont rámutatott arra, hogy a vasutak az elmúlt esztendőben felemelték a te- heráru szállításának viteldiját és igy emelték a vasutvállalatok profitját, tehát eleget tehetnek a munkások követeléseinek anélkül, hogy újabb szállítási díjemelést kellene eszközölniük. KIOLVASTAD A LAPOY? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE!
