Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-03-24 / 12. szám

Thursday, March 24, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD LI A Népszabadság kerekasztala a népszaporulatról és az abortuszról Ki ne hallott volna arról, hogy az amerikai magyar reakciósok folytonosan arról beszél­nek, hogy Magyarországon népirtás van? Ki ne olvasott volna a reakció siralmairól, hogy az oroszok ki akarják irtani a magyar népet. Ezek az álpatrióták krokodilkönnyeket hullat­va próbálják saját ellenforradalmi céljaikat elérni. Tény és való, hogy vannak problémák Ma­gyarországon a népszaporulattal kapcsolat­ban, de az is tény, hogy a magyar szerveknek tudomásuk van ezekről a kérdésekről, vitat­ják azokat és próbálnak megoldásokat talál­ni. Nemrégiben ankét folyt le a budapesti Népszabadság szerkesztőségében erről a kér­désről, melynek vita-anyagát a Népszabadság március 13-i számában közölte. Hogy olvasóinkat a valódi helyzetről felvi­lágosítsuk, alább közöljük a Népszabadságban megjelent vita-anyag teljes szövegét. C-K9 Magyarország a természetes szaporodás tekin­tetében a világstatisztika utolsó helyén áll; ma­gasra szökkent az abortuszok száma. ’63 óta éven­te 130 ezerre szorult vissza az élve születések szá­ma (ezer lakosra számítva 13 ezrelék), az abor­tuszoké évi 180 ezer (18 ezrelék). A statisztikai adatok elgondolkoztatóak. Ezért kezdeményezett szerkesztőségünk a családtervezés és születés­szabályozás problémáiról kerekasztal-beszélgetést, amelyen részt vett Ortutay Zsuzsa, a Magyar Nők Országos Tanácsának titkára, dr. Vadas Zol­tán szülész-nőgyógyász, az Egészségügyi Minisz­térium főosztályvezetője, dr. Doros Gábor főor­vos, dr Fülöp László gyermekgyógyász, a II. ke­rületi abortuszbizottság elnöke, Fekete Gyula iró és Szabó László, a Népszabadság szerkesztősé­gi munkatársa. e-fj MUNKATÁRSUNK: Vannak, akik a statiszti­kai adatokból semmiféle veszélyt nem olvasnak ki, mivel a jelen helyzetet átmeneti állapotnak tekintik, s úgy vélik, hogy egy idő után, az élet­színvonal emelkedésével párhuzamosan a dolog önmagától megoldódik. Mások viszont a nemzet kihalásának veszélyét emlegetik, s azon az állás­ponton vannak, hogy egyértelműen vissza kelle­ne állítani az ötvenes éveknek a művi vetélése­ket tiltó rendelkezéseit. DR. DOROS GÁBOR: Én azoknak az oldalán állok, akik komoly veszélyt látnak a jelenlegi helyzetben. Rohamosan csökken a fiatal korosztá­lyok létszáma, s tetemesen növekedik az eltartan­dó idősek száma. Ennek néhány évtizeden belül katasztrofális hatása lehet. A kérdés lénye­gét a nagyfokú egocentrikus gondolkodásban lá­tom. Azért sok az abortusz, mert igen sok olyan ember van, aki nem akar gyereket. Tehát az aka­rat a döntő. Szerintem az abortusz-bizottságokkal kapcsolatos minisztertanácsi rendelet szelleme jó, de a végrehajtás súlyosan eltorzult. Pedig van­nak esetek amikor a bizottságoknak nemet kelle­ne mondaniuk. MUNKATÁRSUNK: A nők, a leendő anyák ezt hallván nyomban azt a jogukat vélik elvita- tottnak, melyet a törvény kifejezetten megadott, s amely társadalmunk jellegéből is következik, vagyis, hogy a nő, a család maga döntse el, mi­kor hozzon világra gyermeket. DR. DOROS GÁBOR: Ezt bizonyos körülmé­nyek között akceptálni lehet, más körülmények között nem. Ha jól tudom, évente 30—40 ezer az olyan fiatal asszonyok száma, akiknek ugyan még egyetlen gyermekük sincs, mégis elvetélik magzatukat. Nézetem szerint gyermeket a világ­ra hozni és felnevelni ugyanolyan állampolgári kötelesség, mint amilyen, mondjuk, a honvédelmi kötelezettség. Senki sem vonja kétségbe annak jogosságát, hogy azok, akik betegség vagy más ok miatt nem tesznek el^aä honvédelmi kötele­zettségeiknek, bizonyos acSm fizessenek. Ha pe­dig elfogadjuk ezt a tételt, vagyis, hogy az utó­dokról való gondoskodás állampolgári kötelesség, még akkor is, ha erről a kötelezettségről húsz­egynéhány évvel ezelőtt nagyon is nacionalista- Soviniszta módon, pántlikás-magyarosan beszél­tek, akkor senki sem ütközhet meg azon az elgon­doláson, hogy példának okáért, fizessenek bizo­nyos adót azok, akiknek nincs gyermekük. FEKETE GYULA: Én egy másik oldalról kö­zelíteném meg a problémát. Ha csak valamilyen változás nem történik, a népesség korosztályok szerinti megoszlása a következő évtizedekben még a legoptimistább jóslatok szerint is tovább rosz- szabbodik. Budapest lakosságának például ma 19 százaléka nyugdíjas, 1980-ban arányuk 30 szá­zalék lesz. Évek óta már csak 60 éven felüliekkel szaporodunk. A jelenlegi magyar 0—6 éves kor­osztályoknak van a legnagyobb esélyük arra, hogy majdan világviszonylatban a legtöbb öreget tart­sák el. Végiggondolták már a gyermektelen szü­lők ezt a tendenciát s azt, hogy nyugdíjas koruk­ban őket is a jövendő generációk tartják el? Hogy öregségi járulék az eltartási költségeknek csak a kisebb részét fedezi? Felháborítónak tar­tom, hogy még sajtót is kaphatott az a nézet, miszerint teljesen magánügy, vajon akar-e vala­ki gyereket vagy sem. Szó sincs erről. Közügy, a szó legszorosabb értelmében, s eszerint kell ke­zelni. Persze más utón is törlesztheti az ember a társadalom iránti adósságát. De legtermészete­sebb törekvése mégis az, hogy utódai legyenek, tehát meg kell teremteni azokat a körülményeket, amelyek közepette ez a természetes törekvés sza­badon érvényesülhet. Vagyis, az úgynevezett le­beszélő tényezőket kell megszüntetni. Ilyen lebe­szélő tényező, a szerintem hibás lakásépitési és elosztási koncepció. Vagy például az olyanfajta felfogás, amely korántsem tartja valami dicső dolognak az anyaságot, sőt... Amikor egy asz- szony letagadja a négy gyermekét, nehogy azt mondják róla a munkatársai — bocsánat a kife­jezésért —, hogy bolond, az már nagyon veszélyes tendencia. MUNKATÁRSUNK: Úgy érthetjük szavait, hogy az anya maradjon otthon, s egyetlen fel­adata legyen: gyereket szülni és azokat felne­velni? FEKETE GYULA: Nem igy értettem. A nők ma már nem akarnak beszorulni a konyha négy fala közé. Hivatást választhatnak a gazdasági, a társadalmi, a politikai életben is, s jól érzik ma­gukat a munkahelyen. Ez rendszerünk egyik nagy vívmánya. Tudom, hogy ma hamis fecsegés lenne a 4—5 gyerek kívánalma általában. De a 2—3 gyerek? Egyáltalán: az anyaságot joggal elvár­hatja a társadalom... Viszont: össze kell egyez­tetni azzal, hogy a nők nagy része ma már dolgo­zik, s dolgozni akar. Olyan feltételeket kellene te­remteni, hogy a nő az uj helyzetben is eleget te­hessen elsőrendű biológiai hivatásának. ORTUTAY ZSUZSA: Bonyolult kérdéskomp­lexumról van szó. Gazdasági és társadalmi válto­zások — iparosodás, városiasodás, gazdasági és kulturális igények növekedése, társadalmi átré- tegeződés — mind-mind tényezői annak, hogy sok fiatal manapság nem vállalja a gyermeket. Per­sze a fiatal házasok attól félnek, hogy a gyermek születésével az ő életmódjuk is megváltozik bizo­nyos értelemben. Ez igaz. De hogy a gyermek adta örömet semmiféle kényelem nem pótolja, azt igazán csak a szülő tudja. Semmiképpen sem tartanám kívánatosnak, hogy megváltoztassák azt a jogot, amelynek alapján az anya dönthet, mikor, hány gyereket szül. De amikor ez a tör­vény létrejött, elmulasztottunk valamit: ezt a jogot csak okos felvilágosító munkával és a szüle­tésszabályozás megelőző módszereinek biztosítá­sával párosulva lett volna szabad megadni. Nem biztosítottuk például a megelőzés korszerű eszkö­zeit, azok helyes használatának propagandáját. Ma nincsenek korszerű védekező szerek a gyógy­szertárakban. így aztán marad az abortusz, amely- lyel sokan már nem is mint szabad lehetőséggel élnek, hanem szabadosán visszaélnek vele. S nem csupán a nőkről van szó, bár övék a döntés joga: végső soron azonban a család dönt. Hányszor, de hányszor előfordul, hogy a kényelmét féltő férj rábeszéli a feleségét: szakítsa meg a terhességét. A nőtanács egyik jelentős feladatának tartom, hogy segítsen visszaállítani az anyaság megbe­csülését társadalmunkban. Mert mégiscsak furcsa, hogy miközben törvényeink, társadalmi és szociá­lis intézkedéseink világviszonylatban is kiemel­kedően védik, támogatják az anyát, a gyakorlat, a közszellem ezt megsérti. Vitatnám azt is, hogy a születések rendkívül alacsony számának elsőd­legesen és kizárólag gazdasági okai lennének, bár ezeket nem mellőzhetjük. Miért csak alig jobb a svédek születési statisztikája, mint a miénk? Többről, sokkal többről van szó: tudati kérdések­ről. A törvény például védi a terhes anyát, mégis hányszor előfordul, hogy hiába folyamodik állás­ért egy állapotos asszony, amikor felfedi helyze­tét, nem alkalmazzák. Aztán: a lakáselosztásban sem mindig érvényesül azoknak az elsőbbsége, akik gyermeket várnak, vagy akiknek már több gyermekük van. Pedig nagyon fontos lenne már ebben is előbbre lépni. Bár az is igaz, hogy a ke­vésből sok igényt kielégíteni roppant nehéz. . . Vagy a kérdésnek egy másik oldala: ha egy mun­kás két évre katonának megy és visszajön, ott a munkahelye, s biztosítottak a jogai; ha egy nő kimarad egy évre a gyerek miatt, akkor nyomban felvetődnek a nehézségek: egyáltalán vissza tud- e menni? MUNKATÁRSUNK: Hallgassuk meg talán a gyakorló orvost, aki praxisa során sok ezer nő­vel találkozott már az abortuszbizottságban. DR. FÜLÖP LÁSZLÓ: Az abortuszbizottságok­nak semmiféle olyan joguk, lehetőségük nincs, amellyel bárkit is a terhesség kiviselésére kény- szerithetnének. Van ugyan egy úgynevezett lebeszé lő folyamat, de nem tudnék példát mondani arra. hogy ez bárkinél is sikerrel járt volna. Ugyanis egy- egy páciensre mindössze néhány perc jut. s még arra sincs módunk, hogy megismerkedjünk a jelentkező valóságos körülményeivel. A bizott­ságok jelenleg egy felesleges adminisztrációs fo­lyamat részesei, tevékenységük ugyanis az abor­tuszok korlátozása szempontjából a nullával egyenlő. Vannak aztán “bérleteseink” is, még­hozzá sokan amolyan évente többször is megjele­nők, s bár nyomatékosan felhívjuk a figyelmüket az egészségügyi veszélyekre és arra a tragikus állapotra, amely rájuk vár: valószínűleg nem le­het többé gyermekük — hatni nem tudunk. Sze­rintem ezt a bizottságosdi rendszert vagy meg kell szüntetni, vagy alapvető változtatásokat kell csinálni. (Folytatjuk) VVVVVVWVVVVA/VVVVVVVWVVVVVVVVVVVVVWVVV' Magyar—román belkereskedelmi választékcse­re egyezményt irt alá február 25-én Budapesten Tausz János magyar és Mihail Levente román bel­kereskedelmi miniszter. A megállapodás értelmé­ben a két ország választékcsere-forgalma idén ösz- szesen 7 millió rubel értékű lesz s körülbelül 60 százalékkal haladja meg a tavalyit. H. ROTH & SON IMPORTERS iE Az összes régi és teljesen uj magyar hangle- jelent meg) dupla kötetben ...................... $5.50 nwzek. Cigányzenés hanglemezek, eredeti ma- Venész-féle budapesti szakácskönyv ........ $3.00 gyár népzenekar játéka, egy teljes óráig játszik AMERIKAI NYELVMESTER ........................ $2.50 száma: 1001 AB Ár: $3.95 Angol-Magyar és Magyar-Angol szótár .... $5.00 Magyar népdalok és csárdások, 1002 AB $3.95 Nagy Angol-Magyar Műszaki Szótár . . . $12.50 • “MAGYAR" IMPORTÁLT SZALÁMI • uj magyar-angol és angol-magyar zseb­Hunyadi János ásványvíz. Pergetett Zita-akác- szótár (kötetenként) ..............................$2.50 méz. Csokoládék, cukorkák. Uj édes mák, darál- Magyar játékkártya (Piatnik) egy csomag 85c va, szitálva. Szegedi paprika. Mák, dió s mandula Globus gyartmänyu barack, meggy, földi eper, dar Viva. Italizesitok Likoros csokoládék. Lek- málna ég fekete szeder_jam.ek. Globus féle mál- varck es hecsedli, stb. Liptói turo (juhturo) _ na ég meggy_szörPj csaiamádé és savanyított Rudas vanília. - Hímzett női blúzok es szegedi ika _ Budapesti magyar libamáj. PAPUCSOK jutányos áron. — A legújabb sza­kácskönyv: Budapesti ínyencmester (1955-ben Telefon: REgent 4-1110 Kérje ingyenes árjegyzékünket!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents