Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-03-17 / 11. szám
Thursday, March 17, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 1848, TE CSILLAG A Márciusi Forradalom a szemtanuk vallomásaiban A feudális Magyarországot alapjaiban megrendi- tő márciusi forradalom, a szabadságharc kiindulópontja, amelynek immár 118. évfordulóját ünnepeljük, mint történetünk minden nagy fordulata, az egész magyar társadalmat érintette, valameny- rtyi rétegét mozgásba hozta. A hirtelen a cselekvés terére lépő különféle csoportok állásfoglalása azon ban korántsem volt egyöntetű, amint érdekeik, céljaik is sokban eltértek. Hogy a forradalom ügyét, az ország felemelésének ügyét kik tették magukévá őszintén, kik támogatták csak kényszeredetten, félelemből vagy opportunizmusból, kik igyekeztek éppenséggel elgáncsolni, s hogy a forradalom hivei az első erőpróbát milyen tényezők felülkerekedé- sének jóvoltából állhatták meg győztesen: ezt szeretnénk érzékeltetni alább, néhány kortási vallomás segítségével. A forradalom kirobbantói TÁNCSICS MIHÁLY az 1848-as forradalom gyökeréről: “Volt-e nemzetünkben akkor forradalmi gyu- anyag, nem vitatom, hanem egyszerűen csak a magam meggyőződését mondom ki, hogy igen. Kitört volna-e ez nálunk külső rázkódtatás nélkül is, erre azt mondom: nem valószínű.” (Táncsics Mihály Életpályám) VAJDA JÁNOS Petőfi és a radikális értelmiségi fiatalok kezdeményezői szerepéről: “Március 15-ike reggelén a Pilvaxból alig 10— 15 ember indult ki és vonult különösebb feltűnés nélkül a Hatvani (ma: Kossuth Lajos—A szerk.) utcán át az orvosi egyetem egyik osztályába, ahol a tanár eréllyel és ridegen tiltakozott a berontás merénylete ellen. Egy szempillanatnyi csönd állott be; kinos, aggasztó csönd; az ifjúság habozni látszott, mit tegyen. Ha a tanár mellé áll, vége a kísérletnek. Petőfi nélkül talán ez történt volna. De bizonnyal volt néhány a növendékek közt olyan Petőfi bálványozó, aki örült az alkalomnak, hogy közelébe férkőzhet és talán — vele eshetik el a harcban. Mert hogy ez őrületes merénylet lőpor és golyó vagy szuronyhalál nélkül végződjék, arra ugyan senki sem mert fogadni eggyel száz ellen sem. Néhány ilyen magával ragadta az egész osztályt, A)hantak ki az udvarra, ahol Petőfi elszavalta a Talpra magyart, Jókai fölolvasta a 12 pontot, — aztán már egy nagy tömeg rontott ki az utcára, a görgeteg megindult, ellenállhatatlanul sodorva magával a lakosságot.” (Vajda János: Petőfi napja) VASVÁRI PÁL a fegyvert kérő céhlegényekről: “A forradalom legelső napján számos iparüző nevében jelenté egy lelkes hazafi, miszerint ő a bizalmát biró kézművesekből egy külön sereget alkot, mely 3 nap alatt ágyukkal bánni megtanul s akkor, ha kell, az Újépületet a forradalom számára lefoglalja.” “Ezalatt a nemzetőrség közé számtalan iparüző ifjú beírta a nevét. De (közbátorsá- gi) választmány némely tagjai ezen ifjakban nem láttak elég garanciát s azért egyszerűen mellőzték őket s alig mertek néhány iparos ifjú kezébe fegyvert adni; a pattantyusságról nem is akartak hallani.” “Jött később egy másik ifjú s félezer hason- érzelmüek nevében nyilatkoztatá, miszerint fegyvert ők se kaptak, de azért készen állanak s szükség esetében találni fognak ölőszert is. — Én Karthágóra emlékezém, hol a vész napjain az ajtósarkok és szegekből kardot készítenek és a hölgyek hajfürtjeiből hajókötelet. Megjegyzendő, hogy ezen iparosok többnyire idegen ajkúak s a magyar szabadságról mégis a legnagyobb elragadtatással.beszéltek. Van egy fekete könyvem, melybe a márciusi napok emlékvonásait jegyzém fel: az egész névsora áll az ily lelkes honfitársaknak.” (Vasvári Pál: Indítvány az iparüző és kézműves ifjúság ügyében) TÁNCSICS MIHÁLY kiszabaditóiról: “Kiszabadításomat főképp az ifjúság kezdeményezte, hozzá kiválóan a munkás nép csatlakozott”. (Táncsics, i. m.) Forradalom és a megyei nemesség A radikális sajtó a forradalom irányítását mihamarabb kezébe venni igyekvő liberális nemesség egyik képviselőjéről: Íík Nyári Pál Pest megyei másodalispán “március 15-én dél előtt a megyeház folyosóján... gúnyt és nevetséget űzött azon forradalmi kezdeményből, melly azon percekben a forradalmi csarnokból (értsd: a Pilvax Kávéházból — A szerk.) kiindult és az egyetemi összes tanulóságot rokon csatlakozásra hívta fel. És ezen egyén az igy kikacagott forradalomnak ugyanaznap este hősévé kereszteltette magát.” “Hanem azt hallottam, hogy ezen polgári népszerűség-vadászatnak célja az lenne, hogy a városi hivatalokba némelly — s ha lehet minél több — tábla- biróféle emberek csúszhassanak be.” (Márczius Tizenötödike, 1848 máj. 2) A forradalom és a városi polgárság BIRÁNYI ÁKOS tudósítása a március 15-én délután három órakor tartott városi közgyűlésről, amely mégis magáévá tette a tizenkét pontot: “...A polgármester és szószólói aláírták a 12 pontú nyomtatványt s a városi pecséttel ellátva kimutatták ablakon a városház előtt összegyűlt roppant néptömegnek, mely kívánsága teljesítését a tanácstermi nyitott ablaknál állt egy-két jeladó után ismételve kitört óriási hangjával sürgeté, s midőn az aláirt ivet a polgármester felmutatá, viharos éljenzéseket hangoztatott. Érdekes volt a tanácstermet s a zajongó sokaságot kün a szabadban látni. A városi tanács, szűk körbe szorítva a fulladásig tömött teremben, soha nem érezte magát — úgy hisszük — oly kényelmetlenül, mint most; asztalon előtte s körülötte a padokon sáros csizmákkal álltak sűrűn a követelők, feldöntvén a tentát, összegyűrvén a zöld posztót s élénk szónoklat és taglejtéssel sokszor mindnyájan egyszerre sürgetvén az aláírást. Kün a szabad téren szabad ég alatt vész előtt zugó tengernek látszék felülről a nép...” (Birányi Ákos: Pesti forradalom) A radikális sajtó véleménye a pesti polgárok forradalmiságáról: “... Ha az utcán a csoportozatok csak kevéssé is sűrűbbek kezdtek lenni, a Váci utcai kereskedők a jobb érzésüek pirulására boltjaikat azon nal a legnagyobb sietséggel, mintha Dósa György hada közelednék, bezárogaták.” (Márczius Tizenötödike 1848 ápr. 3) A reakciós Zichy Ferenc grófnak, a budai helytartótanács ideiglenes elnökének véleménye a pesti polgárokról: “A polgárság nagyon elégedetlen, s minden nyomás, melyet reá az ifjúság gyakorol s mely vagyonukat és egész létüket kezdi fenyegetni, komolyan óhajtja velük a mostani viszonyok fordultát, de mert gyáva, mégis a polgári elemtől üdvös reac- tiót nem várok.” (Zichy Ferenc gr. 1848 márc. 30-i helyzetjelentése.) A forradalom és a Habsburgok Az István főherceg nádor által a fenyegető forradalom elhárítása végett Pestre küldött ALMÄSY MÓRIC gróf kamarai alelnök beszámolója március 15-i küldetésének eredményeiről: “A tömeget Buda felé már indulóban találtam, a Helytartótanácstól kívánságainak teljesítését, jelesen Sztancsics Mihálynak szabadon bocsátását fennhangon követelendő.” “Mindezeknél fogva a majdnem egészen tisztes öltözetbe levő egyénekből álló tömeget rendre, békességre felszólítottam s arra felhittam: hogy várjon türelemmel az ország gyűlés működésétől s urunk királyunknak mindég egyedül népei boldogitására irányzott legkegyelmesebb intézkedéseitől. Meg kell vallanom, hogy egyes felkiáltásokat kivéve, egészen kihallgattattam, de minekutána a tömeget eloszlatni nem sikerült, sőt az Budának indulni továbbra is kívánt, azt felszólítottam, hogy csak kevés egyéneket küldjön fel, kik kívánságaikat a főméltóságu Helytartótanácsnak előadand- ják, — erre az válaszoltatott, hogy e végre már egy választmány ki van nevezve, s mivel láttam, hogy a budai meneteltől a tömeget, amely nyilatkozatom által nagy részben mégis megelégedettebb nek mutatkozott, elvonni nem lehet, avégre, hogy jelenlétem által kicsapongásoknak és erőszaknak eleje vétessék, magam. . . a tömeg eleibe állottam, és azt magam Budára kisértem, s valóban különös kicsapongás nem is történt, és meglehető renddel és szünetnélküli felkiáltásokkal — “éljen a király”, “éljen a nádor”, “éljen az egyenlőség”, “éljen a magyar katonaság”, “éljen Sztancsics” sat. — felérkeztünk a főméltóságu Helytartótanács hoz, hol felszólításomra az utcán s az udvarba a tömeg megállapodott, én pedig az együttlevő Helytartótanácshoz felmentem, működésemről jelentést tevő, s ott találtam már a tömeg küldöttjeit.” (Almásy Móric gróf jelentése István nádor részére, Buda, 1848 márc. 16) A forradalom és a falusi nép A radikális sajtó a pesti forradalmárok és a falusi tömegek együttműködéséről: “Mindnyájunk tankönyve, a história, tanít, hogy a fővárosban csak akkor fejlődhetik ki az egész országra nézve elhatározó barricad párt, midőn e párt kívül erkölcsi erővel támogatva van.” “... Pesten egy mozgalom történt, melly miután vérbe és rendetlenségbe nem került, sokaktól jelentéktelennek tartatik. Az eredmény mindazonáltal annyi, mennyit másutt sok vérrel sem lehetett előidézni. Mi meg vagyunk győződve, hogy azt. . . a katonaság köny- nyen legyőzhette volna. Azonban azt kellett tekinteni, hogy a fővárosi mozgalom nagy mértékben volt basirozva a vidéki segélyre, a mint azt a következmény meg is mutatta. Naponként jöttek a pesti középponti választmánynak különnemü csat- lokozási nyilatkozatok. Az egész alföld, a magyar nemzet színe sietett életét és vagyonát a szabadság ügyének, melly a középponti választmány kezébe volt letéve, felajánlani.” (Márczius Tizenötödike 1848. ápr. 9) A forradalom és a rendi országgyűlés VASVÁRI PÁL írása arról, hogyan hatott a pesti forradalom a pozsonyi rendi országgyűlés haladó követeire: “Franciaországban az augusztus 4-iki éjen (1789) lemondott az aristocratia minden előjogáról... Miért? mert hírül jött hozzá Versailles-ba, miszerint a nép a várakat megrohanta s a földesurak ellen dühöng... És nálunk? Itt is megtörtént, aminek történnie kellett. Nemzetünk mozgalma egy órához hasonlított, mint egy barátom elméncen jegyzé meg. Az óra kerekei Pozsonyban voltak az országgyűlésen, de nem akartak forogni. .. Rugóra volt szükség, mely a kerekeket gyors mozgásba hozza. S e rugó volt a pesti forradalom. Ekkor a kerekek gyorsan és sebesen kezdtek forogni...” (Vasvári Pál: A márciusi ifjúság.) Részlet az országgyűlés által március 18-án egyhangúlag elfogadott törvénycikkekből: “Az urbér és azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok (robot), dézsma és pénzbeli fizetések e törvény kihirdetésétől fogva örökösen megszüntetnek.” (1848: IX. t.-c.) H. ROTH & SON IMPORTERS r':™” Az összes régi és teljesen uj magyar hangle- jelent meg) dupla kötetben .............. $5.50 «wffzek. Cigányzenés hanglemezek, eredeti ma- Venész-féle budapesti szakácskönyv .......... $3.00 gyár népzenekar játéka, egy teljes óráig játszik AMERIKAI NYELVMESTER ............... $2.50 száma: 1001 AB Ár: $3.95 Angol-Magyar és Magyar-Angol szótár .... $5.00 Magyar népdalok és csárdások, 1002 AB $3.95 Nagy Angol-Magyar Műszaki Szótár . $12.50 • “MAGYAR” IMPORTÁLT SZALÁMI • uj magyar-angol és angol-magyar zsebHunyadi János ásványvíz. Pergetett Zita-akác- szótár (kötetenként) ........................... ■ $2.50 méz. Csokoládék, cukorkák. Uj édes mák, darál- Magyar játékkártya (Piatnik) egy csomag 85c va, szitálva. Szegedi paprika. Mák, dió s mandula Globus gyártmányu barack, meggy, fölcfe eper, darálva. Italizesitők. Likőrös csokoládék. Lek- málna és fekete szeder-jam-ek. Globus féle mál- várck és hecsedli, stb. Liptói túró (juhturó) — na és meggy.szörp, csalamádé és savanyított Rudas vanília. — Hímzett női blúzok és szegedi paprika _ Budapesti magyar libamáj. PAPUCSOK jutányos áron. — A legújabb szakácskönyv: Budapesti ínyencmester (1955-ben Telefon: REgent 4-1110 Kérje ingyenes árjegyzékünket!
