Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-03-17 / 11. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 17, 1966 Mit mondanak a számok... Amelyben pénzügyi titkárunk helyes kritikát gyakorol a szerkesztőségről Irta: DATTLER LAJOS Ha jól ismerem kedves barátomat, lapunk szerkesztőjét, akkor biztos vagyok, hogy az alanti hozzászólást nem fogja “jobbról is, balról is s névtelenül is piszkálódásnak” magyarázni. Mert az a véleményem, mikor az alantiakat irom — és tudom barátom is egyetért velem —, hogy a konstruktiv kritika helyénvaló. Ha megértettem az ügyvezető bizottság határozatát, melynek én is felelős tagja vagyok, akkor tudom, hogy a hozzászólás a szerkesztéshez nemcsak helyénvaló, hanem szükséges is. Azért akarok most egy bizonyos kérdést fejtegetni, mely akkor érlelődött meg bennem, mikor a “Névtelen levél a szerkesztőhöz” cimü cikket olvastam. Elgondolkoztam olvasása közben, hogy van az, hogy lapunk teljesítményét mindig alábecsüljük? Hogy van az, hogy a lapolvasók is kicsinyességekkel foglalkoznak és a nagy dolgokon átsurrannak és észre sem veszik? A cikk elolvasása után rájöttem, hogy a szerkesztőségben van a hiba, mert megakad egy névtelen levélen és egy oldal kétharmadát ennek szehteli, mig a kérdés fontosabb részét majdnem szégyenkezve, kis cimmel adja tudomásul az olvasóknak. Márpedig, ha a szerkesztőség nem lenne oly elfogult és nem félne annyira a kritikától, akkor pontosan az ellenkezőjét tette volna. Nagy betűkkel irta volna az OLVASÓK MEGSZÍVLELIK KÉRÉSÜNKET cikk címét és a “Névtelen levél a szerkeszt őhöz" címét kis betűkkel irta volna, vagyis a hangsúlyt a lappal szemben a pozitív megnyilvánulásra helyezte volna, mely abból áll, hogy bár vannak “piszkálódók”, az olvasók építik a lapot. Ez kicsinyességnek hangzik, de tény, hogy bár Rosner “névtelen levél” cimü cikkében is vannak kitűnő érvelések és fontos tanulságra mutat rá, de még annál is fontosabb hogyan építik a lapot az olvasók, mert abban mindent megmondanak: Azt, hogyan ragaszkodnak lapjukhoz, hogyan és miért szeretik, építik. Vegyük elő és nézzük meg, mit mond a szerény cimü “Olvasóink megszívlelik kérésünket" cimü cikk: 1. Kiemeli, hogy januártól a cikk Írásáig 24 előfizetőt szereztünk. Ez nagy teljesítmény és ki kell emelni. De talán jobb lett volna, ha a cikk megírásában egy másik és még ennél is fontosabb pontot emeltek volna ki, éspedig azt, ami a cikk halvány betűiben van elrejtve és talán sok olvasó észre sem vette, hogy a lap a szeptemberi lapkonferencia óta december végéig 55 uj előfizetőt szerzett. Ez azt jelenti, hogy amióta kiadtuk a jelszót: Minden olvasó egy uj olvasót szerezzen, NEM 24 és nem 55 uj olvasót kaptunk, hanem 79-et; ird: hetvenkilencet! 2. A lap szerkesztése nem könnyű dolog, de gondolom a szerkesztőnek egyik kötelessége, hogy megbírálja a fontos és a nem fontos dolgokat és szerintem sokkal fontosabb, hogy megírjuk azt, amit már régen szerettünk volna megírni, hogy bár még messze vagyunk attól, hogy mindenki magáévá tegye a jelszót, mégis amit a lapkonferencia kikiáltott, visszhangot talált az olvasótáborban. Mint lápunk ügyvezető bizottságának pénzügyi titkára ,évről-évre figyelem lapunk gazdasági életét. Ez lapunk szive, lelke, mert ha nem jönnek uj olvasók és nem jönnek adományok, akkor a lap nem élhet sokáig. Nekem csak egy érdekem van a lappal szemben, az hogy nivós legyen, hogy létezzen és hogy terjedjen. Eddig a létezése nem volt kétséges, mert mint mindenki látja, itt vagyunk. Nivóságáról — és itt a szerkesztőséget kénytelen vagyok dicsérni — ki lehet mondani, hogy az országban oly nivós lap, mint a mienk, nincs. Egyik példa a multheti szám: A Tollas Tibor cikk, Rev. Gross: A Gunár és a lúd, LBJ és a Kormány nem tudja mit csinál, Victor Perlő: Szovjet és U.S. gazdasági eredmények, Bódog András: Galamb a konyha-ablakban, EHN: Úti jegyzetek, a leleplező Felsült hamisítók, Fodor Erna: Magyar szó a pálmafák alatt, Paál Máthé: Ár- és bérváltozások Magyarországon, nem beszélve a LEVELEK A SZERKESZTŐHÖZ rovatról, amely egymagában gyöngyszem. Ez csak része az egésznek, ezeken kívül még számtalan más felvilágosító és tanulságos cikket tartalmaz. Itt megállók egy pillanatra: Igaz, minden lapszámunk hétről-hétre jó, de mennyivel jobb lenne, ha Rev. Gross és Bódog András is követné EHN és Paál Máthé példáját és minden héten Írnának a lapban? Nem beszélek Ernáról és másokról, de lapunk akkor olyan lenne, hogy jobb nem is lehetne. Üzenem Bódognak, aki a legritkábban ir mostanában, hogy az utolsó cikke: “Galamb a konyhaablakban” egyedül megéri az egész évi előfizetést! Brilliáns, a szatíra legmagasabb fokát éri el és minden szava a legmélyebb emberiességből ered. Kérem Írjon, ha csak egészsége megengedi, mert sajnos, tudom, hogy csak az akadályozza meg az írásban. Felteszem a kérdést: van-e jobb lap az országban, mint a mi Magyar Szónk? Én, aki sok baloldali és másféle folyóiratban böngészgetek, olyan lapot még nem láttam, mint a miénk. Ha megnézzük ezeknek a különböző lapoknak a “budgetjét”, akkor csodálkozhatunk, hogy ennyit és ilyen jót tud adni a mi lapunk azért a kis pénzért, amit mi összeadunk lapunk fenntartására. Más lap nem tudná ezt megtenni! A lapkampányhoz én is hozzájárultam szerény tehetségemhez képest, mert nálunk nemcsak hogy a pénzügyi titkárnak nem jár fizetés, de neki is, mint mindenki másnak, saját zsebébe kell nyúlnia, hogy a lap deficitjét fedezze, ismerve helyzetét és annak tudatában, hogy ha minden olvasó benyúlna zsebébe, a lap nehézségei rögtön eltűnnének. Tudomásul kell venni, hogy mi akik adakozunk, ahhoz a kis csoporthoz tartozunk, akik adnak, adnak és adnak, azért, hogy a jóból másnak is jusson. Nem mindenki teszi ezt meg, nincs mindenkinek öntudatossága azon fokon, mint a mienk. Ezért a kvóta lassú döcögését és lapunk nehéz helyzetét látva, most újra megkezdem saját zsebem kárára az adakozást. Most, amikor már a számok mutatják, hogy virrad előttünk a reggel, nem szabad, hogy egynéhány nyavalyás dollár hiánya megakadályozza azt a szép, nemes munkát, amit mi magyarok szülőhazánktól messze teszünk, hogy szép anyanyelvűnket életben tartsuk. De nem csak a nyelvet, hanem azokat a nemes gondolatokat is, amelyek hosz szu éveken át értelmet adnak életünknek. A KVÓTA EDDIGI ÁLLÁSA: Kvóta Bejött % Akron-Canton, O. 350 350 100 Chicago, III. 750 592 85 Youngstown és körny. 75 65 85 Philadelphia, Pa. 50 40 80 Florida vegyes 100 65 65 Cleveland, O. 800 538 67 Newark, N. J. 200 129 60 Detroit, Mich. 800 424 53 Pittsburgh és környéke 150 78 50 New York City 2000 867 43 New Brunswick, N. J. 75 30 40 Illinois vegyes 50 .20 40 Michigan vegyes 100 34 34 Miami, Fia. 750 210 30 Perth Amboy, N. J. 50 ™ 26 Dél-California 2000 550 25 Trenton, N. J. 100 22 22 New Jersey vegyes 100 Ohio vegyes 175 ^ 2® South Bend,Ind. 75 B'port-Fairfield, Conn. 375 J® Vegyes államok 500 Lehigh Völgye 125 ^ 12 Buffalo, N. Y. 50 5 10 Gary-Hammond, Ind. 225 15 7 New York vegyes 100 7 7 Milwaukee, Wis. 100 5 5 Pennsylvania vegyes 50 — — így ir egy hátralékos HARROW, Ont. — 70 éves lettem és most megkapom a nyugdijat. így elhatároztuk, hogy 42 év után elmegyünk Magyarországra. Több mint 30 éve olvasom ezt a lapot, nem tudom, hogy fogok élni, ha nem kapom meg, hiszen alig vártam minden héten. Itt küldöm a hátralékomat és remélem, hogy utánam küldik, mert ez a legjobb lap, amit eddig olvastam. Nehéz szívvel válnék meg tőle. Sok erőt kívánok további munkájukhoz. Ignácz Kovács Trentoni ajánlat TRENTON, N. J. — Úgy hiszem, hogy minden trentoni Magyar Szó olvasó kapott a kiadóhivataltól gyüjtőivet és kérelmező levelet. Ebben kérik az olvasót, hogy szerezzen egy uj olvasót. Remélem, hogy nem fog süket fülekre találni ez a felszólítás. Én már szereztem egy uj olvasót és remélem, hogy a többi olvasók is szereznek egyet, vagy többet. Ami pedig a gyűjtést illeti, teszek egy ajánlatot a trentoni olvasóknak: Gyüjtőivemre ráírtam Tiz Dollárt a következőképpen: Szabó János és neje $10.00. Kérem, hogy akik a szivükön viselik lapunk sorsát, küldjék be támogatásukat a laphoz, vagy pedig hívjanak fel engem telefonon (számom: 396- 6019) és én elmegyek szívesen a házhoz, a lapra szánt összeget átveszem, és beküldőm a kiadóhivatalba. Hiszem, hogy trentoni olvasóink megszívlelik soraimat és nagyon gyorsan tesznek is valamit, mert mint a közmondás mondja: Kétszer ad, aki gyorsan ad! Mi nem szégyeljiik megmondani: ÉLETBEVÁGÓAN FONTOS, hogy MINDEN OLVASÓNK SZEREZZEN EGY UJ OLVASÓT! Ha ezt nem tesszük meg, úgy lapunk veszélybe kerül. Mindenki tegyen meg mindent ennek az érdekében! AJÁNLATUNK: Minden uj olvasónknak, valamint azoknak, akik szereznek egy uj, egyéves előfizetőt a kedvezményes, évi HAT DOLLÁROS alapon AJÁNDÉKKÖNYVET adunk: Horváth Ilona 388 oldalas, illusztrált, keménykötéses MAGYAR SZAKÁCS- KÖNYVÉT! • Máris cselekedjen, ne mulassza el ezt a rendkívüli ajánlatot. Máris nézzen körül barátai, rokonai, ismerősei között és SZEREZZEN LEGALÁBB EGY UJ OLVASÓT! Ez nem is olyan nehéz. Az Amerikai Magyar Szó a legérdekesebb, a legjobban megirt, a legfelvilágositóbb magyar nyelvű hatilap Amerikában! OKVETLENÜL SZEREZZEN UJ OLVASÓT LAPJÁNAK! Töltse ki az alábbi szel vényt: Amerikai Magyar Szó 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Indítsák meg a lapot a következő uj olvasóik) címére: Név: Cim: Név: Cim: Név: Cim: Mellékelek $6.-t és kérem, küldjék meg Horváth Ilona magyar szakácskönyvét az uj olvasónak és az én címemre. Beküldő neve: Cime: ............. Szabó János
