Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-03-17 / 11. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 17, 1966 AZ AMERIKAI NÉP ORSZÁGOS HÁBORUELLENES TÜNTETÉST RENDEZ MÁRCIUS 25-ÉN ÉS 26-ÁN (Folytatás az első oldalról) Az Egyesült Államokban a tüntetések egészen megváltozott légkörben fognak lefolyni, mint a múlt októberiek. Morse és Gruening szenátorok kivételével, akkor úgyszólván még senki sem emelt hangot a kongresszusban a háború ellen. Nagyrészben az októberi tiltakozások eredménye­képpen, ma már nyílt tárgyalások folynak, mivel a képviselők és szenátorok jelentős számban von­ják kérdőre a kormány háborús politikáját Viet­namban. Mindezekből arra lehet következtetni, hogy a márciusvégi tüntetések minden eddiginél hatalmasabb megmozdulások lesznek. Már 50 vá­ros háboruellenes csoportjai tudatták az NCC ve­zetőségét, hogy demonstrálni szándékoznak márci­us 25-én és 26-án. A legnagyobb tüntetésre New Yorkban készül­nek fel, ahol a rendező bizottság ismét a Fifth Avenuen tervez felvonulást, március 26-án, szom­baton a 72. utcáig, ahol a Central Park Mall-on nagygyűlés lesz. A háboruellenes hadviseltek, a nők és felnőttek békecsoportjai és a vallásos szer­vezetek vezetik a felvonulást. Ezek délben gyüle­keznek a 94. utcában, a Fifth és a Madison Ave. között. Utánuk jönnek a helyi béke- és politikai szervezetek és szakszervezetek, amelyek a 93. ut­cában gyülekeznek. A hivatásbeli és pacifista cso­portok és szervezetbe nem tartozók a 92. utcában, a diákok a 91. utcában gyülekeznek. A nagygyűlés szónokai között lesznek: Linus Pauling, Nobel-dijas tudós, volt Special Forces őr­mester Don Duncan, Giorgio La Pira, Firenze volt polgármestere, aki múlt decemberben Hanoi-al a békeközvetitő szerepet játszotta, Juan Mari Bras, a Portorikói Függetlenségi Mozgalom képviselője, Dave Dellinger, a Liberation folyóirat szerkesztő­je és mások. Felvonulás Chicagóban Chicagóban a rendezőbizottság nagy felvonulást tervez a State Streeten szombaton, március 26-án, amelyen a városban úgyszólván minden béke és ifjúsági csoport részt vesz. Berkeleyben a Vietnam Day Committee a ter­vek szerint masszív tiltakozással fogadja Arthur Goldberg ENSZ követet, március 25-én, amikor a kaliforniai egyetemen az ENSZ-ünnepélyen beszé­det mond. Los Angelesben, a kaliforniai egyetem hallgatói 12 órás tiltakozó “teach-in” vitát tarta­nak az egyetemen március 25-én, déltől az éjféli órákig. A szónokok között lesznek Felix Greene, William Worthy, Fanny Lou Hamer, Rev. Stephen Fritchman, Simon Casady és David McReynolds. SZERVEZETT MUNKÁSOK A VIETNAMI HÁBORÚ ELLEN Megindult a békemozgalom a szakszervezetekben Szünet nélküli vérontás Vietnamban (Folytatás az első oldalról) néven ismert hegyi népből verbuváltak 200 zsol­dost, akiket kiképeztek a tábor védelmére és 175 főből álló kormánycsapat is a táborban volt. A né­pi erők megsemmisítő tüze után amerikai helikop­terek ürítették ki a sebesülteket és az esetleges életbenmaradottakat. Egy amerikai repülőgépet is lelőttek, de csak a megsebesült pilótákat voltak képesek elszállítani az elhárító tűz miatt. A Danang-i hadibázisból eredő meg nem erősí­tett hirek szerint egyesek a táboron belül közre­működtek a Vietconggal és a legalkalmasabb pilla­natban jelt adtak a gerilláknak a támadásra. Amint az éjjeli harcok ádáz küzdelemmé fejlődtek, a rádiójelentések képet adtak a harcok kimenete­léről. A jelentések egy része itt következik: Min­den csendes. 1.36: A védők hallják, amint a Viet- cong, alig 100 yardnyira a tábor kerületétől, be­ágyazza felszerelését. Támadásra készülnek. 2.35: Megkezdődik az ágyúzás. 3.55: A kommunisták ki­bújnak a lövészárkokból és teljes erejű támadásba kezdenek a drótsövénykerités ellen. 4.00: A rádió­kezelő mondja, hogy a védelem “sülyos vesztesé­get” szenvedett.” 4.25: Jelenti, hogy a tábor egyik falát áttörték és azt hiszi, ő az egyedüli életben- maradt a táborban. 4.35: Egy amerikai csapat­szállító repülő jelenik meg és tüzcsóvákat szór le, hogy megvilágítsa a terepet. 5.05: Fojtott kétség- beesett hang jelenti a gyöngülő rádión, hogy kö­rülötte minden elpusztult, vagy lángokban áll. A délvietnami amerikai haderők parancsnoksá­ga jelentette, hogy az ellenség soraiban a múlt hé­ten a halálesetek 7 hónap óta a legmagasabbak voltak. Az arány 5.9 Vietcong: 1 amerikai halál­eset. Ezeket az adatokat nem tekinthetjük hiteles­nek, mert semmiféle bizonyíték nem támasztja alá. Az ellenség veszteségeit az amerikai parancs­nokság hozzávetőlegesen és túlzottan állapítja meg. Több a néger, mint a fehér halott Most már statisztikai adatok bizonyítják, hogy a néger katonák nagyobb arányban esnek el a viet­nami háborúban, mint a fehérek. Erről jelent Jack Raymond, a N. Y. Times március 10 i számában. A cikk Írója kifejti, hogy a Pentagon legújabb kimu­tatása szerint: “Vietnamban 1965 végén a katona­ságnak 14.8 százaléka néger volt, de a néger kato­nák halálozása 1961-től 1965-ig 18.3% volt.” Ugyanez a kimutatás azt is megállapította, hogy a tengerészgyalogságban 8.9% volt a néger katona 1965 végén, de a négerek halálozása 1981-től 1965- ig 11.3% volt. “A Pentagon szakértői, akik ezeket az adatokat kibocsátották, kihangsúlyozták, hogy nincs diszkrimináció a harci beosztásokban, ami ezt a statisztikai eredményt okozhatta volna, ha­nem ezek inkább a négerek hősiességét tükrözik vissza,” igy folytatja a cikk, majd megjegyzi: “A második világháborúban és a koreai háború kezdetén gyakorolt megkülönböztetéssel ellentét­ben, most a négerek előtt nem emeltek korláto­kat katonai szolgálati lehetőségekben, bármilyen megbízatást betölthetnek”, Írja Mr. Raymond. Meg kell itt jegyeznünk, hogy már korábban beszámol­tunk azokról az adatokról, amelyek szerint kevés néger jut el magas tiszti rangra Vietnamban és hogy az integráció a harctéren kívül nem létezik. A saigoni bárokban és egyéb szórakozóhelyeken, ahova az amerikai katonák járnak, a négerek be se merik tenni a lábukat. Ha néha megpróbálják, kitessékelik onnan őket. A néger katonák a szeg­regált és szegényesebb mulatóhelyeket látogatják. Egyszóval a négereknek korlátlan lehetőséget nyuj tanak a legszevedelmesebb beosztások betöltésére. Detroitban 42 aktiv szakszervezeti tag, legtöbb­jük vezető, a Trade Unionists for Peace szervezet nevében a vietnami háború elleni akcióra konfe­renciát hivott össze március 6-ára, amelyet a Cen­tral Methodist templomban tartottak meg. Evvel a szakszervezetekben is megindult a háboruellenes mozgalom megszervezése és kiterjesztése. A meghívott szónokok között volt az AFL-CIO Meat Cutters Union egyik vezetője, Sam Pollock, valamint a Dist. 65. áruházi alkalmazottak szak- szervezetének elnöke, David Livingston és titkár­pénztárosa, Cleveland Robinson. John Conyers képviselő beszédében kifejtette a hadi költekezés kihatását a népjóléti és polgárjogi programra. Négy egyetemi tanár is a vendégszónokok között volt. A Trade Unionists for Peace gyülekezete hatá­rozatban kijelentette, csatlakozik Fulbright és Mansfield szenátorok abbeli követeléséhez, hogy a kormány szüntesse be Észak-Vietnam bombázá­sát, hogy nyilvánosan vizsgálják meg a vietnami háború indító okait és állítsák helyre az alkotmá­nyos eljárásokat. A nagygyűlést a következő szakszervezetek ve­zetői és tagjai nevében hívták össze: United Auto Workers, Fleetwood, Chrysler, Dodge, Ford. Ply­mouth gyárakban levő fiókjai, Amalgamated Cloth­ing Workers, American Federation of Teachers, Cement Masons, Amalgamated Meat Cutters, Teamster Union és más munkásszervezetek. New Yorkban is megindult a szakszervezeti békemozgalom Az elmúlt év végén, hosszú, szívós munka után ahol nyilván első helyen vannak, de még katonai magánéletükben is csak megkülönböztetett lehető­ségek állnak nyitva előttük, hogy az otthoni, pol­gári életükről ne is beszéljünk. A cikk továbbá kifejti: “Az előttük álló nagyobb lehetőség révén, sokan hivatásos katonák lettek és sokan altiszti rangot értek el.” Ez az úgynevezett, nagyobb lehetőség az elpusztulásra, a Pentagon saját bevallása szerint is legfeljebb csak az altiszti rangra vezet, de ennek is pontosan az ellenkezője, a lehetőség hiánya a polgári életben az oka. Ha a négerek közül valóban sokan maradnak benn a ka­tonaságban, mint ahogyan ez a cikk és a Pentagon feltünteti, arra semmi más nem szolgálhat magya­rázatul, minthogy a polgári élet teljes kilátástalan- sága kergeti őket ebbe. Erősen kételkedünk ab­ban, hogy a négerek nagyobb örömmel, készséggel és meggyőződéssel mennének más színes népek elpusztítására, mint a fehérek. A Pentagon szószólói tudomásul vették a polgár­jogi csoportok panaszait, hogy a négereket külföl­dön háborúba kényszerítik az úgynevezett demok­rácia védelmére, mialatt az Egyesült Államokban nem élvezhetik demokratikus jogaikat. Ez a kér­dés merült fel a napokban, a szenátus zárt kihall­gatásain, a 12.3 milliárd dolláros külön háborús Iáutalással kapcsolatban. Érdekes, hogy a kihallga­tás kicenzurázott, nyilvánosságra hozott szövegé­ben a georgiai szenátor. Richard B. Russell hozta fel ezt a kérdést. Választókerületének polgárai pa­naszkodtak — mondta —, hogy a négereket “aránytalanul” nagy számban küldik Vietnamban a legveszedelmesebb helyekre. A Pentagon egyes számításai szerint még a 18 megalakult New Yorkban a Trade Unionists for Peace. Az alapos szervezeti munka után az uj bé­kecsoport március 8-án megtartotta zászlóbontó nagygyűlését a Manhattan Centerben, ahol több mint 1,200 szakszervezeti tag jött. össze, hogy til­takozzon Johnson háborús politikája ellen. Szá­mos szakszervezeti vezető vett részt, többek között Abe Feinglass, a Butchers Union alelnöke, aki Chicagóból repült New Yorkba erre az alkalomra. “Itt az ideje, hogy kiálljunk, itt az ideje, hogy minket is számba vegyenek”, mondotta. Feinglass. Beszéde végén felállva éljenezte a hallgatóság. A lelkes szervezett munkások, a belépődíj mellett több mint 600 dollárt adtak össze a munka folyta­tására. A Drug and Hospital Workers Local 1199 alel­nöke, Doris Turner, a néger mozgalom egyik veze­tője összehasonlítást tett, hogyan bánnak a hatósá­gok a négerekkel Mississippiben, Harlemben és más városi gettókban és hogyan bánik a kormány a szinesbőrü neppel Délkelet-Ázsiában. Feinglass többek között ostorozza Meany-t és a többi szakszervezeti vezetőt, akik Johnson politi­káját támogatják. Támogatta Morse és Fulbright szenátorok állásfoglalását a washingtoni szenátusi kihallgatásokon. A szakszervezeti, vezetőkön kívül Sanford Gott­lieb, a Sane Nuclear Policy szervezet elnöke, a Clergymen’s Committee for Concern for Vietnam tagjai és Steward Meacham, a Friends Service Committee tagja is beszélt a gyűlésen. Várható, hogy a március 26-i felvonulásokon és tüntetéseken sokezer szakszervezeti tag vesz részt. százaléknál is'magasabb a néger elhalálozások ará­nya olyan egységeknél, mint a 173. Airborne Bri­gade, a 101. Infantry Division és a First Cavalry Division (Airmobile) első három zászlóálja. Ezek a legveszedelmesebb harcokban vesznek részt. Éhségsztrájkkal tiltakozik a termés elpusztítása ellen Robert B. Nichols newyorki kert-tervező a Wash­ington Square-i Judson Memorial templomban tizenkét napon keresztül éhségsztrájkot tartott tiltakozásul a délvietnami termés elpusztítása el­len. Éhségsztrájkjának megindokolására levelet irt Johnson elnöknek. Mr. Nichols levelében azt kérte az elnöktől, hogy magyarázza meg, miért se­gít az Egyesült Államok Dél-Vietnamnak több ga­bonát termelni, ugyanakkor más helyen elpusztít­ja a termést. ­Erre válaszképpen a State Department kijelen­tette, hogy vegyszerekkel 20 ezer angol holdnyi termést pusztítottak el Dél-Vietnamban, amely a gerilláknak szolgáltatott élelmiszert és hogy ez a megművelt földeknek csak nagyon kis százalékát teszi ki. A terméspusztitáson kívül a U. S. hadsereg ir­tószerekkel hervasztja és pusztítja a növényzetet, amely állítólag a gerillákat rejti el. Meg sem tud­ják állapítani, hogy milyen nagy területeken végez­tek ilyen növényzetpusztitást,. A State Department levelében azzal indokolta a terméspusztitást, hogy azt a Vietcong által hosz- szu ideig megszállt területen hajtják végre és hogy ez is fegyvere a háborúnak. Mr. Nichols ezt a ma­gyarázatot nem találta kielégítőnek.

Next

/
Thumbnails
Contents