Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-03-17 / 11. szám
Thursday, March 17, 1966 amerirat magyar szó — Hungarian word 3 DE GAULLE VÁLTOZÁST AKAR A HATO-BAN A kormányban nem kellenek a liberálisok Kiüldözték Mrs. Roosevelt barátját A liberális bevándorlási törvények pártfogója, Abba P. Schwartz, kénytelen volt lemondani ma- gasrangu állásáról a State Departmentben. Az állambiztonsági és konzulátusi hivatal helyettes külügyminiszteri rangú elnöke, Mr. Schwartz, csak egy nappal korábban értesült arról, hogy “átszervezés” következtében megszüntetik hivatalát. Ezt az átszervezést a kormány “takarékossági lépés”- sel indokolta meg, de ezt Mr. Schwartz tudta nélkül már hónapok óta tervezték, Dean Rusk külügyminiszter beleegyezésével. Egyes magasrangu hivatalnokok ezt “csúnya”, sőt “botrányos” eljárásnak tekintették. Mr. Schwartznak a nemzetközi Vöröskereszt intézménye révén nagy tapasztalata volt háborús menekültek ügyeinek intézésében. Ő tárgyalt a vietnami hadifoglyok kicserélése érdekében és ő volt a fő tárgyaló fél a U.S. részéről abban a megegyezésben, melynek révén 10 ezer kubait beengedtek az Egyesült Államokba. Amellett Mr. Schwartz kezdeményezte a bevándorlási törvényben a múlt évben elfogadott módosításokat, amelyek révén a bevándorlási kvótát az egyes nemzetiségek között igazságosabban osztották meg. Az útlevél-kiadási rendszabályok liberalizálását iá ő ajánlotta és ellenezte az amerikai polgárok utazási jogának korlátozását. Mr. Schwartz szoros kapcsolatban együtt működött Kennedy elnökkel és fivérével, Robert F. Ken- nedy-vel és előzőleg hosszabb ideig dolgozott liberális ügyek szolgálatában, amelyekben Mrs. Roosevelt volt a tanácsadója. Szoros barátság fűzte Mrs. Roosevelthez, amely a náci Németországból jövő menekültekért való segélymunkák folyamán fejlődött ki. A State Dept. konz-i hivatalának vezetése folyamán állandó összeütközésbe került Mrs. Frances G. Knight-al,. az útlevél hivatal vezetőjével, akinek reakciós befolyása érvényesült az útlevél-korlátozási rendszabályokkal. A State Departmentnek szálka volt a szemében Mr. Schwartz azon fáradozása, hogy szüntessék meg a tilalmat a Kinai Népköztársaságba és más szocialista országokba való utazás ellen. Evvel a lépéssel is bebizonyította a kormány, hogy nem tűr meg liberális gondolkodású egyéneket hivatalaiban. A háborús politika folytatásához csak jólkipróbált “Bólogató Jánosok”, vagy kimondott reakciósok kellenek. Tüdőbetegség pusztítja a puhaszén bányászokat Dr. Harwey A. Wells és dr. Werner A. Laqueur az International Academy of Pathology 55. évi gyűlésén jelentette, hogy egy eddig ismeretlen és veszedelmes betegség támadja meg az ország puhaszén bányászainak tüdejét. Ez a tüdő véredényeinek megbetegedése, amelyet a belélegzett por idéz elő. A betegségnek még nem adtak nevet, de megállapították, hogy a pneumoconiosis nevű tüdőbetegségek családjába tartozik. Úgy keletkezik ez a kór, hogy a tüdő véredényeiben szénpor rakódik le és a tüdő magas vérnyomását idézi elő. Ennek következtében a szív jobboldalának, mely a tüdőt látja el vérrel, sokkal nehezebben kell dolgoznia, hogy oxigént válasszon ki. Végül, a nehéz munkában megnagyobbodott szív kimerül és bekövetkezik a halál. Dr. Wells a foglalkozásbeli betegségek szakorvosa és dr. Laqueur az Appalachia-i körzeti kórház patológusa. Ebben a kórházban végezték a tanulmányt. Az orvosok jelentése kimutatta, hogy 150 elhalálozott bányász szivének tanulmányozása bébi zonyitotta, hogy egy harmadánál a szív jobboldali kamrájának megnagyobbodása okozta a halált. A régebben ismert bányászbetegségek, mint a szilikózis, tuberkulózis, krónikus bronchitisz mellett egy eddig nem ismert tüdőbetegség létezésére jöttek rá. Mindeddig azt hitték, hogy csak a kőszénbányászokat támadják meg a tipikus bányászbetegségek és a puha szenet mindeddig az egészségre ártalmatlannak tartották. Ujságsztrájk Boslonban A Typographical Union és a Mailers Union Bostonban sztrájkba lépett öt napilap és három hetilap ellen. A Christian Science Monitor az egyetlen megjelenő napilap Bostonban. A többi lapok kiadását felfüggesztették, mivel a hírlapi alkalmazottak szolidaritásból nem voltak hajlandók átlépni a piketvonalon. Nagy válságba jutott a hidegháború politikai és katonai megtestesítője, az “Északatlanti Egyezmény Szervezet”, a NATO (North Atlantic Treaty Organization). Egyik alapitó tagja, Franciaország bejelentette, hogy “a változott körülményekre való tekintettel” a szervezet jelenlegi formájában többé kevésbé idejét múlta és ennélfogva alapvető változtatásokat javasolt annak jellegében, összetételében, felállításában. Első lépésként követeli az összes amerikai és katonai bázisoknak, valamint a szervezet főhadiszállásának francia területről való eltávolítását. Ugyancsak bejelentette a francia kormány — az Egyesült Államok és a NATO 13 másik tagállama kormányához a múlt hét szombatján küldött jegyzékében — hogy Franciaország azonnali hatállyal kivonja a szervezet katonai főparancsnokságának hatáskörében Nyugat-Németországban állomásozó két francia hadosztályt és két francia légiskvadront. De Gaulle értésére adta az illetékes NATO kormányoknak, elsősorban és főleg az Egyesült Államoknak (a többiek, Nyugat-Németország kivételével, aüg számítanak és inkább csak mint statiszták és bábuk szerepelnek a NATO-ban), hogy Fran ciaország teljes fennhatóságot követel minden francia katonai egység és Franciaország egész területe fölött. A Franciaországban állomásozó amerikai és más csapatok, valamint az ottlevő NATO katonai és légibázisok eddigelé “extraterritoriális” jelleget élveztek és névleg a NATO szuverénitása alatt álltak. Másszóval, De Gaulle nem hajlandó ezentúl francia csapatokat olyan vezénylet alatt tartani, melyben mások mint franciák vannak. A NATO szervezetbe csoportosított hadiegységek úgynevezett “integrált” hadierők voltak, melyeknek vezényletében névleg amerikaiak, angolok, németek, franciák, stb. “testvériesen” osztozkodtak. A valóságban természetesen ez mind szemfényvesztés volt. Gyakorlati szempontból a NATO az amerikai hadierők egyik függvénye és a stratégiai irányitás mindenkor a Pentagon generálisai és a CIA láthatatlan kormánya kezében volt. De Gaulle lépése nem jelenti a NATO felbomlását, legalább is egyelőre nem. De Gaulle nem jelentette be kilépését az Atlanti Paktumból, melynek a NATO a katonai szervezete. A francia kormány — azaz De Gaulle — (mert De Gaulle valóban elmondhatja magáról, hogy “L’État c’est moi” — az állam én vagyok) arra az elhatározásra jutott, hogy a NATO jelenlegi szervezete, ami az összes tagállamok katonai erejének integrálásán alapult, megszűnt összhangban lenni a francia érdekekkel. Másszóval Franciaország hajlandó katonai szövetségben maradni az Egyesült Államokkal, de nem hajlandó hadseregének egy részét amerikai és más külföldi ü’ányitás alatt tartani. Washingtonhoz küldött jegyzékében De Gaulle többek között a következő figyelemreméltó megállapításokat tette: “Az Európát fenyegető veszély, mely létrehozta (1949-ben) az Atlanti paktumot, már nem any- nyira azonnali és nem annyira fenyegető." Truman és Churchill ürügye 1949-ben az Atlan- ki Katonai Paktum létrehozásában az volt, hogy a Szovjetunió katonai támadásra készül Nyugat- Európa ellen. (Az ország, amely tiz millió katonát és 10 millió polgárát vesztette el Hitler támadása következtében és amely akkor még nem takarította el teljesen a romokat sem.) “Franciaországnak (ellentétben 1949-el) már van atombomba arzenálja, amelyet természetesen nem lehet integrálni. “Az Egyesült Államok atomfegyvermonopóliuma helyét a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti atomegyensuly foglalta el.” És végül — és talán e kijelentésben kell keresnünk De Gaulle lépésének kulcsát — a következő naevhorderejü megállapítás: “Nem Európa többé a nemzetközi válság főszin- tere. A legtöbb és legnaavobb válságok Ázsiában vannak és azokba a NATO tagállamok többsége nincsen belevonva.” Nem kell az embernek politikai szakértőnek lenni ahhoz, hogy megértse e sorok — és a sorok között — megbúvó félreérthetetlen célzások jelentőségét. De Gaulle — magyarán- megmondva — azt üzeni Johnson elnöknek, hogy a világ békéjét nem a Szovjetunió fenyegeti, amely ellen a NATO-t eredetileg megszervezték, hanem az Egyesült Államok ázsiai politikája. Kina el nem ismerése, a vietnami háború. És ezek a válságok csupán egy NATO tagállam, az Egyesült Államok politikájának válságát jelentik, amelybe a többiek nincsenek és ne legyenek belevonva! De Gaulle mellesleg több ízben kifejezésre juttatta abbeli meggyőződését, hogy az Egyesült Államok nem nyerheti meg a vietnami háborút és sürgette a genfi konferencia újbóli egybehivását. De Gaullenál és Franciaországnál jobban senki sem ismeri a vietnami háború problémáit, hiszen Franciaország 90,000 katonáját vesztette el abban a hiú törekvésben, hogy visszaállítsa ott a régi gyarmati rendszert. Ha hozzáfűzzük azt, hogy De Gaulle a közeljövőben moszkvai látogatásra készül és diplomatái kétségkívül behatóan tanácskozhattak a szovjet képviselőkkel úgy az európai egyensúly, mint a vietnami háborús veszély kérdéseiről, úgy talán jobban megérthetjük De Gaulle NATO-val kapcsolatos uj álláspontjának legalább is néhány politikai és diplomáciai forrását. Bonn felsorakozik Washington mögé Erhardt bonni kancellár pénteken márc. 11-én Von Hassel hadügyminiszterrel és Krone miniszterrel, az úgynevezett szövetségi védelmi tanács elnökével tanácskozott, majd a pártok parlamenti képviselőcsoportjainak vezetőit fogadta, és tájékoztatta őket a De Gaulle-lal folytatott üzenet váltásról. Politikai körökben most elsősorban azt hangoztatják, hogy a NATO-n belül “egységfrontot kell kialakítani De Gaulle-lal szemben.” Bonn a jelek szerint teljes mértékben támogatja Washingtonnak azt a törekvését, amely a nyugati szövetségen belül Franciaország elszigetelésére irányul. A francia lépések hatása Olaszországban Saragat olasz köztársasági elnök az elmúlt héten kihallgatáson fogadta Moro miniszterelnököt,. Fanfani külügyminisztert és Brosiót, a NATO olasz származású főtitkárát, és ismertette velük azt a levelet, amit De Gaulle francia elnök hozzá intézett. A levél tartalma a hivatalos olasz körök szerint a legszigorúbban titkos. Az egyik római polgári napilap azonban tudni véli, hogy De Gaulle — miután formálisan megemlékezik az évtizedes francia—olasz barátságról — levelében közli Saragattal a francia kormánynak azt az elhatározását, hogy a NATO-t mint katonai szövetséget meg kell szüntetni, és azt egy egyszerű hagyományos politikai szövetséggé kell átváltoztatni. Saragat — ugyancsak a római napilap szerint — azt válaszolta De Gaulle-nak, hogy a kérdés tanulmányozásával és az olasz álláspont sürgős kidolgozásával megbízta az olasz kormányt. De Gaulle levelével egy másik levél is érkezett Rómába. A feladó Johnson. A témája ugyanaz, mint De Gaulle-é csak éppen ellenkező előjellel. Johnson a NATO további erősítésére szólítja fel az olasz kormányt, és kijelenti, hogy az US és Itália közötti kapcsolatokat az eddiginél is sokkal szorosabbra kell fűzni. Birchisták a newyorki rendőrség soraiban Március 7-én hétfőn hirdetés jelent meg a newyorki “Staten Island Advance” lapban, amely a rendőrség tagjaihoz intézett felhívást, hogy csatlakozzanak a John Birch Society-hoz. Nem elég, hogy ez a fajgyűlölő, bigott fasiszta társaság az újságban nyíltan hirdethetett, de hihetetlen vakmerőséggel még két rendőr is aláírta a tagsági felhívást. A Staten Island-i Hyland Blvd. rendőrkapitányságon Robert B. Walsh rendőrt, az egyik aláírót, uj ságirók akarták interjuolni, de ő nem volt hajlandó beszédbe elegyedni velük. A riporterek állhatatossága nyomán a rendörfelügyelő két óra hosz- szat tartó privát “beszélgetést” folytatott Walsh-al, a szervezetben való tagságára vonatkozóan, de azután semmiféle intézkedést nem tettek ellene. Nem függesztették fel, még csak át sem helyezték. Nem csoda, hogy ilyen botrányos állapotok vannak a newyorki rendőrség soraiban, hiszen az uj rendőrfőnök, Leary, kinevezése után rögtön kijelentette, hogy semmi kifogása nincs az ellen, hogy rendőrök a Birch Society-hoz tartozzanak. Rousel- lot, volt kaliforniai képviselő, a Birch Society egyik vezetője már korábban eldicsekedett, hogy 500 newyorki rendőr a birchistákhoz tartozik. Két demokrata törvényhozó, Sen. Brownstein és Assemblyman Podell vizsgálatot indított ebben az ügyben és evvel kapcsolatban Albanvban kihallgatásokat tartanak. Mind a ketten gyűlölködő és fenyegető leveleket és telefonhívásokat kapnak, melyekben családtagjaik életét is fenyegetik. Hol jelentette be a két törvényhozó a fenyegetéseket? A rendőrségen.