Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-03-10 / 10. szám

Thursday, March 10. 1966

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

13

Ált- ÉS BÉRVALT0ZAS1K MAGYARORSZÁGON

Irta: PAÁL MÁTHÉ

Mire e sorok napvilágot látnak, az itteni sajtó és hiradási közegek már bizonyosan elismételték, amit a Radio Free Europe és az Amerika Hangja behirdetett, amikor a magyar kormány bejelentette az ország gazdasága uj alapokra helyezésének a tervét. Ezek a “hírforrások” akkor kezdték igazán beharangozni a szocialista építés “sikertelenségét”, amikor a Központi Bizottság nyilvánosságra hozta, hogy a mezőgazdaság gyorsabb ütemű gépesítése, valamint az ipari és a mezőgazdasági dolgozók életnívója közötti különbség megszüntetése érdekében egyes termékek árát emelni fogja. A kormány javaslatot tett a hús- és hústermékek árának emelésére, de a kenyér, a liszt, a péksütemény árában nem javasolt változtatást. A szilárd tüzelő anyagok, a közlekedési viteldijak emelését is ajánlotta, valamint az 1,700 forinton felüli keresetűek nyugdijalapi hozzájárulásának felemelését.

Minderre azért volt szükség, mert a kormány mindez ideig szubvencionálta a mezőgazdasági termelést, hogy az árakat alacsony színvonalon tartsa. Ennek a költségnek egy részét most a fogyasztóra hárítják át, vagyis reálisabb alapon igyekeznek az árakat megszabni. Az áremelés egyensúlyozására a kormány a zsir- és a szalonnafélék, valamint a ruházati és textiláruk eddigi tulmagas árának redukálását javasolta, úgyszintén a családi pótlék és kb. 800 ezer dolgozó fizetésének felemelését.

A termelési rendszer átszervezését a Magyar Szó már bőségesen ismertette és kifejtette, hogy ez a változás a szocialista termelés fejlődéséből kifolyólag szükséges. Magyarországon is a sajtóban és gyűléseken magyarázzák az átszervezés jelentőségét. A reakció ezt az átszervezést a szocialista rendszer csődjeként igyekszik beállítani és ez irányban fejti ki propagandáját, de ez csak a kevésbé öntudatosak között és csak rövid ideig keltett zavart, amikor elhitette velük, hogy a régi. nyomorúságos idők visszajönnek.

Kádár János újévi beszédében felhívta a zavart okozókat, ne éljenek vissza a kormány türelmével, mert most már nem lehet többé “56-ot” játszani; ne felejtsék el, hogy a kormány megbocsájtott ugyan az ’56-osoknak, de akik most újra ilyesmivel próbálkoznak, azokra a kormány teljes erejével sújt le. Egyben felhívta a dolgozókat, hogy az ár és bér-rendezési javaslatot vitassák meg az üzemi gyűléseken.

A felhívásnak meg volt az eredménye, a dolgozók megértéssel végzik munkájukat és csakis arról tanakodnak, hogy az intézkedések milyen hatással lesznek egyes munkásokra. Persze voltak olyanok, az elmúlt rendszer kedveltjei között, kik azt hitték, ismét elkövetkezett az ő idejük, itt az alkalom egy kis zavarkeltésre, de a kormány hamarosan lehütötte ezeket a vállalkozó szellemeket. Voltak köztük egészen nevetséges esetek is. Pl. Nógrád megyében valaki “felült” a Radio Free Europe uszításának, mikor a föld visszaszerzéséről tettek említést. Egy Pillér Jenő nevű volt föld- birtokos megjelent a községi tanács hivatalában és .követelte, adják vissza földjét és kastélyát, mert most megint az ő ideje következik. A községtanács alaposan kijózanította az illetőt.

Az árak és a bérek

A Központi Bizottság javaslatát nem a pillanatnyi “kenyérgondok”, vagy az 1965. évi terv “sikertelensége” sugalmazta, annál kevésbé, mivel a most zárult 5 éves tervet teljesen sikeresen hajtották végre. A termelés majdnem 50 százalékkal emelkedett és az életszínvonal a tervnek megfelelően javult, a nagy árvíz, az állatok megbetegedése és a kedvezőtlen időjárás ellenére. A szükséges átszervezésekkel járó áremelések és árleszállítások, valamint az egyidejűleg érvénybe lépő bér-, családi pótlék és nyugdíj-emelések kiegyenlítik egymást. A változás egyedül a nőtleneknek és a magasfizetésüeknek jelent jövedelemcsökkenést.

A mezőgazdasági áremelések azok, amelyek mindenkit közvetlenül érintenek. Legnagyobb az emelkedés a hús árában, amely fajtánként 2—50 százalékig lett drágább. A hús belföldi fogyasztása 1938-tól, egy személyre számítva, 17 kg-mal emelkedett, de a vágómarha állomány 1938 óta alig szaporodott. A népgazdaság szempontjából pedig nagyon fontos, hogy a hízott vágómarhából annyi kerüljön exportálásra, amennyit a külföldi piac felvenni képes. A termelőknek viszont nem fizetődéit ki a szarvasmarha termelése az alacsony fel- vásárlási árak miatt. Ezért most a kormány a vágómarha árát élősúlyban kilónként 3 forinttal felemelte, ezért a fogyasztási ára is megdrágult.

Magyarországon a nyugdijakhoz is túl nagy volt a kormány hozzájárulása. A dolgozók csak a nyugdíjbiztosításhoz járulnak hozzá, az egészségügyi biztosítás minden fajtája teljesen ingyenes. Itt is változás történt. Mig az alacsonyabb fizetésüek továbbra is a régi ráta szerint járulnak hozzá, addig az átlagosnál nagyobb keresetűek jövedelmük arányának megfelelően ezentúl többet fizetnek, a legtöbbet keresők 8 százalékkal járulnak hozzá a nyugdíjalaphoz. Az ár és bér, valamint a javadalmazási változások úgy egyenlítődnek ki, hogy az 1966 évi terv szerint a dolgozók reáljövedelme 1 és fél százalékkal magasabb lesz a múlt évinél, a magas keresetűek kivételével.

Nem igaz, hogy a kormány a parasztságnak akar kedvezni, az ipari dolgozók és értelmiségiek rovására, hanem csupán a falusi és a városi dolgozók jövedelmében fennálló különbséget igyekszik kiegyenlíteni. Megoldásra váró fontos probléma ez, mert a fiatalság elmegy a falvakból a városokba, ahol könnyebb és rövidebb munkával többet kereshetnek és több kulturális lehetőség áll rendelkezésükre. A fiataloknak a falvakban tartása fontos cél, mert a legtöbb helyen ma már csak az öregek és az asszonyok dolgoznak. Az ipar sem tudja úgy felszívni a falu fiatalságát, mint az elmúlt években. A munka gépesítése és a jobb kereseti lehetőségek mellett a fiatalok inkább megmaradnak a mezőgazdaságban.

Kik és mennyit kapnak a fizetésemelésből?

Elsősorban a nehéz fizikai munkát végző, ala- csonyfizetésü dolgozó, 7—8 százalékos fizetésemelést kap. A tanítók és tanárok 100 ezer főnyi tömege 10—15%-os béremelésben részesül. A belkereskedelem dolgozóinak aránytalanul alacsony fizetését 8—9%-kal emelik. Ez azért is fontos, mert a kiszolgálás miatt sok volt a panasz. A jobb fizetéssel jobb teljesítményre serkentik majd az alkalmazottakat.

Ideje volt, hogy az egészségügyi dolgozók fizetését is rendezzék. Ezek havi 170—180 forint fize- tésjavitást kapnak. A művezetők keresete legtöbb esetben alacsonyabb volt a jó szakmunkásénál, pedig ezeknek jórésze technikumot végzett, kiválóan képzett szakmunkásokból kerül ki. 600 ezer többgyermekes család pótlékát is emelik és 386 ezer alacsony nyugdíjas kap magasabb nyugdijat.

Magyarországon a családanyák 37 százaléka dolgozik és sok családban van felnőtt, dolgozó gyermek; igy egyik vagy másik kategóriában, valamelyik családtag fizetésemelésben részesül és az áremelés következményei igy kiegyenlítődnek.

A kormány csökkenti a kisjövedelműek terheit

A fenti kimutatásból megfigyelhetjük, hogy a magyar kormány minden intézkedésével gondosan ügyel arra, hogy a legalacsonyabb fizetésüek mentesítve legyenek a terhektől és csökkentsék a jövedelem különbségeket.

Hasonlítsuk ezt össze a gazdag Amerikával, ahol a tőkések, a szakszervezetek és a kormány közreműködésével munkás-arisztokrácia alakult ki. Az építőipari, az acél, a gumi, az autóipari és mechanikai munkások keresete messze felülmúlja a dolgozók nagy többségének keresetét. Mig az előbbiek 4—5 dolláros órabért kapnak, a sok milliós tömegek még az $1.25 minimális órabért sem kapják. Egyrészt arról Írnak a lapok, hogy a munkás arisztokraták nemsokára havi 400 dolláros nyugdijat kaphatnak, másrészt sok millió nyugdíjas munkás havi 50 dollárból vagy még annál is kevesebből tengeti életét. 15 millió nyugdíjasnak az átlagos havi nyugdija 70 dollár, pedig a megélhetési költ- sé?ek állandóan emelkednek.

Itt nem számit, hogy hány gyermek van a családban, a dolgozók nem kapnak családi pótlékot. A kormány a nagy földbirtokosoknak fizet, hogy ne termeljenek, vagy felvásárolja tőlük a termést, hogy az árakat magas színvonalon tartsa. Ugyanakkor a szegény Magyarország kormánya kiegészíti a legszükségesebb élelmiszerek árait, hogy a dolgozókat segítse mindaddig, amig a termelés olyan fokot ér el, ami bőségesen kielégítheti a lakosság szükségleteit.

így lehet megérteni, hogy az amerikai szakszervezetek 50—100 ezer dolláros évi fizetésű vezérei miért helyeslik a kormány háborús politikáját. Ez biztosítja a munkás arisztokratáknak és a vezér uraknak a magas fizetést, nem törődve azzal, hogy ahhoz a vietnami szabadságharcosok és ártatlan gyermekek, asszonyok ezreinek vére tapad.

SERKENTSÜK AZ ÓHAZAIAKAT A SZORGALMAS MUNKÁRA ÉS TANULÁSRA

Több százesztendős a haladónép azon felismerése, hogy a társadalmi rendszer felépítése olyan vonalon áll, amely nem elégíti ki tagjai nagyobbik részét. Nem azért, mintha nem volna elegendő anyag fejlődésére, ruházatára, élelemre, vagy a tudás fejlődésének a népek nagytömegei ellenségei volnának.

Olvasás közben, ha gondolkozunk, rájövünk arra, hogy a felsorolt szükségletekben túltermelés van, hogy a társadalmi hiba az egyenlőtlen szétosztásban van.

A gondolkozás eljuttatja az emberiséget annak a felismeréséhez, hogy a kétkezi fizikai dolgozók vagy az értelmiség nagy része nem tudja kielégíteni szükségleteit munkája jövedelméből.

Olvasás kpzben ismerjük fel azt a szomorú tényt is, hogy egyedül a munkás-sajtó célja, törekvése, hogy olvasói megismerjék a társadalmi helyzet hibáit és azokon célravezető módon törekedjenek változtatni.

A kapitalista osztály évezredek alatt nem jutott arra az útra, hogy kielégítse a nép minden rétegét. Telhetetlenségével önmagát is csődbe juttatta már a föld egytized részében, ahonnan anyagi értékeivel megszökött, magukra hagyva a nyomorgó népeket.

Osztálytudatos embernek egyformán szívügye, hogy miként halad a lábra állásban valamennyi csődbe jutott nemzet, ezért nem nemzeti elsőbbség, ha itt most a magyar nemzet kétévtizedes talpraállásával foglalkozunk.

A magyarság nincstelenségét ezer éven át ismerjük, láttuk, részünk is volt benne. A két világháború még nehezebbé tette. Ilyen helyzetben kezdett uj életet, uj társadalmi berendezkedést olyan alapon, hogy a nép minden rétegét meghívta, érdekelté tette az ország építésében.

A csődbe vitt Magyarország vezetői nemcsak ingóságaikat vitték ki az országból, de a termelő- eszközöket is, úgy, hogy a szó legszorosabb értelmében a nép, kétkezi munkájával fogott a talpra- álláshoz. Bizonyos, hogy 20 év után nem hasonlíthatjuk a magyar nép életmódját az amerikai nép életszínvonalához, de elvitathatatlan igazság az, hogy a magyar nép magasabb színvonalon él ma, mint ezer éves történelmében bármikor ezelőtt.

A Magyar Szó-ban számos irás ismertette az ország haladását és hogy ebben még nincs megállás.

Biztositéka ennek, hogy az uj rendszer vezetői is meglátják a javítani valókat. Erről igy írnak a ma

gyarországi lapok:

... az ellenőrzési rendszer tágabb szélesítése helyett, ténylegesen érdekelté kell tenni az üzem, a vállalat vagy a szövetkezet dolgozóit. Ezt úgy lehet elérni, ha az ott dolgozó, személysze- rint, a maga jövedelmén keresztül is érdekelt. A gyárat és a szövetkezetei akkor tekinti igazán sajátjának a munkásság, vagy a szövetkezeti parasztság, ha az adott gazdasági egység jó munkája közvetlenül mutatkozik a bérekben, a jövedelmében. Ha a pazarlás és nemtörődömség kárát mindenki a saját zsebén is érzi — az igazgatótól a segédmunkásig — akkor alakul ki az egészséges közszellem, mely képes hatásos ellenőrzést gyakorolni.

... az uj rend egyik fogyatékossága az, hogy nem sikerült eddig olyan általános erkölcsre nevelni az embereket, amelyek mellett a társadalmi tulajdont legalább olyan értékesnek tartsák, mint személyi tulajdont. E tények mellett nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy javulás történt ezen a vonalon, mert amig 1939-ben 733 vagyon elleni kihágás történt százezer lakosra számítva, 1964-ben már csak 387.

... az iskolai nevelés egyik feltétele a szülői ház és a nevelési intézmény harmonikus együttműködése.

. .. Fogjon össze a család és az iskola, hogy tovább fejlesszék az alkotó munka becsületét. Ifjúságunkat dolgos, munkás életre kell nevelni. A szocialista rendszerben minden fiatal megtalálhatja a képességéhez, tehetségéhez, szorgalmához mért helyet az életben.

Az uj rendszernek szilárd alapja az a felismerés, hogy eltüntette az irás-olvasás tudatlanságát. Jövőjét azzal építi, hogy felemelte az iskola kötelezettségét. A tudást minden téren megszerezheti a nép nappal vagy este az állam által ingyen nyújtott tanfolyamokon.

A "Magyar Szó" olvasói és az amerikai maqyar- ság legyen segítségére az uj rendszer vezetőinek azzal, hogy a rokonoknak és barátoknak Magyar- országba küldött leveleikben serkentsék minden esetben különösen az ifjúságot az iskolák elvégzésére, a tudás, a munkaszeretet elsajátítására.

Ha a magyar élet zökkenésmentes és gazdaságos lesz, sok amerikai magyar nyugdíjas vágya közelebb kerül azon óhajához, hogy szülőföldjére kerülhet nyugdíj összege támogatásával.

Lefkovits Lajos