Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-08-05 / 31. szám
Thursday, August 5, 1965. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 A SZOCIALISTA TABOR VIETNAM MELLETT ALL HérVéGí I írja: Rev. Gross A. László ß. D., Th. m. I wsraMBMHHBnnManv VESZEDELMES JÁTÉK A mi könnyelmű külpolitikánk, amely rémületben tartja a világ jobbik felét, erősen emlékeztet egy serdülőiéiben lévő suhancnak (ha úgy tetszik: teen-agernek) a viselkedésére, aki hogy-hogynem egy rendkívül értékes és veszedelmes vadászpuskára tett szert és nyughatatlan, gyerekes természeténél fogva nem tudja elviselni a gondolatot, hogy az ő nagyszerű fegyvere ott lógjon tétlenül a falon — mindenáron lövöldözni akar vele.. . Ha nem akad nagy vad, hát beéri egy madárral is; a fődolog, hogy a puska “foglalkoztatva” legyen... Gyerek kezébe nem való a puska — ezt mindenki aláírja. A fegyver birtokában egy éretlen siheder hatalmi mámorba esik, elveszti amugyis rozoga lábakon nyugvó és kialakulatlan lelki egyensúlyát, alig-alig rügyező Ítélőképességét; verhetetlennek képzeli magát, akitől mindenkinek félnie kell. Fegyverrel a kezében, kötekedő és erőszakos lesz kortársaival és kihívóan szemtelen az idősebbekkel szemben. “Ki a legény a csárdában?!” álláspontra helyezkedik, fittyet hány az illemtudásnak, évszázados elveknek és gyakorlatoknak. Felelőtlen, hepciáskodó, veszedelmes fickó válik belőle, aki úgy a saját, mint mások fejére kiszámíthatatlan bajokat zúdíthat... Külpolitika dolgában — valljuk meg! — mi éretlen tacskók vagyunk. Ebben nem volna semmi szégyelni való, hiszen senkisem várhatja el egy bébi-cipőben járó, igen fiatal országtól (amely még kétszáz esztendős sincsen), hogy olyan járatos és tapasztalt legyen a nemzetközi kapcsolatok terén, mint egy évszázadokon át létezett ország, amely a diplomácia szövevényeiben, az állandóan változó nemzetközi viszonyok mérlegelésében alaposan kiképzett, biztositéletü diplomatákat tudott kitermelni magából, akik bámulatos éleslátással ki tudják számítani, milyen következményekkel járhat egy-egy sakkhuzásuk. (Persze; még az ilyen tapasztalt rókák is«elszámitják magukat olykorolykor!) De abban igenis rengeteg szégyelni és rettegni valót látok amikor egy éretlen gyerkőc—pusztán azért, mert a puska birtokában nem tud megférni a bőrében — folytonosan diktálni akar másoknak, még pedig olyanoknak, akik nálánál összehasonlíthatatlanul több értelemmel, bölcsességgel és tapasztalattal bírnak és nálánál sokkal különbül tudnak célbalőni is, ha arra kerül a sor, csak éppen nincs olyan nagyfene puskájuk, mint a gyerkőcnek, aki abban a “szerencsés” helyzetben találja magát, hogy pillanatnyilag az ő fegyvere nagyobb, erősebb, tehát hatásosabb, mint amazoké. Egy ilyen fiatal, serdülőiéiben lévő országhoz sokkal méltóbb és illendőbb volna, ha tudomásul venné, hogy neki még roppant sokat kell tanulnia a többitől, mielőtt jogot formálhatna arra, hogy vezetőszerepet játsszék a felnőttek között. Sokszor olvasunk arról, hogy egy avatatlan kézbe került fegyver milyen nagy tragédiát okozott a környezet életében, de az sem ritka eset, amikor arról hallunk, hogy egy ilyen puska a tapasztalatlan kézben visszafelé sült el ... Bölcsesség és tisztánlátás — a vezetőszerephez oly nélkülözhetetlen két kvalitás — nem okvetlenül jár együtt az erővel és hatalommal. A puska birtoka senkit sem tesz automatikusan okossá, tapasztalttá, megfontolttá. Az anyagiakban való gazdagság sem valami szilárd alap ahhoz, hogy nemzetközi kérdésekben az ököljog elvtelenségét alkalmazzuk. Ezzel lehet ugyan ideiglenes sikereket aratni, hosszabb-rövidebb ideig tartó látszat-eredményeket elérni, de tartós sikerre nem számíthatunk, mert mindenki — ha mindjárt a “legjobb barátunk” is—, akire hatalmi kérkedésünkkel nyomást gyakorolunk, előbb-utóbb ellenségünkké válik... És akármilyen különbözők is az ilyeneknek az érdekeik, egy szép napon egy táborban találják magukat, amely kész leszámolni a “közös ellenséggel,” s akkor kiderül, hogy a nagy puska, amelynek büszke, önhitt tulajdonosai vagyunk, nem elegendő egy egész világ kordábantartására — a világ tesz majd minket a helyünkre... És alig hiszem, hogy ez a hely sok dicsőséget tartogat számunkra... Egy kissé több szerénységet, illendőséget és egy jó adaggal több megfontoltságot javasolok külügyi politikánk irányitóinak éppen azért, mert oly rendkívül erősek vagyunk. Aki ugyanis olyan erős és hatalmas, mint mi vagyunk, az megengedheti Érdekes cikket közölt az “El Dia” nevű, Mexico Cityben megjelenő lap jul. 21-i lapszámában washingtoni riporterétől, melynek főbb részleteit közöljük. A szocialista országok egyezményre jutottak az Egyesült Államok vietnami politikájával szemben. Averell Harriman, Johnson elnök követe, titkos jelentésben közölte az elnökkel Koszigin, szovjet miniszterelnökkel folytatott beszélgetésének részleteit. Ezek szerint a szocialista országok közötti megértés elsősorban és főleg annak a vietnami delegációnak a fáradozásai révén jött létre, melyben Hanoi és a délvietnami Nemzeti Felszabadító Front (NLF) képviselői vettek részt. A delegáció nemrégen felkereste Pekinget, Moszkát, Varsót, Bukarestet, Prágát és Budapestet; a többi szocialista fővárosok is, mint Belgrád, Tirana, Havana, Ulan Bator s Pyongyang jelezték, hogy egyetértenek a megegyezéssel, melynek egyes részleteit a kommunista pártok romániai konferenciáján is megtárgyalták. Harriman jelentése szerint sem a Szovjetunió, sem más szocialista ország nem hajlandó a közvetítő szerepét vállalni a vietnami ügyben. Dél-és Észak-Vietnam készen áll minden áldozatra, hogy a vietnami nemzeti egység létrejöjjön. Koszigin szerint a US és az NLF között kell a tárgyalásoknak lefolynia; Peking, Moszkva és Hanoi nem fognak azokba beleszólni. Az Egyesült Államoknak el kell ismernie az NLF-t, mint önálló szervet és nem mint az észak-vietnami delegáció egy részét. Harriman jelentéséből kitűnik, hogy Kina máris több hadtápvonalat nyitott meg saját területén a Szovjetunió és Vietnam között, több vonat érkezett már Vietnamba védelmi felszerelésekkel, rakétákkal. Öt légelháritó berendezés készen áll Hanoi és Haiphong között, amiről az amerikaiaknak tudomásuk van. Most rakéták és szovjet technikusok érkeztek, ezenkívül más felszerelés jön Csehszlovákiából a Szovjetunión és Kínán keresztül. Kina szintén fegyvereket bocsát Észak-Vietnam és a dél-vietnami gerillák rendelkezésére. A szocialista országok határozott Ígéretet tettek Vietnam komoly segítésére, iparának és felszerelésének felépítésére, amikor a harc az Egyesült Államokkal végetér. Koszigin kijelentette Harri- mannak, hogy a két nagyhatalom (US és USSR) azon törekvése, hogy valamilyen formulát találjanak a feszült helyzet enyhítésére, veszélyeztetve van a vietnami konfliktus által. Habár a vietnami nép küzdelmét az egész szocialista tábor magáénak vallja, mindamellett a Szovjetunió elhatározta, hogy résztvesz a genfi leszerelési tárgyalásokban azzal a céllal, hogy Kínát is belevonják, bármilyen megegyezésre jussanak. A Szovjetunió és Kina megegyeztek abban, hogy egyik ország sem próbálja befolyását éreztetni egy felszabadított Vietnamban és nem vesz részt olyan tárgyalásokban, amelyek létrejöhetnek az NLF és a US, vagy Hanoi és US között. A Nemzeti Felszabadító Front és Észak-Vietnam hajlandók az Indokinára vonatkozó 1954-es genfi egyezmény alapján tárgyalni. Észak-Vietnam bombázása és az amerikai csapatok tömeges részvétele a dél-vietnami harcokban egyáltalán nem befolyásolja a vietnami nép elhatározását, hogy egyesítse a nemzetet. Észak-Vietnam terrorisztikus bombázása, mellyel a US ki akarja kényszeríteni a tárgyalásokat, csupán a háború elmélyítéséhez és a világbéke veszélyeztetéséhez vezethet, mert a szocialista világ végsőkig védelmezni fogja a testvér-államot. A riporter más forrásból tudomást szerzett arról, hogy az Egyesült Államok tervbe vette a kínai Hainan sziget megtámadását, valamikor október- vagy novemberben Chiang Kai Shek haderőivel. A szocialista országokból egyelőre nem küldenek önkénteseket Vietnamba, de Hainan elfoglalása háborút provokálna nemcsak Kínával, de az egész szocialista táborral, még abban az esetben is, ha az Egyesült Államok ezt csupán “helyi akciónak” tartaná. Koszigin arra is figyelmeztette a US-t, hogy ne próbálja Kínát bombázni, sem saját, sem Chiang Kai Shek jelzésével ellátott repülőgépekkel. Tömeges deportálások Latin-Amerikában Nemcsak Bolíviában, hanem a szomszédos államokban: Peruban és Equadorban is mozog a talaj a diktátorok lába alatt. Ugylátszik, hogy az amerikai tanácsadó ügynökök (CIA) ügyes, többször kipróbált taktikával igyekeznek a forradalmi megmozdulásokat leszerelni, összeszedik a lázongó vezetőket és az esetleges vezetőket, még akkor is, ha azok csak egyszerű liberálisok, vagy keresztény szocialisták, ha vannak nagyobb számban követőik és' a délamerikai Csőmbe — vagyis Stroessner vadászterületére deportálják őket Paraguayba. Az equadoriak szerették volna Haitiba küldeni őket, egy másik megbízható és az amerikai imperialistáknak igen kedves diktátorhoz, de a forrongó Dominikai Köztársasághoz ilyen közeleső országba egyelőre nem látták ezt jónak, igy Stroessner vasmarkába helyezik el ezeket az embereket az amerikai pénz- és tanácsadók segítségével. Eközben a kizsákmányolás és az abból eredő nyomor még jobban fokozódik, ez még több embert tesz forradalmivá és arra a meggyőződésre készteti őket, hogy a középuton haladva ők is elbuknak, mint Frondizi (Argentina), Goulart (Brazília), Arbenz és Arevalo (Guatemala) és legújabban Juan Bosch a Dominikai Köztársaságban. így a középutasokat is jobbra, vagy balra taszigálják, állásfoglalásra kényszerítik, s előbb, vagy utóbb mind többen belátják, hogy csakis a teljes és szocialista forradalom érhet el sikereket, mint Kubában. Lefegyverezni, eseleg kiűzni, vagy építő munkára kényszeríteni a “gorillákat”, katonai ve- vetőket, még akkor is, ha vasra kell verni őket, mint ők teszik most a forradalmiakkal, az ellenzékkel. Csak kis összetartás, jobb szervezkedésre, egységfrontra van szükség s arra, hogy a legnagyobb sikerrel kecsegtető helyre összpontosítsák erejüket és nagy sikereket lehetne elérni, mivel a szükség, a kényszer nagy mértékben megvan a legtöbb dél-amerikai országban. Csupán az egyöntetű magának, hogy csöndesebb és szerényebb legyen; ettől nemhogy leesne a korona a fejéről, hanem egy-két ékkővel díszesebbé és ragyogóbbá válna. De az örökösen kapkodó, vadul hadonászó, helyét nem találó egyénnek a fejéről igen könnyen lecsúszhat a diadém... Éretlen kézbe nem való a puska; éretlen fejre nem illik a korona! cselekvés hiányzik és az teszi lehetővé, hogy széjjelforgácsolva, letiporják őket. Mert nagy igazság van azon állításban, hogy mint a domino úgy dőlne össze az egész amerikai birodalom, legalább is Dél-Amerikában, ha egy-két más országban is a kubaihoz hasonló sikeres forradalom törne ki, melynek a szocializmus az alapja és igy megdönthetetlen volna. Leginkább áll ez a kisebb (banán) országokra, mint Guatemala, Honduras, San Salvador. Nicaragua. Vi. A Képviselöház visszavonja a TH-törvény 14-B szakaszát WASHINGTON, D. C. — A képviselők 221 szavazattal 203 ellenében visszavonták a Taft-Hartley törvény 14B szakaszát, amely lehetővé tette, hogy egyes államok zárt-üzem (union shop) elleni törvényeket iktassanak be. 19 államban hoztak zárt üzem elleni törvényt. A képviselőház e lépése után csupán a szenátusnak kell hasonlóan cselekedni, hogy a TH-törvény e munkásellenes szakasza a múlté legyen. Az északi államok demokrata képviselői, valamint 19 republikánus, a déli államokból 11 demokrata képviselő szavazott a fentemlitett szakasz visszavonására. _ Minden jel szerint a szenátus pár napon belül hasonlóan fog szavazni. Johnson elnök alámása biztosítva van. Kodály Zoltán Amerikában Kodály Zoltán, a világhírű magyar zeneszerző Amerikában tartózkodik és a napokban mutatták be. “A fonóban” cimü operáját. New Hampshire- ben, a Dartmouth College-ban. A 82 éves Kodály az iskola meghívására jött Amerikába, ahol résztvesz a harmadik művészeti találkozón. Operáját, melyet 1932-ben irt, egyszer már bemutatták ebben az országban. Most koncert formájában került a közönség elé, melv upv ezt, mint a szerző egyetlen szinfoniáját, kitörő tapsokkal fogadta. Az opera az erdélyi emberek életét örökíti meg dalokban és táncokban, teljes ideje 70 perc, de ezúttal 45 percre redukálták és díszletek kosztümök nélkül mutatták be. Az amerikai közönség meleg szeretettel fogadta Kodályt, aki a szereplőkkel együtt a színpadon köszönte meg a szűnni nem akaró tapsvihart.
