Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)

1965-12-23 / 51. szám

Thursday, December 23, 1965

AMERIKAI MAGYAR SZO — HUNGARIAN WORD

13.

Fodor Erna:

A piramisok í oldj én

IV.

Egyiptom jövője — Az Aswan gát

A luxori pályaudvaron álltunk. Vártuk a vonatot, hogy tovább mehessünk Aswan felé. Magyarul beszélgettünk, hogy a körülöttünk álló egyiptomiak, akik közül sokan beszélnek angolul — ne értsenek meg bennünket. Feltűnt, hogy két fiatalember erősen figyel bennünket. Megfordultunk és kérdően néztünk rájuk. Felbátorodva közeledtek és tört magyarsággal megkérdezték, hogy magyarok vagyunk-e? Mikor igennel feleltünk, hirtelen mint a forgószél csapott le reánk egy nagy csoport fiatalember.

“Kezét csókolom — hangzott fel a divatos pesti köszöntés kórusban —. Hogy tetszenek lenni? Mi a benyomásuk Egyiptomról?”, hangzott fel minden oldalról. Csodálatos, itt a Szahara szélén, egy közel 50 főből álló ifjú csoport többé kevésbé jól beszélt magyarul hozzánk. Lassanként megértettük a dolgot. Az egész csoport a Sheben el Komé egyetem hallgatója. A mérnöki fakultáson tanulnak; Luxor és Aswanba jöttek kirándulásra. Úgyszólván mindannyian több hónapot töltöttek Magyarországon, a csepeli gyárban, mint technikusok. A legnagyobb szeretettel beszéltek Magyarországról. Elbeszélték, hogy az egyik mérnök magyar feleséget hozott magával és jelenleg az as- wani gátnál dolgozik. Később össze is hoztak bennünket az ifjú mérnökkel, akit Hanna Abd Elma- laknak hívnak. Magyarországon Jancsinak nevezték és nekünk is csak úgy mutatkozott be. Folyékonyan beszélt magyarul és neki köszönhettük, hogy az aswani gát minden zegét-zugát megnézhettük, továbbá megnézhettük az uj egyiptomi házak belsejét, ahol a mérnököket helyezték el.

De mielőtt rátérnék a nagy gát ismertetésére, szeretném kissé ismertetni az egyiptomi nép életét.

Hogyan él az egyiptomi munkás?

A kormány sokat tesz az ország iparosítása érdekében. Egyiptom sohasem volt ipari állam, most sem az, de utón van az iparosodás felé. A lakosság túlnyomó része földműveléssel foglalkozik. Úgy mondják, hatmillió dolgozik a mezőgazdaságban. Az ipar másfélmillió munkást foglalkoztat, a kereskedelem vagy százezret. Kb. 3 millió a szolga, cseléd, vagy hasonló foglalkozású. A szabadfoglalkozásúak vagy félmilliót tesznek ki. A közalkalmazottak száma közel félmillió. Több mint 10 millió a foglalkozásnélküliek száma. Ez utóbbi többsége a faluból a városba megy alkalmi munkákra; egyetlen vágyuk, hogy állandó alkalmazást nyerjenek. Az ipar fejlődik, de nem képes felszivni őket. Még mindig kevés a nagyüzem és sok olyan kisüzem van, amely tiz munkásnál kevesebbet alkalmaz. A kormány munkásjóléti intézkedései csupán a nagy üzemekre terjednek ki. Az egyiptomi munkásság majdnem 90 százaléka nem szakképzett.

Mehalla el Kobra, az egyiptomi Dunaújvárosnak számit. Ez Kairótól északra mintegy 100 kilométerre van. Szép fehér munkásházai vannak, két— három szobás lakásokkal; klub, sportstadion, hatalmas vendéglő és 2,000 munkás részére legényszálló. A szociális juttatások a munkabérek 20 százalékát érik el. Ilyen hely azonban igen kevés van. A szakszervezetek munkáját az is megnehezíti, hogy az üzemek zöme kismühely, ahol a munka-, erő állandóan változik. Van vagy 1,200 helyi szak- szervezet az országban, 700 iparági és 500 szakmai. A mezőgazdaságban vagy 62 szakszervezet működik. Sztrájkjoga azonban nincs a munkásságnak. A munkabérekre vonatkozólag csupán egy régebbi kimutatást találtam, de ez sem nagyon részletes. A jólszervezett szállítómunkás napibére 1 és fél font. (1 font = 100 piaszter.) Az olajipari munkás napibére egy font, a villamossági munkásé 60 piaszter, a bányászé és a textilmunkásé 40 piaszter, de ezek mind szervezett munkások. Az átlagos bér a nem szervezett munkásoknál napi 25—30 piaszter. Ebből legjobb esetben is nyomorúságosán lehet tengődni. Gyakori, hogy tizen laknak egy szobában és havi egy fontot fizetnek fejenként csak ezért a szállásért. A munkások nagyrésze mezítláb jár és foltozott galabiát visel.

A mai napig is rendszeres a gyermekmunka, Fiatal gyermekeket láttunk az utcán szőnyegeket festeni, ők képezik a háziszolgákat úgy a kisebb üzletekben, mint a jobbmóduak lakásaiban. Ez utóbbit személyesen is tapasztaltuk. Az egyiptomiak közül igen sok a trachomás és a vak. A koldusok nagyobb része fiatal gyermek, bár van sok öreg is. Egyiptom az ellentétek hazája.

Sivatag mindenfelé

Mikor Luxorból Aswanba utaztunk, láttuk teljes egészében, hogy mennyire körülveszi a sivatag az egész országot. Itt nem utaztunk léghűtéses vonaton, mert csak néhány órás útról volt szó és látni akartuk nappal is a vidéket. A velünk utazó egyiptomi nő levetette ruháját, gyermekéről is levette gondosan becsomagolta még kézitáskáját is újságpapírba és valami háziköpenyfélét vett fel, a gyermekre is adott hasonlót. Eleinte nem tudtuk miért teszi ezt, de hamarosan rájöttünk. Hiába volt minden ablak zárva, fülkénk megtelt finom porral, hogy percek alatt ülésünkre Írhattuk nevünket és bizony mire elértük Aswant, mi is sajnáltuk, hogy rajtunk maradt a ruhánk, mert színe teljesen eltűnt a porréteg alatt. Kellemetlen ez a porréteg, a napon forró a levegő és a legyek ezrei keserítik az ember életét. Este azonban csodálatos ez a sivatag, kellemes, hüs a levegő, lágy, selymes lesz a homok, akár egy óriási takaró. Ez az óriási takaró ráborul az egész országra, csak egy kis darabka menekül meg alóla, a Nílus keskeny völgye. Ebben a keskeny völgyben alakult ki az emberiség egyik legcsodálatosabb kultúrája, a Nílus kegyelméből, a sivatag falai közé zárva.

Ebből a völgyből akar most Egyiptom népe kitörni, tehát hadat üzent a sivatagnak.

Egyiptom termőföldje mindössze két és félmillió hektár, ami képtelen közel 30 millió embert eltartani. Emellett a lakosság száma egyre emelkedik. A Felszabadulás Tartományban 200 fontba kerül egy feddan föld megtermékenyítése. Több mint három és fél millió fontot költöttek alig 20,000 feddan szüzföld feltörésére. Évente félmillióval szaporodik a lakosság. Újabb szüzföldek feltörésére nem lenne elég az a jövedelem, amit Egyiptom nagyszerű gyapotja hoz évenként az országnak. A kérdést mégis meg kell oldani valahogyan, hiszen még a fáraók Egyiptomát is foglalkoztatta, hogy miként lehetne hasznosítani a Nílus hatalmas vízmennyiségét és azt a földekre vezetni. A középső birodalom uralkodója, II. Amenemhat hatalmas fallal vette körül a Moeris-tavat, hogy felduzzasz- sza habjait és ínséges időkre tárolja a kincset adó vizet. Mohamed Ali a 19. században és utódai is sokat tettek ennek érdekében. Ma már hat gát szabályozza a Nílus elosztását; a deltavidéki, az edfinai, az assziuti, a naghamadi, az esznai és az aswani. Ez azonban nagyon kevés és ezért van szükség egy sokkal nagyobb, hatalmasabb-tároló területre és ennek megoldását várják a most épülő valóban gigantikus aswani nagy gáttól.

A nagy gát és a gránitbányák világa

Hanna Abd Elmalak mérnök, vagyis Jancsi, már a korai órákban várt ránk, hogy megmutassa nekünk hazája büszkeségét, a magas gátot. Sőt bemutatta a szovjet mérnököt is, aki a gigantikus munka tulajdonképpeni vezetője. Mert Egyiptom a Szovjetuniónak köszönheti ezt a monumentális munkát. Szovjet építészek tervezték, szovjet gépek, szovjet kölcsönök teszik lehetővé építését és szovjet mérnökök vezetik az építkezést.

Számszerűit ugyan nem dolgozik itt annyi munkás, mint Khufu pirámisán, de azért 35,000 ember nvujtja tudása legjavát. A legmodernebb szovjet gépek tömkelegéi zugnak-bugnak mindenfelé. Az égető napsugár, a repülő homok sem lassítja a munkát, amely már hat esztendeje halad megállás nélkül. Aki nem látott hasonlót, el sem tudja képzelni ezt a gigászi harcot a természettel és a Nílussal. A Nílust már elvezették eredeti medréből, a győzelem már majdnem teljes. Még vagy három év és készen áll a nagy gát, a világ második legnagyobb tava, amelyet emberkéz alkotott. Kétmillió acrenyi sivatagot tesz megmüvelhetővé; olyan hatalmas villamossági telepet hoz létre, amely teljes egészében megváltoztathatja egész Egyiptom éle tét. Nem csoda, ha úgy látszik, mintha minden egyes munkás örömmel és jókedvvel végezné mun kaját. Mindenki harcban áll az idővel. Jancsi rengeteg helyre vitt benünket; láttuk az irodákat, a nagy termet, amely a legkorszerűbben elkészített táblázatokkal van felszerelve. Lépésről-lépésre megmutatják az építkezés haladását. “A nagy gát

17-szer nagyobb a piramisnál”, mondta kísérőnk. Alig néhány nappal előbb nem győztünk betelni a nagy piramis építészeti csodájával, monumentális méreteivel és ime a ma csodája tizenhétszer akkora; igaz, modern szerszámok, gépek alkalmazásával építik.

Amennyire lehetséges, szeretném érzékeltetni e mii gigantikus méreteit, hogy jobban megértsék, milyen építkezésről van szó. A nagy gát hosszúsága a tetején 3,600 méter, azaz 11,812 láb, átlagos magassága a folyó fenekétől számítva 111 méter, 364 láb. Fenti szélessége 89.5 láb, szélessége alól 3,215 láb. 42.7 millió köbméter anyagot emésztett fel. Képes lesz 157,000 millió köbméter viz tárolására. A gát tava 311 mérföld hosszúságú, átlagos szélessége 6.2 mérföld lesz. Hat alagút vezet rajta keresztül. 10 milliárd kilowatt áram fejlesztésére képes. Építése 9 évet igényel.

A gát építésénél a legmodernebb gépek tömkelegét láttuk, de azért itt is vannak ellentétek. A nagy gáttól kiindulva, a Nílus mindkét partján csatornák húzódnak végig. Itt rengeteg munkás dolgozik a régi primitiv ásóval. Ássák a hat méteres árkokat és zsákokba rakják a kiásott humuszos nagyszerű termőföldet, amelyet a Nílus lassanként elrabolt a partjairól. Ezt viszik a szüzföldek megtermékenyítésére.

Az elöntött Abu Simbel

Ennek a gigantikus munkának sok műkincs is áldozatául esik. Az uj gát építése tönkreteszi Nubia hires régiségeit. Útjába kerülnek Abu Simbel hires templomai és már el is öntötte Philae szigetén a csodálatos oszlopokkal épített Izisz temp lomot. A hatalmas épület oszlopai ma is láthatók.

Abu Simbelben van Nefertári királynő temploma, homlokzatán hat szoborral. Ebből négy II. Ramszeszt, kettő feleségét, Nefertárit ábrázolja. A bejáratot egy előcsarnok követi, amelyben hatJ oszlop áll Hathor istennő fejével. A falak telve vannak vallásos és más bevésett képekkel.

Abu Simbelben van még egy sziklába vágott hatalmas templom, amelynek homlokzata 33 méter’ magas és 38 méter széles. Az elejét Ramszesz fáraó négy gigantikus szobra védi, 20 méter magas mindegyik. Az egyiknek a feje leesett. Az egyik talapzaton már görög bevésések vannak az i.e. 6. századból. Homlokzatán kartus, pajzsdisz magyarázza II. Ramszesz különböző neveit és rangjait, szép dekorációkkal, a királyi jelkép ureuszkigyó- jával, fölötte egy sereg majom köszönti a napfelkeltét.

A templom bejáratánál Horakti isten szobra áll.. Majd négy szoborkolosszus között Ramszesz családtagjainak szobrai állnak; anyja, felesége, fiai és leányai. E templomban van bevésve talán a világ első államközi szerződése (Egyiptom s a Hiftiták között), legalább is ez az első, amit a történelemben említenek. A templomot építői úgy tervezték, hogy a nap első sugara, a napéjegyenlőség idejében, megvilágítsa a szentélyt, ahol az oltár van. ami világosan mutatja, hogy a tudomány milyen előrehaladott volt az ókori Egyiptomban.

Végül ellátogattunk az Elefántszigetre, Aswan legrégibb lakott részére. Hatalmas sziklák veszik körül a Nílusban levő szigetet, színesek és a magas dombról, hol a City of Nile szálloda épült, úgy néznek ki, mint egy úszó elefántcsorda. A másfél mérföldes utat vitorlással tettük meg. Erős szél fújt a viz folyása ellen és az egyszerű arab hajós ügyesen vezette a hajót szél ellenében. Itt is régi templomok romjait láttuk. Ezeket III. és IV. Tutmozisz, II. Ramszesz és más fáraók építették. A folyó partján van a Nur es-Salam villa (Béke Világa), ezt Aga Khán építette. Idejött pihenni, amikor csak tehette. Felette a dombon áll a kriptája, ahová ma is sokan elzarándokolnak az izmaili szekta tagjai közül.

Az uj utak kezdetén

Aswan város már az ősidőkben kereskedelmi központ volt Egyiptom és Afrika távoli részei között, s Svenet név alatt (piac) ismerték. A város modern része már összefügg a gát építésével. A gáton dolgozó mérnökök és munkások részére épültek az épületek és azok belseje teljesen korszerű.

A nagy gáttól nem messze egy kis kitérővel eljutottunk a gárnitbányákhoz. Ramszesz 20 és 30 méter magas szobrai, a hatalmas templomok és oszlopok, a piramisok kövei és a tü formájú obe- lis7kek ezekből a bánvákból származtak. Innen kerültek a régi múzeumba az eretnek Ecknaton fáraó és felesége Nefertiti csodaszép szobrai. A legnagyobb obeliszk most is ott fekszik egy darabban, befejezetlenül. Több ezer tonna lenne a súlya. Alsórésze most sincs elválasztva a sziklahegytől. Nem készült el és nem tudták elvinni. Ki tudja, miért? Talán valami hibát fedeztek fel rajta a kőfaragók. Tisztán kivehető, hogv a faragást kézzel végezték. A mai techikával másképnen dolgoznának. A fáraók rabszolgáinak ivadékai már ezzel az uj technikával dolgoznak, nem piramisokat építenek, vagy obeliszkeket faragnak, sem gigászi templomokat. Ma az életért lendülnek a kalapácsok, a vizért és ezzel a jobb jövőért. Az egyiptom\ munkás útja göröngyös és hosszú, de szerintük biztató.