Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-12-23 / 51. szám
Thursday, December 23, 1965 AMfcRlKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 VÁDIRAT (Folytatás az első oldalról) Namara hadügyminiszter ellen, akit az imént említett törpe érdekközösség legfőbb képviselőjének tartok a kormányon belül, hogy olyan hamis, vagy legalább is konfundáló információkkal traktálja a legfelsőbb Hadurat, amiknek alapján az utóbbi vagy mindig fejtetőre állított elhatározáshoz jut, vagy pedig teljes cselekvési szabadságot ád hadügyminiszterének, aki ezt siet mind a két balkezével alaposan kiaknázni. Hire jár, hogy az elnök ezt az arrogáns, mindenkit lefitymáló, cézáromániá- kus, emberformáju számológépet tartja kabinetje eszének és valósággal hipnotikus varázsa alatt áll. Vádolom McNamarát, hogy ezzel a mesmerizá- ió befolyással az elnököt ezelőtt sohasem látott és még elképzelni is szörnyű hekatombák útjára tereli, ahelyett, hogy a való tényállással ismertetné őt meg és igy visszatartaná az utolsó mérföldtől, ahonnan visszatérés nincsen többé ... Ha McNamara valóban olyan eszes ember, amilyennek tartják őt a washingtoni berkekben, akkor kétségtelen, hogy ő már régen felismerte a valódi helyzetet, tehát bűnös abban, hogy gazdája előtt azt elhallgatja; ha pedig nem ismerte még fel (holott ez még egy átlagos intelligenciájú egyénnek sem okozhat különös nehézséget), akkor nagyon lesújtó véleményt kell táplálnunk értelmi képességeiről. Vádolnám én szegény Rusk külügyminisztert is, de nem visz rá a lélek, mert az elhunyt Stevenson- nal megegyezve: én is fából készült automatának ("sort of wooden") tartom őkéimét, aki se nem oszt, se nem szoroz, csak pontosan visszhangozza, amit valaki más a szájába rak. (Charlie McCarthy és Mortimer Snerd, a közismert hasbeszélő Edgar Bergen bábjai is fából készültek...) De azt felrovom hibájául, hogy görcsösen ragaszkodik ehhez a megalázó szerepéhez. Nyilvánvaló, hogy különb szerepre nem igen alkalmas. Vádolom a Kongresszust, amely a csaknem egyhangúan elfogadott Selden-határozattal valósággal lovat adott a világuralmi aspirációkkal kacérkodó elnök alá. A határozat, amit valamikor a történelem a legidiótikusabb törvényhozási aktusként fog elkönyvelni, egyszerűen kimondja, hogy az elnök — valahányszor kommunistagyanus mozgolódást szimatol egy külországban — minden további felhatalmazás nélkül bedobhatja az Egyesült Államok haderejét a készülőben lévő lázadás vagy rendzavarás megakadályozására vagy elnyomására — Dominika módjára... Tudvalévő dolog, az elnök ilyen esetekben a CIA jelentéseire támaszkodik és az is köztudott dolog, hogy a CIA a legártatlanabb társadalmi és politikai megmozdulásban is mindig "kommunista forradalmat" fedez fel. Mert amikor például a brazil paraszt egy kissé vastagabb karéj kenyeret kér, vagy a venezuelai munkás egészségesebb munkaviszonyokat követel, azt nem lehet mással magyarázni, minhogy az az átkozott kommunista Fidel Castro bujtatta fel őket erre a hallatlanul vakmerő lépésre, hiszen máskülönben zokszó nélkül viselnék szánnivaló sorsukat... Vádolom szomszédunkat, a köntörfalazó BÉKE- Nobeldijas Pearson kanadai miniszterelnököt, hogy inába szállt minden bátorsága Washingtonnal szem ben: mélyen hallgat, mint az a bizonyos szivar a fűben, ahelyett, hogy — mint címzetes békeapostolhoz illenék — rápiritana erre a hatalomittas társaságra. Mikor küldi vissza a meg nem érdemelt békedijat, miniszterelnök ur?l Vádolom a pipogya Wilson angol miniszterelnököt, hogy Fejbólintó Jánosok módjára szekundál a mi elnökünknek, ahelyett, hogy rámutatna, amit ő egész biztosan már régen tud: ha az Egyesült Államok kormánya tovább űzi jelenlegi esztelen politikáját, elveszíti minden barátját és számkivetettje lesz a népek családjának! Régen volt és soká lesz, hogy az angol "Labor"-partynak olyan kiváló alkalma volna a nevéhez méltó szolgálatot tenni az emberiségnek, mint volna most, amikor — az emberiség történetének egy igen válságos pillanatában — pont ez a párt van kormányon. S mégis azt látjuk, hogy Wilson és társai annyira szolgalel- küek az Egyesült Államok uraival való kapcsolataikban, hogy konzervativ-párti előideik hozzájuk képest valóságos hősöknek látszanak. Ha például e pillanatban MacMillan állna a brit kormány élén, az az érzésem: ő bátrabban és határozottabban lépne fel a johnsoni külpolitika ellen, amely már régen túltett a dullesi meredek-politika bukfencein (brinkmanship). Emelem pedig e vádakat Karácsonynak évadján, a BÉKE FEJEDELMÉNEK ünnepén, miközben a "békét kereső" Egyesült Államok hatalmas bombavetői "hősiesen" szórják a halált egy mitsem vétő nép ezreire ... Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok! BÉKEAJÁNLAT VIETNAMBAN? (Folytatás az első oldalról) arról, hogy a professzorok, akiket ő személyesen ismer, jelentették a hanoi-i kormány álláspontját, amely az 1954-es Genfi Egyezményt tekinti a tárgyalások alapjául. (Az Egyezmény kimondta az ország kettéosztását önálló kormányzattal, a külföldi csapatok kivonását mindkét területről, az Észak és Dél egyesítésére szolgáló szabad választások megtartását és nemzetközi felülvizsgáló bizottság felállítását.) December 4-én Rusk külügyminiszter Mr. Fanfani közvetitésével válaszolt az ajánlatra, amelyben kijelentette, az Egyesült Államok hajlandó a Genfi Egyezmény alapján fenntartás, vagy feltételek nélkül tárgyalni, de kifogást emelt, ill. tisztázni óhajtotta az Egyezmény értelmezését. Szombaton a hanoi-i kormány nyilatkozatot adott ki, amely szerint az állítólagos békeajánlat “tiszta koholmány.” Evvel kapcsolatban újabb kérdések merültek fel. Szerdán, december 15-én a U.S. jet repülői megtámadták az észak-vietnami Haiphong kikötőváros nagy erőmüveit és nagyrészét elpusztították. Ez szolgáltatja a villanyáramot a környéki gyártelepeknek és Hanoinak is. Evvel az Egyesült Államok még fokozottabb mértékben kiterjesztette és elmérgesitette a háborút, mert mindezideig megkímélte Észak-Vietnam nagyvárosait. Ez a gyorsan keresztülvitt, gálád támadás, valamint a hadügyminisztérium határozata még nagyobb számú amerikai katonaság bevetésére a Hanoiból jött békeajánlat átvétele után, azt a látszatot kelti, hogy a washingtoni kormány nem akar békét és meg akar semmisíteni minden arravezető lehetőséget. A St. Louis Post Dispatch napilapnak tudomására jutott az olasz professzorok és Mr. Fanfani közvetitésével történt békeajánlat és napvilágra hozta ennek a hírét. Ennek nyomán hivta össze nagy gyorsasággal a State Department a sajtókonferenciát. Az Egyesült Nemzetek delegátusai között elterjedt az a véleményt, hogy az észak-vietnami kormány hajlandó volt békefeltételekről tárgyalni egy hónappal ezelőtt, amikor Ho elnök az olasz professzorokkal beszélt, de azóta a minden eddiginél nagyobb és vakmerőbb amerikai bombázások, különösen a Haiphong-i erőmű lebombázása, megváltoztatta a hanoi-i kormány nézetét. Az első békehirek reményt keltettek, hogy legalább a karácsonyi ünnepekre fegyverszüneti megállapodás lesz a vietnami háborúban, de az utána kifejlődött zavaros és bonyolult diplomáciai helyzet és különösen az Egyesült Államok szerepe elkeseredést és csalódást okozott az egész világon. Rómában VI. Pál pápa a Szent Péter téren összegyűlt tömeghez mondott beszédében, felhívást intézett a Vietcong által felajánlott karácsonyi fegyverszünet elfogadására. Reményének adott kifejezést, hogy kellő megfontolás és tárgyalás után ez végleges békét eredményez. Arthur Goldberg, a N.S. delegáció feje, egy tv programon sajnálatát fejezte ki afelett, hogy a békeajánlat tulkorán a nyilvánosság elé került. “Jobban szerettük volna, ha csak az illetékesek tudták volna... de ha ők őszintén akarják (Észak-Vietnam), módját találják, hogy leküzdjék az akadályt.” Ä béketárgyalási lehetőség hirének nyomán a chicagói tőzsdén hirtelen árzuhanás állott be. Hasonló áresést várnak a newyorki tőzsdén is. Délvietnami néptörzsek felkelése a kormány ellen Vietnamban a déli hegyvidékek lakói felkelést készítettek elő a délvietnami kormány ellen. A Montagnard elnevezésű néptörzs ellenállási szervezete, az “Elnyomott Népek Küzdelmének Egységfrontja” — a francia kezdőbetűk szerint “Ful- ro” —, állítólag készen állott öt hegyi város, közöttük Pleiku elfoglalására, amikor a hatóságok tudomást szereztek terveikről. Az egyik vidéki helység katonai gócpontján a felkelők megölték a kormány 30 főnyi katonaságát és a központot rövid ideig megszállva tartották. A Fulro vezetője, Y-B’ham Enuol, a Rhade törzshöz tartozik és francia kiképzésben részesült. Szervezete követeli, hogy a kormány adjon önrendelkezési jogot a 700 ezer főt kitevő hegylakó népnek. A N. Y. Times tudósítója, Neil Sheehan beszámolt a fejleményekről, de részleteket nem tudott közölni, mert úgy a U.S., mint a dél-vietnami vezetők, “politikai okokból” nem voltak hajlandók ezekről nyilatkozni. A hegyi lakók már a múlt év szeptemberében lázadozni kezdtek. Ezúttal állító- - lag egy titkos gyűlésen a Fulro 27 tagját a kormány letartóztatta és megakadályozta a felkelést. Phuthien-nél a Rhade és Jarai törzsek 97 katonája mégis fellázadt. A tiszteket s az őrség 23 tagját megölték, a főhadiszállást rövid ideig megszállás alatt tartották, azután elmenekültek a közeli erdőségbe. Később állítólag megadták magukat a U.S. katonai parancsnokságnak Mylinh községben. Gianghiában a Fulro 160 felfegyverzett tagja bevonult a városba és elfoglalta a kormány- és középületeket. Az ott állomásozó katonaság, amely a hegyi törzsek tagjaiból állott, tétlenül nézte és nem' avatkozott be. Habár a felkelést leverték, az amerikai és a vietnami katonai parancsnokság aggodalommal tekinti a fejleményeket annál is inkább, mivel a felkelés sok helyen elterjedt. Attól félnek, hogy a hegyi néptörzsek Benmethuot város ellen is felkelést készítenek elő. A légierők már bombázták a dzsungelon át a városhoz vezető utakat. A Montagnard nép a vietnamiakat, úgy a kormány csapatokat, mint a Nemzeti Felszabadító Front csapatait mindezideig ellenségének tekintette. Eptont elítélték Egy régóta nem alkalmazott törvény alapján, mint várni lehetett, a newyorki bírósági esküdtszék bűnösnek találta William Epton-t a Progressive Labor Movement harlemi vezetőjét. A vád alapja rendzavarási összeesküvés, New York állam kormányzata megdöntésére való uszítás és összeesküvés. A törvény értelmében a maximális büntetés 12 évi börtön és 6 ezer dollár pénzbírság. William Epton 33 éves, foglalkozása villanyszerelő, nős és két gyermeke van. A koreai háború veteránja. A múlt év nyarán, a harlemi rendzavarások után tartóztatták le avval a váddal, hogy összeesküvéssel a zavargásokat akarta kihasználni a Progressive Labor Movement hatalomra juttatására és a rendőrség elleni erőszak és tettlegesség megszervezésére is összeesküvést szőtt. Az eredeti vád egyik pontja azt is állította, hogy Epton, aki maga is néger, résztvett a harlemi zendülésben, de a vád erre semmiféle bizonyítékot nem tudott felhozni. A vádnak ezen pontját a biró megsemmisítette. Az ítéletet januárban mondják ki, de a biró azonnal megvonta a 10 ezer dolláros óvadékot azon az alapon, hogy Epton “veszedelmes” egyén, holott semmi tettlegességgel nem vádolták. A családos ember a karácsonyi ünnepeket a börtönben kénytelen eltölteni.-y A/VNCRIKAI ^ r ‘/ßfptqrifctr' Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879 to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New7 York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.000, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- 84 be egy évre 12 dollár, félévre $6.50. : Kik az igazi hősök Vietnamban? : • • • A kormány és a sajtó propagandája nap- 3 • nap után azt kürtöli az emberek fülébe, hogy 3 3 hősies tetteket követnek el azok az ameri- J • kai pilóták, akik Vietnamban napalm bombá- J $ kát szórnak anyákra, gyermekekre, öregek- • J re, fiatalokra. Ebben az embertelen, gyilkos • • háborúban az igazi hősök azok — mint pél- • • dául a négy néger katona —, akinek volt 3 • bátorságuk ahhoz, hogy ne vigyék véghez a * • barbár kegyetlenségeket, embertársaik tűz- 2 • zel való elpusztítását. J • - A békemozgalom barátainak támogatású- • J kát kell kifejezniük a négy fiatal néger ka- • • tona eme IGAZI HŐSTETTE iránt. A kato- • • nai törvényszék mind a négyet súlyos bőr- • • tönbüntetésre és nehéz munkára Ítélte. He- 2 • iyénvaló, hogy a béke hívei karácsonyi kár- 2 • tyákkal és egyéb üdvözletekkel fejezzék ki 2 2 elismerésüket magatartásukért....................... 2 2 A négy katona neve és postacíme a követ- • 2 kező: • • Private Percy L. Green (24 éves) 1st Ca- • • valry Division, 10 évi börtönbüntetés, nehéz 2 • munka mellett. 2 • Harold Brown (22 éves), 1st Cavalry Divi- 2 • sión, 2 évi börtön, nehéz munka mellett. 2 2 David Clark (26 éves), 1st Cavalry Divi- • S sion, 2 évi börtön, nehéz munka mellett. Johnny L. Jackson (21 éves), 1st Cavalry 3 • Division, 6 hónapi börtön, nehéz munka mel- 3 S lett. 2 3 STOCKADE, Saigon, S. Vietnam, APÓ 2 2 SF 96243. • • • 199999999999999999999999999999999999999M
