Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-07-15 / 28. szám
Thursday July 15, 1965. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORP 7 ftHOGvan én l rice: EH IT Csehszlovákiai élmények Csehszlovák területen, Pilsen, Prága, Brünn. Pozsony Komárom s Érsekújvár városokban öszesen nyolc napot töltöttünk. Nem eleget ahhoz, hogy személyes tapasztalatok alapján Írjunk erről a Népi Köztársaságról, népéről, fejlődéséről, teljesítményeiről, a nehézségekről és a reményekről. Igaz, hogy tájékoztató nyomtatványokat bocsátottak rendelkezésünkre, de nem találom értelmét annak, hogy statisztikai adatokat terjesszek az olvasó elé, mert akit ezek érdekelnek, az ilyen nyomtatványokat maga is beszerezhet. Megemlítem azomban azt, hogy a szokatlanul hideg tavasz, az elkésett nyár és az árvíz okozta károk következtében Csehszlovákia (Magyarország és Jugoszlávia úgyszintén) az élelemellátás terén küzdelmes év elé tekint. A Duna az utolsó évszázadban soha ilyen magas nem volt és a Vág, a Nyitra és a többi folyó szintén rekordmagasságot ért el. Az a körülmény, hogy hatalmas területek viz alá kerültek és hogy az emberek tízezreit kellett a gátakon munkába állítani, a gazdaság más területeiről vont el munkás kezeket. Nem lesz meglepő, ha mindez az árak emelkedését fogja okozni, ami elé a lakosság nagy része már most aggodalommal tekint. A kormányok gondjai érthetően ismét súlyosbodtak. Statisztikai száraz adatok helyett inkább olyan mozzanatokról emlékszünk meg, amelyeket valóban személyes tapasztalatok alapján szereztünk. Arról már irtunk, hogy sajnálatos és kellemetlen az a körülmény, hogy -a felírások mindenütt cseh nyelven történnek, még olyan helyeken is. ahol külföldi turisták járnak. Egyébként az angolul vagy németül beszélő járókelők szívesen és udvariasan adnak felvilágosítást az idegeneknek. A Cedok prágai főirodájában egy városnéző túrára próbáltunk jegyet váltani. Rajtunk kívül tucatjával voltak olyanok, akik hasonló járatban voltak. Tudtunkra adták, hogy az összes rendelkezésükre bocsátott autóbuszokat egy nyugat-német látogató csoport tagjai foglalták el, de “próbálnak” még egy autóbuszt szerezni, hogy a várakozókat elvihessék a meghirdetett túrára. Kértek, hogy várjunk türelemmel. Vártunk. Ki türelemmel, ki anélkül, de vártunk. Közben amerikaiakkal, angolokkal, németekkel beszélgettünk. Ők is vártak. Többen feltették a kérdést: Ha túrát hirdetnek, miért nem gondoskodnak idejében elegendő járműről? “Próbálnak” gondoskodni — elkésve. Egy félóra múlva kiszólt a hivatalnoknő, hogy még mindig van remény autóbuszra, várjunk. Mi mást tehettünk? Vártunk. Elmúlt egy teljes óra, amire megtudtuk, hogy nincs és nem is lesz délelőtti városnéző túra, váltsunk jegyet a délutáni túrára. Addigra néhánynak elment a kedve a túrától, másoknak délutánra más terveik voltak. így csak egy páran maradtunk, akiket a délutáni túra érdekelt. Olyan nagy vállalattól, mint a Cedok, a turisták bizony több ügyességet és előrelátást várnak el és főként azt, hogy ne hagyja őket egy órán át állva várni — feleslegesen. A délutáni túra, amelynek folyamán az ősrégi város számos érdekességét volt alkalmunk megtekinteni, némileg kárpótolt a délelőtti fárasztó és unalmas várakozásért, de akiket a túra elmulasztásával csalódás ért, azok kénytelenek voltak minden kárpótlás nélkül elhagyni a cseh fővárost. Bennünket is ért csalódás. Azon a napon, amikor a csodálatos és művészi “Laterna Magica” előadásának a kezdetére vártunk, (úgy hallottuk, hogy a newyorki világkiállításon is nagy sikerrel került bemutatásra), a város főutján hirtelen zápor egy étterembe kergetett be. Amint beléptünk azonnal láttuk, hogy költségesebb helyre kerültünk, mint amilyenben szerény ebédünket szoktuk elfogyasztani. Dehát benn voltunk, künn esett és benn maradtunk. Ebben az “osztályon felüli” étteremben, amely a "JALTA” nevet viseli, az étel nem volt jobb, mint az általunk rendesen látogatott II. osztályú éttermekben, de az étlap tartalmasabb volt az asztalokat tiszta, hófehér térítők fedték és számszerűit KILENC pincér sürgött-forgott a körülbelül ugyanannyi számú vendég asztala körül. A sürgőforgó FRÄKKOS pincérek az egyszerű életmódhoz szokott emberek szemében valóban nevetségesek voltak és önkéntelenül felmerült a kérdés: okvetlenül szükséges ennyi épkézláb ember lebzselése olyan országban, ahol állítólag munkáshiány van? És a másik kérdés: nem lenne-e jó a fiatal, életerős pincéreket kiküldeni oda, ahol tízezrek próbáinak életet és vagyont menteni a fenyegető árvizek ellen? Hiszen emlékszünk még olyan Wesselényi báróra is, aki a mentő munkálatok élén küzdött. amikor a kiáradt Duna a magyar fővárost fenyegette. A csalódás bennünket akkor ért, amikor kifizettük a számált, amelynek összegéhez hozzáadták a kiszolgálási dijat. Mi úgy éreztük, hogy ezzel teljesítettük a kötelességünket, azonban súlyosan tévedtünk, Még az asztalnál álltunk és a feleségem esőkabátját segítettem fel, amikor az egyik pincér (majdnem azt mondtam az egyik léhütő) odajött, felemelte a már kifizetett számlát és a kezével megvetően intett távolabb álló kollégájának, hogy további “borravaló” nincsen a tányéron. Hogy ezt még a jelenlétünkben megtette, azzal célzatosan akarta megszégyeníteni a “smucig” amerikaiakat, akik a kiszolgálási díjon FELÜL nem adtak “borravalót”. Bennünket a csalódás azért ért, mert Angol, Francia- és Nyugat-Németország után, ahol a kiszolgálási díjon felül senki semmit nem vár, ezt a viselkedést az első Szocialista Népi Köztársaságban kellett tapasztalnunk. Miután a “Laterna Magica” bemutatását nem akartuk elmulasztani, nem tölthettünk időt a (feltételezett) panaszkönyv elkérésével és kitöltésével. Megelégedtünk azzal, hogy Pozsonyban elmondtuk az esetet annak az újságírónak, aki interjút kért tőlünk és akit szemmel láthatólag felháborított a “JALTA” étterem pincéreinek arcátlan viselkedése. És ha már itt tartunk, elmondjuk egy másik esetünket, amelyet az interjú közben szintén szóvá tettünk. .. Prága és Brünn között, a számos helyen javítás alatt álló utat állandóan szakadó esőben tettük meg. Mindennek tetejébe még az autónk ablak-tisztitója (windshield wiper) is felmondta a szolgálatot Hogy a keskeny és javítás alatt álló utakon, a szakadó esőben való vezetés milyen fárasztó és főként idegölő volt, azt csak azok tudják, akik már voltak hasonló helyzetben — “wiper” nélkül! Amire este 6 óra tájban Brünnbe érkeztünk, elhatároztuk, hogy az első szállodában kikötünk. Az első szálloda a Hotel Slavia volt. Mialatt én a szükséges podgyászt készítettem elő, a feleségem bement a szállóba, ahol egy női alkalmazott szerint részünkre nem volt szoba. Hosszas telefonálás és “próbálgatás” után (és a feleségem kitartó kérésére) mégis volt szoba, amelynek árát 99.50 cseh koronában állapították meg. Ez (hat dolláron felül) több volt, mint amenyit fizetni szoktunk 6ENCSI MARGIT ÍRÁSAI Amiért én is beteszem a garast A dominikai intervenció kezdete óta az amerikai újságok — elől vagy hátul, kis vagy nagy betűvel—ép úgy a rádió és TV hírmondói, az ügyhöz méltó buzgalommal hirdetik a rosszakaratú és félrevezető összehasonlítást a magyarországi ’56-os események és a dominikai intervenció között, és éppen úgy a “Free Europe” és a “Voice of America” amelyek igyekeznek még a megtörténtnél is borzalmasabbnak festeni az akkori magyarországi helyzetet. Ezek olvasása hallása közben mindig vártam, mikor fogja már valaki ismertetni a lapban a két helyzet közötti különbséget. (Bár a folytatásokban megjelenő “Két Évtized” is alapos ismertetést nyújt, de én egy gyors, tömör megcáfolást vártam.) Erre a M. Szó junius 3-iki számában “Figyelő” aláírással megjelenik egy cikk: az amire annyira vártam. Nemsokára ezután Weinstock Lajos és Rózsi, valamint Lusztig Imre barátaink, még alaposabb s bőségesebb ismertetést közöltek a fasiszták által előidézett borzalmas állapotokról. Ez mind nagyon szép, helyes és szükséges is volt, sok tájékozatlan és (hozzám hasonló) feledékeny olvasónk tisztánlátására. Ami engem ebben meglepett, az a leckéztető hang volt, amelyen Figyelőt téves elírásáért megkritizálják — belevonva ebbe a Magyar Szó fáradhatatlan és túlterhelt szerkesztőségét, sőt még a lapbizottságot is. Tény, hogy Figyelő elkövetett egy kis tévedést, amikor az “Ellenforradalmat” Forradalomnak nevezte. De Figyelő cikke első sorától kezdve végéig a legjobb szándékkal, kétségbevonhatatlan jóakarattal van megírva. Figyelő megadja a legmesz- szebbmenő elismerést Kádár Jánostól kezdve minés azért további “próbálgatás” után akadt egy másik szoba 93.50 koronáért, amelybe beköltöztünk. Egy kis nyomtatványra (amelyet megőriztem) a női alkalmazott ráírta a szoba számát és napi árát, igy: No. 526, KC 93.50. A garage-ért külön 4 koronában állapodtunk meg és persze a végösszeghez 10 százalék kiszolgálási dij járt. A nehéz nap után megkönnyebbülten pihentünk le és rövidesen vacsora lehetőség után néztünk. Kimenőben a folyóson kifüggesztett árlistából kiderült, hogy az 526-os számú szoba ára 50 korona. Nem szóltunk semmit, de másnap reggel távozáskor a férfi alkalmazottnak ezt mondtam: Láttuk az árlistából, hogy az 526-os számú szoba napi ára 50 korona. A garage ára 4 korona, összesen 54. korona. Éhez hozzájön 5.40 a 10 százalék kiszolgálási dij, a végösszeg tehát 59.40 — és letettem 60 koronát. Az alkalmazott helyeselte a számadást, nyugtát adott az összegről és mi 47.85 korona megtakarításával távoztunk. Miután az előző este szolgálatban levő nő nem volt ott, nem kérdezhettük meg, hogy a megszabott áron felüli összeggel milyen céljai voltak? Egyszerűen zsebre akarta-e vágni, magyarul: el akart-e lopni, vagy a cseh államot akarta-e jogtalanul és oktalanul gazdagítani? Megértettük, hogy a szoba kiadása idején miért kérte, hogy az árát ELŐRE fizessük ki, helyezzük a felemelt ösz- szeget az ő kezébe, amit mi nem tettünk, mert a szállodai szobákért járó összeget mindig távozáskor fizettük. Kérdezzük és az interjút kérő újságírótól kérdeztük: hogyan szabad ilyesminek előfordulni egy Szocialista Népi Köztársaságban, amelyben a szállodák az állam tulajdonát képezik és az alkalmazottak kötelessége lenne a szabályok betartása, az előirt árak megszabása, tekintet nélkül arra, hogy a vendég külföldi-e vagy sem? Mi, akik a legjobb indulattal viseltetünk a Népi Demokráciák iránt; akik tisztában vagyunk a nehézségekkel, amelyeket le kell küzdeni; örömmel és csodálattal látjuk a fejlődést és a felszabadult népek boldogulását, — mi tudjuk és megértjük, hogy az uj társadalom uj embereit nem lehet 20 év alatt előteremteni. Mi tudjuk, hogy a hibák kiküszöbölése érdekében a kormányok mindent elkövetnek és feltétlenül bízunk abban, hogy erőfeszítésük sikerrel fog járni. De fontosnak és szükségesnek trtjuk rámutatni a hibákra és visszaélésekre, amelyeket a Népi Köztársaságok ellenségei ártó propagandának használnak fel és jelét kell adni, hogy a hibák kiküszöbölésére és a hivatalukkal visszaélő alkalmazottak megbüntetésére megtörténnek az intézkedések. denkinek, aki az ország legveszedelmesebb napjaiban és helyzetében az élre állt, harcolt az ellenforradalmárok ellen és segített a rendet helyre állítani. Ugyanakkor — ha Figyelő nem irta volna meg azt a cikket és nem követi el azt a téves elírást, akkor sohase olvashatták volna a Magyar Szó olvasói azt a nagyon szükséges ismertetést. (Itt megjegyzem még azt is, hogy, bár a történelemben és az iskolás könyvekben mindég “Ellen- forradalomnak” lesz írva, a nép nyelvén minden olyan megmozdulás és forrongás, ami vérengzésbe megy át, mindég csak forradalom marad.) De ezen soroknak távolról sem volt célja sem a lap szerkesztőjét, sem a Figyelőt mentegetni. Én csupán a lap egyensúlyának megőrzése céljából szóltam a vitába. Sajnálnám ha az eszmecsere olyan irányba tévedne, amely a lap szocializmüs iránt érdeklődő olvasóit vélemény megoszlásra kényszerítené, ami esetleg megzavarná azt a szép összhangot, amellyel nagyrabecsült olvasóink ma fogadják a lapot. Többször kifejezték és bebizonyították, hogy szeretik azt az utat, amelyet a lap követ, szeretik és értékelik a külmunkatársak nagyszerű írásait, melyekben az eseményeket ismertetik. A lap sohasem volt jobb, gazdagabb a múltban — és nem lehet jobb a jövőben sem! Szerintem a lap legjobb utón halad, amikor ismerteti az általános világhelyzetet, amely lehetővé teszi az olvasóknak, hogy felismerjék a két — egymással szemben álló osztály célját, melyik törekszik a nép jobblétére vagy további elnyomására és hogy — tudatosan vagy öntudatlanul — az egész világ népe ébredezik és halad a szocializmus felé. Próbáljuk megtalálni a csodaszert vagy taktikát, amely lehetővé teszi az egymás mellett élés megvalósítását a szociálista államok és azok ellenségei között, és keressük népünkkel a megértést, mert csak együtt dolgozva összetartással érhetjük el az emberiség igazi célját — A VILÁGBÉKÉT'. ★***★*★**★★★*★*★★**★*★***★★★★★*★★**>*★★•* ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ!
