Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-11-25 / 47. szám
Thursday, November 25, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZO — HUNGARIAN WORD 3 A Penkovsky-iratok: koholmányok A Szovjetunió washingtoni követségének sajtóirodája a következő nyilatkozatot adta ki: A Washington Post és más amerikai hirlapok nemrégen megkezdték az un. “Penkovsky-iratok” közlését. Ezeknek az “iratok”-nak szerzőjeként Penkovsky személyét nevezik meg — azt az embert, akit 1963 májusában a USSR-ban a U.S. és angol kémszolgálatok érdekében elkövetett hazaárulásért és kémkedésért elitéltek. A valóság az, hogy az un. “Penkovsky-iratok” szemenszedett koholmányok, amelyeket Penkovsky elitélése után két évvel azok agyaltak ki, akiket a hasznavehetetlenné tett kém hűségesen kiszolgált. A szerzők telerakták az “iratokat” sablonos, szovjet-ellenes célzásokkal. Penkovsky neve alatt a Szovjetuniónak tulajdonítanak olyan elgondolásokat, mint például a megelőző háború gondolatát, amelynek terveit valóban a Nyugat egy bizonyos helyén szőtték. A koholmányok szerzői nyilván feltételezik, hogy akármilyen rágalmat elmondhatnak az áruló szavain keresztül és ezt baj nélkül megússzák. A “Penkovsky-iratok” cimü provokációs koholmány minden kétségen kivül megköveteli a komoly analizálást. Nem első eset, ez, hogy USSR-al kapcsolatban rágalommal teli anyag lát napvilágot és csak egy célt szolgál: befeketiteni a Szovjetuniót, megmérgezni a nemzetközi hangulatot és hátráltatni az országok közötti viszony megjavítására irányuló igyekezeteket. A “Penkovsky-iratok” kinyomtatását csak a “hidegháború” legrosszabb hagyományainak megfelelő, előre megfontolt cselekedetnek lehet tekinteni. Az ilyen lépések csupán arra szolgálnak, hogy akadályokat gördítsenek a barátság kifejlődésének útjába az amerikai és a szovjet nép között. Ha azok, akik közvetve, vagy közvetlenül közreműködtek az “iratok” kinyomtatásában úgy tesznek, mintha nem értenék, miről van szó, saját kijelentéseiknek kétszínűségét bizonyítják be, amikor a USSR és a USA közötti viszony megjavításáról való igyekezetükről beszélnek. Uj szerződést kötöttek a nyomdászok NEW YORK. —Uj szerződés jött létre a nyomda tulajdonosok és 6,500 nyomdász között. Az uj szerződés értelmében egy szakképzett nyomdász 35 órai munkahétért $156.98-at kap és négy heti fizetett szabadságot. A szerződés két évre szól. Jövő évben a nyomdászok bére heti $5.22-vel fog emelkedni. A munkások és a munkáltatók közt 59 éve áll fenn a kollektív szerződési viszony. Most először történt, hogy a régi szerződés lejárta előtt uj szerződést kötöttek. A (anitók megnyerték a sztrájkot PERTH AMBOY, NJ. — E kisipari város tanítói, akik sztrájkban álltak november elseje óta, győzelemmel tértek vissza a tantermekbe. A sztrájkolok elnyerték követelésüket, hogy a Board of Education egyezzen bele abba, hogy a tanítók a National Labor Relations Board által rendezett titkos szavazattal döntsék el, melyik szervezet képviselje őket. A sztrájk előtt a B. of E. nem volt hajlandó a tanítók e követelését méltányolni. A sztrájk következtében egyezmény jött létre és dec. 3-án lesz a választás. A tanítók a New Jersey State Federation of Teachers-re (Union Local 857) — melynek vezetésével folyt a sztrájk, vagy a New Jersey Education Associationra szavazhatnak. Minden jel arra mutat, hogy a Teachers Union kerül ki a választásokból győztesen. Követelik az elbocsátott mozdony- fűtők munkábahelyezését CHICAGO, 111. — Az elmúlt két esztendő folyamán az ország vasutbárói 17,500 mozdonyfütőt bocsátottak el munkájukból, méghozzá “pártatlan” döntés értelmében. A jövő év márciusában lejár a Brotherhood of Locomotive Engineers és a vasúttársaságok közti kollektiv szerződés. A szakszervezet álláspontja az, hogy a szerződés lejárta hatályon kivül helyezi a régi szerződés alapján hozott “pártatlan” döntést és ezért jogosan követelhetik az elbocsátott mozdonyfütők munkábahelyezését. J. E. Wolfe, a vasutbárók szószólója határozottan kijelentette, hogy “semmi körülmények között nem vagyunk hajlandók egyetlen mozdonyfütőt visszahelyezni munkába, mert nincs rájuk szükség.” HALÁLOS SZEMFÉNYVESZTÉS Meddig lehet ámítani az amerikai népet Szomorú sakkjátéknak lettek bábui az amerikai katonák Vietnamban. Ebben a halálos sakkjátékban, amelyben az “ellenség" elesett katonáinak számát a harctéri beszámolókban dicséretes eredménynek tüntetik fel, a jelentések szerint az amerikai veszteségek még a legrosszabb esetben is legfeljebb “mérsékeltek." A céltalan és oktalan háború ütközetei után, az újsághírek szerint, csak az "ellenséges" holttestek maradtak a csatatéren és csak elvétve volt a harcokban kisszámú amerikai áldozat. Nem titok többé, hogy a vietnami harctéri híreket az amerikaiak cenzúrázzák, többször már a sajtó is tiltakozott, hogy az amerikai népnek jogában van megtudni a leplezetlen valóságot. A katonai parancsnokság azonban "stratégiai okokból" szűrővizsgálatnak veti alá a sajtójelentéseket, magyarán mondva cenzúrázza, ill. megszépíti a híreket. A kormány igyekszik eltakarni a tényt, hogy a mi fiataljaink közül egyre ijesztőbb számban véreznek el Johnsonék és McNama- ráék bűnös politikájának oltárán. Mindennél szembeötlőbben kitűnik ez a november 17-i dél-vietnami hírekből, melyek háromnapi keserves harcokról számolnak be a kambodzsai határhoz közelfekvő ladrang- folyó völgyében. Már az újságírói virágnyelven megszépített leírások is arra az aggodalomra adnak okot, hogy az amerikai veszteségek katasztrofális méreteket öltöttek. Idézünk a N. Y. Times-hoz beküldött Associated Press tudósításból: AZ U. S. CSAPATOK CSAPDÁBA KERÜLTEK “Ötnapi nehéz küzdelem után a két U.S. zászlóalj kivonult a kambodzsai határ közelében fekvő völgyből. Hivatalos források szerint 637 ellenséges halott maradt a csatatéren. Egy korábbi jelentés szerint 869 kommunista lelte ott halálát, de azt mondták, ez tévedés volt, kétszer számolták ugyanazokat. “A First Cavalry Division csapatainak felét helikoptereken szállították el, a másik fele gyalog hagyta el a dzsungel-völgyet, ahol a U.S. csapatok taktikai hátrányban voltak, mert a kommunista ezredek tartották a magasan fekvő területeket ... "Annak ellenére, hogy még mindig erős észak-vietnami zászlóaljakat hagytak ott, az amerikaiak kivonultak, de ezt nem tekintik meghátrálásnak. A völgy stratégiailag nem fontos, az amerikai csapatoknak nem volt szándékukban ott maradni. A cél<az volt, hogy annyi kommunista csapatot pusztítsanak el, amennyit csak tudnak. Más választás nem volt, mint kivonulni, ha nem akarták az erősen védett állásokat megtámadni, amelynek révén az amerikai veszteségek tízszer akkorák lettek volna, mint a kommunisták veszteségei." Ugyanebben a lapban egy további jelentés igy szól: LEPLEZIK AZ AMERIKAI VESZTESÉGEKET "A ladrang-folyó völgyében, nov. 16-án, a First Cavalry Division egy százada az észak-vietnami erők 5 masszív támadását verte vissza kora hajnalban. A kommunisták súlyos veszteségeket szenvedtek ... A mai ütközet két és fél óránál tovább tartott, mig végül a visszavonuló észak-vietnamiak eltűntek, maguk mögött hagyva halottaikat, sebesültjeiket és lesi- puskás rejtekhelyeiket. "Három nap alatt ez már a harmadik súlyos ütközet volt... A háromnapos harcokban kb. 1,200 főt kitevő két amerikai zászlóalj és az észak-vietnamiaknak 2,000 főnyi csapata vett részt. Meglehet, hogy ez volt a legvéresebb ütközet, amelyben amerikai csapatok Vietnamban résztvettek. Kétszázzal több ellenséges katona halt meg, mint múlt augusztusban, a Chulai melletti ütközetben. Az amerikaiak "MÉRSÉKELT" veszteséget szenvedtek, de a HALÁLESETEK SZÁMA ELISMERTEN MAGASABB VOLT A HÁBORÚ MINDEN EGYES ÜTKÖZETÉBEN SZENVEDETT AMERIKAI VESZTESÉGNÉL... "Hal Moore alezredes a First Battalion parancsnoka utasította embereit, hogy másszanak előre és fogják el a sebesült északvietnamiakat, de a lesipuskások tüze visszakergette őket. 11 órakor Moore alezredes tüzérségi és légi segítséget kért. "A napalmnak egy része a rólkalyukakhoz közel, 50 yardra esett le és egy tengerészeti repülő tévedésből a rókalyukakhoz közel 10 yardnyi távolságban ejtett le egy 500 fontosat. A SRAPNEL ÚGY HASOGATTA A FÁKAT, MINTHA FŰSZÁLAK LENNÉNEK, de csak egy amerikai szenvedett könnyű sebesülést... "Délután a harc már csak lesből jövő szórványos tüzelésből állt. A helikopterek egymást váltották a tisztáson, azok szállították el Moore alezredes négy századát és a Second Battallionnak egy századát, amely a legjobban vette ki részét az utóbbi három nap harcaiból. A helikopterek friss csapatokat hoztak helyettük." (Kihangsulyozás a miénk. — Szerk.) Ml VAN A HÍREK MÖGÖTT? A gondosan megszerkesztett és kiszerkesztett tudósításból ki lehet érezni, hogy valami nincs rendben. Nagyon sok megválaszolatlan kérdés merül fel. Tudjuk, hogy az amerikaiak jól kiképzett katonák, de ha mégis bevonultak a völgybe és három napig pusztító tűznek tették ki ott magukat, ahol a körülvevő magaslatokról könnyű célpontul szolgáltak, akkor abból csak a katonai vezetőség baklövéseire, vagy hanyagságára lehet következtetni. A másik kérdés, hogy ha az amerikaiak részére ilyen kedvezőtlen helyzetben az ellenség 637 embert veszített el (amit egy előző hírben 1,000, majd később 869 halálesetre becsültek), milyen csoda folytán történhetett az, hogy az amerikaiak csak "mérsékelt" veszteséget szenvedtek? Valamint az is magyarázatot érdemel, hogy a tévedésből a közelben leesett napalm- és más bombák miért voltak kíméletesek az amerikai csapatokkal szemben, hogy "csak egy amerikai szenvedett könnyű sebesülést?" Végül pedig a "mérsékelt" veszteségek mellett, "az amerikai halálesetek száma elismerten magasabb volt minden eddigi ütközetben szenvedett haláleseteknél." Ilyen kétértelmű kifejezésekkel próbálják félrevezetni az amerikai népet a vietnami veszteségeket illetőleg. Azok a családok, akik elesett családtagjaikról a gyászhireket kapják, továbbá azok, akiknek hozzátartozói, leginkább férfikoruk hajnalán lévő fiatalemberek, megégve, megcsonkulva vagy vakon térnek vissza, jól tudják mi rejlik az ilyen mindenáron megszépített riportok mögött. Az ilyen családok száma pedig tragikus módon növekszik. Minden elvesztett nap, melyen az amerikai közönséq közömbösen és kritika nélkül veszi tudomásul, a háborúról szóló sajtóhíreket és minden olyan nap, amelyen a jólinformált és felvilágosult közönség nem adja hangos tanujelét tiltakozásának, egyre késlelteti azt a napot, amikor a washingtoni kormány politikájának megváltoztatására kényszerül és leül a tárgyalóasztalhoz a béke megteremtésére. New York utcáin szállítják a nukleáris fegyvereket (Folytatás az első oldalról) terhez februárban, amelyben errevonatkozó felvilágosítást kért. Ezután többszöri levélváltás történt, de mint a bizottság jelentette, “lehetetlen volt megfelelő felvilágosítást kapni.” A Health Department szakértője, dr. Baltz véleménye szerint nem valószínű, hogy forgalmi baleset nukleáris robbanást okozhat. Mindenesetre az a lehetőség fennáll, hogy összeütközés kiszabadíthat nukleáris plutóniumot. A plutónium rendkívül mér gező hatású. Még a legkisebb mennyiség is halált okozhat, ha belélegzik, lenyelik, vagy karcolás által a bőr alá kerül. A polgármester hivatala azért fordult felvilágosításért a hadügyminisztériumhoz, hogy óvóintézkedések bevezetéséről gondoskodjanak. A hírek szerint New Yorkon keresztül szállítják a nukleáris fegyvereket a U.S. különböző hadi bázisaira. A németek kezébe adtuk a nukleáris fegyvereket A N. Y. Times washingtoni tudósítója jelentette, hogy az Egyesült Államok már 6 év óta nukleáris robbanófejekkel látta el Nyugat-Németország és más NATO-országok repülőit és rakétáit. Ennek a hírnek a nyomán a hadügyminisz tórium a következő nyilatkozatot adta ki: “A hadügyminisztériumnak nem szokása, hogy említést tegyen nukleáris fegyverekkel való akciók helyéről, számáról, vagy természetéről. Bárhol vannak azok, mindenüt az Egyesült Államok rendelkezik felettük.” A Times cikkében John W. Finney megjegyezte, hogy a U.S. rendelkezése az atomfegyverek felett sokszor nem a valóságban, hanem csak elvben létezik.
