Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)

1965-11-25 / 47. szám

Vol. XIX. No. 47. Thursday, November 25, 1965. AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th Street, New York, N.Y. 10003. Telefon AL 1-0397. KÉT Éli ELMÚLTÁVAL Most két éve, hogy Kennedy elnök életét kioltották. A gyilkos golyók nemcsak egy fiatal ember életét vágták ketté, hanem azt a lehetőséget is, hogy a józan ész politikája valósul­jon meg fogadott hazánkban. Két év nem sok idő egy jóslat megvalósulására, de mégis rá kell mutatnunk, hogy közel voltunk az igazsághoz, mikor azt mondtuk: nem egy betegagyu egyénnek, hanem összees­küvésnek volt áldozata a fiatal elnök. A Warren-bizottság pontot tett a gyilkosság kutatására. Érdekes megjegyezni, hogy ha csak egyszerű büneljárásról lett volna szó, még akkor sem lett volna helyes ily gyorsa­sággal véget vetni a vizsgálatoknak. Habár a hivatalos vizs­gálatok befejeződtek — egy nagytekintélyű bizottság helyben­hagyásával —, a kételyek még mindig nem oszlottak el. Amióta Kennedy elnök életét kioltották, minden jel ar­ra mutat, hogy azok az erők, amelyeknek érdekük volt az elnököt eltenni láb alól, teljesen szabad kezet kaptak külpo­litikánk irányításában. Kennedy elnök — ne értsük félre — nem volt az az em­ber, aki a szocializmusnak, vagy bármilyen más haladó szel­lemű elvnek a hive lett ve Ina. De politikájának minden meg­nyilvánulása arra mutatott, hogy keresne az utat — a kapi­talista rendszer keretén belül — a békés egymás mellett élés lehetőségéhez. Bizonyíték erre, hogy nem engedte meg, hogy a CIA mesterkedései fogadott hazánkat véres háborúba so­dorják Kubában. Ezt nem egyszer, hanem kétszer is meg­akadályozta, a Malac-öbölbeli incidens és a távlövegek krízi­sének idején. Elmozdította Allan Dullest a CIA vezetéséből és mint a sajtó jelezte, tervbe vette, hogy korlátozza annak törvényenkivüli hatalmát. Nem szándékozunk itt felsorolni mindent, amit a békés egymás mellett élés érdekében tett, de köztudomású, hogy megkísérelte a Szovjetunióval való békés politika megvalósí­tását és kereste a felmerülő ellentétek békés megoldását. Köztudomású, hogy Kennedy elnök tanácsadói között megoszlottak a politikai nézetek. Akkor azt mondták, hogy voltak a kabinetben "héják" és "galambok." Kennedy elnök a határozatok mérlegelésénél minden alkalommal a "galam­bok" által sürgetett politikát fogadta el. Lesznek olyanok, akik hivatkozni fognak azokra a poli­tikai lépésekre, melyek ennek ellenkezőjét bizonyítják. Tény az, hogy ezt csak a kapitalista rendszer erőinek megoszlásá­val lehet megmagyarázni és voltak kérdések, amelyekben, bizonyos fokig, a "héják" befolyása érvényesült. Nem vélet­len, hogy Vietnamban az amerikai hadsereg létszáma, pár ezer "tanácsadódról már akkor lassanként 26 ezer főre emel­kedett. Hogy a reakciós politika odáig juthasson, ahol ma áll, okvetlen el kellett távolitani az ország éléről a fiatal elnököt, mert nemcsak hazája érdekei, de személyes meggyőződése is arra buzdították, hoqy a puskaooros leveoőt valamennyire megtisztítsa. Saját fiatal gyermekeinek életét sem volt haj­landó kétes osztályérdekek miatt kockára tenni. Az elnököt megölték. Azóta annyira elfajult az ország külpolitikája, hogy ma már 160 ezer katonánk van Vietnam­ban és ennek a számnak a megdnolázásáról beszélünk. A fiatalok sorozása és azok lemészárlása napirenden van. A "héiák" teljhatalommal rendelkeznek a washingtoni kor­mánykörökben, eltitkolják az amerikai nép előtt a tényeket és minden erőfeszítésükkel arra törekszenek, hogy az orszá- qot a leplezetlen imperialista erőszak útjára tereljék. Egy hét leperqése alatt két világotmegrázó tény jött napvilágra: a dominikai beavatkozásnak és a hanoi-i próbálkozásnak a kulisszatitkai. Bárhogy is mosakodik Rusk, McNamara és McGeorge Bundy, az amerikai nép lassan ráeszmél arra, hogy milyen veszedelembe sodorták az orszáqot ezek a tanácsadók. Foaadott hazánknak nagy szerencséje, hoqy vannak olyan józaneszü oolitikusai mint Fulbright, Morse szenátorok és mások, akik tisztán látják az orszáqot fenyegető nanv vesze­delmet és felszólalnak, hogy megakadályozzák a "héják" tö­rekvéseit. Ez eqymagában azonban nem elég. Kell, hoqy a békéért megindult harc — melyben fiatalságunk ma gyönyö­rű néldával iár elől —, olyan méreteket érjen el, amely meg- állitia a "héják" minden erőfeszítését azon a végzetes utón, amellyel az országot katasztrófába kerqetik. A fiatal Kennedy elnök életét kioltották, de az amerikai néo lelkében mély qvökeret vert a béke vágya. Ha a békeküz- de'em tovább erősödik, képes lesz az országot a józan külpo­litika útjára terelni. November 27-én Washingtonban a különböző politikai iránvzatu békeerők újabb megmozdulásban vesznek részt. Bár a békéhez különböző utak vezetnek, elvitathatatlan az a tény, hooy az e hétvéoi washingtoni béketüntetésekben résztvevő tömeqek bizonyitják, hogy az amerikai nép legjobbjai, hazá­NEW YORK UTCÁIN SZÁLLÍTJÁK A NUKLEÁRIS FEGYVEREKET Robert Wagner, New York polgármestere nyilvánosságra! hozta az általa kinevezett ‘'Technical Advisory Commit-1 tee on Radiation” jelentését, amely a következő aggasztó fejleményekről adott hirt: 'Az utóbbi időben több alkalom­mal a tűzoltó-kocsik segítségét kérték éjjel átvonuló teherko- csiszállitmányok kíséretére, amelyek a hírek szerint, nuk­leáris fegyvereket tartalmaz­tak.” A polgármesteri bizott­ság még hozzátette. “Határo­zottan bebizonyított balesetek fordulnak elő az Egyesült Ál­lamokban nukleáris fegyverek szál litásával kapcsolatban. Ezeknek tragikus következmé­nyei lehetnek, ha New York­ban fordulnának elő, még ab­ban az esetben is, ha nem tör­ténne nukleáris robbanás.” Aug. 22-én egy 31 ezer font radioaktiv urániummal és tho- riummal megrakott trailer-te- herautó személyautóval ütkö­zött össze a Harlem folyó fö- 1 ö 11 i Macombs hídon. A Health Department azonnal | vizsgálatot indított és megái- I lapította, hogy “semmilyen ve- ’ szély nem állt fenn.” Hét év- j vei ezelőtt a hadügyminiszté- | rium bizalmasan tudomására ! adta Leona Baumgartner ak- I kori health commissionernek, hogy a nukleáris fegyvereket I egyáltalán nem szükséges a városon keresztül szállítani. Miután több alkalommal, bizonyos éjjeli szállításokhoz a tűzoltóság segítségét kérték, Wagner polgármester levelet irt McNamara hadügyminisz- (Folytatás a 3-ik oldalon) MIT JELENT A Ű.S. SEGÉLY MEGHOSSZABBÍTÁSA LATIN-AMERIKÁBAN ? * Az amerikai országok kon-| ferenciáján Rio de Janeiró- ban, Dean Rusk külügyminisz­ter megígérte, hogy az Egye­sült Államok kiterjeszti az Al- j liance for Progress-nek nyúj­tott segélyt az 1971-es határ-1 időn túl. Eredetileg Kennedy elnök kezdeményezte a segély- programot 1961-ben. a Punta del Este-i egyezmény alapján, j a latin-amerikai országok gaz­dasági. egészségügyi és műve­lődési fejlesztésére és ennek j keretében a U.S. az első 10 év­ben 20 millió dollár állami és nrivát befektetésre kötelezte magát. Mr. Rusk az Egyesült Álla­mok nagylelkű ajánlatáért a gazdasági segély meghosszab­bítására. bizonyos ellenszolgá1 tatást kért. Burkolt diploma ciai nyelven, de félreérthetet­lenül az amerikai országoknak közös katonai erő felállítását ajánlotta a “demokrácia” vé­delmére, a “jobb- vagy balol­dali diktátor — kormányok létesítése ellen.” A gyakorlat azt mutatja, hogy a U.S. politi­kának a jobboldali katonai dik taturák sohasem okoztak gon­dot, sőt ezeket támogatta, amint azt nemrég a dominikai krízis idején is láttuk. A la­tin-amerikai katonai erők azt a célt szolgálnák, hogy a U.S. sugallatára, de közvetlen be­avatkozása nélkül, a “kommu­nizmus” veszélyének örve alatt, megakadályozhatnák fü° getlen, népi kormányok léte­sítését. A félreértés elkerülésére és a hangsúly kedvéért, Mr. Rusk a konferencián kijelentette: “Fel kell, hogy készüljünk gyors, haátrozott és lehetőleg egységes akciókra, amikor ve­szedelmes helyzet fejlődik ki a nyugati féltekén.” Még hoz­zátette, hogy a “kommunista agresszió” állandó veszedelem mel fenyegeti az amerikai or­szágokat. Rómában Gunnar Myrdal svéd közgadász és filozófus élesen elitélte az atomfegyverkezési versengés és a számos helyen elterjedt éhínség veszélye irán ti közömbösséget. A NÉGER VEZÉR HÁZÁT MEGBOMBÁZTÁK, ŐT BEBÖRTÖNÖZTÉK Ferriday, La.-ban tettesek gazolinbombával felrobbantot­ták Robert Lewis Jr., a Fér riday Freedom Movement né­ger elnökének házát. Mr. Le­wis, feleségével és 5 gyerme­kével a házban volt, amikor a merénylet történt, de őket nem érte sérülés. A ház eleje megrongálódott, ablakai be­törtek. Mr. Lewis puskát ra­gadott, úgy rohant a ház elé, ekkor a rendőrség őt tartóz­tatta le. Avval vádolták, hogy a rendőrökre emelt puskát. Az egyik szó mszédja. David Wheatley, aki a kigyulladt házban segített a tüzet elolta­ni, szemtanúja volt a letar­tóztatásnak, kijelentette: “A rendőrség azt állítja, hogy Mr. Lewis fegyvert emelt rájuk, de szemtanuk vannak, velem együtt, akik állítják, hogy ez nem igaz. Azt hiszem, azért tartóztatták le, mert mozgalmi ember. Aki csak va­lamiképpen részt vesz a moz­galomban, a legrosszabb bá­násmódban részesül. Amikor demonstrálunk, akkor lefény­képeznek bennünket, ha mun kát kapunk, megmutatják a fényképet a munkaadónak ér másnapra már nincs állás.” A rendőrfőnök kijelentette nem biztos, hogy bombázác történt, de megindította a vizsgálatot. Az FBI is vizsgála­tokat kezdett. Mr. Wheatley elmondotta, hogy Ferridav- ban a négerek most szervezik a Deacons for Defense and Justice önvédelmi csoportot, amelynek tagjai a velük szem­ben gyakran elkövetett erő­szaknak fegyverrel állnak el­len. Az igazsáqügyminisztérium nem nyújt védelmet Egyre több helyen követe­lik, hogy a szövetségi rendőr­ség nyújtson védelmet a déli négereknek, akiket a polgár­jogi küzdelmek folyamán ve­szély fenyeget. A United States Commission on Civil Rights ajánlotta, hogy az él­jük jövőjének, biztonságának és ió hírnevének megmentése érdekében, a békés utat választják. nők rendelje ki a szövetségi rendőrséget azokra a helyek­re, ahol a törvényt megszegik, ahol a veszélyes helyzetben megakadályozhatják a nége­rek elleni tettlegességeket és védelmet nyújthatnak. A Fehér Házban múlt csü­törtökön megtartott polnário- gi konferencián, az igazság­szolgáltatási panel azt a hatá­rozatot hozta, hogy “a Com­mission ajánlatának azonnali keresztülvitele a déli négerek és polgárjogi munkások égé­nek és biztonságának érdeké­ben égetően fontos.” Az igazságügyminisztérium mégis vonakodik “rendőri fel­ügyelet” alatt tartani a déli államokat. Az egyik legna­gyobb akadály J. Edgar Hoo­ver, az FBI igazgatója, aki mindenáron ellenzi, hogy ügv nőkéi beavatkozzanak tünte­téseknél és más esetekben be­forduló tettlegessé^ekbe. ahol összeütközésbe kerül néneV a helyi rendőrséggel. Mr. Hoo­ver ragaszkodik ahhoz, hocry az FBI tevékenysége kizáróla­gosan nyomozásra szorítkoz­zon. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N.Y., N.Y

Next

/
Thumbnails
Contents