Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-07-15 / 28. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday July 15, 1965. .______Í___________________■ - - ______________________—^ Igazgyöngy a viharban... ELSINORE, Cal. — Ahogy olvasom Rácz László könyvét: Porszem a viharban-t, engedje meg a szerző, hogy átkereszteljem IGAZGYÖNGY A VIHARBAN cimre, ami szerintem jobban megfelel. Memóriám akaratom ellenére is felidézte az 1904 és 1910 közötti Szegeden töltött éveket. Ezek az évek olyanok voltak, mint amikor gyermekkoromban az első hosszunadrágot kaptam szüleimtől. Most először találkoztam Rácz László könyvében azokkal, vagy legalább egy részével azoknak, akik a Szociáldemokrata Pártból a Népszava akkori munkatársai voltak. Talán abban voltam szerencsésebb, mint Rácz László, hogy élesebb szagláló-képességem volt, mivel én már 1910-ben roegéreztem, hogy valami bűzlik körülöttünk, amit az én orrom nem fog elbirni és búcsút kell mondani ennek a nem éppen tejben-vajban dúskáló földi paradicsomnak. így jobb atmoszférában kerestem menedéket. Ahogy olvastam Rácz László könyvét, akaratom ellenére megveregettem a váltamat, hogy mondom: na Jóska, ezt jól csináltad. Abban azonban nem vagyok biztos, hogy ha ott maradok, én is keresztülmentem volna azokon a tortúrákon, amit a könyvből ökölbe szorított kézzel olvastam. Jómagam is megismerkedtem Kaposvárral, ahol az úgynevezett “rosseb ezred” batallion-ja székelt. Ott hallottam először életemben azt a nem éppen ildomos pocsék szót, hogy a “rosseb egye meg”, bár én soha sem használtam, csak amikor Ferenc József nevét hallottam valahol emlegetni. Tiszta szivemből gyűlöltem a militarizmust, hiszen ezen a téren jó iskolában kaptam instrukciót a szegedi vasasoknál a szakszervezetben. Nem érdekelt engem, mint fiatal szocialistát a katonai gengszteriz- rnus. A szocializmus már akkor is gyűlölt volt Magyarországon, ezt Rácz László keservesen megszenvedte a fehér terror alatt. A Lehel úti angyalföldi kaszárnyából néhány fiatal vérszopó hadnagy végignézte a szakszervezetek májusi felvonulását, mondván az egyik németül: ej, de szeretnék belelőni ebbe a szocialista bandába. Nagyon nehezemre esett a hallgatás, de mivel akkor pincér voltam a tiszti kaszinóban, ahol ez a incidens történt, valahányszor ez a hadnagyocska spriccert kért, én mindig beleköptem a poharába. Ez volt az elégtétel, mást akkor nem tehettem. Mellékelek három dollárt. Ez az összeg nem képviseli a könyv valódi értékét, annyit én nem küld- hetek. Idős embereknek érdekes és tanulságos találkozni a régiekkel, tanítóinkkal. Fiatalabbak tanulhatnak belőle. A jelenlegi világhelyzet még sok mindent tartogat, amit ennek a generációnak kell megoldania. Schubert CHICAGO, 111. — Két dollárt küldök a Porszem a Viharban c. könyvért. Rácz László is megszenvedett, mint olyan nagyon sokan. Köszönöm a könyvet. H. Szalontay • • • WILMINGTON, Cal. — A Porszem a viharban c. könyvet megkaptam, köszönöm, örültem, hogy megküldték. A fedőlap és az egész könyv kivitele nagyon szép. Sokat még nem olvastam belőle, miután csak pár napja, hogy kézhez vettem, de engem nagyon érdekel, mivel az első háborútól egész l‘J22-ig otthon voltam és mindenről tudok, ami akkor történt. Az országház pincéjében kínozták az embereket s utána a Dunába dobálták őket. Mielőtt kijöttem Amerikába, már üldözték a zsidókat és éjjel verték őket az utcán. Rácz László élethűen ecseteli az eseményeket a könyvében, minden igaz, amit ir Magyarországról. Gross László bevezetése is nagyon szép, kívánok még hosszú életet úgy neki, az Írónak és az összes bel- és külmunka- társaknak. Két dollárt küldök a könyvért. Mary Antal • • • .. CLEVELAND. O. — Először is köszönetét mondok a könyvért, amit voltak szívesek elküldeni. Küldök én is két dollárt érte, mert úgy gondolom, hogy a köszönetét illő, hogy egy kis adomány is kisérje. A könyvet már olvasom, nagyon, de nagyon jó eddig is tanultam belőle, amit eddig még nem tudtam. Köszönet dr. Rácznak és a szerkesztőségnek az értékes Porszem a viharban c. könyvért. ..Horváth Néni NEWARK, N.J. — Megkaptam a könyvet, melyet nagyon jónak találok. Gratulálok úgy az Írónak, mint a szerkesztőségnek, hogy ilyen remek könyvet adtak gz olvasóknak. Itt küldök érte egy dollárt, ámbár öt^enet is megér, akinek telik. De sajnos 65 dollár nyugdíjból nem telik. Majd ha jobban fog telni, nem fogok megfeledkezni a lapról. A. Oszko • • • E. ORANGE, N.J. — Itt küldök 6 dollárt, hármat a lap támogatására, hármat a Porszem a viharban c. könyvért, amit igazán kifogástalannak találtam. Kívánok annak, aki irta, sok szerencsét, ugyancsak a lap szerkesztőségének. F. Cippel • • • BELL CALIF. — Fogadják köszönetemet .amiért elküldték a Porszem a viharban c. könyvet. Nem irhatok mást, minthogy a könyv Írójának, aki rettenetes sok szenvedésen ment át drága feleségével együtt, adjon elégtételt, hogy mégis végre a szeretett magyar földön elérték Rácz és sok millió harcos testvérünk kivánságát: magyar testvéreinknek sokkal jobb, mint nekünk volt. A könyvet minden magyarnak ajánlom elolvasni, el ne mulassza senki. Kívánom Rácz Lászlónak, hogy annyi seznvedés után élvezze az életet s köszönöm a szerkesztőségnek, hogy a könyvet kiküldték. Csak három dollárt küldhetek, pedig 25-öt is megér, bárcsak annyit küldhetnék érte. Mary Tittelbach • • • PASADENA, Calif. — Köszönöm a hozzám küldött ajándékkönyvet. Nagyon tanulságos olvasmány. Én is viszont ajándékozok érte $5.-t. A könyvet nem tudtam letenni, amig el nem olvastam. Mrs. E. Soós • • • . . GALT, Ont. — Megkaptam én is a Porszem a viharban c. könyvet, el is olvastam. El kellene ezt a könyvet olvasni mindenkinek, megtanulnák belőle, hogy mi van a nagyvilágban. Ahol én lakom, van vagy 46 család, többségük 56-os magyar és összesen két Amerikai Magyar Szó, három Ka- dai Magyar Munkás újság jár, a legtöbbje a torontói ’56-osok újságját olvassa, meg a Szabadságot. Ha odaadom nekik a lapunkat, hogy olvassák ebből, mi történik a nagyvilágban, a legtöbb hozzá sem nyúl, attól való félelmében, hogy elviszi az ördög. A könyvért 5 dollárt küldök, nekem megért ennyit. Az ősszel, amikor az óhazába megyek elviszem magammal. L. V. • • • NEW YORK. — Egyik este meglátogatott bennünket egy barátom, a feleségével. Éppen akkor olvastam Rácz László “Porszem a viharban” c. könyvét. Beszélgetés közben barátom belenézett a könyvbe és kért, hogy ha bevégzem, adjam át neki, mert ő is szeretné elolvasni. A felesége persze azonnal rátámadt, hogy “még mit nem, már a szomszédból is összehordod az olvasnivalót!” Pedig úgy van, nekünk, öreg nyugdíjasoknak sok olvasnivalóra van szükségünk, hogy pótoljuk azt, amit nehéz munkáséveink alatt elmulasztottunk. Dehát az asszony... az már ilyen! Persze, hogy odakölcsönöztem a könyvet. Mire az történt, hogy közben a felesége is belenézett, és nem tudta letenni, amig a végére nem ért. Most arra kért, hogy rendeljek az ő számára is egyet, mert ennél érdekesebb könyvet talán még sohasem olvasott és a barátnőjének is oda akarja adni. (Remélem, hogy azok is majd megrendelik.) A pénzt átadta, a napokban az előfizetésemmel együtt elküldöm. Mike G. munkást kritizálja. Minden betűt elolvasok a lapban és figyelem a hozzászólásokat és megjegyzéseket. Vannak olyanok, amit magyarul úgy szoktak mondani, hogy érett kelés. Szerintem a reakciósokat kellene kritizálni, de itt mindig a munkás püfölte a munkást és semmit sem nyernek vele. Itt vannak az orosz és kínai ellentétek. A két nagy munkáshatalom nem hiszem, hogy jót mutat ezzel a kisebb szocialista országoknak. Ez volt a baj Amerikában is, amikor három munkásszervezet volt és a három egymást támadta ahelyett, hogy egyesült volna. Akkor ma itt egy jó erős szervezet lenne. Én úgy tanultam valamikor, hogy “világ proletárjai egyesüljetek”, meri egyesült erőben az erő. A könyvért négy dollárt küldök és hálás köszönetemet. M. Váraljai “Tisztelet jár minden betűjükért...” CALIFORNIA. — Kívánok jó egészésget és kitartást, hogy tovább tudják tanítani a munkásokat. Rácz László szép könyvét én is megkaptam és a felét már el is olvastam. Idáig is minden betűje ezer százalékban igaz. Nekem is volt szerencsém látni a fehér terror alatt olyasmiket, amiken a könyv írója keresztülment. A mi falunkban, Bekecsen, Zemplén megyében a bíró udvarán a vezetőket a vasvilla nyelével verték, egy bele is halt a kórházban. Nemcsak Rácz munkástársnak van igaza, de mindannyiknak. Minden betűért, ami a Magyar Szó szerkesztőségéből kijön, tisztelet jár. Csak egyet nem szeretek: amikor a munkás a “HETILAP NEM BIBLIA” ................(Sőt: még a napilap sem az!)................. BUDAPEST. — A Magyar Szó junius 17-iki száma, — amelynek 12-ik oldalán “Weinstock Lajos és Rózsi hozzászólása Figyelő cikkéhez” jelent meg és ugyanazon az oldalon a szerkesztő rámutatott, hogy “nem szentirás a lap”, — azon a napon érkezett pesti címemre, amelyen a NÉPSZABADSÁG az Országos Béketanács gyűléséről számolt be és közölte annak határozatát. (Azóta a Magyarok Világszövetségénél láttam azt a lapszámot, amelyben Lusztig Imre hozzászólása és “Figyelő” válasza is megjelent.) Sem “Figyelő” cikkéhez, sem a hozzászólásokhoz nem akarok hozzászólni, csupán arra a vonatko zásra szeretnék rámutatni, amely a NÉPSZABADSÁG közleménye és AR szerkesztő cikke utolsó mondtatának, utolsó szavai között — “. .. nem bibliát írunk, hanem hetilapot” — fenáll. A múlt év folyamán “Doran” (akinek tapasztalatokban gazdag megjegyzéseit időnkint közli a Magyar Szó) kifogásolta, hogy a lapban a “békés egymás mellett élés” helyett helytelenül a “békés együttélés” kifejezést használta valamelyik munkatárs, holott ennek a helytelenségére egyszer már rámutatott és a szerkesztőség Ígéretet is tett arra, hogy a jövőben erre nem kerül sor. A kérdéshez annak idején én is hozzászóltam. Most látom, hogy “Az Országos Béketanács határozata” 1.) szakaszában a NÉPSZABADSÁG “a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélés” politikájáról ir, 2.) és 3.) szakaszban pedig “a békés egymás mellett élés” politikáját említi. Ebből arra következtetek, hogy az életlen fejszével való szőszállhasogatást a MSZMP hivatalos lapjának szerkesztői is elvetik és “napilapot írnak, nem bibliát.” Ezt a NÉPSZABADSÁG olvasói megértik és hiszem, hogy a Magyar Szó olvasói is megértik és egy-egy elírást meg is bocsátanak. Mert ők (nagyon kevés szőrszálhasogató kivételével) jól tudják, hogy a Magyar Szó hetilapot sokkal, sokkal nehezebb körülmények között adják ki mint a hatalmas olvasótáborral rendelkező NÉPSZABADSÁG napilapot. A fontos valóban az, hogy a Magyar Szó továbbra is helyes utón járjon és a lapnál dolgozó munkatársak az állandó erőfeszítések súlya alatt össze ne roppanjanak. E. H. Newald MSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSRSSSSW I Az olvasók leveleil a “Porszem” f szerzője kapja meg emlékül • Amint kedves olvasóink látják, lapunk ha- * / sábjain már eddig is számos levelet közöl- « aj tünk, melyekben Rácz László: Porszem a vi- ® v; harban c. könyvét értékelik az olvasók. %j Az ezután beérkező leveleket is közölni é % fogjuk, sőt, az eredeti Írásokat eljuttatjuk a y ® szerzőhöz megőrzés végett, mert ezek a le- y! % velek élő tanúbizonyságai annak a szoros $ aj kapocsnak, amely az Amerikai Magyar Szó, a « ® külmunkatársak és az olvasók között kifej- ® 8 lődött. Ezek a levelek valamikor még doku- '(> w mentumok lesznek egy olyan hősi korszak- «5 ról, amikor minden nehézség közepette az a % években idős, de gondolkozásban fiatal ame- » ® rikai magyar munkássajtó olvasói támogató- « aj savai ilyen történelmi jelentőségű könyvet * % juttatott a közönség kezébe. W » Kérjük tehát olvasóinkat, Írják meg véle- aj ményüket és kritikájukat a könyvről, min- ® & den levélnek szívesen helyet adunk a lap ha- « % sábjain, azután eljuttatjuk azokat az Íróhoz, W a beleértve azon leveleket is, melyekben sze- ti mélyes kérdésekkel fordulnak hozzá oiva- ® ű sóink. ®
