Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)

1965-11-11 / 45. szám

Thursday, November 11, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 Szabi Lászlódé: “LEHETETLEN, HOGY A FÉRJEM DISSZIDÁLT” Szabi Marika: “AZ ÉN APÁM NEM ÁRULÓ” A magyar sajtó látogatása a Londonban eltűnt magyar diplomata családjánál Kisirt szemű asszony nyit ajtót a.nemrég épült budai ház ötödik emeleti lakásában. — Egy éve lakunk itt. Mennyire örült, mikor si­került lakást cserélnünk. Itt mindent ő rendezett be igy, nagyon szerette az otthonunkat.. . Száz jel vall Szabó László, a Londonban eltűnt magyar dip­lomata lakásán vagyunk. Egy hete már, hogy fe­lesége és 16 éves kislánya hazaérkezett. — Azt mondta akkor, azon a szombaton, hogy legkésőbb egy óra múlva hazajön — idézi fel újra az asszony. — És semmi, azóta semmi. . . —Azt Írták a nyugati lapok, hogy az ön férje otthagyott mindent, és politikai menedékjogot kért... — Az én apám nem áruló! — tör ki a kislány. — Nem igaz! Lehetetlen — tiltakozik szenve­délyesen az édesanyja is. — Tizenhét éve élünk együtt, ismertük egymás gondolatát. Aki képmu­tató és szinészkedik, megtéveszthet idegeneket, ismerősöket, rövid ideig talán a családját is, de két évtizeden át nem. Száz jel vall arra, hogy ő nem hagyott itt bennünket, nem disszidált! — Ami kevés szabad ideje volt, azt itthon töl­tötte — folytatja kissé megnyugodva, s mutatja a könyvespolcot, amelyen a világirodalom klasszi­kusai sorakoznak, történelmi könyvek, Marx, En­gels, Lenin müvei magyarul, és jó néhány angol nyelvű könyv. — Amikor apránként elkezdtük berendezni ezt a lakást, Laci először a könyves­polcot tervezte meg. Olvasott, mindig tanult. Az utóbbi hónapokban sok angol könyvet vásárolt. Igyekezett jobban megismerni annak az ország­nak az életét, történetét, ahová külszolgálatra küldtek bennünket... Szeptember 8-án érkeztek Angliába. Átmeneti­leg bútorozott lakást béreltek, s aztán október 7- én költöztek abba a modern házba, ahonan Szabó László eltűnt. — A lakás még be sem volt rendezve. Egész héten takarítottam a lányommal — mondja. —A férjem pedig az egyik nagykövetségi kollegával bútort vásárolt. Nagy örömmel jött haza, amikor végre megvásárolt minden szükségest. Mert a la­kásban akkor nem volt más, mint három kölcsön- fekhely. Úgy volt, hogy a bútorokat vagy szom­baton vagy hétfőn hozzák haza. Szombat reggel kértem a férjemet, mivel nekem 11 órakor el kell mennem vásárolni, jöjjön haza valamivel előbb, hogy legyen otthon valaki. De azt mondotta, hogy a követségen fél 2-ig van szombaton munkaidő, ott kell maradnia. Vajon igy viselkedik az, aki mindent ott akar hagyni? Marika, a 16 éves kislány szól közbe: — Azt is mondta apu pénteken, hogy most szá­momra vége az aranyszabadságnak. A következő héten eljön velem abba az iskolába, ahol tanulok majd, s meg kell kezdenem a tanulást. Még bosz- szankodott, hogy mivel előzőleg más városne­gyedben laktunk, várnom kellett az iskola elkez­désével, mert természetesen az állandó lakáshoz közeli iskolát kerestünk... Együtt készítették a családi költségvetést Szabóné elmondja, hogy pénteken a férjével együtt ő is volt vásárolni konyhafelszerelést, ap­róságokat. — Vajon, ha tudja, hogy másnap örökre elhagy bennünket, félórákig válogat velem tányérokat, lábasokat, hogy melyik lesz a legmegfelelőbb? Azon a szombaton Szabó László néhány perccel előbb érkezett haza munkahelyéről, a londoni ma­gyar követségről, mint a felesége és a kislánya a vásárlásból. S mivel már későre járt, nekiállt, hogy segitsen feleségének a főzésben. így szokta otthon, Budapesten is, ahol felesége dolgozott. Ebéd után Szabó hozzálátott, hogy a család tag­jaival együtt elkészítse a havi költségvetést. Azon tanakodtak, hogy az előző fizetésből félretett pénzzel együtt, esetleg valamelyik diplomatától kért kölcsönnel kiegészítve, miként vásárolhatná­nak televíziókészüléket, hogy egy idegen város­ban rájuk váró hosszú esték rövidebbek legyenek. — Éppen csak elkezdtünk beszélgetni erről —, amikor váratlanul csöngettek. A nagykövetség egyik diplomatája érkezett, aki gépkocsival volt a vidéken. Azt mondta, hogy ő a hét végén odaha­za szeretne pihenni, s a férjem a hét végén hasz­nálhatná a kocsit. Laci örült ennek, mert szerette volna gyakorolni a gépkocsivezetést. A kollegával együtt elszaladt annak lakására, majd a kocsival hazajött. Beszélgetni kezdtünk, aztán ismét csön­gettek. Egy másik magyar diplomata jött. ő a házban lakott, de egy másik lépcsőházban. Meghí­vott bennünket hozzájuk, nézzük ott a televíziót. Átöltöztünk a lányommal, s elfogadtuk a ineghi- vást. Laci azt mondta, hogy fordul egyet a kocsi­val, s egy jó óra múlva utánunk jön. Negyed hat lehetett akkor. Később tudtuk meg, hogy három­negyed hat tájban ott járt a nagykövetségen. Az angol-magyar szótárért. Előzőleg hazahozott egy csomó újságot, de bent felejtette a szótárt. Talán azonnal hazaindult, talán még autózott egy kört... Most Marika kezd el sírni. — Hét óra tájban már nyugtalankodtunk — mondta. — Apu nagyon pontos ember, nem jött, pedig jönnie kellett. Leszaladtam a vendégségből a földszintre, ahonnan látni lehetett a lakásunk ablakait, de nem égett a villany. Apu tehát nem volt otthon. Visszamentem televíziót nézni.. . Idegen járt a lakásban Valamikor fél kilenc és kilenc között a vendég­látó járta végig ugyanazt az utat, mint előzőleg Szabó Marika. Mivel ő sem látott világosságot, visszament a lakásába. Negyed 11-kor azután át- kisérték Szabónét. Amikor az asszony a kulcsot beleillesztette a zárba, megdöbbent: a lakás nincs bezárva. Csak úgy, rácsapták az ajtót. Rosszat sejtett. Amint belépett a szobába, azonnal észre­vette, hogy az ágy alól hiányzik a két bőrönd. Ki­rohant az előszoba szekrényhez, hiányzott belőle férje minden holmija. Azaz: mégsem minden. Mert a legfelső polcon, gondosan összehajtogatva ott volt Szabó László mackónadrágja, amelyet — a berendezetten lakásban odahaza hordott. S ott maradt egy pár cipője, benne a sámfa. — Értsen meg! Ekkor már aggódtam — mond­ja az asszony. — Minden feleség, aki ismeri a fér­je szokásait, megért engem. Laci pedáns, rendes ember volt, de a melegitőnadrágot sohasem haj­totta össze, a sámfát pedig sohasem tette be a cipőjébe. Eleget veszekedtem vele miatta, s a nadrág is, a cipő is rendben ott volt a szekrény­ben. Marika mondja: — Másnap észrevettük, hogy eltűnt a magne­tofonom is. Nem lehet, hogy apu vitte volna el! Ennek a magnetofonnak története van a csa­ládban. Szabó László vásárolta egyik régebbi ki­küldetése alkalmával, hogy segítse a nyelvtanu­lásban. Amikor aztán letette a felsőfokú nyelv­vizsgát, ünnepélyesen a lányának ajándékozta, hogy most már ő használja, szórakozáshoz és ta­nuláshoz. Egyetlen sort nem hagyott A kislány és édesanyja elmondják, hogy a csa­ládfő, ha napközben hazaugrott valamiért, és nem találta otthon az övéit, cédulát hagyott hát­ra, amelyben tudatta, mikor megy haza, és sok csókot küldött. Ezúttal viszont egyetlen sort sem irt, s mind a mai napig nem adott életjelt család­jának. —Akik ismerték az életünket, s ismerik a fér­jemet, mindezt lehetetlennek tartják! — kiált fel az asszony. Szabóné keserűen beszél a londoni rendőrség felületességéről. Igaz, körülbelül 20 perccel az­után, hogy bejelentették Szabó és holmija gyanús eltűnését, megjelent két rendőr a lakáson. De csak futólag néztek körül. Egyetlen lényegbevágó kér­désük volt: voltak-e feszitési nyomok a záron? Amikor tagadó választ kaptak, megnyugodva tá­voztak. — Mintha ez jelentene valamit! — mondja az asszony. — Hiszen a jó ég tudja, hány kulcs volt a lakáshoz. Volt kulcsa az angol portásnak, az an­gol gondnoknak, s tudom is én, még kinek. Ezek­kel nyugodtan bemehettek idegenek is. Csengetnek. Szabó László két kollégájának a felesége érkezik, hogy a család ne legyen egye­dül. — Ha valami erőt ad, az a kollégák, barátok együttérzése, segitőkészsége — mondja Szabóné. —Tíz évet adnék az életemből, ha Laci ismét itt tehetne velünk, Pesten. A kislány felsóhajt: — Mi történhetett apuval? Pintér István Megnyitották a Magyar Írók arcképei — 120 év fotomüvészete cimü kiállítást Budapesten, melyen mintegy 500 fényképet mutatnak be. A FEKETE SZÉN Kétszáz esztendős a mecseki bányászkodás, ahol Magyarországon egyedül termelnek fekete szenet. — Jókaival mondva: fekete gyémántot. A második világháború előtt évente csupán egymil­lió tonna szenet adtak a mecseki bányák, jelenlegi évi termelésük viszont már eléri a négy és fél millió tonnát. Naponta tizenötezer tonna, 4,000—■ 5,000 kalória értékű kőszén kerül az ország ipari vérkeringésébe. A mecseki liaszbányászatnak három központja alakult ki. Az első a pécsi volt, majd a Mecsek északi völgyeiben — Máza, Szászvár és Nagymá- nyok környékén — fúrtak aknákat. A legfiata-. labb a komiéi bányászat, amelynek teljes kifejlő­dése az utóbbi másfél évtized során ment végbe és a magyar bányászat történetének eddigi leg­nagyobb vállalkozása. A mecseki bányaüzemek —. számszerint hét — összesen mintegy húszezer embert foglalkoztatnak. Az össztermelés egyne­gyedét kokszolás céljára Dunaújvárosba szállít­ják, a Dunai Vasműnek. A kétszáz megawattos uj pécsi hőerőmű gőzmozdonyok részére alapsze­net ad. Hatvan millió tonna szén A szénmedencében összesen több mint hatvan- millió tonna szenet bányásztak ki eddig és közben a termelés mind bélyebbre hatolt. Mig Magyaror­szág más bányáiban az átlagos mélység 1400 mé­ter körül van, itt ennek kétszerese-háromszorosa az átlag. A komlói Zobákaknán már jelenleg is hatszáz méter alatt fejtik a szenet. Az aknát ezer méterig mélyítik. A mélység növekedésével sorra jelentkeztek és jelentkeznek azok a természeti nehézségek, ame­lyek a mecseki mélybányászatot Európa legprob­lematikusabb bányászatainak egyikévé tették. Erős kőzetnyomás, suj tólég-, és gázkitörésve- szély, valamint tűzveszély egyaránt fennáll itt. A nagy mélység és a sajátos természeti adott­ságok adnak magyarázatot arra, hogy Magyaror­szágon miért a feketeszénnél legdrágább a bá- nyalétesités. E terület 13.5 százalékkal részesedik az ország széntermeléséből, ugyanakkor a bánya­ipar állóeszköz értékének negyedrésze itt össz­pontosul. Ez a magyarázata annak is, hogy a mecseki szénbányászat beruházási programjában súlyos milliókat köt te a különböző munkahelyi veszé­lyek, foglalkozási ártalmak elleni sikeres küzde­lem. i Még 100 esztendő... A mecseki bányászat jövőjét az egyre növekvő feketeszénigény határozza meg. A kutatások alapján a kibányászható szénvagyont 350—400 millió tonnára becsülik a szakemberek, ami több mint száz esztendőre biztosítja még a folyamatos termelést. A további bányaművelést a fokozott koncentrálás jellemzi. A pécsi területen például a következő évek során két akna rekonstrukciójá­val évi kétmillió tonna termelésű nagyüzemet hoznak létre. A tervek szerint 1980-ig hat és fél millió tonnára növelik a mecseki szénmedence bá­nyáiból egy év alatt napszintre szállított szén mennyiségét. Ez kétmillió tonnával több lesz a je­lenlegi termésnél. Akadályozza a hajózást az alacsony vízállás Rajka és Szob között A Duna szigetközi szakaszán befejezték az ár­víz okozta töltéskárok helyreállítását. A magas vízállás most már nem okoz majd gondot ezen a szakaszon. Annál több nehézséget okoz az alacsony vízál­lás: Rajka és Szob között már 9 gázló akadá­lyozza a hajózást, ezért a hajók egyelőre csak déli 11 órától délután 5 óráig közlekedhetnek. Két ki­tűző hajó vasárnap hajnaltól a késő esti órákig járta a zátonyos folyószakaszt: uj jelzőberende­zések elhelyezésével biztosították a további hajó­zás feltételeit. $ t/Cbé, l $ RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA \ 1437 Third Avenue, New York, N. Y. 2 (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484 j 2 Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- J £ Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva

Next

/
Thumbnails
Contents