Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-11-11 / 45. szám
Thursday, November 11, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ - HUNGARIAN WORD 3 Pestiekkel beszélgetünk E. H. Neuwald több cikkben beszámolt az erdélyi magyarság helyzetéről és így a magyarországi tapasztalatairól Írott cikkeinek közlése halasztást szenvedett. Ezeket a cikkeket most kezdjük ismét közölni. Mi a legjobb mód arra, hogy a turista, a látogató megismerje egy nép életét, hangulatát, örömét, bánatát, kifogásait, panaszait és vágyait? Hivatalos kimutatások, vagy statisztikai adatok? Ilyenek adódnak, ha utána jár az ember, de menynyi azokban a valóság és mennyi a külszin? Hány kézen, hány irodán mentek keresztül, amig fontos, vagy fontoskodó funkcionárusok elé kerültek, hogy az aláírásaikkal nyomógép alá engedjék? Négy év előtt 15 országban nem is álltak ilyen kimutatások, ilyen adatok rendelkezésemre. Elmentünk a nagyvárosok peremére, az előkelő és jó negyedek után a “rossz” lakónegyedekbe, a falvakba és beszélgettünk. Mindenkivel, akivel lehetett, beszélgettünk. Ezt csináltuk mostani utunk folyamán is öt országban. Ezt csináljuk Magyar- országban is, a fővárosban, a vidéki városokban, a falvakban — mindenütt, ahová kerülünk. Persze az ilyen beszélgetésekből levont következtetések veszedelmesek is lehetnek. Tisztában vagyok ezzel, mert ugyanazon a napon, néhány órán belül, egy-egy beszélgetésből éppen ellentétes következtetéseket vonhattam le, sőt beszéltem olyan házaspárokkal is, amelyeknek tagjai egymással ellenkező információkat adtak és egymás állításait hevesen cáfolták. Végeredményben mégis arra az elhatározásra jutottam, hogy egy nép életét úgy lehet megismerni, ha vele él és vele beszélget a látogató. Amit az alantiakban és esetleg következő cikkekben nyújtok, ilyen beszélgetések eredménye. Voltak beszélgetések, amelyeket nem szívesen regisztráltam; voltak hangok, amelyek sértették a fülemet. És voltak beszélgetések, amelyek örömmel töltöttek el, amelyek élesztették a reményt, hogy szülőföldünk — és a világ —■ népe jobb jövő küszöbén áll. A beszélgetéseket igyekszem hűségesen visszaadni. Vegyesen: azokat, amelyek örömet és azokat is, amelyek bánatot, csalódást okoztak. Valószínű, hogy az olvasó is vegyes érzelmekkel fogja olvasni a beszélgetéseket, de ne okoljon engem érte, ha itt-ott csalódás éri. Én csupán a hallottak hűséges tolmácsa vagyok. . . A "Sirály" halcsárdában A Bajcsi Zsilinszky körúti halcsárda, mint rendesen, ezen a napon is zsúfolva volt. Még csak a vacsoránk elején tartottunk, amikor egy jó megjelenésű és igen jól öltözött férfi engedelmet kért és kapott, hogy az asztalunkhoz ülhessen. A pincéitől szalonnás rántottét kért, de be kellett érnie “sima” rántottéval, mert nem volt szalonna. Amikor a pincér távozott, felém fordult és mosolyogva, kedélyesen mondta: “Budapesten nincs szalonna!” Ez jó kezdet volt beszélgetésre és éltem az alkalommal. Említettem, hogy itt tartózkodásunk hetei alatt rájöttünk, hogy mi van és mi nincs, megvagyunk azzal, ami van és anélkül, ami nincs. Elvégre ezt csinálják a pestiek, ezt csinálja ő is. A vacsora-szomszéd, aki valahol üzemvezető, sietve fejezte be a vacsoráját és amig a “fizetőre” ’.árt, igy fejezte be a beszélgetést: “Vannak itt bajok, vannak itt hiányok és van ‘kapun belüli’ munkanélküliség, nagy adag nemtörődömség. Van itt a kelleténél nagyobb bürokrácia. De ez az ország olyan gazdag, ez a nép olyan erős, hogy mindent kibir. Kibírta a tatárjárást, a török megszállást, a Habsburgokat és Horthyt, a hercegeket, a grófokat, a bárókat. Kibírt két vesztett háborút, a kifosztásokat, a fogják bontahi nemsokára. Másnap Jóska felkeresett Mórichidán, elbeszélgettünk a gyermekkorunk ról, mert egy udvarban nőttünk fel, akárcsak testvérek lettünk volna. Rácz László “Porszem a viharban” c. könyvét magammal vittem Mórichidára; ott most házról- házra viszik és olvassák, mert otthagytam nekik, hogy ők is megismerjék ennek a kitűnő írónak a munkáját. Halász Steve Megjött a “fizető”, a szomszédunk udvariasan forradalmakat, a nyilasokat és az ellenforradalmat. Kibir forró nyarat és hideg telet, száj- és körömfájást, árvizet, bürokráciát és — épit, termel, halad előre...” elköszönt és itt tartózkodásunk idejére kellemes szórakozást kívánt. Mi is befejeztük a vacsoránkat és a “Sirály” zenekar vig dallamára mentünk a magunk útjára. A "Dunákért" terraszán Másnap délután a dunaparti DUNA szálloda kerthelyiségében ültünk és a szódás málnaszörp elfogyasztása után a The Nation utánunk küldött számait olvastuk és nézegettünk. Az ilyen ártatlan “nézegetés” nagyon szórakoztató is lehet. Ez alkalommal is azon szórakoztunk, hogy egy közeli asztalnál egy angol méltatlankodott és önmagához beszélt. Hogyne méltatlankodott volna, amikor az angolul beszélő pincértől mást kapott, mint amit kért és miért ne beszélt volna önmagához, ha a pincér nem értette őt és körülötte mindenki valami barbár nyelven társalgóit? A saját magához való beszélgetést és méKatlankodást élénk arckifejezésekkel kisérte, ami már magában is szórakoztató volt. Egy távolabbi asztalnál idősebb honfitárs ült, kissé bepityizáltan. Konyakos pohár tartalmát szürcsölgette, időnkint a pénzét olvasta és ittasokra jellemző, félig behunyt szemmel a szomszédait vizsgálta. Ahányszor a “fizető” elsétált mellette, mindig fontos mondanivalója akadt, aminek a végén lelkesen megrázta a pincér jobbját. Mi beszélgetni akartunk, ami sikerült is, mert a közvetlen közelünkben ülő nő az amerikai magazin láttára a feleségemnél Amerikáról kérdezősködött. Azután saját magáról kezdett beszélni és perceken belül sok mindent megtudtunk róla. A férje “maszek” kárpitos. Jól megy a soruk, munkájuk annyi van, hogy állandóan hosszú órákat dolgoznak. Az asszony délután négy órakor minden nap otthagyja a műhelyt s beül a kioszkba, ahol megissza az eszpresszóját, amit tízforintossal fizet. Az ára 3.20, a többit elosztja a pincér és a fizető között. “Én jól keresek, keressenek ők is — mondja és folytatja a beszélgetést. — Itt vagyok minden délután, leadom a tiz forintomat és ülök. Nehezen dolgozom, de nem panaszkodom, mert megvan mindenünk. Van szép lakásunk, utazgatunk. Voltam Svédországban a két lányomnál, akik kimentek, mert zsidó a férjük. Derék, becsületes ember mind a kettő, de ezek a gazember nyilasok megölték volna. Most minden nap sírok, mert olyan messze vannak tőlem. Voltam Bécsben, Nyugat-Németországban is és egyik lányom az USA-ba megy látogatóba. Itt az a baj, hogy még vannak, akik nem akarnak dolgozni. Itt mindenki lazsál, dolgozni nem akar, mindenki csak szórakozni akar, meg külföldre utazni és autót venni... De kérem önöket, melyik iparosnak volt azelőtt autója? Én mondom, hogy ha tovább megy ez a lazsálás, akkor bajok lesznek. Ez az ország a csőd szélén áll...!” Nem kérdezte, hogy azelőtt melyik kis iparosnak volt szép lakása, hányán utaztak külföldre, hányán küldték a lányukat látogatóba az USA-ba és hánynak a felesége adta a feketéjének a dupláját borravalóra? A “csőd szélén”? Este látogatóban Ugyanaznap este a feleségem fiatalkori barátnője bennünket és három házaspárt hivott meg “feketére.” A három férj több mint 35 éve nem látta a feleségemet — igy a beszélgetés Balassagyarmatra és Egerre terelődött, ahol a fiatalkori ismeretségek kezdődtek. Közben persze a mai viszonyok is szóba kerültek. Az egyik férfi, aki egy romos ház lépcsőjének a leszakadása közben örökös sérülést kapott, és a felesége mindennel elégedett volt. Szerényen élnek, dolgoznak és nincs panaszuk. Egy magas, jó megjelenésű, jól öltözött férfi mély sóhajok között panaszkodott. Kettesben a feleségével valamivel négyezer forinton felül keresnek, de nála minden “azelőtt” volt jó, semmi nem jó most. Nem mondta, de akik régente ismerték tudták, hogy vagyonos családból származott és a vagyon után sóhajtozott. A feleségem megjegyezte: “Rajtad igazán nem látszik, hogy rosszul megy a sorod. Jól táplált, jól ápolt vagy, elegáns öltönyt viselsz...” “De ez még a régi korból való öltöny”, válaszolt a férfi, amire a felesége, aki figyelemmel kisérte a beszélgetést, közbevágott: “De nem mondod azt, hogy a szekrényedben most is van két finom angol szövet, amiből majd két szép öltönyt csináltatsz.” A férj zavartalanul panaszkodott tovább: “Nincs mit csinálni itt, színházba nem lehet menni, mert 40 forint egy jegy ára, kettőnknek 80 forint, amit nem engedhetünk meg magunknak.” A feleségem megjegyzi, hogy 20 forintért, sőt kevesebbért is lehet színházjegyet venni és a színházak, mozik zsúfoltak, pedig sok házaspár négyezer forintnál kevesebbet keres. A könyörtelen feleség megint közbeszólt: “Mond meg az igazat, hogy nem szeretsz színházba járni. Az operába is egyedül megyek, mert nem szeretsz operát. Igenis megengedhetünk magunknak két színházjegyet, ha valahová el akarunk menni.” így folyt, folydogált a beszélgetés: a férj panaszkodott, a feleség kitartóan cáfolt. Amire helycserére került a sor és a férj mellém került, már nem is panaszkodott. Elégedett volt már a sorsával, ami hiba, mulasztás szóba került, arra magyarázatot talált és a munkakerülő, lazsáló, nem-törő- döm honfitársak viselkedését is elitélte. Igaz, hogy közben a mondanivalóimból arra következtethetett hogy a panaszait nálam rossz címre adresszálja, de annyi bizonyos, hogy mellém már megváltozott ember került. Mert vannak emberek mindenütt, akik aszerint beszélnek, hogy KIKHEZ beszélnek... • • • Az elmondottak csak mutatók azokból a beszélgetésekből, amelyeket itt tartózkodásunk hetei alatt folytattunk és amelyekből még számos cikkre való anyagot gyűjtöttem azért, hogy a hallottakat olvasóinkkal megosszam és ők is meg tudják, hogyan él, hogyan gondolkozik, hogyan beszél a magyar nép. r--------------------------------Magyarországról importált l hanglemez a legszebb ajándék, amikor jön a KARÁCSONY Nincs olyan ember, aki ne szeretne kedveskedni valamivel ez alkalommal önmagának, rokonának, vagy barátjának MOST ITT AZ ALKALOM! I A magyar munkásmozgalom legszebb dalai, művészi kivitelben; Budapest legkiválóbb művészei, dalárdái és zenekarai részvételével megjelent a I Fáklyavivők első' és második hanglemeze A két darab 12 inches lemez ára, szállítással együtt $5.50 I A Magyar Szó ügyvezető' bizottsága egyöntetűen remeknek tartja a lemezeket Kiadóhivatalunk hajlandó a lemezeket üdvözlő kártyával a küldő nevében továbbítani, melyet a megrendelő beküld rendelésével . együtt. Megrendelheti a Magyar Szónál ma- , gyarországi rokonai részére is, amit ottani megbízottunk juttat el részükre Gyönyörű cigányzene, operett, * népdal, klasszikus lemezek is rendelhetők I Kérjen katalógust! Amerikai Magyar Szó 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Kérem küldjék el a FÁKLYAVIVŐK két hanglemezt az alanti címre, vagy címemre. Itt csatolok érte $5.50-t (szállítási költséggel együtt). Nevem: .............................................................. Címem: .............................................................. Küldjék a lemezt a következő címre:............ e%HO evein én-Cátom írja: EMIST
