Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-07-15 / 28. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday July 15, 1965. II SZÉLJffiYZETEK || Az elmúlt hetekben sokat irtunk a magyaron országi árvizekről, nagy esőzésekről, a talajvíz feltöréséről. Sok munkáskézre volt szükség, hogy a magyar nép megvédje a termőföldeket, a városokat és falvakat az árvízkároktól, igy sok helyen kiesett a termelő munka. A magyar népnek az évszázad egyik legnagyobb árvizét kellett korlátok közé szorítania. Elvárhatjuk most, hogy nehéz viszonyok lesznek az országban és azt is elvárhatjuk, hogy az amerikai reakciósok hamarosan elfelejtik a nehézségeknek az előidézőjét és tücsköt bogarat fognak kiabálni, körőrvendően azt fogják hiresztelni, hogy ime, a szocializmus nem tudja megoldani a problémákat. Bármit is mondjanak majd, a magyar nép sikerrel fog megoldani minden nehézséget és a jövőbe vetett bizalommal halad az utján. Kívánunk nekik bort, búzát és békességet! » • • Az ausztráliai NEW GUINEÁBAN, a kőkorszaktól mostanáig nem merült fel olyan nagy gondot okozó probléma, mint a menyasszonyok árának emelkedése. Nem olyan régen, egy fiatal ember elhajtott néhány malacot a legközelebbi faluba és egy napi kellemes alkudozás után feleséggel tért haza. De most már ezek a boldog idők elmúltak. A nagyobb városok környékén a régi csere-bere helyett a “free enterprise” ütötte fel a fejét: egy menyaszony ára $3,000 és $4,000 körül járja, legtöbbször törlesztési alapon. A menyasszonynál nem annyira a szépség számit, mint az, hogy tud-é jól ápolni, tanitónő-e, vagy alkalmas valamilyen hivatal betöltésére. Egyes törzsek a kormányhoz folyamodtak a menyasszonyok maximális árának megállapitása végett. Ha (Mary) az uj menyecske nem járul hozzá a születési létszám emeléséhez, vagy visszadobja a babaruhát és hazaszalad a mamához, akkor (Reuben) a férj visszakapja a befizetett összeget. Ha valaki hajlandó a távoleső Madang kerületbe egy-két napi járásra elballagni, ott már vehet egy iskolázatlan menyasszonyt égy malacért, egy füzér disznófogért, 2 nyíl, 70 font cukor, 112 font rizs, 36 kanna husért. ami kb. $1324 tesz ki. AGGLEGÉNYEK! irány Madang kerület, Ausztrália! ♦ • • Kipattant a titok. Károly herceg, az angliai Gor- dontoun Schoolban két tantárgyból elhasalt. Matematikából és a tudományból. Az információ a trónörökös személyétől származik. Károly herceg barátainak ugyan ezt bevallotta, de azt büszkén hangoztatta, hogy 5 más tantárgyból átcsúszott. Hirek szerint a trónörökös titkos sugalmazására, a hercegeknek és hercegnőknek ezután csak 5 tárgyat fognak tanítani és vizsgák alkalmával a tanárok lesznek felelősek, hogy olyan szóbeli és Írásbeli kérdéseket adjanak fel nekik, amilyenekre még a hercegek is meg tudnak felelni. • • • Egy kaliforniai orvos megállapitása szerint, egyesek munkakedve és munkateljesitménye sokkal jobb délelőtt másoké délután, egyeseké az esti órákban. Az orvos elfelejtette megemlíteni, hogy vannak olyan emberek, akiknek nincs a munkához kedvük se reggel, se délután, se este. A további kutatások után az került napfényre, hogy az- utóbbi csoporthoz tartoznak a bankárok, gyárosok, biztosítási társaságok igazgatói, nagy farmerek és minden fajta spekulánsok. Minden nagyobb fáradság nélkül lehetne találni még néhány csoportot. « • • Az izraeli kabinetnek nagy fejfájása van. Ugyanis Nyugat-Németország egy Hitlerék által kitüntetett katonatisztet szándékozik Izraelbe, mint köve— _ A/VveRIKAI f Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0391 Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- 94 ba egy évre 12 dollár, félévre $6.50. € t^^^^cguNciL° HOGY ERRE NEU GONDOLT EDDIG SENKI! Húsz esztendeje próbálkoznak a nyugati tőkés hatalmak a vietnami nép függetlenségi és szabadságharcát. leverni. Először a franciák próbálkoztak azzal. Egy negyedmillió katonájukat vesztették el e harcban. Szerepüket 1954 óta mi vettük át. Több mint két milliárd dollárt költöttünk el e céltalan erőlködésben, amerikai katonák százait áldoztuk fel hiába. És most jön egy állattanár és mintegy a kezünkbe nyomja a nagy felfedezést: nincs többé kopasz fej, azaz, nincs többé hiábavaló erőlködés, minden meg van oldva, itt a módja a könnyű győzelemnek Vietnamban. . . No de ne kapjunk történetünk elejébe, vegyük a fejleményeket sorrendben. Először, mint tudjuk, úgy volt, hogy kormányunk csak “katonai tanácsadókat” fog küldeni Vietnamba az ottani uralkodó osztálynak és amikor ezek a tanácsadók ellátják azokat tanáccsal, akkor egy-kettőre vége lesz a Vietcongnak. Nos, jöttek az amerikai tanácsadók hajószámra, vagonszámra. De a tanácsok valahogy nem bizonyultak jóknak. Akkor kezdtünk küldeni kipróbált, modern fegyvereket. Ha ellátjuk a délvietnami hadsereget modern amerikai puskákkal, ágyukkal, bombákkal, tankokkal, akkor azok a mezítlábas parasztok úgy megfutamodnak, hogy meg se fognak állni a kíttai határig. ; (Lásd Perlő cikkét hogy mi volt az ára ennek az elképzelésnek.) Nos, az amerikai fegyverek sem bizonyultak elégségeseknek és a mezítlábas parasztok az ország felét elfoglalták. Erre jött Johnson elnök és megállapította, hogy hát azért az amerikai hadsereg mégis jobb, mint a délvietnami, küldjünk el egy pár ezer marínért, azok majd megtanítják azokat a gerillákat kesztyűbe dudálni. De a gerillák nem dudáltak... se kesztyűbe, se máshová. Johnson elnök ekkor a feiéhez kapott és azt mondta, hát persze, azért tudnak a gerillák harcolni, mert északról kapnak támogatást. Ha Lebombázzuk északot, nem lesz támogatás, nem lesz a gerilláknak mivel harcolni. így hát lebombáztuk Észak-Vietnamot, bombázzuk őket reggeltől estig, hét napon egy héten. 40 órai munkahét, overtime-ért “time and a half"-et fizetünk és a polgárháború még mindig folyik. Ahá, mondta Johnson, Goldwater kampányára gondolva, nem csoda, hogy nem tudjuk a gerillákat leverni, non látjuk őket a fáktól, nem látjuk a dzsungelt, ahol rejtőznek. Tehát fel kell égetni az őserdőket. így aztán szórjuk rájuk a gyujtóbombákat, de mire a vietnami erdők fele leég a másik fele már ujranő, olyan termékeny az ország. És a gerillákból egyre több van. Az egyik tanácsadó erre azt ajánlotta, hogy talán egy kis gázzal ki lehet füstölni a gerillákat. így hát használtunk mérges gázt is. Ez se segített. Már mint nekünk. De most már nem kell aggódnia Johnson elnöknek, nem kell aggódniok a Pentagoni katonai szakértőknek. Egy Coolidge nevű állattanár, aki hosszú ideig lakott Vietnamban, felfedezte a spanyol, bocsánat a vietnami viaszkot. Feltalálta, hogy miként nyerhetjük meg a háborút. És miután az ilyen találmányoknak nagy a keletjük úgy Washingtonban, mint New Yorkban az amerikai sajtóberkekben, dr. Coolidge szenzációs vietnami viaszkját nem csekélyebb személyiség mint Arthur Krock. a Times washingtoni kongresszusi tudósítója tárta az amerikai közvélemény elé junius 29-i rovatában. Dr Coolidge teóriája egyszerű, és mégis nagyszerű és világos mint a. . .No, de ne ugorjunk megint történetünk elébe! Mr. Coolidge azzal a szenzációs javaslattal állt let küldeni. Az Ahut Haaovda párt azt ajánlotta, hogy az egész kabinet döntsön ebben a kérdésben, de a kabinet egyes tagjai úgy szeretnének kimászni ebből a dilemmából, hogy Golda Meir, izraeli külügyminiszterre bíznák a döntést. Ugylátszik a dollárnak még mindig nagyobb ereje van, mint egyes izraeli kabinet-tagok gerincének. J. C. elő, hogy ha győzni akarunk Vietnamban, akkor béreljünk ki egy országutat... Láoszban! Hát nem zseniális ötlet ez? Ugye, nyájas olvasó, önt is elbűvöli ezen ötlet, egyszerűsége, nagyszerűsége, ésszerűsége? Mi az, nem tetszik érteni, e zsentiális ötletét? Hogy jön Laosz Vietnamba, hogy jön a csizma, azaz az országút az asztalra? Ejnye, ejnye, csakugyan nem érti a kedves olvasó? Pedig az olyan világos! No hát akkor megmagyarázzuk: Miként a mi nagy katonai géniuszaink már régóta magyarázzák — és ők csak tudják — a Viet- cong északról kapja a fegyvereket és felszerelést. Ha nem kapna több fegyvert, akkor le tudnánk őket győzni, mert azok a mi vietnami szövetségeseink olyan jó katonák, hogy ha a fejük búbjáig megrakjuk őket szuronyokkal, bombákkal, puskákkal, akkor ők le tudják majd győzni a fegyvertelen szabadságharcosokat! Ezért bombáztuk már eddig is Észak-Vietnamot, az országutakat, a hidakat, a barakkokat, municiós raktárakat Észak-Vietnamban, hogy megkadá’voz- zuk a szállítást. De akármennyit bombázzuk őket, a gerilláknak még mindig van fegyverük. Elvesek ugyan azt állítják, hogy a gerillák 80 százalékban amerikai fegyverekkel és amerikai muníciókkal vannak ellátva, amelyeket a dél-vietnamiaktól zsákmányolnak, vagy kapnak, de azt nem szabad elhinnünk. Északról kapják, annak ellenére, hogy ott már majdnem mindent szétlőttünk. Dr. Coolidge azt állítja, hogy a gerillák azért kapnak még mindig fegyvert, mert az északról- délre vezető vietnami országút pár mérföldnyi részé laoszi területen megy át. Ezt pedig mi, istenfélő és törvénytisztelő nemzet lévén, nem bombázhatjuk. Ezért tehát azt ajánlja, béreljük ki ezt a kis országutat ,ezt a kis kiszögelést, amely a kapcsolatot szolgáltatja Észak- és Dél-Vietnam között. Az országutakra állítsunk oda amerikai, esetleg más ázsiai szövetséges katonákat, amolyan vámvizsgálatra és vizsgálják meg a laoszi parasztokat. “Hé, Öcsém, viszel puskákat, ágyukat töltényeket a gerilláknak?” —kérdeznék meg a csőszeink, vagy vámtisztjeink az országúton haladó utasokat. És ha a laoszi parasztok kijelentik, hogy nem visznek, akkor annyival biztosabb lesz, hogy a gerillák nak kevesebb lesz a muníciója, annyival közelebb és- gyorsabb lesz a győzelem. . . Akár hiszi a k. olvasó, akár nem, a fenti javaslat komoly formában jelent meg a NY Times hasábjain és komolyan tanulmányozzák azt a Pentagonban! De rosszul állhat ezeknek az uraknak a szénája, ha már ilyen “érveket” is komolyan vesznek! \ Nincs megkülönböztetés, * * avagy, hogyan kell bánni nácikkal f és négerekkel $ Huszonegy Mississippi-i néger, néhány száz 2 £ diákkal együtt nemrégen Washingtonban járt 2 * annak érdekében, hogy Mississippi öt képvi- $ * selőjét megfosszák mandátumától. Rövid időn ijj 4 belül egészen úgy érezték magukat, mintha Á 1 $, Mississippiben lennének. A képviselőház hi- » $ vatalnoka, Ralph Roberts először nem volt 4 hajlandó tárgyalni velük annak a 600 oldalas % vallomásnak a kinyomtatásáról, ami a legfőbb $ bizonyíték képviselőházi igazoltatás esetében. ^ Ennek kinyomtatását már hetek óta halaszt- jj |i > ják. Azután Roberts írásban ígérte, hogy ta- 4 5 lálkozik a Mississippi-iekkel, de Ígéretét nem 4 tartotta be. Amikor a delegáció elhatározta, 2 hogy beül az irodájába és ott megvárja, Mc / Cormack, a képviselőház elnöke mind a tizet £ letartóztatásba helyezte. Börtönbe vitték £ őket, ujjlenyomatot és fényképet vettek ró- 4 luk, elkobozták minden személyi tulajdonú- 5 kát, beleértve a cigarettát és orvosságokat * és megtagadták a jogügyi tanácsadót. Miután 4 $ két éjszakát és három napot börtönben töl- * jj töttek, $3,000 óvadék ellenében kiengedték S 4 őket. £ Múlt évben McCormack még csak nem is $ 4 emelt vádat az Amerikai Náci Párt egyik tag- $ 4 ja ellen, aki berontott a képviselőházba és £ 4 rendbontó magatartással tiltakozott az igazol- 4 * tatást támogató javaslat ellen. A nácit ké- $ sőbb letartóztatták és $20. (húsz dollár) óva- * 2 dék ellenében kiengedték. * Az egyik néger, a börtönből való elbocsá- * 4 tás után, kijelentette: “Az egyetlen különb- ^ 4 rég Washington és Mississippi között az, 4 4 hogy Mississippiben legalább bevallják, hogy 4 $ ok mik is tulajdonképen!“ ^ÄJÜSJF«3«3K3SXSSS83eS%3SSSX«£3S JSS3S3SXJ8SXSÍXX3SSSJS3SS»?«■ ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ!
