Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-10-28 / 43. szám
,12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD A VARSÓI SZAKSZERVEZETI KONGRESSZUS Mint múlt heti lapszámunkban megírtuk, 120 millió szervezett munkás képviselői kongresszusra jöttek össze Varsóban a World Federation of Trade Unions hatodik kongresszusára. A federáció magában foglalja a szocialista, kapitalista és az újonnan függetlenné vált országok szervezett munkásainak nagy részét. A szervezet 1945 okt. 8-án jött létre. A fasizmus elleni háború folyamán a világ ipari munkásai között egyre jobban elmélyült a nemzetközi szolidaritás eszméje és ennek következtében létrejött a World Federation of Trade Unions. ’ Érdemes megjegyezni, hogy azok az amerikai munkások, akik a Congress of Industrial Organization (CIO) kötelékébe tartoztak, szerves részei voltak a World Federationnak. Ebben az időszakban szovjet szakszervezeti delegáció járt az Egyesült Államokban és amerikai szakszervezeti delegáció látogatott el a Szovjetunióba, mely visszatérve, lelkes és tárgyilagos beszámolót adott egy brosúrában és nagy elismeréssel emlékezett meg a szovjet nép tevékenységéről a fasizmus ellen, az ipar és kultúra fejlődéséről. Philip Murray, a CIO akkori országos elnöke irta a brosúra előszavát. A későbbi években, amikor az amerikai külügyi hivatal által táplált hidegháború kiélesedett a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, az amerikai uralkodó osztálynak sikerült szakadást előidéznie a CIO-ban, melynek egyik következménye az volt, hogy a CIO kiszakadt a World Federation of Trade Unions-ból. Amikor a CIO és az American Federation of Labor egyesült, George Meany, az egyesült amerikai szakszervezeti mozgalom fő-reakciós országos elnöke, személyesen vette át a World Federation of Trade Unions elleni hadjárat irányítását. Az utolsó egy és fél évtizedben Meany milliókat költötrarra, hogy a WFTU egységre törekvő munkáját meghiúsítsa. Meany és társai, az amerikai munkásoktól kollektált dollárokat arra használták fel, hogy az International Confederation of Free Trade Unions által szervezett munkásokat az amerikai külügyi hivatal politikájának szolgálatába állítsák. Meany és társai nagy összegeket és sók munkát fektettek be az afrikai és ázsiai országokban oly szakszervezetek megszervezésébe, melyeknek programja és politikája összhangban áll az amerikai külpolitika céljaival. Meany és társai nagy aggodalommal tekintettek minden olyan megmozdulásra, mely egységes táborba hozta a WFTU és az ICFTU-ba szervezett munkásokat, közös gazdasági érdekeik elnyerésére. Meanynek és társainak ezekkel a tevékenységekkel az a célja, hogy az ICFTU-ba tömörült szakszervezetek megakadályozzák a WFTU szervezési munkáját és egységre törekvő ténykedését. Ez volt Meany és az általa vezetett amerikai delegáció célkitűzése, amikor részt vettek Amsterdamban a néhány hónappal ezelőtt lezajlott ICFTU konferencián. Meany hosszú levelet intézett az ICFTU minden szervezetéhez, melyben hangoztatta, hogy a szervezet “legfontosabb feladata harcot vivni a kommunizmus ellen.” Meany és 20 társa azonban nem talált rokon- szenvre az amsterdami konferencián. A világ szervezett munkásai, tekintet nélkül arra, hogy melyik konfederációba tartoznak, egyre jobban felismerik, hogy fő feladatuk a békéért való küzdelem és gazdasági helyzetük megjavítása. Ez a magyarázata annak, hogy Meany és társai által kürtőit széthúzás és a “kommunizmus mumusa” mindinkább süket fülekre talál és a munkások egyre nagyobb számban és nagyobb lelkesedéssel támogatják a WFTU által ajánlott egységmozgalmat. Minden jel arra mutat, hogy a mostani konferencia Varsóban, újabb nagy lépést jelent a világ ipari munkásai egységmozgalmának megteremtése felé, tekintet nélkül arra, hogy a munkások melyik világszervezetbe tartoznak. A SZAKSZERVEZETI MOZGALOM EGYSÉGÉRE VAN SZÜKSÉG AZ IMPERIALIZMUS ÉS A GYARMATOSÍTÁS ELLENI HARCBAN A szakszervezeti világkongresszus ülésén a felszólások tartalma s szenvedélyessége is arra mutat, hogy a világ dolgozói a legfontosabb teendőnek jelenleg a vietnami háború befejezését és az imperialista agresszió megfékezését tartják. A Vietnamban járt Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetségének delegációja részéről Joe Nordmann, a szervezet főtitkára drámai beszédében beszámolt útjáról. Leleplezte az amerikai hír- szolgálat hazugságát arról, hogy csak katonai célokat, utakat, hidakat bombáznak. Elmondotta: látott tönkrebombázott falvakat, iskolákat és kórházakat, megölt öregeket és gyerekeket. E. V. Elliot, az ausztráliai szakszervezetek küldötte elmondotta: Ausztrália dolgozói szégyellik, hogy ausztráliai katonák is részt vesznek a vietnami szennyes háborúban, és nő emiatt a tiltakozás hulláma. A jemeni szakszervezetek főtitkára a szomszédos Aden népének súlyos helyzetét vázolta. Elmondta, hogy az angol gyarmati hadsereg eddig 500 falut rombolt le, égetett fel napalmmal, 70 ezer embert tett földönfutóvá, sokan Jemenben keresnek menedéket. Roberto Moréna, a latin-amerikai szakszervezetek egységkongresszusának küldötte a United Fruit Company, és más amerikai tőkésvállalatok Latin-Amerikában játszott aljas szerepéről, Scott Power, Venezuela delegátusa pedig a Venezuelában amerikai parancsra végrehajtott tömeges le- lUötőztatásokról, terrorról, gyilkosságokról beszélt. A venezuelai küldött részletesen foglalkozott az SZVSZ programjával. Kifogásolta, hogy a főtitkári beszámoló nem tartalmazott elég konkrét javaslatot a szakszervezeti egység helyreállítására. Helyeselte azt a módot, ahogyan a Szakszervezeti Világszövetség a népek szabadságmozgalmait támogatja. A kongresszus elé terjesztették az SZVSZ szolidaritási bizottságának jelentését. Eszerint a legutóbbi, nem egészen négy év alatt majdnem félmillió angol fontot fordított a bizottság a világ országaiban szolidaritási akciók támogatására. Nagy figyelemmel hallgatta meg a kongresszus Benoit Frachon, a francia CGT főtitkárának beszédét. Részletesen foglalkozott a szakszervezeti egység kérdésével. — Az imperialista sajtó reménykedve várta ezt a kongresszust — mondotta —, azt remélve, hogy az SZVSZ egysége felbomlik. Nagyot tévedett. Véleménykülönbség és vita bizonyos kérdésekben van, de ez ilyen óriási világszervezetben természetes. A kongresszus munkájában azonban egyáltalán nem a vita a lényeg és nem is ez dominál. S az a tény, hogy az egység kérdésében vita van, arra mutat, hogy az egység most igenis megvalósítható. A továbbiakban arról szólt, hogy az amerikai imperializmus nemcsak a volt gyarmati országoknak, a fejlett kapitalista országoknak is ellensége. A kapitalista országok munkásosztályának csapásai közvetlenül és fájdalmasan érintik az imperializmust, ezért ezekben az országokban különösen fontos a szakszervezeti mozgalom egysége. Megemlítette, hogy a CGT és az olasz CGIL közötti tárgyalások a véleménykülönbség ellenére is pozitív eredményeke.t hoztak. A következő ülésen ismét felszólalt a vietnami delegáció egyik küldötte. Szót emelt a határozat- hozatal egyhangúsága mellett. Az SZVSZ munkájáról szólva helyeselte a békés egymás mellett élés politikáját, mert — mondotta — ezt rá lehet kényszeríteni az imperialistákra. Három amerikai Nobel-dijat nyert Három amerikai és egy japán tudós nyerte ez évben a fizika és vegyészeti Nobel-dijat. A Harvard Egyetemről Robert Burns Woodward kapta a vegyészeti dijat, a fizika-dijban a Harvard Egyetemről Julian Seymour Schwinger és a California Institute of Technology-ról Richard Phil- chiro Tomonaga tudósok osztoztak. Thursday, October 28, 1965 Meghalt Perez asszony, az aszturiai bányászsztrájkok hőse Sama de Langreóban 37 éves korában meghalt Constantina Perez, a Spanyol Kommunista Párt Közpe^nti Bizottságának tagja. “Tina”, rendkívül népszerű volt az aszturiai bányászok körében. 1962-ben a nagy bányászsztrájk szervezése miatt letartóztatták, a politikai rendőrségen megkinoz- ták és levágták a haját. Az eset nagy visszhangot váltott ki egész Spanyolországban. A munkások tüntettek, több neves értelmiségi személyiség pedig a tájékoztatásügyi miniszterhez intézett nyűt levélben tiltakozott a rendőrség kegyetlenkedése ellen. . Akkor szabadon bocsátották, de később lányával együtt ismét letartóztatták. Nemrégiben helyezték szabadlábra a rákbeteg asszonyt, hogy ne a börtönben haljon meg. A vatikáni zsinat elfogadta a deklarációt a nem keresztény egyházakhoz való viszonyról A vatikáni egyetemes zsinat október elején —• szakaszonkénti szavazással — nagy többséggel jóváhagyta a római katolikus egyház és a nem keresztény egyházak viszonyáról, közöttük a katolicizmus és a zsidóság kapcsolatáról szóló deklarációt. A schema megállapítja, hogy a zsidóságot nem szabad felelőssé tenni Krisztus megfeszítéséért, nem szabad isten által kiátkozottnak, kitaszítottnak minősíteni. Abban a szakaszban, amit a “dei- cidium” istengyilkosság szót használó kitétel helyére iktattak, a zsinati atyák megbélyegzik a “gvü lölködést, üldözést, az antiszemitizmust, ami a zsidók ellen bármikor és bárki részéről megnyilvánult.” A deklarációt VI. Pál pápa előreláthatólag a jövő hónapban hirdeti ki. AZ ElSZ-közgyülés általános vitája után Százégy ország képviselője szólalt fel a szeptember 21-től október 15-ig tartott általános vitában az ENSZ-közgyülés 20. ülésszakán. Az általános vita során világossá vált: az országok tulnypmó többsége érdekelve van az ENSZ fennmaradásában, és ennek érdekében követeli, hogy elsősorban a nagyhatalmak jussanak közös nevezőre — a Biztonsági Tanács kizárólagos jogkörét és a vétójog sérthetetlenségét illetően. Az amerikai imperializmus Vietnam elleni agressziója azonban lehetetlenné tett és tesz minden jelentősebb együttműködést a Szovjetunió és az Egyesült Államok, valamint általában a vietnami agressziót helyeslő és a vietnami nép szabadság- harcát támogató erők között. A 101 felszólalóból 80-an foglalkoztak a vietnami háborúval, s mindjárt hozzátehetjük, az Egyesült Államok katonai beavatkozását mindössze négy ország: Ausztrália, Uj-Zéland, a Fülöp-szigetek és Thaiföld küldötte támogatta, Washington többi barátai — még legközelebbi katonai szövetségeseit is beleértve — csak az állítólagos amerikai békekezdeményezéseket támogatták. Az általános vita ugyancsak sokszor említett kérdése volt az ENSZ egyetemességének ügye, s ezen belül is elsősorban a Kínai Népköztársaság jogainak helyreállítása. Nyolc delegáció kivételével valamennyi e témával foglalkozó beszéd követelte a KNK jogainak helyreállítását — ami akkor is figyelemre méltó, ha ezek többsége viszont még nem tudott megszabadulni attól az elfogadhatatlan állásponttól, hogy valamiféle “két Kina” létezne. Jellemző az amerikai elszigeteltségre hogy még a legközvetlenebb szövetségesei is cserbenhagyták e kérdésben. Az általános vita jellegzetességei közé tartozik, hogy az antikolonialista hang megerősödött. Tekintve, hogy a gyarmattartó hatalmak fékező tevékenysége folytán szinte semmi sem történt évek óta a dél-afrikai fajüldöző apartheid, a dél-rhode- siai fehér uralom és a portugál gyarmatok, valamint a US uralom alatt lévő Porto Rico önállósítása érdekében sok, főleg afrikai ország kezdi elveszíteni türelmét. Jellemző, hogy amikor a Dél-Afrikai Köztársaság szónoka szólásra jelentkezett, a tagállamok többsége kivonult a teremből, s alig 40 küldöttség — élükön Angliával és az USA-val — maradt a helyén. Amikor viszont Raul Roa kubai külügyminiszter ellen tüntetve az amerikai delegáció vonult ki — teljesen egyedül maradt ezzel az akciójával. Mindenki más a helyén maradt. A szocialista tábor országai számára a közgyűlés általános vitája sok tekintetben előrelépést jelentett.
