Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-10-28 / 43. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 28, 1905 A béketüntetések védelmében A szeptember közepén lezajoltt tüntetések a vietnami háború ellen a kormány és a sajtó részéről általános felzúdulást keltettek. A majdnem hisztérikus sajtójelentések és kommentárok között vannak azért kivételek is. Az önállóan gondolkodó újságírók és egyének is megszólaltak cikkek és a szerkesztőkhöz írott levelek formájában. Ezeknek egyike az alábbi levél, amely a N. Y. Times okt. 20-i számában jelent meg. • “Szorongással és felháborodással olvastam az okt. 17-i lapszámukban megjelent fejléces cikküket a rendzavarásokról és provokációkról, amelyek a békédemonstrációkat kisérték New Yorkban és másutt. “Hacsak az elnök és a kongresszus általános vész.-állapotot nem jelent be és minden polgártól megvonja a szólás- és a gyülekezési szabadságra való alkotmányos jogot, minden polgárnak jogában áll, hogy ezen jogokkal éljen — akár van háború Vietnamban, akár nincs. Országunkban széles körökben elterjedt az aggodalom és számottevő kisebbségi ellenzék van úgy a vietnami, mint a santo-domingói beavatkozásunkkal szemben; ennek a kisebbségnek joga van véleményét kifejezésre juttatni. (Okt. 19-i vezércikk.) Mint olyan, aki sem most, sem a múltban nem volt kommunista; aki vallja és a múltban is vallotta, hogy a mérsékelten korlátozott kapitalizmus a legjobb létező rendszer; aki sohasem volt pacifista, hanem tüzérségi őrnagy az első világháborúban és akinek a fia a második világháborúban 38 hónapot töltött a Csendes-óceán déli területein, torkig vagyok azokkai, kik ‘commie’, ‘vörös’, sőt még ‘áruló’ jelzőkkel illetik azt a nagyszámú gondolkozó egyént, akiknek az a véleményük, hogy helytelen az Egyesült Államok részéről Vietnamot elpusztítani és a harmadik világháború kitörését megkockáztatni. A papa felhivásáról “Talán az a sokmillió ember, aki hallotta Pál pápa szivhezszóló békefelhivását, most majd gyorsan elfelejti azt a rendkívüli jelentetet az Egyesült Nemzetek előtt? Vajon Washingtonban a kormány ezentúl sem vesz tudomást a katolikus egyház feje azon emlékezetes napon elmondott szavainak fenn- költ • jelentőségéről? Ennek a felhívásnak a hatása még most is érezhető az egész országban és ezt nem lehet elnyomni. “Válaszul a kormány azon álláspontjára, hogy a tiltakozás ‘ostobaság’ és az akadályozza meg Hanoid, hogy béketárgyalásokba bocsátkozzon, az én véleményem az, hogy a békéhez megteremthetjük a szükséges egységet itthon és külföldön, ha feladunk minden erő-politikát és csupán elvi alapon cselekszünk. “Szerintem ez azt jelenti, hogy kormányunk tegyen határozott, nyilvános békeajánlatot, amely kijelenti: “Hajlandók vagyunk visszatérni az 1954-es egyez ményre és szabad választások megtartására egész Vietnamban és ezeket a választásokat az Egyesült Nemzetek vezesse le és garantálja. “A szövetséges csapatok, beleértve a U.S. csapatait, legyenek az Egyesült Nemzetek vezetése és ellenőrzése alá utalva — mint a koreai háborúban voltak. “Legyen az ENSZ meghatalmazva, mint fegyverszüneti közbenjáró a fenti feltételek mellett és a fegyverszünet megkötése után ellenőrizze a mindkét oldali csapat-visszavonulásokat. James Imbrie, Lawrence vilié, N. J.” (A levél írója a Progressive Party kormányzójelöltje volt New Jerseyben 1948-ban.) Ezt írja a rovatvezető A békefelvonulások ereje és a sorozás elleni mozgalom megindítása nyilvánvalóan megtette hatását az egész országban és ezért a rendszer “oszlopai” érthető felhördüléssel reagáltak. Szinte pánikszerű tirádákban kiáltanak különböző vádakat a tüntetésekben részvevőkre, de a józan hangok mégis kellően értékelik a történelmi jelentőségű fejleményeket. A tajtékzó újságcikkek között üdi- tőleg hatott Pete Hamill cikke a N.Y. Post okt. 19-i számában, amelyben a háboruellenes tüntetésekről és a sorozókártyáját elégető David Millerről ir. Cikkének elején szomorúan látja, hogy annyira “lealacsonyodtunk”, hogy 6 FBI ügynökkel kísértetjük állandóan a fiatalembert azért a “rettenetes bűnért”, hogy elégette a sorozási kártyáját. Mikor az ifjú Miller elvégezte tanulmányait múlt júniusban a Lemovne College-ban, “rögtön a szegényeket kereste ki,” idézi Hamill Dániel Berrigan jezsuita atyát, aki az egyetemen teológiát tanít. “Családja igen nagy nyomorban élt, olyan nyomorban, amely vassá edzi az egyént... mindenekelőtt a letiportakkal akart dolgozni, azokkal az emberekkel, akik számára semmi alkalom nem nyílott.” Majd leírja, hogyan kezdte el Miller “felforgatónak” nevezett munkáját, amikor a Dorothy Day által vezetett Catholic Worker mozgalomhoz csatlakozott. “Levest osztogatott ki minden nap a mozgalom hivatalában összegyülekezett hontalan embereknek. Ezért havi 26 dollár bérű ötödik emeleti, minden kényelem nélküli lakást kapott társbérletben.” Ezután a cikk Írója kifejti: “Amint a vietnami háború kiterjedt, Miller pacifista meggyőződése is elmélyült. Csatlakozott a Catholic Peace Fellowship mozgalomhoz, ez egyike azon 20 pacifista szervezetnek, amely az 5 Beekman St. 10. emeletén működik és amely közreműködött a demonstrációk megszervezésében; ebből kifolyólag az FBI, a kongresszus, a Veterans of Foreign Wars és az elnök hirtelen, szinte a ‘falhoz kívánta állítani’ a lakosságnak azt a részét, amelyik 25 éven aluli, vagy szakállt visel.” Társai le akarták beszélni arról, hogy elégesse a kártyáját, de ő úgy érezte, igy jobban meg tudja értetni magát. Most társai is azt látják, hogy neki volt igaza. — Rövid élete lesz a Sztefanopulosz-kormány- nak. Erre a mostani ingatag többségre a kormány csak átmenetileg számíthat — mondta Andreasz Papandreu, a Görög Centrum Unió egyik vezetője, az öt interjuoló újságírónak. A parlament munkája most szünetel, de előkészületben van a következő erőpróba. Andreasz Papandreu, a volt miniszterelnöknek, a Centrum Unió vezérének a fia 47 éves. Többször volt miniszter, jelenleg is képviselő, és kiemelkedő szerepet tölt be Görögország politikai életében. — Professzor, aki politizál, közgazdász, aki az élete nagy részét külföldön töltötte, s mindazt, amit tud, szeretné hazája és a demokrácia szolgálatában felhasználni. Csaknem húsz évet töltött az Egyesült Államokban, ahol egyetemi tanárként is működött. Hazatérte után apja egyik közvetlen munkatársa lett, majd önálló politikai személyiséggé vált. A jelenlegi válság térképén Andreasz Papandreu a balközépen helyezkedik el. Véleménye szerint legalább öt olyan problémával kell a Sztefanopulosz-kormánynak szembenéznie, amelyek megoldása meghaladja képességeit: 1. Hatalmas harc van a keservesen összetákolt, ingatag többségen belül, magában a parlamentben is. A különböző csoportok mindegyik vezetője miniszterelnök szeretne lenni. Ellentéteik alighanem feloldhatatlanok. Számításba kell venni azt is, hogy Sztefanopulosz nem tartozik az erélyes és energikus polititikusok közé. 2. Ellentmondásos a politikai feladat, amelynek megoldására ezt a kormányt létrehozták. A kormány mögött álló erők azt várják tőle, hogy a jobboldal Ízlésének megfelelően hajtson végre személyi változásokat az államhatalom apparátusában, főleg a hadseregben. Ez csak durva, antidemokratikus módszerekkel lehetséges. Közben azonban azt a benyomást kell kelteniük, hogy ők a demokraták. Ez lehetetlen. 3. Nagy szerepet játszanak a gazdasági körülmények, az áremelkedés, s a tömegek életszínvonalát fenyegető egyéb jelenségek. A kormány csak rend kívül nagy külföldi segély birtokában tehet valamit ez ellen, de bármilyen nagy támogatást kapjon, annak felhasználása csak nagyon hosszú idő után éreztetné hatását. 4. Görögország külpolitikájának változatlanul a ciprusi kérdés a legérzékenyebb pontja. Törökországban a múlt választáson Amerika-barát kormány került hatalomra. Ez nagyon megnehezíti a Nyugatnak, hogy külpolitikai támogatást adjon Sztefanopulosz kormányának. 5. A legfontosabb tényező pedig a népi ellenállás, a tömegeknek az alkotmányos rend megsértőivel szemben érzett felháborodása. A nép uj választásokat követel és ettől a követeléstől nem lehet eltántorítani. Andreasz Papandreu válaszolt arra a kérdésre is: hogyan következhetett be, hogy a Centrum “Mindezek a fiatalok, David Miller, Chris Kearns, Jim Forest és mások — bizonyos módon részesei annak a nagy változásnak, ami a katolikus egyházon belül történik. Barrigan atya, Miller tanára maga is egyike volt azoknak a papoknak, akik- résztvettek a Selma-i felvonulásban. ‘Azt lehet mondani, János pápa előtt Bill Buckley egyháza volt’, mondotta Forest, ‘most kezd Dorothy Day egyházává válni. Ahhoz, hogy megértsük Dave Millert, nem szabad elfelejteni, hogy amikor ő iskolába járt, akkor az ő pápája János pápa volt.’ Forest még hozzátette: ‘Meg kell tennünk ezeket a dolgokot. A vietnami háború borzalmas. Úgy gondoljuk, jobb sorozási kártyákat elégetni, mint embereket. Azért lármáznak most olyan nagyon, mert a vietnami kérdést a felszínre vetettük. Ennek meg kellett volna történnie, mielőtt odamentünk.’ “Forest, Kearns és még vagy 25 más pacifista David Miller támogatására a szövetségi bíróság előtt, a Foley Square-en felvonult. Ekkor is a fényképezőgépek a hazugság eszközeivé váltak: a 20 fel vonuló között 17 nyakkendős volt: a fényképészek mégis az egyedüli beatnik képét közölték. “ ‘A minap a Fifth Avenuen mindenki ott volt — mondotta Forest —, beatnikek, kommunisták, republikánusok, anarchisták, mindenki. . . voltak olyanok is, mint David Miller. Amikor David Miller elégette a sorozási kártyáját, avval ezt fejezte ki: Mióta bűn arra kérni az embereket, hogy ne öldössék egymást?’ “Tegnap óta”, mondja Pete Hamill a cikkében. Unió többségi pártból kisebbségi helyzetbe került a parlamentben? Az udvar nagyon ügyesen és eredményesen alkalmazta a szalámitaktikát. Ezzel elérte, hogy a népi erők kifáradtak. — Fontos körülmény — mondotta —, hogy a Centrum mindeddig nem tekinthető modern politikai pártnak, hanem csupán több kisebb párt és csoport szövetsége, amely a közös demokratikus érdek alapján közös vezető köré tömörül. A szervezeti lazaság adta a kedvező talajt a szalámitaktikához. Amig azonban kormányon voltunk, visszaállítottuk az alapvető politikai szabadságjogokat, s ez meghatározza az ország jövőjét is, mert ezt nagyon nehéz lenne bárkinek is meg nem történtté tenni. Nem vagyunk forradalmárok — mondotta —■, elismerjük a jelenlegi államformát. Azonban fontos kül- és belpolitikai változásokat hoztunk. A külpolitikában pedig az az álláspontunk: a Nyugat része vagyunk, de meg akarjuk szüntetni, hogy - csatlósként kezeljenek bennünket. A barátaink ne diktáljanak nekünk, hanem barátkozzanak velünk. Sokat tettünk a szomszéd országokkal, Jugoszláviával és Bulgáriával egy jobb megértés kialakításáért. Belpolitikánkban az egyik fontos kérdés, hogy emeltük a munkások és a parasztság életszínvonalát, felfokoztuk igényeiket az élettel szemben. Mi a népnek nemzeti hadsereget Ígértünk, s ebben a szellemben léptünk fel azok ellen, akik a jobboldal, az udvar számára akarták a fegyveres erőket kisajátítani. Mindez megrémítette a jobboldalt, és elszánt akciókra sarkallta. Megkérdeztem, véleménye szerint követett-e el hibákat a Centrum Unió? — Igen — hangzott a határozott válasz. — A néptömegek hangulatából úgy éreztük, hogy nagyon erős hatalom vagyunk, s elmulasztottuk a kormányhatalom szerveit biztosítani a magunk számára. Ez nagy taktikai hiba volt. Mi vakon hittünk abban, hogy demokratikus céljainkat hatalmi eszközök nélkül elérhetjük. Végezetül Andreasz Papandreu kifejtette, hogy a tömegek aktivitása és lelkesedése nem csökkent, a nép nem fáradt ki, csak a harc formái változnak. — Nem tudom — mondotta —, a Sztefanopulosz kormány várható bukása után jön-e még más hasonló kormány, vagy pedig már a választások következnek. A jobboldal most arra törekszik, hogy a hatalmi szervek segítségével, különösen vidéken, visszaállítsa a félelem légkörét. Ha meglesznek a választások, győz, bizonyosan győz a Centrum Unió, azonban a provokációk és a megfélemlítés légkörében abszolút többségünket esetleg nem tudjuk visszaszerezni. Harcunkat tovább folytatjuk, meg nem hátrálunk, hiszünk Görögország népében — mondotta Andreasz Papandreu. Sz. I. A JOBBOLDAL VISSZA AKARJA ÁLLÍTANI A FÉLELEM LÉGKÖRÉT
