Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)

1965-10-28 / 43. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 28, 1965 A voll SS legények nyiitan gyülekezhetnek (Folytatás az első oldalról1 A gyűlés megtartása ellen széleskörű tiltakozá­sok voltak és emiatt a Rendsburg-i hatóságok elő­ször megtagadták az engedélyt a náci csoportnak az állatvásárcsarnok használatára, de később mégis megtarthatták ott a gyűlést, mivel a volt SS tagok “jótékony segély-egyesülete” működé­sére a törvény nem vonatkozik, csupán a Waffen SS működése tilos. A Schleswig-holsteini náci ál­dozató« egyesületétnek több, mint ezer tagja fáklyás tiltakozó tüntetést rendezett. Az egyesü­let vezetője a Walten SS-t “bünszövetkezet”-nek nevezte és kijelentette: “Szégyen és veszedelem, hogy megengedik ezeknek a gyülekezést. Nem le­het megoocsátani a nők és gyermekek gyilkosai­nak.” A Waffen SS volt tagjai persze ártatlannak tai tcntak magukat a tömeggyilkosságokban, mint aki« nem is tudtak ezeknek megtörténtéről. Egy von káplár az újságírónak kijelentette: büszke arra. hogy tagja lehetett Hitler válogatott csapa­tának. Jelen voltak sokan, akik nem akartak di­csekedni ottlétükkel. A gyűlés elején bejelentet­ték, hogy tilos a fényképezés. Ott voltak volt SS tagok Dániából, Norvégiából és Hollandiából és ezek a múlt tapasztalatai alapján tudják, hogy ha fényképük megjelenik a hírlapokban vagy a te­levízión, annak számukra rossz .következményei lehetnek. így nyilvánul meg a “demokrácia” vé­delme Nyugat-iNémetországban. Egymást vizsgálják az anrerikaellenesek (Folytatás az első oldalról) cselekvés mezejére, amikor a déli fajvédők végül is egy fehér nőt gyilkoltak meg, amikor a bün­tetlenül végrehajtott gyilkosságok már kezdték gúny tárgyává tenni a nagyvilág előtt az US jog­címét a szabad és törvénytisztelő nemzet elneve­zéshez. Az elnök és kongresszusi tanácsadói úgy dön­töttek, hogy az Amerika-ellenes Bizottságot bíz­zák meg a Klan kivizsgálásával. Ezzel két legyet véltek agyonütni egy csapással. Először is meg akarták nyugtatni a déli reak­ciós szenátorokat és politikusokat, akik többsé­gének kisebb gondja is nagyobb annál, mintsem a Ku Klux Klán vizsgáltassák. Ebbe a csoport­ba tartoznak az olyan ultrareakciós politikusok, mint Stennis és Eastland Mississippiből. Ezek előtt hangsúlyozták, hogy a Amerika-ellenes Bi­zottság tagjainak többségé déli reakciós képviselő és elnöke is egy déli reakciós: Willis, Louisianá- ból. A másik céljuk az volt, hogy a bizottság tekin­télyét emeljék. Az Amerika-ellenes Tevékenysé­geket Vizsgáló Bizottság,, melynek csaknem egész eddigi tevékenysége a haladás és béke hí­veinek rendszeres zaklatásában és üldözésében merült ki, az utóbbi években az amerikai társada­lom legjobb elemeinek jól megérdemelt megveté­sét, tiltakozását és ellentámadását váltotta ki. Johnsonék a Klan kivizsgálást jó ürügynek és alkalomnak vélték az Amerika-ellenes Bizottság fakuló tekintélye megjavítására. “Ne mondja sen­ki, hogy a Bizottság pártoskodó. Lám a jobbolda­lit ép ugv kivizsgálja, mint a baloldali szélsősé­get”. — Valami ilyesmi lehetett a ki nem mon­dott érvelésük. Az első Klan-tag, akit a bizottság kihallgatott, a 36 éves Robert M. Shelton, a legnagyobb Klan “Imperial wizard”-ja (császári bűvész !-e). A “császári bűvész” az alkotmányra való hivatko­zással megtagadta a hozzá intézett 156 kérdésre a. válaszadást. Más tanuk kihallgatása azonban napfényre hoz­ta, hogy ez a gyilkos bűnszövetkezet busás meg­élhetést biztosit a vezetőknek, a hiszékeny, elva­kult és bűnre amugyis hajlamos tagoktól kolek- tált tagdijakból. A kormány azt hiszi, hogy ez sokakat ki fog ábránditani a Klánból. Független megfigyelők azonban épp az ellenkezőt jelentik: a Klan taglét­száma az utóbbi hónapokban emelkedést mutat a déli államokban. A feszültség újabb jelei Dominikában Okt. 18-án délután Santo Domingo kikötőjében fegyveres incidensre került sor, amelynek oka egyelőre tisztázatlan. A lövöldözés során meghalt a dokkmunkások független szakszervezetének Egyes hírek szerint a fegyveres összecsapásban a dominikai felkelők kerültek egymással szembe, más hírek szerint két egymással versengő szak- szervezet tagjai. Caamano ezredes telefonon tájé­koztatta Godoy elnököt a helyzetről. A legújabb jelentések szerint ismét barikádok emelkednek Santo Domingónak abban a kerületé­ben, amelyet néhány hónappal ezelőtt a felkelők védelmeztek a jobboldali csapatok és az amerikai­ak ellen. A helyzet pattanásig feszült. Jobboldali csapatok, úgymond, a “kilengések megfékezésére” tanktámadással elözönlötték a bel­várost, azt a kerületet, amely egykor a felkelők övezete volt. A csapatok kivezénylése ellen a Santo Domingo-i népparkban több száz főnyi nagygyűlést tartottak, s jelentések szerint a lakosság barikádo­kat kezdett építeni az ellenállás céljára. Nem tud­ni, hogy emiatt vagy ezt megelőzően vonultak ki laktanyájukból a légierő egységei is, s elfoglalták a felkelők volt fészkét, az Azama-erődöt. Okt. 19- én délelőtt folyamán a fegyveres erők tüzet nyi­tottak tüntető polgári személyek egy csoportjára, egy embert megöltek és kettőt megsebesítettek. A Morrissey-ügy (Folytatás az első oldalról) nek, Joseph P.-nek, akinek amolyan kifutófiui, ta­nácsadói és ki tudja milyen más szolgálatokat te­hetett. Mint tudjuk, az öreg Kennedy roppant va­gyont halmozott fel életében és e vagvonhalmo- zás egyes részletei olyanok voltak, hogy egy hü cimbora szolgálatai jól jöhettek. Elég abból annyi, hogy az öreg Kennedy évek­kel ezelőtt megígérte a most 55 éves Morrissey- nck, hogy bízza rá, szolgálatai elismeréséül be íogja őt juttatni a szövetségi bíróság kényelmes, biztos, élethossziglani, jól fizető, nagytekintélyű pozíciójába. Mihelyt John fia elnök lett, az öreg megkérte őt, neveztesse ki szövetségi bírónak. John F. Kennedy tisztelte apját, mindent meg­tett neki, amit tehetett és amivel nem kompromit­tálta mapas állását. De ezt a kérését megtagadta. Meqtagadta, még pedig azért, mert ő nyilván jól tudta, hogy Morrisseynek semmi jogcíme, semmi képesítése nincs nemcsak a szövetségi bírósági állásra, de még arra sem, hogy ügyvéd lehessen. Ez az alak ügyvédi diplomáját egy úgynevezett “dipioma-gyar' -uol szerezte valami 30 évvel ez­előtt három hónapi “gyorskurzus” elvégzése után, olyan “jogakadémiából”, melynek “fakultása” két személyből állt és amelynek néhány ócska könyv­ből állott a “könyvtára”. De ahogy a jelenleg népszerű reklámszólam mondja, Morrissey bizonyára tudott valamit jól csinálni, amiért a Kennedy család annyira becsül­te. Az elmúlt hét szenzációs eseményei, miként vil­lám a sötét éjszakában megvilágítja a homályos környezetet, akként hirtelen rávilágítottak a Ken­nedy család és Morrissey kapcsolatainak homályos körülményeire. Csütörtökön, amidőn a szenátusnak szavazni kel­lett volna a kinevezés fölött, Dirksen szenátor ki­jelentette, hogy ha Ed Kennedy nem vonja vissza a jelöltetést, ő egy “szenzáció-bombát” fog bedob­ni a vitába. Kennedy, nyilván tudomást szerzett a “bomba” mivoltáról és hirtelen visszavonta a jelöltetést. Mi volt Dirksen “bombá”-ja? Dirksen szenátor olaszországi sajtóforrásból tu­domást szerzett arról, hogy Mr. Morrissey és fele­sége, Edward Kennedyvel és feleségével 1961-ben Olaszországban voltak kéjutazáson és nápolyi tar­tózkodásuk alatt egy hírhedt maffiavezér. Mike Spinella társaságában “szórakoztak” és tárgyaltak vele a Kennedy házaspár Hotel Quisisano-i lakosz­tályán. Ki ez a Spinella? Spinella a gyilkosságairól hires nemzetközi bűnszövetkezet amerikai “fiókvállala­tának” egyik vezető tagja, akinek bünkrónikája 1941-ig nyúlik vissza. Le volt tartóztatva, többek között gyilkossági szándékkal végrehajtott táma­dásért, rablásért és gyilkosságért! De, miként A1 Caponét, őt sem tudták gyilkosságért elitélni (nyilván jó “kapcsolatai” lehettek) és végül azon a technikai alapon, hogy jogtalanul adta ki magát amerikai polgárnak, 1952-ben deportálták. Kennedyék most azt állítják, hogy csak vélet- lenségből” álltak vele szóba Nápolyban, mert meg­tudták, hogy fia az amerikai tengerészgyalogság­ban szolgál. így aztán megkérték, hogy jöjjön el velük egv jó nápolyi vendéglőbe, utána pedig meg­hívták, jöjjön fel lakosztályukba. Kennedyék nagyon lebecsülik a nagyközö;nség értelmét, ha ilyen gyerekes kifogással állnak elő. Egész Nápoly városában nem találtak mást, aki el tudta volna vezetni az Egyesült Államok elnö­kének fivérét és annak barátját, feleségeikkel rablással vádolt és Amerikából deportált maffia- vezért? Amikor e szennyes botrány részletei kiderültek, Kennedy nyilatkozatot kért Morrisseytől Spineilá- val való kapcsolatairól: Morrissey kijelentette, hogy a Capri szigeti (nápolyi) találkozó előtt soha­sem találkozott Spinellával és nem volt ügyvédje. Vegyük kissé fontolóra ezt a tagadást és még itt is kibújik a lóláb. Tagadja, hogy valaha is találko­zott Spinellával és hozzáteszi, hogy nem volt ügy­védje sem. De ha soha nem találkozott Spinellával, minek hozzátenni azt, hogy nem volt ügyvédje sem? Azt gondolták, hogy e kettős tagadás egyszer- smindenkorra tisztázza az ügy szennyes részleteit. De figyeljük meg, Morrissey nem állította, hogy nem beszélt telefonon Spinellával. Sem azt, hogy nem szerzett neki ügyvédet. A Kennedy családnak igen sok befolyásos barátja volt a törvények végre­hajtása minden ágazatában! így talán érthetővé válik, miként történhetett, hogy egy rablással, gyilkossággal vádolt gengszter­vezér soha egy napra nem volt börtönre ítélve és 11 esztendei bűnsorozat után deportálással úszta meg tartozását a társadalommal szemben. Gyilkosságot nyilván nem csupán a délen lehet büntetlenül elkövetni, hanem északon is. Délen csupán az a fontos, hogy a gyilkos gyűlö­lője legyen néger polgártársainak, északon pedig az, hogy jó kapcsolatai legyenek! Washingtoni újságírói körök csak egyet nem tudnak megérteni: hogyan lehetséges, hogy John­son elnök, aki az FBI-on keresztül automatikusan kimerítő jelentést kap minden fontosabb jelölt “hátteréről” és aki igy bizonyára tudatában volt Morrissey jelöltetése teljes jogcimhiányának épp­úgy, mint esetleges kapcsolatainak a maffiával, vagy annak ügynökeivel, hogyan kockáztathatta tekintélyét egy maffiagyanus alak bírói jelöltetésé- vel? Rossz nyelvek azt beszélik, hogy Johnson nem szereti a Kennedy család egyetlen tagját sem, sem az élőket, sem a holtat, és egy ilyen kétes alak jelölésével, amelyről tudta, hogy botrányba fog fulladni, ártani akart a Kennedy fivérek jövőbeli karrierjének. Hogy ez a feltevés még csak meg is jelenhetett az amerikai sajtóban — a N. Y .Timesban Tom Wicker a lap brilliáns washingtoni tudósítója ele­mezte azt — ugyancsak figyelemreméltó adalék ahhoz, hogy egyes politikai és sajtókörökben mi a vélemény a "Nagy Társadalmat" épitő humanis­táról és a Vietnamban a szabadság nevében fal­vakat és polgárokat égető hadvezérről. Fuibríghi a bombázások felfüggesztését kéri (Folytatás az első oldalról) ■# nak, újból elkezdhetjük”, mondotta. A szenátor kifogásolta és elitélte a hadügymi­nisztérium és a Central Intelligence Agency egy­re növekvő befolyását a kormányra. “Hagyomá­nyaink megkívánják, hogy a kormány katonai ágazata és a Cl A a polgári politika alárendeltjei legyenek, nem pedig önállóan működő külpoliti­kai hatóságok”, mondotta. Véleménye szerint kül­politikánkban eltolódás állt be a külügyminiszté­rium és a hadügyminisztérium hatáskörében, kü­lönösen a vietnami politikában. Ezt főleg Robert S. McNamara honvédelmi miniszter rábeszélőké­pességének tulajdonította, valamint annak, hogy a honvédelmi minisztérium rendelkezik az állami költségvetésnek több, mint 50 százaléka fölött. “A honvédelmi minisztérium befolyása jelenleg rendkívül erős,” mondotta Fulbright. Ez a rendkívül nagy befolyás, a kereskedelmi érdekeltségekkel kötött “rendkívül nagy megren­delésekből” ered. “Ezek még az én államomba is kiterjednek, amely pedig elég messzefekvő és a haszonban legkevésbé részesülő állam.” A szenátor, mint a kormány kritikusa, ezekkel a szavakkal felelt az ellene indított támadásokra: “Nem értem, hogy ez az egyöntetű vélemény miért idézte elő azt az állapotot, hogy az emberek azt hiszik, a szenátoroknak, különösen ezen sze­nátornak nem szabad olyan véleményt nyilváníta­ni, amely nem egyezik meg a kormány álláspont­jával.” Elmaradt az űrbéli találkozás A rakéta kilövése kudarccal végződött Az uj Agena rakéta katasztrofális kudarca, hat perccel indulása után, arra késztette a tudósokat, hogy bizonytalan időre elhalasszák a Gemini 6 ikerrepülést, amelynek a rakétával találkoznia kel-

Next

/
Thumbnails
Contents