Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-10-21 / 42. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 21, 1965 ÁZ IMPERIALIZMUS ELLENI HARC A SZAKSZERVEZETI VILÁGKONGRESSZUS MUNKÁJÁNAK HOMLOKTERÉBEN VARSÓ, október 11. — A VI. szakszervezeti vi- 1 á g k o n gresszus első napirendi pontjában, a főtitkári beszámoló fölötti jelentésről vitázott. Már az első felszólalások hiven tükrözték a kongresszus egész hangulatát: a világ dolgozóit felháborította Amerika vietnami agressziója, mélységesen elitélik a gyarmati elnyomást, követelik az egységes állásfoglalást és harcot az imperializmus ellen. A felszólalók közül igen mély benyomást tettek a kongresszus Rhodesia küldöttének drámai szavai.. Vázolta a hetvenöt esztendő óta angol gyarmati elnyomás alatt élő nép tragikus helyzetét. Javasolta: hozzon létre a kongresszus különbizottságot az angol gyarmatok népei felszabaditó harcának támogatására, és indítson mozgalmat a halálraítéltek megmentésére. Felszólalt Viktor Grisin, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke is. Miután szenvedélyes hangon Ítélte el az amerikai imperialisták agresszióit, hangoztatta: — A jelenlegi nemzetközi helyzet különösen szükségessé teszi, hogy az imperialisták egységbontó törekvéseivel szemben a szocialista országok, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabaditó mozgalmak szorosabbra fűzzék soraikat és erősítsék egységüket. A legfontosabb feladat most megállítani az amerikai agresz- sziót Vietnamban. A Szovjetunió továbbra is megad minden segítséget a vietnami népnek — mondotta, s meggyőződését fejezte ki, hogy a kongresszus is maximális támogatásáról biztosítja a harcoló Vietnamot. A hétfő délutáni vitában a csehszlovák delegáció szónoka beszámolt arról az anyagi és erkölcsi támogatásról, amit a csehszlovák dolgozók Vietnam népének nyújtanak. Hasonlóan az NDK küldöttségének előző napi felszólalójához, éles szavakkal ítélte el a nyugatnémet ujrafelfegyverzést, valamint a bonni revansistáknak Csehszlovákia, az NDK, Lengyelország és a Szovjetunió rovására támasztott területi igényeit. Nagy figyelem kisérte a ciprusi küldött szavait. Arról adott számot, hogy bár a ciprusi szakszervezet nem tagja az SZVSZ-nek, s a delegáció is csak megfigyelőként vesz részt a kongresszuson, az SZVSZ hathatós támogatása milyen sokat jelentett és jelent a ciprusi nép harcához. Hétfő délelőtt a kongresszus újabb napirendi pontjára került sor. Luis Padilla, az SZVSZ titkára tartotta meg a gyarmati népek harcáról szóló beszámolóját. Az SZVSZ-beszámoló megállapította, hogy a népeknek függetlenségüket kemény és nehéz küzdelemben kell kivívniuk. A dolgozók és szakszervezeteik a harc első soraiban állnak. Padilla kiemelte, hogy a gyarmati rendszer szétesése következtében az imperialista hatalmak politikájában a neokolonializmus kapott döntő súlyt. Az úgynevezett gazdasági, technikai és katonai segítség ürügyén az imperialista hatalmak igyekeznek a fiatal, független államokban azokat a politikai rendszereket támogatni, amelyek hajlandók megvédeni a nyugati hatalmak gazdasági érdekeit. Igénybe veszik a gazdasági és politikai nyomás összes eszközeit, megkezdték bevonni a katonai tömbökbe az újonnan felszabadult országokat, hogy támaszpontjaik révén katonai nyomást is gyakorolhassanak rájuk. Mindezen túl nemegyszer a közvetlen fegyveres intervencióhoz folyamodnak. Algéria, az EAK, Guinea, Mali, Ghana, Indonézia olyan országok, amelyek tevékenyen mozgósították belső erőiket a neokolonializmus ellen, a nemzeti függetlenség megszilárdításáért és a társadalmi haladásért vívott harcban. A szónok ezzel kapcsolatban hagsulyozta a politikai feltételekhez nem kötött gazdasági segítségnyújtás jelentőségét, amelyre a Szovjetunió és a többi szocialista ország mutat nagy jelentőségű példákat. A nemzeti felszabaditó mozgalomban a munkásosztály jelentős erővé vált — mondotta az SZVSZ titkára. — Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában a második világháború óta majdnem megnégyszereződött, mindez aláhúzza a szakszervezetek szerepét a társadalmi és gazdasági tennivalók megoldásában. Több országban egységes szakszervezeti központ alakult, és a kontinensek viszonylatában is döntő fontosságú kezdeményezések születtek. Padilla befejezésül hangsúlyozta, hogy az SZVSZ továbbra is a lehető legnagyobb segítséget nyújtja a dolgozók és a népek antiimperialista, antikolonialista harcához. Uruguay küldötte vázolta az országban elhatalmasodó gazdasági válságot, ecsetelte a dolgozók egyre nehezebb helyzetét az emelkedő árak, a növekvő munkanélküliség és a kormány fokozódó elnyomása miatt. Elmondotta, hogy ez a helyzet segít megteremteni az uruguayi dolgozók harcának egységét. Szaud-Arábia delegátusa arról szólt, hogy országa mérhetetlen olajkincsét az amerikai tőkések zsákmányolják ki, a nép pedig minden képzeletet felülmúló nyomorban és elmaradottságban él. A lakosság 95 százaléka analfabéta, 75 százaléka pedig valamilyen betegségben, többségben fertőző betegségben szenved. Kiemelte azt a nagy segítséget, amit Szaud-Arábia olajmunkásai és többi szervezett dolgozói az SZVSZ-től kapnak. Az SZVSZ tevékenységének a dolgozók mindennapi harcában mutatkozó hasznáról és eredményéről beszélt a többi között Guinea küldötte is. Felolvasta Sekou Tourénak a kongresszushoz intézett üzenetét, amelyben igen melegen méltatja az SZVSZ húsz-esztendős munkáját. Nagy tetszés fogadta Mali küldöttének szavait, aki köszönetét mondott a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak azért a támogatásért, amit Malinak szakszervezetei káderek képzésében nyújt. Külön kiemelte Magyarország segítségének nagy jelentőségét: fiatai mali szakmunkásokat képez ki az ország fejlődő ipara számára. Hasonló szellemben szólalt Martinique küldötte is. A kínai delegáció szónoka, ezekkel a felszólalásokkal szemben, bírálta az SZVSZ munkáját. Helytelenítette, hogy az SZVSZ a békés egymás mellett élés politikáját követi, mert ez — mondotta a küldött — az osztályharc elvetését és tagadását jelenti. Támadta az SZVSZ vezetőségét azért is, amiért helyeselte a moszkvai atomcsendegyezményt. A kínai küldött felszólalásában újólag előhozakodott a tanácskozások ügyrendjére vonatkozó kínai javaslattal, amelyet a kongresszus a megnyitóülésen már elvetett. Ismételten azt követelte, hogy a kongresszus csak azt tekintse határozatnak, amit egyhangúlag szavaztak meg és egyetlen ellen- szavazat már a javaslat elvetését jelentse. — A kínai küldötthöz is hasonló hangnemben beszélt a kettészakadt ceyloni szakszervezeteknek a kongresszuson megjelent képviselője. A délutáni vitában szólalt fel a román delegátus is. Főleg a nemzetközi szakszervezeti mozgalom egységének kérdését taglalta, s a vitás kérdések mélyebb elemzését sürgette. De Gaulle fogadta az algériai külügyminisztert De Gaulle elnök október 11-én délután az Ely- sées-palotában fogadta Buteflika algériai külügyminisztert, aki Bumedien személyes üzenetével érkezett Párizsba. Ez az első alkalom, hogy junius 19-e, az uj algériai kormány hatalomra kerülése óta a francia elnök fogadta Algéria képviselőjét. Bumedien személyes üzenetéről és a De Gaulle —Buteflika megbeszélés tartalmáról nem közöltek részleteket. Jól értesült politikai megfigyelők szerint a két ország közötti gazdasági kérdésekről volt szó. Erre enged következtetni, hogy Buteflika Algériából való elindulása előtt tett nyilatkozatában hangsúlyozta: ki kell javítani a Franciaország és Algéria közötti együttműködés hibáit. Ezzel kapcsolatban utalnak arra, hogy rövidesen uj tárgyalások kezdődnek a két ország között a júliusban kötött olajegyezmény pénzügyi kérdéseiről és az együttműködés más formáiról. A júliusban aláirt francia—algériai olajegyezmény ratifikációs vitájára most került sor a francia parlamentben. A vita igen hevesnek Ígérkezik, mert az egyezmény betartásával kapcsolatban francia részről jogi kifogásokat emeltek. Az algériai külügyminiszter párizsi látogatásával kapcsolatban a francia lapok rámutatnak arra is, hogy az algériai kormány a november 5-re tervezett afro-ázsiai konferencia előtt igyekszik növelni saját tekintélyét a francia elnökkel folytatott tárgyalások révén. A rhodesiai gyarmatosítók “függetlensége” Smith londoni útja után is kérdéses Smith dél-rhodesiai miniszterelnök október 11- én hazautazott Londonból. Látogatásának utolsó napjai bővelkedtek drámai eseményekben. Miután a brit kormánnyal folytatott tárgyalásai zsákutcába jutottak, a konzervatív párt jobbszárnya kezdett akcióba: elitélte ugyan az egyoldalú elszakadási törekvéseket, de büntetlenséget követelt Smithéknek, s tiltakozott az ellen, hogy Anglia adott esetben gazdasági szankciókat alkalmazzon az önkényesen elszakadó rhodésiai fajüldözők ellen. Heath tory pártvezér kérésére Wilson hirtelen megszakította hétvégi pihenőjét, és Londonba ment, hogy egy utolsó békítési kísérletről tárgyaljon a konzervatívokkal. E tárgyalásról nem adtak ki hivatalos tájékoztatót, de amikor Smith egyik minisztere elutazott Londonból, az kijelentette: “A függetlenség egyoldalú kimondása nem elkerülhetetlen.” A brit sajtó továbbra is nagybetűs főcímekben találgatja, fellázad-e a “fehér gyarmati kormány” vagy sem. A Rhodesiából érkezett jelentések azonban arra mutatnak, hogy mindkét fél időt akar nyerni. Hivatalosan a britek utolsó szava az volt, hogy üljenek össze az angol és a rhodesiai kormány vezetői még egy konferenciára, amelyen részt vennének a letartóztatásban levő afrikai nacionalisták is, valamint a Smith által fizetett afrikai törzsfők képviselői. A ZAPU nevű rhodesiai nacionalista párt Zambiában tartózkodó vezetői kijelentették, hogy ha Smith végrehajtja fenyegetését, és kimondja a függetlenséget anélkül, hogy az afrikai lakosságnak megadnák az emberi jogokat, felállítják az ellenkormányt. A dél-rhodesiai dohánytermelők, akiknek egész termését Anglia vásárolja fel, szintén mérsékletre intik Smithet. A dél-afrikai börtönök borzalmai A Dél-Afrikai Unió Durban városában Harold Strachan, volt politikai fogoly a Rand Daily Mail hírlap számára cikksorozatot irt a dél-afrikai börtönökben uralkodó brutális viszonyokról. Ezért most az ottani törvények értelmében eljárást indítottak ellene a “börtönről közölt hamis hírek” cimén. Mr. Strachan cikkeiben leírta a “megfigyelő központinak nevezett, magánzárkában átélt tapasztalatait a Pretoria Központi Börtön-ben. A rabok ezt “őrültek házának” nevezték. A kormánytanu börtönigazgató, Leon Steenkamp vallomásában azt állította, hogy embereket nem büntetésből zárnak egy 7 négyzetláb területű cellába egy hónapra, mialatt megtiltják, hogy beszéljenek és egyetlen olvasmányul a bibliát kapják; azt mondta, hogy a rabok a “megfigyelő központiban “végig gondolhatják egész életüket” és az olyan képzett szakértők, mint ő maga is, meg tudják állapítani, hogyan “javulnak” az oda utaltak. A börtönigazgató ugyanis nagyon tanult ember, az egyetemen szociológiát és kriminológiát tanult. A védőügyvéd megkérdezte tőle: “Másoknak, börtönön kívül is, ajánlja ezt az “elmélyü- lés”-re alkalmas bánásmódot?” “Azoknak nincs rá szükségük”, felelte. “Hogy tetszene önnek, ha valaki 30 napra bezárná és megtiltaná, hogy beszéljen?”, folytatta az ügyvéd. “Nem tudom magam elképzelni ilyen helyzetben”, volt a felelet. “Hogy tud átértékelni egy ilyen természetellenes elkülönítésben tartott embert?” “Mi ezt az eljárást alkalmazzuk”, felelte a börtönigazgató. Mr. Strachan 11 hónapot töltött Steenkamp közvetlen felügyelete alatt, két hónapot ebből “megfigyelésben” és kilenc hónapot magánzárkában. Mivel politikai fogoly volt, nem engedték meg, hogy a szabad levegőn sétáljon, csak rövid időre a börtönfolyosón. Steenkamp erre is meg tudott felelni. Azt mondta, hogy ez sem volt olyan rossz, mert a börtönben jó a szellőztetés. Strachan a szörnyű tapasztalatok átélése után még szerencsésnek érezte magát azokhoz képest, akiket hármasával zártak “megfigyelésre” a parányi magánzárkákba. A kormány kimeríthetetlen számú “tanút” sorakoztat fel a vádlott ellen. Az a célja, hogy magát a hírlapot is vád alá helyezze. A védelemnek és a hírlapnak rendkívül nehézségekbe ütközik tanukat felsorakoztatni, mert az ott fennálló terror mellett sem a börtön volt lakói, sem a börtönalkalmazottak nem mernek a védelem mellett tanúskodni. Azok, akik a Rand Daily Mail cikkeihez adatot szolgáltattak, már eljárás alatt vannak, kettőt közülük már el is Ítéltek. ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ!
